Repülő hajó

Ez a bejegyzés egy nem túl hosszú szovjet rajzfilmhez készített felirat ürügyén készült. Az alkotás eredetije egy orosz népmese. Egy mese az igaz szerelemről. Ahol nem számít a származás, az anyagi helyzet. Ahol a boldogság lehetősége nem materiális. Egy álom az igazi érzésről. Amire mindenki vágyik, de csak kevesen élik is meg.

Adva van egy cárleány, aki nem akarna érdekből megházasodni. Adva van egy szolgáló, aki szerelmes a leányzóba. Van egy apa, aki befolyásos és gazdag vőre számít. Egy jelölt, aki meg a hatalomra. A Jó és a Rossz párharca ez. A Jó (az igaz érzelemben hívők) és a Rossz (a pénzt, hatalmat szeretők) összecsapása ez. Kicsit olyan ez, mint egy gnosztikus példamese. A magasabbrangú (a szellem) és az (eredendően gonosz) anyag párharca.

Pedig ez csak egy kedves, aranyos kis mesefilm. Nagyon szép dalokkal.

A moszkvai Szojuzmultfilm készítette ezt a rajzfilmet 1979-ben.

A stúdiót 1936. június 10.-én alapították, ekkor még Союздетмультфильм (Szojuzgyetmultifilm - UnióGyerekRajzfilm) volt a neve. 1937. augusztus 20.-án nevezték át Szojuzmultifilm-re. Eleinte különálló kisebb műhelyekből állt a cég, majd a fejlődése során egyre inkább központosult a gyártóegységek elhelyezkedése is. 1954-ig csak rajzfilmeket készítenek. Ebben az évben áll fel a bábfilm-műhely.
A szovjet időszakban átlagosan 700 szakember évente 20 alkotást készített el. A legtöbb filmet 1973-ban készítettek, összesen 47 darabot.
Meghatározó alkotások kerültek ki ettől a vállalattól. Olyan karakterek mint: Vinni-Puh (az orosz Micimackó), Genya Krokodil, Karlszon. Olyan sorozat, mint a No, megállj csak!. Vagy gondoljunk csak a Brémai muzsikusok című alkotásra.
A filmstúdión belül az animátorok szabadon kiélhették művészieskedő hajlamaikat. A szocialista tervgazdálkodás megóvta őket a piaci hatásoktól. Nem kellett közönségigényt kiszolgálniuk, ezért a rajzfilmek minősége a megszokott feletti is lehetett. A művészi tehetségek éltek is a lehetőséggel, hogy gazdaságilag védett környezetben tevékenykedhettek. Így a rajzfilmek stílusilag eléggé sokfélék lettek. Ám ez a financiális védettség majdnem a veszte lett a cégnek. A Szovjetunió megszűnése után az állam nem kívánta dotálni a rajzfilmes világot (sem), így a cég a csőd szélére került. A stúdió elvesztette alkalmazottainak 90%-át, és a termelékenység is jelentősen lecsökkent.
A legnagyobb veszteséget azonban a cégvezetés szándékosan okozta a vállalatnak. Ez a nálunk is ismert: a haveroknak, rokonoknak, párttársaknak(?), áron aluli eladása a termelőeszközöknek; amelyet a privatizációs eljárásnak nevezett eufemizmussal népszerűsítettek.
1999-ben a SzojuzMultiFilm visszakerült a kormányzat hatókörébe. Egy 2003. augusztus 12.-ai kormányrendelet kettéosztotta a céget. A 2004. március 1-e előtti jogokkal a SzojuzFilm Film Fund foglalkozik. Ide tartoznak az alkotások forgalmazása mellett a felújítások is.
A másik cég, SzojuzMultFilm, továbbra is a gyártással foglalkozik. Jelenleg az Orosz Föderáció Kulturális Minisztériuma a tulajdonos, és évente 3-7 alkotást készítenek.

A filmvállalat által készített összes rajzfilm, és adatlapja, megtalálható itt.

Név és szójegyzet a felirathoz

ВАСНЕЦОВ: Водяной

Vogyanoj (Водяной), Vogyjanoj, a vízihez köthető szellemi lények vezetője, „királya”. Mind a folyók, mind a tavak fennhatósága alá tartoznak. Kövérkés, hosszú szakállas vidám alakként ábrázolják. A haja kócos, csapzott, és zöld színű. Bármilyen alakban megjelenhet (még szép leányzóként is feltűnhet), ám valódi megjelenési formájában a bőrének a színe is zöld, szemölcsök, hínár és békalencse borítja testét. Van felesége, és gyermekei is. A családjával a víz alatt él. Ha egy halász véletlenül kifogja, és óvatosan visszaengedi, akkor hálából jófogással, halász szerencsével honorálja meg a kiszabadulását. Van olyan hiedelem is, hogy a Vogyanojnak vannak szarvasmarhái is, és éjszaka legelteti őket más mezőjén. Ilyenkor a Vogyjanoj pont úgy néz ki mint egy parasztember, csak annyi más egy kicsit, hogy ruhája mindig vizes, nedves. És a lábnyomában is mindig marad egy kis víz.

Általában vidám, kedves lény. Kedvenc sportja a nagyobb halak hátán való „lovaglás”. A jóindulatának megszerzésére áldozatot mutattak be neki az emberek. Például a vízimalmok védelméért a molnárok csirkét vagy lovat áldoztak fel. A sacrificiumot bedobták a vízbe. Eme vízhez köthető démoni fejedelemség bár halhatatlannak tartották, de nem volt mindentudó. Ismertek olyan történetek, melyekben becsapták őt az emberek.

Zabada. A név jelentése öröm, élvezet, móka, vicces, mulattató. Becézett alakjai: Zabavka, Zababuska.

A Dobrinya és a Kígyó bilin hősnőjét is így hívták, aki a későbbi szent Vlagyimir kedvenc unokahúga volt. A történet szerint a kijevi udvarból elrabolta a tizenkét fejű sárkány és elvitte a Szorocsinszki Hegyre (másik nevén Szaracén Hegy). Háromnapos küzdelem után Dobrinya Nyikics kiszabadítja. 

Csasztuska. Négysoros, rímes dal. A feliratban egy helyen erőszakot tettem a műfajon, mert két sorba írtam le az eredetileg négysoros dal szövegét.

A Repülő hajó adatlapja itt nézhető meg.