Папа, сдохни

Az interneten találkoztam ezzel a filmmel először. Elolvastam a kedvcsinálót, és kedvet kaptam hozzá. Azután heteknek kellett eltelnie, hogy megnézzem  a filmet. Most itt vagyok, és írni szeretnék róla. Mi lenne a legjobb kezdés?

Talán, ha idemásolnám azt a leírást, ami elindította az egészet. Igen ám, de ahogy lenni szokott, azt most már nem találom. Másik van, de az ugye nem az igazi!

Ezt a filmet 2019. áprilisában mutatták be az orosz mozikban. Nem sokszereplős alkotásról van szó, és csak egyetlen lakásban (meg egy kicsit a lépcsőházban előtte) zajlanak az események. A mellékelt képen megtalálhatók a film fontosabb szereplői. Rajtuk kívül van két rendőri karakter, egy kutyás szomszédasszony valamint a családfő barátja szerepelnek ebben a drámában. Úgy érzem, fel is soroltam mindenkit.

Vitalij Jevgenyevics Haev (1965-) alakítja az apát, aki Andrej Gennagyevicsnek hívnak. A Horda Iván moszkvai hercegének szerepét is ő játszotta el. Akár innen is ismerős lehet, vagy a Tegyétek boldoggá a nőt!-ből.

Andrej lányát - Olját - Jevgenyija Kregzsde (1982-) kelti életre. Andrej feleségét, Olja anyukáját, Jelena Sevcsenko (1964-) alakítja. Ő a Bárkában is feltűnik. Olja fiúja Matvej.

Az őt alakító Alekszandr Kuznyecov (1992-) a 2014-es Ördögökben a gimnazista fiút játszotta.

Apa, halj meg

Talán jobb is, hogy nincs meg az a leírás, hiszen az ajánlószövegekben sokszor elvetik a sulykot. Amit olvasunk nem mindig van köszönőviszonyban az ajánlott művel. Akkor írjak egyet én? Nagy bajban vagyok. Nagyon könnyen megölhetem, elvehetem a megismerkedés ízét, hiszen ebben a filmben éppen az a jó, hogy szépen, fokozatosan derül ki az igazság. És amikor a 70. perc környékén, már mindent tudsz, akkor is van még muníció a filmben. Szó szerint is, és képletesen is. Kitartás, csak 98 perces az alkotás.

Hogyan érintett meg? Elkezdtem nézni, és rettenetesen brutálisnak tartottam. Eleinte úgy véltem, hogy mindez öncélú. Tarantino filmjeivel vagyok még így. Sok vér, brutalitás és szándékos trágárság. Számomra ezek az amerikai rendező "védjegyei". Ismerek nem egy embert, akik nagyon díjazzák a filmjeit, magam - hogy finoman fogalmazzak - nem tartozom közéjük. És ennek a filmnek is a vér, a brutalitás és a szándékos trágárság a "védjegyei". Akkor mondhatjuk rá, hogy tarantinós? Igen. És hogy tetszik-e nekem? Igen. Bár az elején az első 30 liter vérig nem tetszett. Azt gondoltam, nem ilyen széplelkeknek való ez a mozi, mint amilyen én vagyok. Szóval, közel 30 liter művér kellett ahhoz - egyébként hamar megvan -, hogy rájöjjek: ez egy fekete komédia. Fekete komédia orosz környezetben. (Szinte már láttam, hogy a jelenetek mely gegjei üthetnek ott.) Nem olyan, mint a Sztálin halála, vagy Nagy Katalin angol sorozat. Azok ide készültek. Olyanok is. A Папа, сдохни jó film. Szándékosan és brutálisan eltúlozza az oroszokra ragasztott előítéletet. És épp ez az, amin az érintettek tuti, hogy jól szórakoznak. Míg itt mi, akik a nyugati propagandát fogyasztjuk, hajlamosak lehetünk azt gondolni: Jó-jó. Persze, hogy túlzás. De valami alapja csak van! (Van. A becsapás és a keménynek látszani akarás.) Az alkotás elején egy ír irodalmár Brian O'Nolan (Flann O'Brian) idézet vöröslik. És a cselekmény kibontása hasonlít is az idézett személy regényeinek cselekmény kibontásához.Több egymásba bújtatott cselekményszál egyenesedik ki a végére. És rájöhetünk, hogy nem is egyes személyeken van a hangsúly, a lényeg talán nem is ők. És nem is a már a film elején vértől átitatott valamikori fehér ing. 

A történet úgy kezdődik, hogy Matvej, kalapáccsal a kezében, elindul megismerkedni a barátnőjének az apukájával. Aki a rendőrség állományában van, egy élő legenda, és tele van a háza fegyverekkel. És van hozzá lőszere is. De miért megy Matvej kalapáccsal a kezébe ismerkedni? Mert a barátnője Olja azt állította, hogy lánykorában az apja molesztálta. És a fiú tudja, és többször hangoztatja is: Tilos a gyerekekhez hozzáérni! A 40 liter művér kifröccsenése után már halottunk is van, és rövid idő alatt egyre több! A furógépes-lábfurásos rész még kicsit érzékenyen érintett, de a belső szervek megjelenése már bekapcsolva találta az immunrendszert. Úgy az 50. liter pirosas lé elhozza a beteljesedést. Az utolsó - ez talán fél perces, de lehet hogy kicsit több - időszakban szépen, diszkréten felcsendül a Felkelő nap házának (The House of Rising Sun) gitártémája. Fenomenális! Mindennek vége, és akkor a zene miatt a kezdetre, a kezdésre asszociálsz. (Vagy a tájékozottabbak a kuplerájra. Jaj, de ahhoz annyira romantikus a dallam! Az érzet különben is megelőzi az okoskodást.) Megvan, érzitek az ellentétet? Olja és Matvej utolsó párbeszéde is erre rímel: - Bocsáss meg! Nem akartam, hogy ez legyen. - Semmiség.

Aha. Töménytelen vér, egy szétabriktolt lakás. Semmiség. És mindez, szinte secperc alatt! Semmiség. 

Egyébként nem bántam meg, hogy megnéztem. (És ez az írás a bizonyíték. Nemcsak megnéztem, de írok is róla.) Csak azt nem tudom, rajtam kívül értékelné-e valaki?

A szülőkkel való megismerkedés nem zavartalan

A film megnézése után leültem, hogy írjak pár mondatot a Папа, сдохни-mról. Ez megvan. Mi maradt hátra? Vajon mások - a nagy világban - hogyan értékelték ezt az alkotást?

A Kinopoisk 27 000 szavazatnál 6,8-nál tart, az IMDB 2293-nál 6,7-nél. Úgy tűnik, az orosz nézőknek tetszett. És a másik felének? Hollywood Reporter, Variety, NPR, Rotten Tomatos... Mindegyik erősen pozitívan áll a dologhoz. És ha pénztárcába kell nyúlni? A film 50 millió rubelból készült, és az összbevétele olyan 82 000 dollár. Erős ráfizetés. Tehát, nem egy tömegfilm.

"Meghalt, mielőtt megtudta, hogy megnyerte a harcot." Flenn O' Brian