A dolog 2012-ben kezdődött, amikor elkészítették a MoszGazt. Nem oly túl régen e blogon is megjelent. A közönségsikert meglovagolva 2014-ben jött a folytatás, a Hóhér. (Eléggé el nem ítélhető módon ezzel kezdetem. Mentségemre annyit hozhatok fel, hogy e munka hozta meg a kedvet a többi sorozat epizódjához. Mondhatni e nélkül a kezdés nélkül, nem kizárt, hogy nem készítettem volna el a többit se.) Csak szuperrelatívuszban tudnék beszélni arról a szériáról. Nagyon kedvelem. Jó pár tökéletes karaktermegformálást találok benne.
A kritika nem fogadta egyértelműen pozitívan a harmadik évadot. Nem a színészek teljesítményével, vagy a díszletek silányságával volt bajuk. Nem, mert mindezek most is, ahogy eddig, a helyén vannak. A forgatókönyvet találták elnagyoltnak, úgy gondolták, hogy a szkenárió szerzői (Szvetlana Belova, Marija Szaprikina, Pável Bargyin, Iván Ugarov, Olga Nagdaszeva, Dimitrij Tyerehov) túl nagy szerepet hagytak a nézőknek arra, hogy a szereplők indítékát értelmezhessék.
(Hú, ez igazán szép lett!) Ettől a fanyalgástól a nagyérdemű nem rettent meg, és elődeihez hasonlóan ezek az epizódokat is nagy nézettség mellett vetítették a tévé csatornák.
Magam úgy vélem, ebben közrejátszhatott az hogy a történet több szálon fut, és ez az előnyére vált.
A MoszGaz esetén egy "szimpla" sorozatgyilkos után folyik a hajsza. A Hóhérban egy tömeggyilkos háborús bűnös az elkapandó célszemély.
A Pók egyszerre dolgozza fel a Szovjetunióban történt legelső bankrablást és kapunk mellé egy kis kémtörténetet is. (Komolyan mondom, az első megtekintés során felmerült bennem, hogy lehet, hogy nem ártana egy kis CIA-KGB párharcos alkotáshoz is feliratot készíteni. Amolyan antijamesbondos fíling megcélzása okán. Még kordokumentumnak se lenne rossz... Csak lenne-e rá igény?)
Mert igen, ezt a sorozatot is megtörtént eset inspirálta. Szemben a Cserkaszov "életmű" (eddigi) legutolsó darabjával, a Sakállal, amely abban az értelemben is kilóg, hogy az egész fikció.
Egy érdekes változásra felhívnám a figyelmeteket. A karakterek egy része változatlan.
Cserkaszov (Andrej Szmoljakov) ugyanolyan rutinos nyomozó, nyugodt, időnként szarkasztikus figura, mint eddig volt. Felesége, Margarita (Daniella Sztojanovics), ugyanúgy féltékenykedik (természetesen alaptalanul!), mint eddig. Nincs nagyjelenet, de azért éreztetni a nézőkkel (és második férjével, Cserkaszovval), hogy nem örül Okszána Gyemidova (Marija Andrejeva) újbóli feltűnésének.
Szofija (Marina Alekszandrova) továbbra is olyan szépleány, akit egyből észrevesznek a férfiak. Észrevesznek és bepróbálkoznak. Garkusa (Alekszej Bardukov) továbbra is keresi az igazit.
Ám van valaki, aki mintha megváltozott volna.
És ez Nyikita Pozsidajev (Jurij Taraszov). Az előző sorozatban (remélem emlékeztek még rá) is okvetlenkedett, ugyanúgy (?) mint ebben. Ám! A Hóhérban egy művelt zsaru benyomását kelti. A nagymama "kihallgatása" közben Blokot idéz (igaz, két szót felcserélve), és épp irodalmi műveltségével igyekszik az idős hölgy bizalmába férkőzni.
Ebben az alkotásban egy más karaktert láthatunk. Először is, az irodalomhoz való hozzáállása egészen más. Bulgakovot, Cvetajevát, Nabokovot, mint rossz, elrettentő példát emlegeti. Mi lehet ennek az oka?
Talán az hogy a karakterét átformálták. Ennek két célja lehetett. Egyrészt nagyobb lett a kontrasszt Cserkaszovval szemben (Hol van már az a jelenet, mikor együtt itták a rövidet?). Cserkaszov egyértelműen a jó zsaru karaktere (maradt), míg Pozsidajev "rossz" zsaru lett. Az akadékoskodó, pártvonalon hű (és ezért kiemelt), de egyébként munkájához nem feltétlenül értő jó elvtárs.
A jó elvtárs, aki mindenbe beleszól... De minek? Ez a számunkra sem ismeretlen típus megjelenítése lehet a másik szempont amiért Nyikita őrnagy "megváltozott".
Szívesen írnám ezt, de csak ezért ne nézze meg senki ezt a sorozatot. Ez a típus ismét itt van közöttünk. Ő a mai Magyarország hőse.
Ma újra olyan korszakot él kis hazánk, ahol nem a hozzáértés, nem az elvégzett munka (netalán az elvégzett munka minősége) számít, hanem az, hogy ki jó elvtárs és ki nem. Nagyon úgy tűnik, hogy szinte mindent sikerült tökéletesen restaurálni a '89 előtti rendszerből, mindent ami rossz volt akkor.
Valamikor szeptemberben találkoztam egy régi-régi ismerősömmel. Hallottam, hogy egészen fantasztikus karriert futott be, mint közszolga. Beszélgettünk egy kicsit. Kiderült, hogy otthagyta a pályáját. Egész egyszerűen azért, mert nem volt hajlandó hűségesküt tenni (idézet tőle:) a bolsevik főnökeinek.
Elért hozzá is a kényszer. Viktoriánussá kellett volna válnia, de ő nem szereti a bolsevikokat. Inkább otthagyta a köz szolgálatát. Véleménye szerint, és ebben is egyet tudok vele érteni, egy közszolgának a politikai szimpátiája lényegtelen. Az a fontos, hogy pártsemlegesen és jól végezze a munkáját. Ennyi.
Ha jó elvtársakkal töltjük fel a hivatalokat, az kontraproduktív. Megöli az alkotó szellemet a sok szektás gondolkodású nyalonc. Persze a főnöknek ez jó, mert nincs aki ellentmondjon, nincs aki megmondja, hogy a király mezítelen. Ennek hátulütője, hogy a goré könnyen úgy járhat, mint ahogy a Kárpát-medence Géniusza járt - nem is olyan túl régen - Moszkvában. A tanulságos történetet elolvashatjátok Kabai Domonkos írásában.
Szemmel láthatólag nem volt senki (Mi van Moszkvában nincs kulturális attasénk, vagy nagykövetünk?) aki elmondta volna a magyar miniszterelnöknek, hogy:
1. a magyar operettet évtizedek óta nagyon kedvelik Oroszországban (a MoszGazt se nézték meg a NER lovagok. Hiszen abban a sorozatban a Csárdáskirálynő plakátja, és a műre való hivatkozás is felbukkan), így nem most kezdték el az ismerkedést Kálmán Imre munkásságával;
2. fogalmuk sincs az EUs államok energetikai jövőképéről. Pedig Finnország milyen jó ellenpélda lett volna, amikor Paks kapcsán túlzott orosz energetikai függőséggel támadták őket.
Ezekkel a malőrökkel nem feltétlenül az a baj, hogy mellétenyerelt, hanem hogy megsértette vendéglátóit a magyar fél. Azt feltételezni, hogy valami engedély szükséges ("... néhány nappal ezelőtt operettet is be lehetett mutatni, ami azt hiszen errefelé példátlan..." Rosszul hiszi, miniszterelnök úr! Ön és munkatársai tájékozatlanok. És emiatt bunkók is voltak. Vagy csak "ügyes" duplagondollal így akarta lediktátorozni a vendéglátóját? Ez akkor sem bátorság, hanem... Oda nem illik.. ahonnan eszünk.) egy operett bemutatásához... Hol él, mit képzel ez az ember? Tudja egyáltalán mi az az operett?
Vendéglátója több mint másfél évtizede kifejtette egy interjúban, hogy szerinte az Orosz Föderáció minden lakója európai. Éljen bár Kamcsatkán, Észak-Szibériában vagy egy nagyvárosban. Az operett, ahogy a musical is az európai kultúra része. Nem kell a megismerését engedélyeztetni. Ismerik. Mert az orosz is európai nép. (Ugyanakkor at európaisághoz való viszonyuk megérne egy-két mondatot. Sokat segítene azoknak, akik szeretnék megismerni az átlagos orosz gondolkodásmódját. Most erre nem térnék ki, majd talán egyszer...)
Az atomerőmű építéssel kapcsolatos kijelentés megerősíti, hogy nem véletlen elszólás, nem apró (?) tájékozatlanság volt az operettes kiszólás. Tényleg bumfordiak képviselik országunkat. Azt gondolhatják, hogy rajtuk kívül mindenki hülye, teljesen elvesztve a valóságérzéküket. Ilyenekre mondják a hátuk mögött, hogy öntelt p***ök.
Az azért "művészet", hogy széles nyelvcsapásokkal akarunk hízelkedni, és közben tahóságunk okán sértegetjük a vendéglátónkat. (Akitől még akarnánk is valamit. Mondjuk pénzt.) Gratulálok a magyar diplomáciának! Nem, igaztalan vagyok. Nem a diplomatákkal van baj. (Maximum az igazi diplomaták hiányával.) Szemmel láthatóan nincs már szakember az ország miniszterelnöke körül. Csak megbízható, jó elvtársak. Ezek úgy látszik, tényleg bolsevikok...
Mondjuk ha szakember lennék, valószínűleg én is elmenekülnék köreikből. Mint ahogy az ismerősöm tette. De az igazán nagy baj az, hogy az egész országban az van, mint ami a kormányban. Igaz amit a régiek mondtak: a fejétől büdösödik a hal. A capite foetet piscis.
Na, de térjünk vissza a bejegyzés témájához!
Szóval, Nyikita Pozsidajev az irodalmat értő, viszonylag szimpatikus (kicsit kapkodó, kicsit fontoskodó, de kedvelhető) karaktere egy szakmailag megkérdőjelezhető pártfunkci lett. Bulgakovot nem értékeli, de Blokot igen? Mi van, ha az író elutasítása mögött egyszerű párthűség áll? Ideológiai alapon nem akarja elfogadni őt vagy nem látja az értéket az alkotásaiban? Erre a kérdésre nem kapunk választ a sorozatból, de mindenképpen hozzátesz a személyiség megítéléséhez ez az intermezzo a sorozatban. Talán ilyen apróság fel sem tűnik a legtöbb néző számára. Pedig ilyenekből látszik, hogy azért komoly munka folyt a forgatókönyv elkészítésekor. És az a vád, hogy a történet elnagyolt talán igaztalan. Inkább csak több mindent bíznak a néző fantáziájára, ahogy a korszak (amelyben a történet játszódik) szintén egyre szabadabbá válik.
És ez, mármint hogy a korszak egyre szabadabb a brezsnyevi éra ezen szakaszában nagyon jól átjön az epizódokon. Bár én abban az időszakban amikor a sorozat játszódik - apám szavaival szólva - még pajzán gondolat sem voltam, mégis ismerős a korszak atmoszférája. Tiszta késő Kádár korszak.
A társadalomban megjelennek olyan (mondhatni) nyugati jelenségek, mint a divatos öltözködés.
Nem tudom e bejegyzés olvasói közül kinek ismerősek az alábbi kifejezések: S Modell, Skála Kopé, Centrum Áruházak, Divatcsarnok, Hódiköt, Fabulon, 8x4.
E késő nyolcvanas életérzés megalapozásának lehetünk "tanúi" a sorozat nézése közben. Cserkaszov és csapata egy gyilkossági ügyet próbál felgöngyölíteni és közben eljutnak egy Divatházhoz, amely a VDNH-nál található. (Moszkva északi részén található park. Eredeti neve magyarul Népgazdasági Eredmények Kiállítása. Napjainkban a hivatalos neve Összoroszországi Kiállítási Központ, de szinte mindenki még ma is a régi nevét használja.) A történet folyamán feltűnnek a korszak populáris alkotásaiból ismert szereplők. Nyugati kém, a CIA ellen küzdő elhárítás és más egyéb nyalánkságok.
E világban egy másik sorozat is elviszi a nézőket, mégpedig a Vörös Királynő. Valamiféle nosztalgia lehet ez, hiszen a Krasznaja Koroljova megtörtént esetet, életpályát dolgoz fel, úgy annyira, hogy azzal a sorozattal szinte egyidőben egy dokumentumfilmet is bemutattak az orosz televízióban.
És a Pók alkotói szemmel láthatóan nem akartak kimaradni ebből a hullámból.
A Divatház alkalmazottjai közé beépül (Na ki is? Ki szokott?) Szonja, és már el is indulhat a profi nyomozás! Mert hát ugye, a munkahelyeken (és úgy általában mindenhol) vannak emberek, akik egy kanál vízben is meg tudnák fojtani a másikat. Azután vannak olyanok is, akik családnak gondolják a kollektívát. (Na nem úgy, hogy egymásra odafigyelve közös célért küzdenek, hanem hogy ki kinek lehet a sógora, sógornője.) Számtalan intrika szövődik az ilyen helyeken. Főleg, ha egy viszonylag zárt társadalomban lehetőség van kapcsolatba kerülni más társadalmakból származókkal.
Apróságok a feliratokhoz
A sorozat eleinte a Goznak nevet viselte. Tekintettel arra, hogy ez a mozaikszó többször felbukkan az alkotásban ennek a jelentésével kezdenem a bejegyzés eme részét.
1818. augusztus 21.-én I. Sándor cár rendelete nyomán létrejön az orosz állami pénznyomda. Az első üzemegységet Szentpéterváron hozták létre. Az üzemeltetés, fenntartás, irányítás a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozott. Eredeti elnevezése: Экспедиция заготовления государственных бумаг.
A cég profiljában nem csak a bankjegyek nyomtatása tartozott, tartozik, hanem a bankjegygyártás folyamatát szinte teljesen lefedi a tevékenység. Kutatóintézete is van, amely feladata a bankjegyekhez kapcsolódó kutatások, fejlesztések, technológiák kidolgozása. 1884 óta a vállalatnak jogosultsága van bélyegkészítésre is. Az októberi forradalom után, 1919. június 6.-án elfogadott új pénzügyi-zárjegy törvény nyomán új elnevezése lett a vállalatnak. Управление фабрик заготовления государственных бумаг, rövidítve Гознак (GOZNAK). Ugyanebben az évben az intézmény központját Moszkvába helyezik át. Üzemegységek vannak Petrográdban, Moszkvában, Penzában és Permben. Később (még a szovjet érában) összevonják a bankjegynyomdát a pénzverdékkel. Az így létrejövő vállalat elnevezése a Главное управление производством государственных знаков, монет и орденов lett. Ez az összevonási folyamat több éven át tartott. 1941-ben a leningrádi pénzverde, 1942-ben a moszkvai lett az intézmény része. A GOZNAK nyomdáiban nem csak pénzt nyomtattak, hanem a különböző hivatalos iratok, állami papírok, bizonyítványok, oklevelek (stb...) is itt készültek. Ahogy a pénzverde részlegeknél a díjak és a kitüntetések. A nyomdarészleg külföldi országok részére is készített bankjegyeket és bélyegeket már a szocialista időszakban is
Napjainkban a működését az 2005. augusztus 26.-ai elnöki rendelet szabályozza. 2008. március 8.-a óta stratégiai vállalatnak számít a cég.
Napjainkra a termékpaletta tovább bővült. A hagyományos produktumok mellett (bankjegy, hivatalos iratok, jövedéki- és postabélyegek stb) megjelentek azok a termékek, amelyek az elmúlt néhány évtizedben terjedtek el világszerte (bankkártyák, telefonkártyák, GSM kártyák, mikroprocesszoros kártyák, vízjeles és hologramos termékek stb).
A cég profiljában nem csak a bankjegyek nyomtatása tartozott, tartozik, hanem a bankjegygyártás folyamatát szinte teljesen lefedi a tevékenység. Kutatóintézete is van, amely feladata a bankjegyekhez kapcsolódó kutatások, fejlesztések, technológiák kidolgozása. 1884 óta a vállalatnak jogosultsága van bélyegkészítésre is. Az októberi forradalom után, 1919. június 6.-án elfogadott új pénzügyi-zárjegy törvény nyomán új elnevezése lett a vállalatnak. Управление фабрик заготовления государственных бумаг, rövidítve Гознак (GOZNAK). Ugyanebben az évben az intézmény központját Moszkvába helyezik át. Üzemegységek vannak Petrográdban, Moszkvában, Penzában és Permben. Később (még a szovjet érában) összevonják a bankjegynyomdát a pénzverdékkel. Az így létrejövő vállalat elnevezése a Главное управление производством государственных знаков, монет и орденов lett. Ez az összevonási folyamat több éven át tartott. 1941-ben a leningrádi pénzverde, 1942-ben a moszkvai lett az intézmény része. A GOZNAK nyomdáiban nem csak pénzt nyomtattak, hanem a különböző hivatalos iratok, állami papírok, bizonyítványok, oklevelek (stb...) is itt készültek. Ahogy a pénzverde részlegeknél a díjak és a kitüntetések. A nyomdarészleg külföldi országok részére is készített bankjegyeket és bélyegeket már a szocialista időszakban is
Napjainkban a működését az 2005. augusztus 26.-ai elnöki rendelet szabályozza. 2008. március 8.-a óta stratégiai vállalatnak számít a cég.
Napjainkra a termékpaletta tovább bővült. A hagyományos produktumok mellett (bankjegy, hivatalos iratok, jövedéki- és postabélyegek stb) megjelentek azok a termékek, amelyek az elmúlt néhány évtizedben terjedtek el világszerte (bankkártyák, telefonkártyák, GSM kártyák, mikroprocesszoros kártyák, vízjeles és hologramos termékek stb).
Jelenleg több mint 20 ország számára készítenek bankjegyeket. Ezen országok Európában, Afrikában, Ázsiában találhatóak. 2014-ben több mint 3400 tonna bankjegypapírt és 1,1 milliárd kész bankjegyet exportált a cég. Ebben az évben az értékesítési volumene a cégnek 44,2 milliárd rubel volt, amiből az adózás előtti eredménye 11032,2 millió rubel lett. Szóval, nem kis vállalat.
1. rész
Krasznaja Moszkva Ha trendi és elcsépelt szeretnék lenni, akkor azt kellene írnom, hogy ez a parfüm egy vegyi fegyver. És hogy a mai napig az orromba van az illata. De nincs. Nem emlékszem rá. A mi családunk nem használta. Hallottam róla. Ennyi.
A parfümnek két eredet története is van. Az egyik szerint Augustus Mitchel egy francia szappankészítő (értsd: kozmetikai termékeket előállító) fia a Romanov ház 300 éves uralkodásának jubileumára (1913) készítette egy illataromát amelyet a Császárnő kedvenc csokra fantázianévvel illetett. A francia L’Origan Coty 1905 parfüm lenne e szerint a sztori szerint az alapja ennek a készítménynek. Azt olvastam, hogy gyakran összekeverik Mitchel alkotását Henry Brocaréval (1836-1900). Az utóbbi francia illat kreálmányának a neve A császár csokra. (Vö. Букет императрикс - Любимый букет императрицы) Brocar 1882-ben készítette el nevezett illatát. Mitchel illatát a Novaja Zarja gyár kezdte gyártani. A forradalom után Krasznaja Moszkva néven üzemelt a gyár.
A másik (illetve harmadik, attól függően mennyire figyelmesen olvasunk) történet szerint (és ez a sztori kevésbé ismert) a Krasznaja Moszkva illatot az 1920-as évek közepén alkották meg. Molotov felesége, Polina Zsemcsuzsina vezette az illatszergyárt. (És ami most következik azt egyesek városi legendának tartják:) Sztálin kérésére egy olyan parfüm elkészítése volt a feladat, amely felveszi a versenyt a Chanel No.5-tel. Azt mondják (én nem tudom), hogy a két illat nagyon hasonlít egymásra. Persze, ez a verzió a nemzeti büszkeség ellen hat, hiszen azt állítja, hogy a Krasznaja Moszkva a Chanel ötös koppintása.
Természetesen (? - talán ezért, talán nem, mert ez az igazság; ki tudja?) van egy szinkretista verzió is: Ernest Beaux (1881-1961) a forradalom előtt Moszkvában dolgozott (ez hihető, sőt igaz, mert hiszen ott született) és itt megismerkedett a Császárnő kedvenc csokrával, és ez inspirálta őt a Chanel No.5-nél.
Na, most lehet fintorogni! Ki a sznob? )))
Egyébként most egy 42 ml-es kiszerelésű parfümös üvegecske 650 rubel körül van. (7 ml-es 250 rubel körül.)
2.rész
Az epizód vége felé lehetőségünk van megismerkedni Jurij Vlagyimirovics Andropov (1914-1984), aki Brezsnyev utódja volt az SZKP főtitkári posztján, egyik költemény(részlet)ével. A vers címe: Да, все мы - смертны, хоть не по нутру Igen, halandóak vagyunk, de nem belsőleg.
Íme a teljes mű:
3. rész
"Ideiglenes tartózkodásim van." Így szól az egyik dialógus mondata a magyar feliratban. Az eredeti szöveg rövidebb, és nem teljesen erről szól. Pontosabban többet mond: Лимитчица я. Limites nő vagyok. Kik azok a limitcsinek és limitcsinák?
Olyan férfiak és nők, akik az adott (nagy)városban ideiglenesen tartózkodhatnak. Az ottlétük engedélyezésének indoka, hogy különleges szakismerettel, szakmával rendelkeznek. Ilyen engedélyeket nem adtak ki korlátlan mértékben, hanem csak meghatározott kvóták szerint.
A rendszer napjainkban is él. Az Orosz Föderációban munkát vállalni hivatalosan csak a Minisztérium által kiadott meghívólevéllel (pontosabban ezen dokumentum felhasználásával igényelt munkavállalói vízummal) lehetséges. A cél az illegális bevándorlás visszaszorítása. Nem köztudott Magyarországon, de az Orosz Föderációba irányuló migráció nagysága második a világon. Például e miatt sem tudni pontosan, hány ember él a mai Moszkvában. Hivatalos szervek adatai 8-10 millióra teszik. Ebbe belesaccolják az illegálisan a városban tartózkodóakat. Nem hivatalos vélemények szerint ez a szám 12 (de akár 15) millió is lehet.
Jelenleg mindenki, aki hivatalosan belép az Orosz Föderáció területére kap egy Migrációs Kártyát, amit meg kell őriznie az országban tartózkodás idején, és ha a rendőr kéri át kell adnia (különben eljárás indul ellene). Ezt a dokumentumot az ország elhagyásakor elveszik a határon.
Itt a két állítás (szigorú szabályozás, nagy illegális migráció) között látszólag ellentmondás van. A megoldás csak annyi, hogy az illegális migráció olyan országokból érkezik, amelyekkel szemben nincs vízumkényszer. Ez amolyan kényszerhelyzet, ugyanis az orosz gazdaságnak is szüksége van a munkáskézre, de ezekkel az emberekkel nem számol hosszútávon. Azaz nem kívánja a szociális ellátórendszerét terhelni velük. Dolgozzanak, de (ha nincs munka, betegek lesznek, munkahelyi baleset éri őket stb) munka- és keresőképtelenekké válnak, akkor menjenek haza. És az МВД (az Orosz Föderáció Belügyminisztériuma) segít ebben.
"Безумству храбрых поем мы песню"
A bátrak őrültségét énekli meg dalunk.
Az idézet Makszim Gorkij (1868-1936) Ének sólyomról (Песня о соколе, 1898) című verses prózájából származik. Magyar fordításban megjelent Dal a sólyomról és Ének a sólyomról címmel is. Utóbbit Makai György készítette.
Az eredeti szöveg így szól:
"Безумству храбрых поем мы славу.
Безумство храбрых — вот мудрость жизни!"
A bátrak őrültségét dícsőn megénekeljük.
A bátrak őrültsége, íme az élet bölcsessége!
Makai műfordításában:
"Bátrak tébolyát dicsérje dalunk!
Bátrak tébolya - éltünk értelme!"
E két sor összevonásából származik a filmben is elhangzó szólás. E kifejezés ironikusnak számít. Jelentése: valaki bátor, döntő cselekedettett hajt végre, de teljesen értelmetlen célból. A cselekvés végeredménye megkérdőjelezhető.
4.rész
Marina Roscsa (Ма́рьина Ро́ща)
Moszkva egyik kerülete. A város északi részén található. Egyik legismertebb épülete a Rizsszkij Vasútállomás. Innen indulnak vonatok Riga, Szentpétervár, Pszkov, Gyegyovszk, Volokolamszk (stb...) és Velikije Luki irányába.
Üljenek le! Állva nem tudjuk meg az igazságot. - mondja Cserkaszov.
Eredetileg: Садитесь, в ногах правды нет. Szó szerinti fordításban a Üljenek le, a lábakban nincs igazság. E mondásnak ismert és elterjedt alakja: Садись, чего стоишь, ведь в ногах правды нет. Ülj le, mit állsz? A lábakban nincs igazság. A kifejezés eredete a középkorra nyúlik vissza. Bírósági szokásjog volt, hogy a vádlottnak mezítláb kellett állnia a tárgyalás alatt. Ha tél volt, akkor a hóban. A hideg okozta fájdalom (a lábmegfagyás nem túl kellemes érzés, még akkor sem, ha csak kezfeti fázisban van a dolog) elkerülése végett a vádlott nagyon sokszor (mondhatni mindig) még azt is bevallotta amit el sem követett.
Róbert Ivanovics Rozsgyesztvenszkij (1932. június 20. - 1994. augusztus 19.) költő 1964-es verséből, a Письмо про дождь-ből részletek hangzanak el ebben az epizódban. Egy lakásösszejövetel részeként. Az eredeti vers megtalálható itt.
A filmsorozat egyik nagy erénye, hogy próbál autentikus lenni, próbája hitelesen bemutatni, megmutatni a korszakot, amelyben játszódik.
Így nem maradhat ki az olyan alkalmak sem, mikor az ifjúság összegyűlik magánlakásban és - nem a nálunk megszokott bulikultúra szerinti ívós-narkózós.csajozós-pasizós (nem kívánt rész törlendő) bachália, hanem inkább kulturális rendezvényre hasonlító (na jó, alkohol ott is volt...) összejövetelekre kell gondolni - a közösségi élmény nem merül ki a test kívánságainak kielégítésében, hanem az emberi lélek is megkapja a maga porcióját.
Ezen eseményeken nem ritkán előkerült a gitár és/vagy más hangszerek. Ilyen házi jöveteleken indult el Vlagyimir Viszockij "magánénekesi" pályája, ahogy Alekszandr Galics, Bulat Okudzsava is fellépetek ilyen illegális koncerteken. Ez a magnyitizdat korszak kezdete. (Ezen fellépéseket egyesek magnószalagra vették, és másolták egymásnak. A korszak végét magam is tapasztalhattam személyesen. Hazánkat sem kerülte el ez a jelenség. Igaz, itt nem lakásokban voltak a koncertek, de az itt-ott, a sufniban felvett felvételek elég elterjedtek voltak. Nem is a minőség volt a fontos, hanem az előadók konfrontációi a hatalommal. Ami egyes esetekben börtönbüntetésben manifesztálódott. Nem. Nem a Beatrice, HBB, P.Mobil műanyag-lázadásáról van szó!)
Az ilyen lakás-performanszokat, nem egyet, láthatunk a Youtube-on is. Darkcomet is megosztott velünk egy ilyen felvétel linkjét, még a 14+ egyik hozzászólásában. Jár érte a köszönet!
Köszönöm, Darkcomet!
Ez a videó jól összefoglalja a lényeget. Még akkor is, ha az 1990-es évek elején készült.
Szóval, a sorozat alkotói sem hagyták ki a ziccert, és egy ilyen lakás-összejövetel szemtanúi lehetünk. A filmben nem holmi avangarde zenészek művészetét csodálhatjuk meg, hanem "csak" egy fiatalember szavalja el Rozsgyesztvenszkij egyik versét. A vers címe: Письмо про дождь (Levél az esőről)
A holnap reggel olyan legyen, mint egy szurony. Megértetted?
Szó szerinti fordításban így hangzana az egyik mondat a negyedik rész vége felé. De ez így teljesen magyartalan, hiszen az első mondat második fele russzizmus. A feliratban így jelenik meg ez a mondat:
A holnap reggel tuti legyen! Megértetted?
Van egy orosz anekdota ezzel a russzizmussal, ami pontosan lefordíthatatlan magyarra.
Íme:
- Завтра утром придёшь. Чтобы в 7 утра был как штык!
- Да у меня всегда в 7 утра как штык...
Tehát:
- Holnap reggel jössz. Tuti reggel 7-kor! (Reggel 7-kor, mint a szurony!)
- Hát, nekem reggel 7-kor mindig olyan, mint a szurony... (Hát, nekem reggel 7-kor mindig tuti...)
/Nem kell nevetni. Elég ismerkedni az orosz humorral!:D Enyhe mosoly: megengedett!/
Szüksége volt 1947-es pénzre. Azon a címeren még 16 köztársaság van. - mondja az egyik szereplő.
Álljunk meg egy szóra! Hiszen mindenki tudja, hogy a Szovjetuniónak csak 15 köztársasága volt. Hát rosszul tudjuk. Egyébként a régi vicc szerint a 16. köztársaság amely a Szovjetunióhoz tartozik az Bulgária.
Nézzük akkor a tényeket:
1940-1956-ig létezett egy Karél-Finn SzSzK nevű államalakulat a SZU-n belül. Hívták Szovjet-Karéliának is. Fővárosa Petrozavodszk volt. Hivatalos orosz neve a köztársaságnak a Карело-Финская ССР volt.
A Szovjetunió címerét körbefogja a búzakoszorú (hasonlóan a magyar úgynevezett Kádár címeren). A búza köteg alsó felét szalagok fonják át. Minden köztársaságnak van egy szalagja. Ez könnyen beazonosítható, hiszen van rajtuk felirat.
Tehát az 1947-es kopejkán (mert a dialógusban erről az érméről van szó) a szalagok száma eggyel több, mint az 1956 után vert érméken. Mondhatni ritkaság, érdekesség.
Az 1924-es Alkotmány leírja a szovjet címert. Ekkor még csak hat szalag van rajta (mert ennyi tagköztársaság volt), és mindegyiken az adott köztársaság nyelvén volt ráírva a "Világ proletárjai, egyesüljetek!" felirat. 1937-1946 között 11 szalag volt a címerben. 1946-1956 között 16 szalag.
1940. szeptember 3.-án a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa határozatot hozott a címer megváltoztatására (hiszen változott a tagköztársaságok száma; lásd a Baltikumot), de a háború miatt csak 1946. június 26.-án vezették be az új címert. 1956. július 16.-án a Karél-Finn SzSZK megszűnt köztársaságként funkciónálni, autonóm területté vált. Így a finn nyelvű felirat (a szalaggal együtt) lekerült a címerről. (A Legfelsőbb Tanács 1956. szeptember 12.-éi rendeletében változtatta meg a címert.)
A Karél-Finn SZSZK-t a Karél ASZSZ és a Finn Demokratikus Köztársaság egyesítésével hozták létre. A FDK a Szovjetuniónak 1940. márciusában átadott területeken alakult meg. A terület lakosait evakuálták, így a szinte teljesen néptelen vidéket be kellett új lakókkal telepíteni.
1940-ben Finnország visszafoglalja a területet. Ezután a területen élő szláv népességet alapvető emberi jogaiban korlátozzák. Ez így csak maszatolás, mert a teljes jogfosztás lesz az orosz anyanyelvű népesség osztályrésze. A gyerekek nem járhatnak (semmilyen) iskolába; koncentrációs munkatáborokat hoznak létre a finnek, ahol embertelen körülmények várnak a lakókra. Napjainkig neuralgikus pontja ez a finn-orosz történelemnek, és mi csak a finn (megszépítő) álláspontot ismerjük. A kicsi de hősies nemzet küzd a nagy gonosz ellen. Csak ez így nem igaz. Nem véletlen volt a finn kormány és a náci Németország között baráti a viszony. Baráti és fegyvertársi.
1944-ben ismét a Szovjetunió birtokolja a területet. A Karél-Finn SZSZK megszüntetését a javuló finn-orosz viszonnyal magyarázzák. Ebben az időszakban a Szovjetunió visszaadja Finnországnak a Porkkala Tengerészeti Bázist (1956 január), amiért egyébként bérleti díjat fizetett. A Maly Vysotsky-sziget és a Saimaa-csatorna szovjet szakaszát 1963-ban adják át a finneknek.
5.rész
- És mi hová?
- A kudikinai hegyre!
A hová kérdésre olyankor adják ezt a választ, amikor nem akarják a kérdező orrára kötni a pontos helyet. Hasonló a magyar Kukutyinnal. Magam nem szeretem a túlzott "magyarosításokat", persze tudom sokan meg épp ellenkezőleg, még akkor sem, ha az számít igazán műfordításnak. Igazából nem ez a célom, a magam részéről inkább szeretném a szöveg eredetibb hangulatát megőrizni. Jó pár műfordítással vagyok úgy, hogy számomra túl magyarosak a dialógusok. Persze, mivel ilyen esetekben az olvasmányosság is fő szempont, ezért akceptálható ezen igyekezet, de az eredeti valahogy mindig hangulatosabb nekem...
V. A. Giljarovszkij (1855-1935) Vándorlásaim című 1927-es művében ilyen szövegkörnyezetben tűnik fel ez a kifejezés:
"- Куда идёшь? - спросил меня хозяин.
- Не видишь - на Кудыкину гору, чертей за хвост ловить, - огрызнулся на него бродяга.
- Да твоё ли это дело!"
- Hová mégy? - kérdezte a gazda tőlem.
- Nem látod, a kudikinai hegyre, az ördög farkát elkapni, - csattant fel rá a csavargó.
- Hát, ez a te dolgod!"
Ez a frázis több alakban is megtalálható az orosz nyelvben. Kudikinai hegy, kudikinai mező, kudikinai sziget. Eredete az a népi hiedelem, hogy ha a vadász elárulja mely területre megy ki, akkor az szerencsétlenséget hoz rá, magyarán nem lesz vadászzsákmány.
A kifejezésbe található szó töve a kudá (hová) kérdőszó. Más kifejezésekben is előfordul. A Dahl-féle értelmezőszótár ismeri a кудыкать кур kifejezést (ami kudikinai tyúkot jelent), és jelentésének a szükségtelenül kérdezi, hogy hová megy értelmezést adja meg.
Orosz közmondásokban is megtalálható ez a kifejezés:
Не кудыкай, счастья не будет.
Ne kérdezősködj hová, mert nem leszel boldog.
(Aki kíváncsi, hamar megöregszik. - Ezzel a magyar mondással fordíthatnánk le ezt a mondatot. Látható, hogy ebben az esetben nem lehetne /kitalált/ földrajzi névvel helyettesíteni a kifejezést.)
Не кудыкай, пути не будет.
Ne kérdezd hogy hová, mert nem lesz más út/lehetőség/mód.
Érdekesség, hogy a Moszkvai Régió Orehovo-Zujevszkom kerületében található két falucska: Kudikino (180 fő - 2008-as adat) és Gora (45 fő - 2010-es adat).
Nélküled mit csinálunk? Szürcsölve együnk scsit? - mondja Cserkaszov.
Eredetiben a második mondat: щи лаптем хлебать. Scsit csepegtetve szürcsöli. Russzizmus. Jelentése: szegénységben él, szegénységben van. Esetleg: tudatlanságban, elmaradottságban él.
Dilemma: mit tegyek? Hagyjam a szövegbe az eredeti russzizmust, vagy írjak valami olyasmit, hogy: tehetetlenek vagyunk nélküled; vagy: nem tudunk mit tenni?
Meghagytam az eredeti russzizmus, így talán hangulatosabb.
A liba nem társa a disznónak. Szólásmondás, amelynek a jelentése, hogy a beszélő nem akarna közösködni olyan személlyel, aki viszont igen.
6.rész
Fogjátok be a szátokat, varangyok.
A dialógusban a жаба kifejezés szerepel eredetileg. Ám nem csak a béka szó szinonimája ez a kifejezés. Ennél jóval szélesebb a jelentéstartalma. Jelent gonosz nőnemű démont, tisztátalan szellemi lényt is. Ebben az értelmében többször használják a Párbajozó című filmben is. A hozzá tartozó magyar feliratban különböző kifejezésekkel magyarosította Oldfan, hozzáigazítva az adott szituációhoz. Én meghagytam itt az elsődleges jelentést. Annak okán, hiszen a jelenetben szép hölgyek közötti konfliktusnak lehetünk a szemtanúi. Egy hölgyet a szépségének megkérdőjelezésén kívül, nem sok mindennel lehet vérig sérteni. (Lehet, de... Minek?) A varangyos békához hasonlítás, mint sértés, ebben az esetben "telitalálat". De nem árt ha tudjuk, hogy ennél azért nagyobb, bántóbb sértés hangzik el.
Úgy látszik Tyimofejeva, te a mi Hamupipőkénk vagy.
Az eredeti szövegben, ebben a mondatban nem hangzik el Hamupipőke neve. Helyette a тихушница szó áll. Olyasvalaki nőre mondják, aki visszahúzódva, a háttérben éli az életét. Cselekvő, de nem tőr a nyilvánosság elismerésére.
Ennek ellenére, vagy épp ezért, időnként pejoratív értelemben is használják. Olyasvalaki aki a háttérből kavar.
A dialógusban enyhén sértőnek is érezhetnénk a megfogalmazást (tekintettel a többi mondatra), ám Szonyja nem sértődik meg, semmilyen negatív reakció nem figyelhető meg a karakteren. Nem veszi sértésnek a dolgot. Ezért a magyar szövegnél igyekeztem én is elvenni az élét a közlendőnek. Így került a nevezett mesehős neve a feliratba. Azt gondolom, így talán átjön a kedveskedésbe csomagolt sértegetés (vagy inkább csak epés a megjegyzés?).
Mihail Talj (1936-1992)
Szovjet sakkozó. Lett neve: Mihails Tāls, orosz neve: Михаил Нехемьевич Таль. Rigában született, egy zsidó családban. 1956-ban kerül be a Szovjetunió sakkbajnokságának döntőjébe. Következő évben, legfiatalabb játékosként, meg is nyeri azt. Sakkozóként bohém éltet élt (három felesége is volt), erősen ivott és dohányzott. Egészsége mindezt megszenvedte, sok időt töltött kórházban. 1969-ben eltávolítják a veséjét is. Morfiumfüggővé vált, amelyet kezdetben a fájdalmai elviselésére használt.
1992. június 28.-án egy moszkvai kórházban hunyt el. Hivatalosan nyelőcső vérzés a halál oka, barátja Gennyagyij Szoszonko (1943-) szovjet-orosz sakknagymester szerint valójában az összes szervműködése leállt.
Taljnak a jobb keze (a képen is látható, ha nem is feltűnően) deformitásban szenvedett, ennek ellenére képzett zongorista volt.
A sakk nyolcadik világbajnoka (1960-1961), nyolcszoros sakkolimpiai bajnok, hatszoros Európa-bajnok, hatszoros szovjet bajnok, kétszeres lett bajnok, elismert sakkíró, a lett Šahs című sakkfolyóirat felelős szerkesztője volt.
Jekatyerina Alekszejevna Furceva (1910-1974)
A legbefolyásosabb nő volt a Szovjetunió történetében. Élete tökéletesen megfelelt a szovjet propaganda minden feltételének. Munkáscsaládba született, 14 évesen belép a KOMSZOMOLba. 20 évesen már az SZKP tagja. 1928 és 1930 között szövőgyári munkás. A kommunista ifjúsági szervezetben 1930-tól tisztségviselő. Képzi magát, a moszkvai finomvegyészeti főiskola hallgatója. Itt párttitkárá választják. 1941 telén tevékenyen részt vesz Moszkva védelmében. 1950-től a Moszkvai Városi Bizottság másodtitkára, 1954-57 között első titkára. 1952-től az SZKP Központi Bizottságának póttagja, 1956-tól rendes tagja. Ettől az évtől kezdve az SZKP Központi Bizottság Elnökségének póttagja, és a SZKP KB titkára. Miután Hruscsov az 1957-es évet politikailag túléli, és mert Furceva végig támogatta őt az SZKP KB Elnökségének rendes tagja lett.
1960-ban távozik a KB apparátusából, mivel kulturális miniszternek nevezik ki. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláig (14 éven keresztül) töltötte be ezt a posztot. A tragikus hirtelenséggel jelzős szerkezet nem szarkazmus lenne, hanem bár a hivatalos verzió szerint szíveleégtelenségben halt meg, tartja magát az a nézet, hogy öngyilkosságot követett el. A novogyevicsi temetőben nyugszik.
Rendkívül érdekesnek találtam az epizód végén látható KGB-s kihallgatást. Remélem sikerült visszaadnom a tiszt által használt stílust. A klerikális kifejezések használata, mint pszichológiai fegyver rendkívül érdekes. Van benne már-már egy kis blaszfémikus íz is. Hiszen csak első látásra szimplán klerikálisak ezek a szavak, valójában ennél túlmutatóbbak: egyházi szakkifejezés.
Persze, mondhatná bárki, hogy: Hó-hó-hó! Ez a két kifejezés ugyanazt jelenti. Igaza lenne, és mégse. Szokták szinonimaként használni, ám az idegen nyelvű szóhoz felekezeti kötődést is odaképzelhet az olvasó, a hallgató. És ebben a jelenetben hallható szófordulatok egyetemlegesebbek ennél.
7.rész
Kivételes ez az epizód abból a szempontból, hogy nem igazán kell kiragadnom egy-egy dialógust az egész szövegből. Magam nagyon szeretem, ha vannak kulturális utalások, mert ad(hat) egyfajta löketett a tovább gondolásra. Nem csak ezt a sorozatot (sorozatokat) kedvelem ezért, hanem irodalmi alkotásokkal is így vagyok. Lehet, hogy ez sznobság? :)
Mégis úgy érzem, hogy meg kell említenem egy apróságot ezen epizód kapcsán. A cselekménynek köszönhetően többször előkerül, a szereplők kezükbe vesznek egy szamizdat könyvet. A szamizdat nem hivatalos, illegális kiadványt jelent. Olyan könyvek jelentek meg így, amik hivatalosan nem engedett a hatalom. Az ilyen kiadványokat belföldön adták ki, és ott terjesztették. Azok a könyvek amiket nem a keleti blokk országaiban készültek illegálisan, hanem Nyugaton adták ki és becsempészték a szocialista országokban azt tamizdatnak hívja a történelemmel foglakozó szakma.
A szamizdat ami felbukkan ebben az alkotásban Mihail Bulgakov Mester és Margaritája. Ami egy nagyon szuper könyv! Mindenkinek ajánlom, ha még nem olvasta, akkor bátran vegye a kezébe, és olvassa el! Megéri.
Bulgakov ezt a regényét 12 évig írta (1928-1940). Az író munkáját igyekezett titokban végezni, hiszen az államhatalom képviselői igencsak érdeklődött a művész életműve iránt. Előszeretettel olvasták a kéziratait, még a teljes elkészültük előtt. Rendszeres házkutatások, melyeket a Bulgakov házaspár elszenvedett, egyik célja ezen kéziratok megtalálása volt. (A szovjet hatalom és az írók viszonya iránt érdeklődők számára ajánlom Vitalij Sentalinszkij magyar is megjelent könyvét, amelynek címe A feltámadott szó. A könyv alcíme A KGB irodalmi archívuma.) Van ebben egy kis pikantéria. Sztálin és Bulgakov személyesen ismerték egymást. (Sztálin ismerte a Szovjetunió jelentős íróit. Ő nem volt félművelt, ahogy egyes amerikai történészek időnként jellemzik. Sztálinnak volt könyvtára, és olvasta is azokat a könyveket. Olvasta és értékelte. Írásban is. Ő nem volt félanalfabéta, aki négerekkel íratott tudományos könyveket, melyeket a saját neve alatt azután kiadatott. Mandelstamot például személyesen nem kedvelte, de a költészetében felfedezte az értéket. Ha nem így lett volna, jóval kevesebb költeményét ismernénk a költőnek.) Amikor Bulgakov eme művéről ír valaki, az szinte kötelező jelleggel megemlítik (jogosan, hisz ez a mű cselekményében is feltűnik), hogy a regény kéziratát Bulgakov elégeti, majd később emlékezetből újraírja. Tehát az eredeti Mester és Margaritát soha nem olvashatjuk el. Ráadásul nem is egy verzióban írta meg a művet a szerző. Az irodalomtörténészek szerint legalább ötször kezdett neki Bulgakov. Igazából soha nem is fejezte be. A regény cselekménye teljes, az írónak a végső korrekcióra, a szerkesztésre nem maradt ideje. Így igazából nincs végleges kézirata. Az utolsó és talán a legjelentősebb alkotása Bulgakovnak. Nem ez az egyetlen jó műve. Nem. Nem erre gondolok.
A könyvet azután hivatalosan is kiadták 1966-1967 fordulóján. A Moszkva című folyóiratban jelent meg először hivatalosan. Az író felesége Jelena Szergejevna Bulgakova majd három évtizedig küzdött ezért. Ez az első kiadás erősen rövidített volt. De a szocializmus alatt ez lett az orosz nyelvű kiadások standardja. De nem a magyar kiadásnak. A egyik legteljesebb kiadás nagyon sokáig a magyar nyelvű volt. Szőllősy Klára (1913-1970), a magyar fordítás készítője, személyesen ismerte az író feleségét, aki a regény kicenzúrázott töredékeit becsempészte Magyarországra. A fehérneműi közé rejtette, így hozta át a határon. A magyar írónő munkájának gerince a Moszkvában folytatásokban megjelenő írás volt. Az első magyar kiadás 1970-es.
Orosz tudósok megpróbálták rekonstruálni a regényt. Bulgakov javításait, jegyzeteit felhasználva,
ráadásul időről-időre elkerültek szövegtöredékek is. Így jött létre 1989-ben egy olyan szövegvariáns amit világszerte autentikusnak fogadnak el. Nem lehetett könnyű munka, tekintettel a forrás viszonylag bőséges voltára.
Azt gondolom, legalább ennyit megérdemel ez az alkotás, ha már búvópatakként fel-feltűnik (meg-megemlítik) e sorozat egyes epizódjaiban.
" - Mutassa - És Woland kinyújtotta a kezét, tenyérrel lefelé.
- Sajnos, nem tudom megmutatni - válaszolt a Mester. - Elégettem a kéziratot.
- Már engedje meg, ezt nem hiszem el - mondta Woland. - Ilyesmi nem létezik: kézirat sosem ég el."
M. Bulgakov: Mester és Margarita (részlet), fordította: Szőllősy Klára
8.rész
(A néhai) Dárja Belih, egy felidézett beszélgetés során moszkvai regisztrációhoz (прописка) szeretne jutni. Ez nem más, mint egy bejelentkezés a rendőrségre. A mai napig törvényi előírás, hogy aki 7 napot meghaladó ideig Moszkvában tartózkodik, annak be kell jelentkeznie a rendőrségen.
Az 1917-es évben eltörlik a belső útleveleket. Ugyanis ahhoz, hogy valaki elhagyhassa lakhelyét a cári időszakban is rendőrségi papírok szükségeltettek. Ám 1932-ben újra visszahozzák a belső útlevél rendszerét. A Szovjetunió egész területén egységessé vált ez. Megalapítják az Útlevél és Vízum Szolgálatot (Паспортно-визовая служба /ПВС/). Ezen szervezet az NKVD-n belül működött. A működésének a célja az volt, hogy kontrollálja a lakosságot, kiszűrje a munkakerülőket, a városba menekült kulákokat, magánzókat. 1933 és 1935 között enyhül a szigor, már csak lakhely, lakóhely regisztrációval kezd el foglalkozni ez a hivatal. Az állampolgárok migrációjának ellenőrzését szolgálja csak a munkája, és így már csak államigazgatási feladatot lát el. Azok akik ilyen engedély nélkül laktak a városokban nem tudtak hozzájutni nagyon sok olyan dologhoz amihez a regisztrációval rendelkezők igen. (Pl.: tanácsi lakáshoz jutás.) Jogi lehetőségeik is erősen korlátozódtak. Lakóhely változtatáshoz először a helyi közigazgatás engedélye kellett, majd ezzel lehetett menni a (másik) város hivatalába, és kérvényezni a regisztrációt. A regisztráció egyik feltétele munkahely megléte az adott településen. Mindezen jogi nehézségek ellenére a Szovjetunió városi lakossága a '30-as évektől 1957-ig az ország összlakosságának harmadáról a felére nőtt.
A következő jelentősebb változás ebben a rendszerben 1974-ben történt. Az ekkori rendelet előírta, hogy a lakóhely megváltoztatása során a kijelentkezés után, a másik városban először csak ideiglenes tartózkodási adható meg. Az új lakóhelyt biztosítónak kérelmet kell beadnia. Gyakorlatilag igazolnia kell, hogy nála fog lakni a belső migráló. A hatóságnak joga volt megtagadni a regisztrációt, ebben az esetben 7 nap alatt el kellett hagyni az adott települést. 1990-ben a Szovjetunió Alkotmányos Felügyelő Bizottsága elismerte, hogy ez a rendszer korlátozza a polgárok szabad vándorlását és előírta a jogszabály módosításának szükségességét. Ami nem történt meg. 1991-ben ugyanez a szervezet már alkotmányellenesnek nyilvánította a szabályozást. 1992. január 1.-ei hatállyal megszünteti a Bizottság a jogszabály egy részét. De nem az egészet. A regisztrációs kötelezettség a mai napig érvényben van.
Mielőtt valaki felhördülne, csendben megjegyzem, hogy nálunk is. Hiszen a lakcímkártyás történet is ilyen céllal van működtetve.
Érdekességként még csak annyit, hogy a filmbeli Darja Belih külön lakást említ. Ez egy apró kis finomság. Olyan tanácsi lakásról lenne a filmben szó, amiben nincs társbérlő. Moszkvai viszonyokban maga a mennyország kapuja...
"...kezelték pszichiátrián, hogy lelkesedik a disszidens irodalomért."
Teljesen életszerű megállapítás. A brezsnyevi időszakban az ellenzékieket nagyon sokszor elmegyógyintézetbe zárták, és ott kényszergyógykezelésnek vetették alá. Eleve nem volt joga egy betegnek eldönteni, hogy a kórházban milyen ellátásoknak hajlandó alávetnie magát. Ha orvoshoz fordult, akkor a terápia elrendelése után csak együttműködéssel viszonyulhatott a kezeléshez. Ez minden osztályon így volt. Ez az egyik eredete az orvos mindent jobban tud hozzáállásnak. A mai napig találkozhatunk ilyen filozófia mellett praktizáló orvossal.
A másik dolog: az ellenzékieket azért zárták be a pszichiátriára, mert alapdogma volt, hogy az úgynevezett szocialista rendszer minden idők legjobb társadalmi rendszere. Nem volt még jobb, nem volt még tökéletesebb nála. Aki ezt nem látja be, az nemnormális gondolkodású, tehát gyógykezelni kell. Ugyanakkor a rendszer másik dogmája volt az, hogy az ember jelleme fejleszthető, korrigálható. Ehhez jött egy harmadik, miszerint az orvostudomány mindenható. Minden mentális és pszichés deformálódás korrigálására képes. Ezen axióma alapja a materializmus volt. Az emberre csak mint anyaghalmaza tekintettek. Egy olyan anyaghalmazra, amelyben csak különböző kémiai reakciók játszódnak le. Kontrollálni és beavatkozni ezen folyamatokat (a modernitás és a materializmus nevében kémiai úton) - ez volt az irányelv.
Lenne két megjegyzésem ehhez.
Első: Azért az elmeosztály egy fokkal jobb, mint a GULAG.
Második: Magam nem látok sok különbséget a brezsnyevi korszakban hivatalos nézet (miszerint az ellenzékinek elmebeli problémája van, azért lázad a rendszer ellen), és a között a világméretű jelenség mögött, hogy (politikai elkötelezettségtől függetlenül) aki másként értékeli a világ dolgairól az: hülye, agyhalott, droid (és a kettő közös metszete: agyhalott droid), barom, egy bites stb... (A sor szinte végtelenségig folytatható.) Napjainkban nem tudok olyan politikai nézetről, amelynek követői között ne lennének olyanok (nem is kevesen), akik nem így gondolkodnának. Az intolerancia világméretű jelenség. A politikával (így-vagy úgy) foglakozókat leginkább jellemzőbb tulajdonság. Világnézettől függetlenül.
És így a politika az ösztönökről szól már csak, napjainkba. Még akkor is, ha tudományos érveknek tűnő lózungokba csomagolják. Így válik az emberiség egyre primitívebbeké, egyszerűbbé, miközben csúcstechnológiát használgatunk. Ami viszont öntelté, tévedhetetlenség mítoszával megfertőzötté tesz minket. Így távolodunk el a klasszikus értelembe vett emberségtől. Ez a szép új jövő. Ami már itt van.
Megmondom őszintén. Ez a bejegyzés és annak elkészítése a következőről győzött meg engem: Soha többé nem kaptok egy sorozathoz egy bejegyzést. Meg ha lesz még sorozat...
Mindenkinek jobb lesz így.))
A Cserkaszov életmű eddigi darabjairól itt olvashattok:
1. MoszGaz
2. Hóhér
Folytassa, Cserkaszov!))
Krasznaja Moszkva Ha trendi és elcsépelt szeretnék lenni, akkor azt kellene írnom, hogy ez a parfüm egy vegyi fegyver. És hogy a mai napig az orromba van az illata. De nincs. Nem emlékszem rá. A mi családunk nem használta. Hallottam róla. Ennyi.
A másik (illetve harmadik, attól függően mennyire figyelmesen olvasunk) történet szerint (és ez a sztori kevésbé ismert) a Krasznaja Moszkva illatot az 1920-as évek közepén alkották meg. Molotov felesége, Polina Zsemcsuzsina vezette az illatszergyárt. (És ami most következik azt egyesek városi legendának tartják:) Sztálin kérésére egy olyan parfüm elkészítése volt a feladat, amely felveszi a versenyt a Chanel No.5-tel. Azt mondják (én nem tudom), hogy a két illat nagyon hasonlít egymásra. Persze, ez a verzió a nemzeti büszkeség ellen hat, hiszen azt állítja, hogy a Krasznaja Moszkva a Chanel ötös koppintása.
Természetesen (? - talán ezért, talán nem, mert ez az igazság; ki tudja?) van egy szinkretista verzió is: Ernest Beaux (1881-1961) a forradalom előtt Moszkvában dolgozott (ez hihető, sőt igaz, mert hiszen ott született) és itt megismerkedett a Császárnő kedvenc csokrával, és ez inspirálta őt a Chanel No.5-nél.
Na, most lehet fintorogni! Ki a sznob? )))
Egyébként most egy 42 ml-es kiszerelésű parfümös üvegecske 650 rubel körül van. (7 ml-es 250 rubel körül.)
2.rész
Az epizód vége felé lehetőségünk van megismerkedni Jurij Vlagyimirovics Andropov (1914-1984), aki Brezsnyev utódja volt az SZKP főtitkári posztján, egyik költemény(részlet)ével. A vers címe: Да, все мы - смертны, хоть не по нутру Igen, halandóak vagyunk, de nem belsőleg.
Íme a teljes mű:
Да, все мы — смертны, хоть не по нутру
Мне эта истина, страшней которой нету.
Но в час положенный и я, как все, умру,
И память обо мне сотрет седая Лета.
Мы бренны в этом мире под луной:
Жизнь — только миг; небытие — навеки.
Крутится во вселенной шар земной.
Живут и исчезают человеки.
Но сущее, рожденное во мгле,
Неистребимо на пути к рассвету,
Иные поколенья на Земле
Несут все дальше жизни эстафету.
Мне эта истина, страшней которой нету.
Но в час положенный и я, как все, умру,
И память обо мне сотрет седая Лета.
Мы бренны в этом мире под луной:
Жизнь — только миг; небытие — навеки.
Крутится во вселенной шар земной.
Живут и исчезают человеки.
Но сущее, рожденное во мгле,
Неистребимо на пути к рассвету,
Иные поколенья на Земле
Несут все дальше жизни эстафету.
 |
| Jurij Andropov |
Andropov megítélése Magyarországon elég egyoldalú. Nagyköveti tevékenysége determinálja mind a történészi szakmát, mind a közvéleményt. Persze, az előítéletek alapján könnyebb (és népszerűbb) az élet, mint a tények alapján. 1954-től ő a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Ilyen minőségében természetes, hogy tevékenyen részt vett a Kádár János nevével fémjelzett kormány létrehozásában.
Pártfőtitkári tevékenységéről a mai napig vita folyik. Reformpárti politikus volt, ám Gorbacsovval ellentétben a megfontolva haladás pártján állt. Amennyiben 1984-ben nem hagyja itt ezt az árnyékvilágot... A SZU csúcsán rövid ideig regnált, ez idő alatt kísérletet tett gazdasági reformra, hangsúlyt helyezett az antikorrupciós harcra, valamint az alkoholizmus elleni küzdelem jegyében adminisztratív módon szabályozta az árusítás időpontját.
Közeledni próbált az Egyesült Államokhoz, de a Reagen-adminisztráció nem volt vevő a javaslatokra (amerikai-szovjet csúcstalálkozó, középható távolságú nukleáris fegyverek számának jelentős csökkentése). A két ország között a viszony nem javult, sőt tovább romlott. A Pershing II illetve SS-20 rakéták európai telepítése, illetve ezek tervezett telepítése talán a legjobb jele ennek. (1983)
Utódja a főtitkári székben Konsztantyin Usztinovics Csernyenko (1911-1985) lett.
3. rész
"Ideiglenes tartózkodásim van." Így szól az egyik dialógus mondata a magyar feliratban. Az eredeti szöveg rövidebb, és nem teljesen erről szól. Pontosabban többet mond: Лимитчица я. Limites nő vagyok. Kik azok a limitcsinek és limitcsinák?
Olyan férfiak és nők, akik az adott (nagy)városban ideiglenesen tartózkodhatnak. Az ottlétük engedélyezésének indoka, hogy különleges szakismerettel, szakmával rendelkeznek. Ilyen engedélyeket nem adtak ki korlátlan mértékben, hanem csak meghatározott kvóták szerint.
A rendszer napjainkban is él. Az Orosz Föderációban munkát vállalni hivatalosan csak a Minisztérium által kiadott meghívólevéllel (pontosabban ezen dokumentum felhasználásával igényelt munkavállalói vízummal) lehetséges. A cél az illegális bevándorlás visszaszorítása. Nem köztudott Magyarországon, de az Orosz Föderációba irányuló migráció nagysága második a világon. Például e miatt sem tudni pontosan, hány ember él a mai Moszkvában. Hivatalos szervek adatai 8-10 millióra teszik. Ebbe belesaccolják az illegálisan a városban tartózkodóakat. Nem hivatalos vélemények szerint ez a szám 12 (de akár 15) millió is lehet.
Jelenleg mindenki, aki hivatalosan belép az Orosz Föderáció területére kap egy Migrációs Kártyát, amit meg kell őriznie az országban tartózkodás idején, és ha a rendőr kéri át kell adnia (különben eljárás indul ellene). Ezt a dokumentumot az ország elhagyásakor elveszik a határon.
Itt a két állítás (szigorú szabályozás, nagy illegális migráció) között látszólag ellentmondás van. A megoldás csak annyi, hogy az illegális migráció olyan országokból érkezik, amelyekkel szemben nincs vízumkényszer. Ez amolyan kényszerhelyzet, ugyanis az orosz gazdaságnak is szüksége van a munkáskézre, de ezekkel az emberekkel nem számol hosszútávon. Azaz nem kívánja a szociális ellátórendszerét terhelni velük. Dolgozzanak, de (ha nincs munka, betegek lesznek, munkahelyi baleset éri őket stb) munka- és keresőképtelenekké válnak, akkor menjenek haza. És az МВД (az Orosz Föderáció Belügyminisztériuma) segít ebben.
"Безумству храбрых поем мы песню"
A bátrak őrültségét énekli meg dalunk.
Az idézet Makszim Gorkij (1868-1936) Ének sólyomról (Песня о соколе, 1898) című verses prózájából származik. Magyar fordításban megjelent Dal a sólyomról és Ének a sólyomról címmel is. Utóbbit Makai György készítette.
Az eredeti szöveg így szól:
"Безумству храбрых поем мы славу.
Безумство храбрых — вот мудрость жизни!"
A bátrak őrültségét dícsőn megénekeljük.
A bátrak őrültsége, íme az élet bölcsessége!
Makai műfordításában:
"Bátrak tébolyát dicsérje dalunk!
Bátrak tébolya - éltünk értelme!"
E két sor összevonásából származik a filmben is elhangzó szólás. E kifejezés ironikusnak számít. Jelentése: valaki bátor, döntő cselekedettett hajt végre, de teljesen értelmetlen célból. A cselekvés végeredménye megkérdőjelezhető.
4.rész
Marina Roscsa (Ма́рьина Ро́ща)
Moszkva egyik kerülete. A város északi részén található. Egyik legismertebb épülete a Rizsszkij Vasútállomás. Innen indulnak vonatok Riga, Szentpétervár, Pszkov, Gyegyovszk, Volokolamszk (stb...) és Velikije Luki irányába.
Üljenek le! Állva nem tudjuk meg az igazságot. - mondja Cserkaszov.
Eredetileg: Садитесь, в ногах правды нет. Szó szerinti fordításban a Üljenek le, a lábakban nincs igazság. E mondásnak ismert és elterjedt alakja: Садись, чего стоишь, ведь в ногах правды нет. Ülj le, mit állsz? A lábakban nincs igazság. A kifejezés eredete a középkorra nyúlik vissza. Bírósági szokásjog volt, hogy a vádlottnak mezítláb kellett állnia a tárgyalás alatt. Ha tél volt, akkor a hóban. A hideg okozta fájdalom (a lábmegfagyás nem túl kellemes érzés, még akkor sem, ha csak kezfeti fázisban van a dolog) elkerülése végett a vádlott nagyon sokszor (mondhatni mindig) még azt is bevallotta amit el sem követett.
 |
| Róbert Ivanovics Rozsgyesztvenszkij |
A filmsorozat egyik nagy erénye, hogy próbál autentikus lenni, próbája hitelesen bemutatni, megmutatni a korszakot, amelyben játszódik.
Így nem maradhat ki az olyan alkalmak sem, mikor az ifjúság összegyűlik magánlakásban és - nem a nálunk megszokott bulikultúra szerinti ívós-narkózós.csajozós-pasizós (nem kívánt rész törlendő) bachália, hanem inkább kulturális rendezvényre hasonlító (na jó, alkohol ott is volt...) összejövetelekre kell gondolni - a közösségi élmény nem merül ki a test kívánságainak kielégítésében, hanem az emberi lélek is megkapja a maga porcióját.
Ezen eseményeken nem ritkán előkerült a gitár és/vagy más hangszerek. Ilyen házi jöveteleken indult el Vlagyimir Viszockij "magánénekesi" pályája, ahogy Alekszandr Galics, Bulat Okudzsava is fellépetek ilyen illegális koncerteken. Ez a magnyitizdat korszak kezdete. (Ezen fellépéseket egyesek magnószalagra vették, és másolták egymásnak. A korszak végét magam is tapasztalhattam személyesen. Hazánkat sem kerülte el ez a jelenség. Igaz, itt nem lakásokban voltak a koncertek, de az itt-ott, a sufniban felvett felvételek elég elterjedtek voltak. Nem is a minőség volt a fontos, hanem az előadók konfrontációi a hatalommal. Ami egyes esetekben börtönbüntetésben manifesztálódott. Nem. Nem a Beatrice, HBB, P.Mobil műanyag-lázadásáról van szó!)
Az ilyen lakás-performanszokat, nem egyet, láthatunk a Youtube-on is. Darkcomet is megosztott velünk egy ilyen felvétel linkjét, még a 14+ egyik hozzászólásában. Jár érte a köszönet!
Ez a videó jól összefoglalja a lényeget. Még akkor is, ha az 1990-es évek elején készült.
Szóval, a sorozat alkotói sem hagyták ki a ziccert, és egy ilyen lakás-összejövetel szemtanúi lehetünk. A filmben nem holmi avangarde zenészek művészetét csodálhatjuk meg, hanem "csak" egy fiatalember szavalja el Rozsgyesztvenszkij egyik versét. A vers címe: Письмо про дождь (Levél az esőről)
A holnap reggel olyan legyen, mint egy szurony. Megértetted?
Szó szerinti fordításban így hangzana az egyik mondat a negyedik rész vége felé. De ez így teljesen magyartalan, hiszen az első mondat második fele russzizmus. A feliratban így jelenik meg ez a mondat:
A holnap reggel tuti legyen! Megértetted?
Van egy orosz anekdota ezzel a russzizmussal, ami pontosan lefordíthatatlan magyarra.
Íme:
- Завтра утром придёшь. Чтобы в 7 утра был как штык!
- Да у меня всегда в 7 утра как штык...
Tehát:
- Holnap reggel jössz. Tuti reggel 7-kor! (Reggel 7-kor, mint a szurony!)
- Hát, nekem reggel 7-kor mindig olyan, mint a szurony... (Hát, nekem reggel 7-kor mindig tuti...)
/Nem kell nevetni. Elég ismerkedni az orosz humorral!:D Enyhe mosoly: megengedett!/
Szüksége volt 1947-es pénzre. Azon a címeren még 16 köztársaság van. - mondja az egyik szereplő.
Álljunk meg egy szóra! Hiszen mindenki tudja, hogy a Szovjetuniónak csak 15 köztársasága volt. Hát rosszul tudjuk. Egyébként a régi vicc szerint a 16. köztársaság amely a Szovjetunióhoz tartozik az Bulgária.
Nézzük akkor a tényeket:
1940-1956-ig létezett egy Karél-Finn SzSzK nevű államalakulat a SZU-n belül. Hívták Szovjet-Karéliának is. Fővárosa Petrozavodszk volt. Hivatalos orosz neve a köztársaságnak a Карело-Финская ССР volt.
 |
| Karél szépség a Népek Barátsága szökőkútnál, Moszkva, VDNH |
Tehát az 1947-es kopejkán (mert a dialógusban erről az érméről van szó) a szalagok száma eggyel több, mint az 1956 után vert érméken. Mondhatni ritkaság, érdekesség.
Az 1924-es Alkotmány leírja a szovjet címert. Ekkor még csak hat szalag van rajta (mert ennyi tagköztársaság volt), és mindegyiken az adott köztársaság nyelvén volt ráírva a "Világ proletárjai, egyesüljetek!" felirat. 1937-1946 között 11 szalag volt a címerben. 1946-1956 között 16 szalag.
1940. szeptember 3.-án a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa határozatot hozott a címer megváltoztatására (hiszen változott a tagköztársaságok száma; lásd a Baltikumot), de a háború miatt csak 1946. június 26.-án vezették be az új címert. 1956. július 16.-án a Karél-Finn SzSZK megszűnt köztársaságként funkciónálni, autonóm területté vált. Így a finn nyelvű felirat (a szalaggal együtt) lekerült a címerről. (A Legfelsőbb Tanács 1956. szeptember 12.-éi rendeletében változtatta meg a címert.)
 |
| Lehet számolni! |
A Karél-Finn SZSZK-t a Karél ASZSZ és a Finn Demokratikus Köztársaság egyesítésével hozták létre. A FDK a Szovjetuniónak 1940. márciusában átadott területeken alakult meg. A terület lakosait evakuálták, így a szinte teljesen néptelen vidéket be kellett új lakókkal telepíteni.
1940-ben Finnország visszafoglalja a területet. Ezután a területen élő szláv népességet alapvető emberi jogaiban korlátozzák. Ez így csak maszatolás, mert a teljes jogfosztás lesz az orosz anyanyelvű népesség osztályrésze. A gyerekek nem járhatnak (semmilyen) iskolába; koncentrációs munkatáborokat hoznak létre a finnek, ahol embertelen körülmények várnak a lakókra. Napjainkig neuralgikus pontja ez a finn-orosz történelemnek, és mi csak a finn (megszépítő) álláspontot ismerjük. A kicsi de hősies nemzet küzd a nagy gonosz ellen. Csak ez így nem igaz. Nem véletlen volt a finn kormány és a náci Németország között baráti a viszony. Baráti és fegyvertársi.
1944-ben ismét a Szovjetunió birtokolja a területet. A Karél-Finn SZSZK megszüntetését a javuló finn-orosz viszonnyal magyarázzák. Ebben az időszakban a Szovjetunió visszaadja Finnországnak a Porkkala Tengerészeti Bázist (1956 január), amiért egyébként bérleti díjat fizetett. A Maly Vysotsky-sziget és a Saimaa-csatorna szovjet szakaszát 1963-ban adják át a finneknek.
 |
| Karél-Finn SZSZK zászlaja és címere |
5.rész
- És mi hová?
- A kudikinai hegyre!
A hová kérdésre olyankor adják ezt a választ, amikor nem akarják a kérdező orrára kötni a pontos helyet. Hasonló a magyar Kukutyinnal. Magam nem szeretem a túlzott "magyarosításokat", persze tudom sokan meg épp ellenkezőleg, még akkor sem, ha az számít igazán műfordításnak. Igazából nem ez a célom, a magam részéről inkább szeretném a szöveg eredetibb hangulatát megőrizni. Jó pár műfordítással vagyok úgy, hogy számomra túl magyarosak a dialógusok. Persze, mivel ilyen esetekben az olvasmányosság is fő szempont, ezért akceptálható ezen igyekezet, de az eredeti valahogy mindig hangulatosabb nekem...
V. A. Giljarovszkij (1855-1935) Vándorlásaim című 1927-es művében ilyen szövegkörnyezetben tűnik fel ez a kifejezés:
"- Куда идёшь? - спросил меня хозяин.
- Не видишь - на Кудыкину гору, чертей за хвост ловить, - огрызнулся на него бродяга.
- Да твоё ли это дело!"
- Hová mégy? - kérdezte a gazda tőlem.
- Nem látod, a kudikinai hegyre, az ördög farkát elkapni, - csattant fel rá a csavargó.
- Hát, ez a te dolgod!"
Ez a frázis több alakban is megtalálható az orosz nyelvben. Kudikinai hegy, kudikinai mező, kudikinai sziget. Eredete az a népi hiedelem, hogy ha a vadász elárulja mely területre megy ki, akkor az szerencsétlenséget hoz rá, magyarán nem lesz vadászzsákmány.
A kifejezésbe található szó töve a kudá (hová) kérdőszó. Más kifejezésekben is előfordul. A Dahl-féle értelmezőszótár ismeri a кудыкать кур kifejezést (ami kudikinai tyúkot jelent), és jelentésének a szükségtelenül kérdezi, hogy hová megy értelmezést adja meg.
Orosz közmondásokban is megtalálható ez a kifejezés:
Не кудыкай, счастья не будет.
Ne kérdezősködj hová, mert nem leszel boldog.
(Aki kíváncsi, hamar megöregszik. - Ezzel a magyar mondással fordíthatnánk le ezt a mondatot. Látható, hogy ebben az esetben nem lehetne /kitalált/ földrajzi névvel helyettesíteni a kifejezést.)
Не кудыкай, пути не будет.
Ne kérdezd hogy hová, mert nem lesz más út/lehetőség/mód.
Érdekesség, hogy a Moszkvai Régió Orehovo-Zujevszkom kerületében található két falucska: Kudikino (180 fő - 2008-as adat) és Gora (45 fő - 2010-es adat).
Nélküled mit csinálunk? Szürcsölve együnk scsit? - mondja Cserkaszov.
Eredetiben a második mondat: щи лаптем хлебать. Scsit csepegtetve szürcsöli. Russzizmus. Jelentése: szegénységben él, szegénységben van. Esetleg: tudatlanságban, elmaradottságban él.
Dilemma: mit tegyek? Hagyjam a szövegbe az eredeti russzizmust, vagy írjak valami olyasmit, hogy: tehetetlenek vagyunk nélküled; vagy: nem tudunk mit tenni?
Meghagytam az eredeti russzizmus, így talán hangulatosabb.
A liba nem társa a disznónak. Szólásmondás, amelynek a jelentése, hogy a beszélő nem akarna közösködni olyan személlyel, aki viszont igen.
6.rész
Fogjátok be a szátokat, varangyok.
A dialógusban a жаба kifejezés szerepel eredetileg. Ám nem csak a béka szó szinonimája ez a kifejezés. Ennél jóval szélesebb a jelentéstartalma. Jelent gonosz nőnemű démont, tisztátalan szellemi lényt is. Ebben az értelmében többször használják a Párbajozó című filmben is. A hozzá tartozó magyar feliratban különböző kifejezésekkel magyarosította Oldfan, hozzáigazítva az adott szituációhoz. Én meghagytam itt az elsődleges jelentést. Annak okán, hiszen a jelenetben szép hölgyek közötti konfliktusnak lehetünk a szemtanúi. Egy hölgyet a szépségének megkérdőjelezésén kívül, nem sok mindennel lehet vérig sérteni. (Lehet, de... Minek?) A varangyos békához hasonlítás, mint sértés, ebben az esetben "telitalálat". De nem árt ha tudjuk, hogy ennél azért nagyobb, bántóbb sértés hangzik el.
Úgy látszik Tyimofejeva, te a mi Hamupipőkénk vagy.
Az eredeti szövegben, ebben a mondatban nem hangzik el Hamupipőke neve. Helyette a тихушница szó áll. Olyasvalaki nőre mondják, aki visszahúzódva, a háttérben éli az életét. Cselekvő, de nem tőr a nyilvánosság elismerésére.
Ennek ellenére, vagy épp ezért, időnként pejoratív értelemben is használják. Olyasvalaki aki a háttérből kavar.
A dialógusban enyhén sértőnek is érezhetnénk a megfogalmazást (tekintettel a többi mondatra), ám Szonyja nem sértődik meg, semmilyen negatív reakció nem figyelhető meg a karakteren. Nem veszi sértésnek a dolgot. Ezért a magyar szövegnél igyekeztem én is elvenni az élét a közlendőnek. Így került a nevezett mesehős neve a feliratba. Azt gondolom, így talán átjön a kedveskedésbe csomagolt sértegetés (vagy inkább csak epés a megjegyzés?).
Mihail Talj (1936-1992)
 |
| Mihail Talj |
1992. június 28.-án egy moszkvai kórházban hunyt el. Hivatalosan nyelőcső vérzés a halál oka, barátja Gennyagyij Szoszonko (1943-) szovjet-orosz sakknagymester szerint valójában az összes szervműködése leállt.
Taljnak a jobb keze (a képen is látható, ha nem is feltűnően) deformitásban szenvedett, ennek ellenére képzett zongorista volt.
A sakk nyolcadik világbajnoka (1960-1961), nyolcszoros sakkolimpiai bajnok, hatszoros Európa-bajnok, hatszoros szovjet bajnok, kétszeres lett bajnok, elismert sakkíró, a lett Šahs című sakkfolyóirat felelős szerkesztője volt.
Jekatyerina Alekszejevna Furceva (1910-1974)
 |
| Hruscsov és Furceva |
A legbefolyásosabb nő volt a Szovjetunió történetében. Élete tökéletesen megfelelt a szovjet propaganda minden feltételének. Munkáscsaládba született, 14 évesen belép a KOMSZOMOLba. 20 évesen már az SZKP tagja. 1928 és 1930 között szövőgyári munkás. A kommunista ifjúsági szervezetben 1930-tól tisztségviselő. Képzi magát, a moszkvai finomvegyészeti főiskola hallgatója. Itt párttitkárá választják. 1941 telén tevékenyen részt vesz Moszkva védelmében. 1950-től a Moszkvai Városi Bizottság másodtitkára, 1954-57 között első titkára. 1952-től az SZKP Központi Bizottságának póttagja, 1956-tól rendes tagja. Ettől az évtől kezdve az SZKP Központi Bizottság Elnökségének póttagja, és a SZKP KB titkára. Miután Hruscsov az 1957-es évet politikailag túléli, és mert Furceva végig támogatta őt az SZKP KB Elnökségének rendes tagja lett.
1960-ban távozik a KB apparátusából, mivel kulturális miniszternek nevezik ki. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláig (14 éven keresztül) töltötte be ezt a posztot. A tragikus hirtelenséggel jelzős szerkezet nem szarkazmus lenne, hanem bár a hivatalos verzió szerint szíveleégtelenségben halt meg, tartja magát az a nézet, hogy öngyilkosságot követett el. A novogyevicsi temetőben nyugszik.
Rendkívül érdekesnek találtam az epizód végén látható KGB-s kihallgatást. Remélem sikerült visszaadnom a tiszt által használt stílust. A klerikális kifejezések használata, mint pszichológiai fegyver rendkívül érdekes. Van benne már-már egy kis blaszfémikus íz is. Hiszen csak első látásra szimplán klerikálisak ezek a szavak, valójában ennél túlmutatóbbak: egyházi szakkifejezés.
Persze, mondhatná bárki, hogy: Hó-hó-hó! Ez a két kifejezés ugyanazt jelenti. Igaza lenne, és mégse. Szokták szinonimaként használni, ám az idegen nyelvű szóhoz felekezeti kötődést is odaképzelhet az olvasó, a hallgató. És ebben a jelenetben hallható szófordulatok egyetemlegesebbek ennél.
7.rész
Kivételes ez az epizód abból a szempontból, hogy nem igazán kell kiragadnom egy-egy dialógust az egész szövegből. Magam nagyon szeretem, ha vannak kulturális utalások, mert ad(hat) egyfajta löketett a tovább gondolásra. Nem csak ezt a sorozatot (sorozatokat) kedvelem ezért, hanem irodalmi alkotásokkal is így vagyok. Lehet, hogy ez sznobság? :)
Mégis úgy érzem, hogy meg kell említenem egy apróságot ezen epizód kapcsán. A cselekménynek köszönhetően többször előkerül, a szereplők kezükbe vesznek egy szamizdat könyvet. A szamizdat nem hivatalos, illegális kiadványt jelent. Olyan könyvek jelentek meg így, amik hivatalosan nem engedett a hatalom. Az ilyen kiadványokat belföldön adták ki, és ott terjesztették. Azok a könyvek amiket nem a keleti blokk országaiban készültek illegálisan, hanem Nyugaton adták ki és becsempészték a szocialista országokban azt tamizdatnak hívja a történelemmel foglakozó szakma.
A szamizdat ami felbukkan ebben az alkotásban Mihail Bulgakov Mester és Margaritája. Ami egy nagyon szuper könyv! Mindenkinek ajánlom, ha még nem olvasta, akkor bátran vegye a kezébe, és olvassa el! Megéri.
A könyvet azután hivatalosan is kiadták 1966-1967 fordulóján. A Moszkva című folyóiratban jelent meg először hivatalosan. Az író felesége Jelena Szergejevna Bulgakova majd három évtizedig küzdött ezért. Ez az első kiadás erősen rövidített volt. De a szocializmus alatt ez lett az orosz nyelvű kiadások standardja. De nem a magyar kiadásnak. A egyik legteljesebb kiadás nagyon sokáig a magyar nyelvű volt. Szőllősy Klára (1913-1970), a magyar fordítás készítője, személyesen ismerte az író feleségét, aki a regény kicenzúrázott töredékeit becsempészte Magyarországra. A fehérneműi közé rejtette, így hozta át a határon. A magyar írónő munkájának gerince a Moszkvában folytatásokban megjelenő írás volt. Az első magyar kiadás 1970-es.
Orosz tudósok megpróbálták rekonstruálni a regényt. Bulgakov javításait, jegyzeteit felhasználva,
ráadásul időről-időre elkerültek szövegtöredékek is. Így jött létre 1989-ben egy olyan szövegvariáns amit világszerte autentikusnak fogadnak el. Nem lehetett könnyű munka, tekintettel a forrás viszonylag bőséges voltára.
Azt gondolom, legalább ennyit megérdemel ez az alkotás, ha már búvópatakként fel-feltűnik (meg-megemlítik) e sorozat egyes epizódjaiban.
" - Mutassa - És Woland kinyújtotta a kezét, tenyérrel lefelé.
- Sajnos, nem tudom megmutatni - válaszolt a Mester. - Elégettem a kéziratot.
- Már engedje meg, ezt nem hiszem el - mondta Woland. - Ilyesmi nem létezik: kézirat sosem ég el."
M. Bulgakov: Mester és Margarita (részlet), fordította: Szőllősy Klára
8.rész
(A néhai) Dárja Belih, egy felidézett beszélgetés során moszkvai regisztrációhoz (прописка) szeretne jutni. Ez nem más, mint egy bejelentkezés a rendőrségre. A mai napig törvényi előírás, hogy aki 7 napot meghaladó ideig Moszkvában tartózkodik, annak be kell jelentkeznie a rendőrségen.
Az 1917-es évben eltörlik a belső útleveleket. Ugyanis ahhoz, hogy valaki elhagyhassa lakhelyét a cári időszakban is rendőrségi papírok szükségeltettek. Ám 1932-ben újra visszahozzák a belső útlevél rendszerét. A Szovjetunió egész területén egységessé vált ez. Megalapítják az Útlevél és Vízum Szolgálatot (Паспортно-визовая служба /ПВС/). Ezen szervezet az NKVD-n belül működött. A működésének a célja az volt, hogy kontrollálja a lakosságot, kiszűrje a munkakerülőket, a városba menekült kulákokat, magánzókat. 1933 és 1935 között enyhül a szigor, már csak lakhely, lakóhely regisztrációval kezd el foglalkozni ez a hivatal. Az állampolgárok migrációjának ellenőrzését szolgálja csak a munkája, és így már csak államigazgatási feladatot lát el. Azok akik ilyen engedély nélkül laktak a városokban nem tudtak hozzájutni nagyon sok olyan dologhoz amihez a regisztrációval rendelkezők igen. (Pl.: tanácsi lakáshoz jutás.) Jogi lehetőségeik is erősen korlátozódtak. Lakóhely változtatáshoz először a helyi közigazgatás engedélye kellett, majd ezzel lehetett menni a (másik) város hivatalába, és kérvényezni a regisztrációt. A regisztráció egyik feltétele munkahely megléte az adott településen. Mindezen jogi nehézségek ellenére a Szovjetunió városi lakossága a '30-as évektől 1957-ig az ország összlakosságának harmadáról a felére nőtt.
A következő jelentősebb változás ebben a rendszerben 1974-ben történt. Az ekkori rendelet előírta, hogy a lakóhely megváltoztatása során a kijelentkezés után, a másik városban először csak ideiglenes tartózkodási adható meg. Az új lakóhelyt biztosítónak kérelmet kell beadnia. Gyakorlatilag igazolnia kell, hogy nála fog lakni a belső migráló. A hatóságnak joga volt megtagadni a regisztrációt, ebben az esetben 7 nap alatt el kellett hagyni az adott települést. 1990-ben a Szovjetunió Alkotmányos Felügyelő Bizottsága elismerte, hogy ez a rendszer korlátozza a polgárok szabad vándorlását és előírta a jogszabály módosításának szükségességét. Ami nem történt meg. 1991-ben ugyanez a szervezet már alkotmányellenesnek nyilvánította a szabályozást. 1992. január 1.-ei hatállyal megszünteti a Bizottság a jogszabály egy részét. De nem az egészet. A regisztrációs kötelezettség a mai napig érvényben van.
Mielőtt valaki felhördülne, csendben megjegyzem, hogy nálunk is. Hiszen a lakcímkártyás történet is ilyen céllal van működtetve.
Érdekességként még csak annyit, hogy a filmbeli Darja Belih külön lakást említ. Ez egy apró kis finomság. Olyan tanácsi lakásról lenne a filmben szó, amiben nincs társbérlő. Moszkvai viszonyokban maga a mennyország kapuja...
"...kezelték pszichiátrián, hogy lelkesedik a disszidens irodalomért."
Teljesen életszerű megállapítás. A brezsnyevi időszakban az ellenzékieket nagyon sokszor elmegyógyintézetbe zárták, és ott kényszergyógykezelésnek vetették alá. Eleve nem volt joga egy betegnek eldönteni, hogy a kórházban milyen ellátásoknak hajlandó alávetnie magát. Ha orvoshoz fordult, akkor a terápia elrendelése után csak együttműködéssel viszonyulhatott a kezeléshez. Ez minden osztályon így volt. Ez az egyik eredete az orvos mindent jobban tud hozzáállásnak. A mai napig találkozhatunk ilyen filozófia mellett praktizáló orvossal.
A másik dolog: az ellenzékieket azért zárták be a pszichiátriára, mert alapdogma volt, hogy az úgynevezett szocialista rendszer minden idők legjobb társadalmi rendszere. Nem volt még jobb, nem volt még tökéletesebb nála. Aki ezt nem látja be, az nemnormális gondolkodású, tehát gyógykezelni kell. Ugyanakkor a rendszer másik dogmája volt az, hogy az ember jelleme fejleszthető, korrigálható. Ehhez jött egy harmadik, miszerint az orvostudomány mindenható. Minden mentális és pszichés deformálódás korrigálására képes. Ezen axióma alapja a materializmus volt. Az emberre csak mint anyaghalmaza tekintettek. Egy olyan anyaghalmazra, amelyben csak különböző kémiai reakciók játszódnak le. Kontrollálni és beavatkozni ezen folyamatokat (a modernitás és a materializmus nevében kémiai úton) - ez volt az irányelv.
Lenne két megjegyzésem ehhez.
Első: Azért az elmeosztály egy fokkal jobb, mint a GULAG.
Második: Magam nem látok sok különbséget a brezsnyevi korszakban hivatalos nézet (miszerint az ellenzékinek elmebeli problémája van, azért lázad a rendszer ellen), és a között a világméretű jelenség mögött, hogy (politikai elkötelezettségtől függetlenül) aki másként értékeli a világ dolgairól az: hülye, agyhalott, droid (és a kettő közös metszete: agyhalott droid), barom, egy bites stb... (A sor szinte végtelenségig folytatható.) Napjainkban nem tudok olyan politikai nézetről, amelynek követői között ne lennének olyanok (nem is kevesen), akik nem így gondolkodnának. Az intolerancia világméretű jelenség. A politikával (így-vagy úgy) foglakozókat leginkább jellemzőbb tulajdonság. Világnézettől függetlenül.
És így a politika az ösztönökről szól már csak, napjainkba. Még akkor is, ha tudományos érveknek tűnő lózungokba csomagolják. Így válik az emberiség egyre primitívebbeké, egyszerűbbé, miközben csúcstechnológiát használgatunk. Ami viszont öntelté, tévedhetetlenség mítoszával megfertőzötté tesz minket. Így távolodunk el a klasszikus értelembe vett emberségtől. Ez a szép új jövő. Ami már itt van.
Megmondom őszintén. Ez a bejegyzés és annak elkészítése a következőről győzött meg engem: Soha többé nem kaptok egy sorozathoz egy bejegyzést. Meg ha lesz még sorozat...
Mindenkinek jobb lesz így.))
A Cserkaszov életmű eddigi darabjairól itt olvashattok:
1. MoszGaz
2. Hóhér
Folytassa, Cserkaszov!))
köszönöm a feltöltést- remek-feliratot hol találhatok hozzá!
VálaszTörlésÉn sem találom !
Törléshttps://www.feliratok.info/index.php?search=Goznak&soriSorszam=&nyelv=&sorozatnev=&sid=&complexsearch=true&knyelv=0&evad=&epizod1=&cimke=0&minoseg=0&rlsr=0&tab=all
TörlésÚristen, hogy ez mennyire jó volt! Ezer köszönet a fordításért!
VálaszTörlés