Sznyegurocska, Hópelyhecske története most mintha aktuális lenne. Nem mintha ha kinézek ablakomon, akkor hófehér tájat látnék. Nem. De csak tél van.
Nem tudom, kinek milyen volt az elmúlt éve, de nekem elég eseménydús. Pedig nem rohangáltam, mint pók a falon. Ha visszatekintek az egy évvel ezelőtti dolgaimra, akkor azt kell mondanom sok minden megváltozott. És ez egyáltalán nem volt, és nincs is ellenemre. Sőt, bízom abban, hogy folytatódik a dolog. Úgy érzem, hogy bár kicsit lassan, kicsit nyögve-nyelősen, de jó (nagyon jó) irányba haladnak a dolgaim. Voltak nehézségek, gyötrődések, de visszatekintve azt mondom jó volt, megérte. Talán az elmúlt tíz év legnagyszerűbb része volt. És bizakodom, hogy ez csak a kezdet. Kezdete valaminek, ami azután ki tud bontakozni. Mindehhez az emberi akarat kevés. De hogy is szokták mondani? Mi az ami legutoljára elmúlik? Remélem, a 2019-es év igazi áttörést hoz majd...
Részemről semmi akadálya. Én kész vagyok!))
Minden kedves Olvasómnak, minden kedves ismerősömnek kívánom, hogy elégedett legyen, elégedettek legyetek (ha majd visszanéztek) az eljövendő időszakra. Arra a nem túl hosszú időintervallumra, amit 2019-nek nevezünk.
Rendhagyó ez a bejegyzés több szempontból is. A filmecske, ami apropóján létrejött, nem igényli a jegyzeteket. Nem okoz senkinek "kulturális sokkot" a megtekintése. Nem kell sokat írnom róla. De így évindítónak talán ennyi elég is.
 |
| Moszkva, Park Pobegyi - 2018. |
Mese Hópelyhecskéről
A bábfilm története az orosz népmeséken alapul. 1957-ben készült. Mivel nincs 10 perces az alkotás, ezért úgy gondolom eltekinthetünk a reklámtól. Nézzük a stáblistát:
Forgatókönyv : Nyikoláj Abramov;
rendezők : Vlagyimir Gyegtjarjov, Vlagyimir Danyilevics;
segédrendezők: Lev Zsdanov, V. Jegorova;
zene : Mojszej Vajnberg;
hangmérnök : Georgij Martyinjuk;
a bábok és a dekorációt Romana Gurova vezetésével készültek.
A szereplőknek a hangjukat kölcsönözték: Georgij Vicin (1917-2001), és Jurij Hrzsanovszkij (1905-1987).
Az alkotás adatlapja megtekinthető itt.
A szereplőknek a hangjukat kölcsönözték: Georgij Vicin (1917-2001), és Jurij Hrzsanovszkij (1905-1987).
Az alkotás adatlapja megtekinthető itt.
Megtalálható magyar felirattal: https://youtu.be/0m8W1MyVGXo
 |
| Hópelyhecske a barátjával |
A Mese Hópelyhecskéről volt az első úgynevezett újévi bábfilmje a Szojuzmultifilmnek. A szovjet-orosz filmgyártásnak mondhatni elég nagy hagyománya van ma már az ilyen újévi filmeknek. Ne feledjük el, hogy náluk akkor kezdődik az ünnepi folyam, amikor nálunk befejeződik.
Bár már decemberre fel vannak díszítve a városok, az üzletek, az utcák, a terek, az útkereszteződések, de az első hagyományos ünnepnapjuk az Újév. Ezután nem sokkal megünneplik a Karácsonyt, majd jön a Régi Újév napja.
Január 13.-áig eltart a dolog...
Csupán csak két apróságra térnék ki. Mintegy tudálékoskodva.))
Az oroszban a hóember kifejezés /снежную бабу/ asszonyra utal /szemben a magyarral, ahol nem feltétlenül/. Talán így jobban érthető, hogy amikor az öregek elhatározzák, hogy ha már nincs gyermekük, akkor hóból készítenek maguknak egy LEÁNYZÓT! Nem asszonyt, mint mindenki más, hanem egy leányt. És ennek a lánynak természetes, hogy neve kell, hogy legyen, hiszen más, mint a többi hóból készült bábú.
A másik, hogy a Télapó (vagy szószerinti fordításban Fagy Apó) még eredeti színében pompázik ebben az alkotásban. Még nem "fertőzte meg" a Coca-Cola Company.)) Talán ezért nem is az a csupa jóság, negédesség. Csak lehet valami abban az italban... Ja, és tényleg semmi, de semmi köze a Mikuláshoz. Ahogy gyermekkoromban igyekeztek összemosni a kettőt, hogy az egyházi hagyomány kivesszen az emberekből. /Hogy még nagyobb legyen a káosz, legalább katolikus berkekben, még az úgynevezett Jézuska is bele lett keverve ebbe a szinkretista katyvaszba./ Ráadásul a Gyed Maroz nem a teljes "valóját" mutatja be ebben az alkotásban, csak mint "varázsló" tűnik fel. Semmi ajándékozás! Bár életet lehelni valamibe...
Kedvcsinálónak azért annyit mégis megjegyeznék, hogy e rövid rajzfilmmel ötvözött bábfilmnek van egy sajátságos hangulata. Ha másért nem, hát ezért (is) érdemes kipróbálni.
Az oroszban a hóember kifejezés /снежную бабу/ asszonyra utal /szemben a magyarral, ahol nem feltétlenül/. Talán így jobban érthető, hogy amikor az öregek elhatározzák, hogy ha már nincs gyermekük, akkor hóból készítenek maguknak egy LEÁNYZÓT! Nem asszonyt, mint mindenki más, hanem egy leányt. És ennek a lánynak természetes, hogy neve kell, hogy legyen, hiszen más, mint a többi hóból készült bábú.
A másik, hogy a Télapó (vagy szószerinti fordításban Fagy Apó) még eredeti színében pompázik ebben az alkotásban. Még nem "fertőzte meg" a Coca-Cola Company.)) Talán ezért nem is az a csupa jóság, negédesség. Csak lehet valami abban az italban... Ja, és tényleg semmi, de semmi köze a Mikuláshoz. Ahogy gyermekkoromban igyekeztek összemosni a kettőt, hogy az egyházi hagyomány kivesszen az emberekből. /Hogy még nagyobb legyen a káosz, legalább katolikus berkekben, még az úgynevezett Jézuska is bele lett keverve ebbe a szinkretista katyvaszba./ Ráadásul a Gyed Maroz nem a teljes "valóját" mutatja be ebben az alkotásban, csak mint "varázsló" tűnik fel. Semmi ajándékozás! Bár életet lehelni valamibe...
Kedvcsinálónak azért annyit mégis megjegyeznék, hogy e rövid rajzfilmmel ötvözött bábfilmnek van egy sajátságos hangulata. Ha másért nem, hát ezért (is) érdemes kipróbálni.
Mindenkinek boldog, és áldott új esztendőt kívánok!
szuper
VálaszTörlés