Szegény Abramovicsok 7.-8.rész

 

Miért is szerethető karakter Borisz Abramovics? Mert szerethető, nagyon is! Esendő, mint mi. Igazi kelet-európai (pontosabban közép-kelet-európai) személyiség. Akár itt, köztünk is élhetne.  (Egyébként, ezért is kedvelem az orosz filmeket. Mert egy közelebbi világot mutat be, mint Hollywood.) Szóval, Borja Abramovics csetlik-botlik, igyekezne olcsón megúszni az életet, ügyeskedik hát, ahogy annyian tették ezt a Kárpát-medencében is az elmúlt évszázadokban. Szomorú, de ez kell ahhoz, hogy túléljen az ember ezen a vidéken. Nem feltétlen ez a világunk boldogabbik fele. De ez rajtunk is múlik ám! Mindenesetre Borj, több évtizednyi mutyizás, ügyeskedés után kipróbál egy másik utat. A maga esetlen módján, de elindul. És nem törődik a környezete negatívnak tűnő reakcióival. Végül is, ő a boldogságot keresi. A sajátját és a családjáét. Négy gemeráció él együtt egy moszkvai lakásban...

 A sorozat egyik - szerintem - pozitív jellemzője, hogy megpróbálja a zsidó létet és hagyományokat bemutatni. Nem csak zsidók számára. És ahogy halad előre a sorozat, úgy kell kevesebb jiddis szónak, kifejezésnek a jelentését közzétenni. És ez, valahol természetes.

Szószedet a hetedik részhez:

Siva: Gyászidőszak. Akkor kezdődik, amikor a hozzátartozók elhagyják a temetőt. Ezekben a napokban a gyászolók nem dolgozhatnak, felszabadulnak a mindennapi gondoktól, hogy teljes egészében az elhunyt emlékének szentelhessék magukat. Hét napon keresztül (kivéve szombatot) nem hagyják el a házat. A közösség - a hitközség tagjai - segít nekik ezen napokban.

Beitza: Tojás. Szó szerint. Viszont a Moed egyik részét is így hívják. A Moed 7. traktátusát is így hívják. A Misna ezen része az Ünnepek rendjével (Jom Tov) foglalkozik.

Jom Kippur: Engesztelés Napja. Az Ítélet napja. A népi vallásosság hosszú napnak is hívja, mivel ez egy 25 órás böjti nap. Egyszerre utal a múltra és a jövőre. Bűnbocsánati nap - ez utal a múltra, az elkövetett bűnökre -, és a bűnbocsátás keresése - az engesztelés - a jövőre vonatkozó cselekvéssor, hisz az Ítéletre vonatkozik. A Talmud szerint, ekkor lesz végleges az ítélet, amelyet az Örökkévaló Ros Hásánakor - zsidó újévkor - hoz az emberiség sorsát illetően.

Az Engesztelés Napját egy hónapos felkészülési iudőszak előzi meg.

Drek: Rossz (minőségű). Sz*r.

Ketcál: Cicus.

A hetedi rész megtekinthető: itt.

A nyolcadik rész megtekinthető itt.

Szószedet a nyolcadik részhez:

Barev Ahper! : Örmény közvetlen köszöntés. Magyarul kb. olyasmi, mint a szia, szevasz, sziasztok.

A sorozatban Borja (Haimmal közösen) Moszkva fő zsinagógájába jár(nak)  rendszeresen. Többé-kevésbé. Merthogy eleinte Haim szelídnek nem feltétlen nevezhető gyakori ösztönzése, rábeszélésére volt erre szükség.

A Szoljanka utcától nincs messze a Hitrovka, de még annál is közelebb van hozzá a Nagyzsinagóga. Egy kicsi utcácskában található (egykori szállásomtól öt perce gyalog), ami egy nagyon érdekes történelmi eseménynek is otthont adott, lassan nyolcvan évvel ezelőtt.

Valamikor a 2000-es évek elején olvastam Golda Meir emlékiratát és nagyon megfogott benne az a történet, ami 1948-as év Ros Hasanájákor ebben az utcába megesett. Az újjászületett Izrael állam első moszkvai nagykövete elment az ebben az utcában található ortodox zsinagógába. Közben elterjedt a hír a városban, hogy Meir asszony bent van a templomban. Az akkori  Szovjetunióban sajátságos volt a zsidók helyzete. Sztálinon egyre inkább eluralkodott az antiszemitizmusa, de tekintve a nemrég véget ért háborút, nem élhettem még ki eme indulatát. (Mondjuk később sem, mert az un. orvospereket még előkészítették neki, de az állami diszkrimináció beindulását 1953-as halála megakadályozta.)Az elterjedt hír hatására összegyűlt a város zsidó lakosságának java. Mint a heringek úgy álltak az emberek a közterületen. Kihívták a rendőrséget, de azok csak annyit tudtak tenni, hogy lezárták e kis utcácska mindkét végét. Csak igazoltatás után lehetett elhagyni a területet. Ami akkoriban nem számított jó ómennek. Az emberek azért mentek oda, mert látni akarták az első izraeli nagykövetet. Ugyanis hitték, meg nem is, hogy újra létezik Izrael. Úgy vélték ha tényleg van nagykövet, akkor tényleg létezik az ország is. Annyira hihetetlen volt számukra ez a tény. Amúgy ez a spontán demonstráció felért egy hatalmas szimpátiatüntetéssel. 10 000-re teszik a résztvevők számát. És a Bolsoj Szpaszoglinyiscsevszkij pereulokot (sikátort) elnézve, nem semmi teljesítmény volt azért. (Persze az is igaz, hogy  zsinagógával szemben van egy kis parkocska is.)

Golda Meir emlékirata magyarul is megjelent. Itt olvashattok részletet belőle (amely szöveg épp ezekről a napokról szól).

A Moszkva Kórus Zsinagóga vagy Kóruszsinagóga?

Jaj! Mi az a Kórus Zsinagóga?

Magyarországon a zsidó hitközségeknek két (nagyobb) válfaja létezett az 1864-es kiegyezés után elindult átalakulás folyamodványaként. A zsidóság emancipációjának részeként létrejön az úgynevezett neológ irányzat. Nem fundamentális teológiai kérdésben távolodtak el a hagyományos judaizmustól. Megpróbáltak, mind öltözködésben, mind a zsinagógai liturgiában a keresztény (és a katolicizmus képkultusza miatt itt most a protestantizmusra kell csak gondolnunk) templomokhoz, azokban meglévő dolgokra hasonlítani. A neológ zsinagógákban megjelenik például az orgona, ami szervesen be is épül az istentiszteleti rendben. A másik két irányzat - ortodoxok és a haszidok - a hagyományokhoz hűen, nem változtattak semmin. (Érdekességként megemlíteném, hogy bár a magyarországi Chabad prominensek már a megjelenésük hajnala óta igyekeznek önmagukat a hazai haszidizmus örökösének feltűntetni, miközben nem igazán van közük hozzá. Nem a haszidizmushoz, mert ahhoz igen, hanem a korabeli magyarországi haszidizmushoz. Hiszen a csodarabbijaink nem Ljubavics felől jöttek. Pláne nem néztek arra. Jó eséllyel nem is hallottak róla, vagy nem sokat. Ők a rivális szervezethez, a szatmáriakhoz inkább köthetőek. Amit a hazai chabadnyikok  - politikusi támogatással! - tesznek, számomra nem más, mint a múlt átírására tett kísérlet. Kísérletük sikerének két fő pillére van. Az egyik, hogy a hazai haszidok nagy része az úgynevezett Végső Megoldás áldozatai lettek. A többiek pedig elhagyták az országot. A másik pillér pedig az, hogy a jelenlegi államhatalom képviselőivel szimbiózist alkotnak. Természetesen, ezt tagadják, de hát a vallási palettán napjaink Magyarországon nem ők az egyetlen ilyen vallási vezetők.)

A mai Magyarországon a neológ hitközségek összességét tartják a legnagyobb létszámú zsidó közösségnek, de nem elhanyagolható az ortodoxia (MAOIH) sem - akiket próbálnak a lubavicsiek magukba olvasztani -, a haszidizmust az EMIH és az úgynevezett reformzsidóság is létezik.

De nem is erről akartam volna most írni!

A kóruszsinagóga (jiddisül horsul) speciálisan kelet-európai jelenség. Az ilyen zsinagógákban a zsidó felvilágosodás eszméi (haszkala) és a részben megreformált hagyományos zsidó tradíciók (minhag) domináltak. Ezeken a helyeken a 19. század végére divatba jött a kántori éneklés. Az esztétikai élmény fokozása érdekében elkezdtek kórusokat is szerepeltetni az istentiszteleteiken. Ezek a férfikórusok négy-hét-nyolc tagúak voltak. Ezért hívták kórus zsinagógának az ilyen intézményeket. A liturgiában fontos szerepet kapott a helyi nyelv is.

Az épület belső tere díszített. A hagyományos és kórus zsinagóga közötti különbségek esztétikai jelentőségűek csupán.

A Moszkvai Kórus Zsinagóga Moszkva legrégebbi zsinagógája.

Az épületben négy imaterem, egy teológiai iskola valamint az Orosz Föderáció Főrabbinátusa, a Baltikum és a FÁK országok Rabbinikus Bírósága található.
 

II. Sándor cár 1859-ben rendeletet adott ki, amely lehetővé tette, hogy a legjelentősebb zsidó kereskedők a Letelepedési Övezeten kívül is lakhassanak. Így a két fővárosban is. A rendeletet hamarosan kiterjesztették a tudósokra, az egyetemi végzetségűekre és a kézművesekre is. (Így 1890-re 35 ezres zsidó népesség élt Moszkvában.) 1886-ban a zsidó közösség ingatlant vásárolhatott a volt fazekastelepen. Azért itt, mert 1856-ig a zsidók csak Zarjadéban (Moszkva belső kerülete, itt állt 2008-is a hatalmas Rosszija Szálló is, aminek területén jelenleg egy csodálatosan szép park található) lakhattak, és így szombatnapon nem kellett sokat gyalogolniuk a zsinagógáig.

1887-ben rakták le a zsinagóga alapkövét. Az építkezés 1891-ben fejeződött be, de a moszkvai hatóságok megtiltották az imaház megnyitását. Ezért átminősítették árvaházzá. (Ez a státusza 1897-ig megmaradt.)

Az 1905-ös forradalom idején kiadott cári kiáltvány lehetőséget adott a vallásszabadság megélésére. És ezt a zsidó közösség ki is használta. A belső tereit az épületnek átépítették, és 1906-ban megnyitották a zsinagógát a hívők előtt.

Golda Meir a Moszkvai Zsinagógánál

A Zsidó Népbiztosság 1928-ban bezáratta a zsinagógákat, és mindből iskolákat kívántak létrehozni. Ugyanebben az évben a Népbiztosok Tanácsának Összoroszországi Központi Végrehajtó Tanácsa úgy döntött, hogy az épületben található könyvtárat átadja a Fehérorosz Állami Egyetemnek.

1948. szeptember 11.-én (a kijevi születésű) Golda Meir Izrael akkori külügyminisztere egy Tóratekercset adományozott a közösségnek.

1957-ben megnyílik az épületben Szovjetunió egyik első vallási iskolája, a Kol Já'ákov jesiva.

2001 januárjában, az akkori polgármester Jurij Luzskov védnökségével megkezdődik a zsinagóga újjáépítése, amely az Orosz Zsidó Kongresszus, a Moszkvai Zsidó Közösség és a JOINT közös projektjének része volt. A zsinagóga centenáriumára befejeződött a teljes helyreállítás.

Zarjade "szélen"...