Film az erőszakról. A társadalomban lévő érőszakról. Pedig olyan édesen kezdődik. Egy család - apa, anya, gyerek - átlagos napja. Így indul a film. Hogy azután beköszöntsön a család életébe az erőszakosság. Kívülről jön, de ahogy azt már a régiek is tudták, aki kardot ragad, kard által vész el.
De talán nem is ez a legfontosabb üzenete a filmnek.
Azt gondolom, hogy könnyen azt gondolhatja a néző, hogy semmi, de semmi nem történik ebben a filmben. Pedig az igazi drámaiság maga az alkotás legvége. Nem látványos, nem zajos. Talán nem is az a fontos, hogy mi történik ott és akkor, hanem éppen az, hogy mi nem történik.
75-ös IQ-val ne kezdj neki. Nem neked készült a film.
Ez az alkotás azok közé való, amelyek nem feltétlenül aznap "jöttek át", mikor először megnéztem. Ebben a "műfajban" számomra klasszikus a Haggyállógva Vászka. Gothár Péter filmjét valamikor 1998 körül láttam. A televízióban. Este volt, és én meg fáradt voltam. Végignéztem. Semmi hatás.
Másnap, a munkahelyemen, folyamatosan a filmen járt az eszem. Ahogy telt az idő, úgy jöttem rá, hogy mennyire nagyszerű alkotással is találkoztam előző nap végén.
Az Elöljáróval is valahogy így voltam. Megvolt a film, de kellett egy kis idő, hogy teljes valójában értékelni tudjam. Mert látszólag egy nagyon egyszerű történetet látunk. Egyszerű nyelvezet, nem bonyolult karakterekkel. De nincs is szükség erre, hiszen az erőszak is egyszerű. Primitív.
Jurij Bikov. (Miközben a filmzenéje is hozzá köthető.)
De őt láthatjuk fő-és címszereplőként is az alkotásban.
Rajta kívül Alekszandr Golubkov, Andrej Bulatov, Szofja Anufrijeva, Pável Artjom, és Alekszej Szaricsev szerepelnek a filmben.
Érdekes, ahogy az erőszak, a hatalom kérdését megközelíti Bikov. Azt gondolom, azt a közel húsz percet, ami a film hossza, érdemes eltölteni ezzel az alkotással. A megtekintés után, sanszos, hogy több időt fog az ember eltölteni a filmmel, a film mondanivalójának értelmezésével, mint ami az alkotás hossza. De szerintem, ez egyáltalán nem baj.
Nem feltétlenül egy nehéz nap éjszakáján kell megnézni. És nem feltétlen fog kelleni pattogatott kukorica és kóla hozzá. Más műfaj.
De jó.
A film megtekinthető itt.
https://youtu.be/994NbyTfoEQ
Tényleg jó ez a kisfilm. Izgalmas, tele feszültséggel.
VálaszTörlésSok kérdés felmerült a film után.
Pl. Megtalálta-e a gombász a két késes betörőt?
Mit mondott hazaérte után a százados?
Lezárhatta-e volna, más módon ezt a krízis helyzetet, és hogyan?
stb.
Hogy alakult a te verziód?
Igen, felmerülnek az emberben kérdések, miután megnézte ezt a filmet. És épp ez ebben a jó. Úgy vélem, lényeges kérdéseket vetsz fel. Hogyan alakul az én verzióm? Az én verziómnak ott van vége, ahol a filmnek.))) Úgy vélem, hogy a gombászó ember megtalálja őket. Azok mindent megtalálnak, elvégre "bogarászni" mennek az erdőbe. És itt kezdődik a lényeg. Képzeljük magunkat a helyébe! Mit tennénk? Értesítenénk-e a rendőrséget - ami összetettebb a helyszín miatt, mint hogy felhívjuk őket a mobilon - vagy nem? Ha nem, akkor hogy tekintünk a századosra, mikor legközelebb összefutunk? Ha feljelentést teszünk, akkor mit mondunk majd? Ha én lennék a százados és hazamennék semmit se mondanék. Mert lezártam a krízist. Máshogy lehetett volna? Nem igazán. Értesíted a rendőröket, akik esetleg órák múlva (de az is lehet, hogy fél nap-nap) kiérkeznek, de addig is két sarokba szorított patkánnyal szemben kellene megvédened magadat és a családodat. Mit tehetsz: Széplélek vagy és kockáztatsz, vagy biztonsági játékos leszel, és hidegfejű gyilkos? Nehéz kérdések. Ezért is írtam, hogy ha valaki megnézi a filmet, és bele is gondol a szereplők lelkivilágába, lehetőségeibe, akkor több időt tud eltölteni agyalással, mint amilyen hosszú a film. Nehéz kérdéseket tettél fel. A válaszok pedig ránk - a válaszadókra - jellemző lesz. Már ha őszintén válaszolunk magunknak.))) Köszönöm, hogy megnézted a filmet!
TörlésEljátszik az ember a gondolattal, hogy ha velem történne, akkor mit tennék. Ezek a kigondolt verziók csak gondolat kísérletek maradnak, mert valós helyzetben valószínűleg másképpen döntenék az aktuális helyzet és lelkiállapot szerint. Érdekes, hogy egy viszonylag egyszerű történet mennyi fontos kérdést tud generálni.
VálaszTörlésIgen, valós élethelyzetben másképp dönthetünk, mint a kigondolt verziók... Ha nincs reális énképünk, ha álomvilágban élünk. Van azért egy életkor, amikor nem gond, ha az ember ha nem is 100%-os módon, de tisztában van önmagával. Hogy nem Amerika Kapitánya, nem Robin Hood, nem Aranyember az ember, hanem egy zloj. Értéktelenek, hiábavalók, önzők, megalkuvók és gyávák vagyunk. Nem mi fújjuk a passzát szelet, viszont a sodródásunk is kétbalkezes. És innen nézve érdekes a mit tettem volna én... Dosztojevszkij műveinek is ez a titka. Meg a sikerültebb Lev Tolsztoj regényeknek. Szembesítés gyarló és értéktelen önmagunkkal. Itt kezdődik a katarzis...
Törlés