Öt menyasszony

A film eredeti címe: Пять невест
A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
nyelve: magyar,
kiterjesztése: srt.














Először magyarázkodással kezdeném ezt a bejegyzést.
Minden bejegyzéshez.filmhez "ragasztok" egy címkét. (Legalább egy címkét.) Azért teszem ezt, mert hátha valaki műfaj alapján keresgélne a bejegyzések között.
Ehhez a filmhez a 'vígjáték' címke került.
Jobb híján.
Ez a film műfaját tekintve, véleményem szerint, komédia. Jó értelembe vett komédia.
A színészek egy jóízűt komédiáznak nekünk.
Önfeledten játszanak, hogy mi önfeledten szórakozhassunk.
Minden együtt van...
A férfi főszereplő Danyil Kozlovszkij (Jövőből vagyunk, Kém) nagyon jól ráérzett a karakterére. A Mi iz budusevo (Jövőből vagyunk)-ban nem mindig tetszett az alakítása. Úgy éreztem voltak olyan pillanatok amikor kiesett a szerepéből. A Kém-ben néha olyan érzésem volt, mintha a Budusevo-kor kapott rendezői instrukciókat is felhasználta volna a főhős karakterének megformálásakor.
De ebben a filmben!
Olyan mintha ráírták volna a szerepet.
Végig el tudtam hinni, hogy ő az a pilóta akit Kaverin főhadnagynak hívnak. Szerintem nagyon jól sikerült megformálnia a karaktert!
Egy aranyos kis komédiát láthat aki megnézi ezt az alkotást!

Az Öt menyasszony. Komédia szerelemről és barátságról.
Miről is szól ez a film?
Épp véget ér a háború.  1945.májusában járunk. Egy szovjet repülős egységnél. A fiúk már haza szeretnének menni, de nem tehetik. A győztes csapatok még egy jó ideig Németországban állomásoznak...
Adva van Vagyim Dobromiszlov főhadnagy (Akit Artúr Szmoljáninov alakít. A színész ismerős lehet sokaknak a 9.századból, a Forróság-ból, esetleg a Mesterek könyvé-ből is.), aki egy háborús hős, egy repülős ász. Vagyim barátját, Alekszej Kaverin főhadnagyot (Danyil Kozlovszkij; Jövőből vagyunk, Kém) az a szerencsés megtiszteltetés éri, hogy kiküldetésbe kell mennie Szmoleszkbe. Vagyis, ha nem is végérvényesen, de hazamehet...
Dobromiszlov megkörnyékezi barátját Kaverint, és arra kéri, hogy vegye el az ő papírjait használva levelezőtársát Násztyát... Beszélgetésüket kihallgatják a barátok és fegyvertársak is. Lomahin (Vlagyimir Jáglics; Jövőből vagyunk 1-2), Margaján (Horen Levonján), és Mazajev (Alekszandr Loje) is hasonló kéréssel fordulnak Kaverinhez...
A főhadnagy elindul, hogy teljesítse társai kérését. Útja során segítője is lesz, például Zója (Jelizaveta Bojárszkája; Admirális, Nem mondom meg, A mérkőzés stb) a postáslány.

Alekszej Kaverin főhadnagy (Danyil Kozlovszkij)

Kaverin megtalálja Násztyát (Szvetlana Hodcsenkova; Rzsevszkij Napóleon ellen, Nyolc első találkozás, Metro stb)...
Megismerkedik sok-sok hölggyel: Kátyával és Ászjával (Júlia Pereszild; Kraj, A ködben vagy éppen a 2013-as О чём молчат девушки [amely film véleményem szerint Az amiről a férfiak beszélnek című alkotás női változata lenne... A Kvartet I nélkül.] stb), Maruszjával (Kszénija Romenkova), Liljával (Irina Pegova), Galina Nyikisina őrnagyasszonnyal (Marina Golub).
Természetesen nem maradhat el a "bonyadalom" sem a filmből...

 Elég sokára szántam rá magamat, hogy elkészítsem a film feliratát. Mire elkészült, megdöbbentem, hogy az interneten már nem is olyan egyszerű az alkotás megtalálása. (Már ha nem online akarja az ember megtekinteni. Mégis közzéteszem a feliratot, ami megtalálható itt, mivel szerintem "megérdemli" az alkotás azt, hogy esetleg oroszul nem értők is megtekinthessék. A filmet keressétek itt, de ha nem jön össze a dolog nyugodtan írjatok e-mailt a blog címére [Elérhetőség fülnél a cím.].) Persze nem lehetetlen a dolog.

A filmet először nézve, egyszerűen jókedvű lettem. Nem kellettek ehhez fergeteges geg-ek... Nem értettem egy ideig, hogy mitől van ez.
Hát mert ennek a filmnek olyan hangulatos, vidám a zenéje! Jelizaveta Bojárszkaja kosztüme alapján a burleszk filmek jutottak eszembe. Amiket gyerekkoromba láttam. És hirtelen rájöttem! A film alkotó mindent megtettek, hogy a harmincas-negyvenes évek burleszk hangulatát átmentsék egy 2.világháborús környezetbe. De csak szépen, diszkréten. A második kergetőzéses jelenetnél már biztos voltam ebben.
Apropó, kergetőzés.
Nagyon nem szeretem az ilyen jeleneteket. A régi amerikai burleszk filmekben sem szeretem. Nem is szerettem soha. (A cirkuszi attrakciókkal vagyok még így.) A Benny Hill Show se tudta megszeretetni velem ezt.
Ebben a fimben nem viszik túlzásba a kergetőzésben lévő geg-eket. Nem is hagyják ki, de (legalább is számomra) megmaradnak a jóízlés határain belül! Annyi van benne amennyit a film hangulata megkíván.

A film egy nagyon fontos történelmi tényen alapszik.
A Szovjetunió 2.Világháborús emberveszteségét hivatalosan nagyon sokáig 20 millió főben határozták meg. Gyakorlatilag ennyit mertek bevallani (Nem hivatalosan sokkal többről beszéltek. Legalább 30 millióról.) A pontos számot nem ismerhetjük, de ma már 30 milliós a hivatalos adat. A háború után propaganda okokból sem merték beismerni a veszteségek nagyságát (közvetlenül a háború után még csak 7 millió áldozatról beszélt a hivatalos szovjet propaganda). De az, hogy a 30 milliós adat nem túlzás (illetve, hogy akár az 50 milliós is reális lehet), közvetett módon bizonyítja egy tipikusan szovjetunióbeli jelenség.
Az özvegy falvak léte.

Így vagy úgy, bármi is e kép elkészülésének körülménye, azért elég elgondolkodtató, ha úgy jobban megnézzük... Nem?
Igen, a hatalmas áldozatot, ami a győzelemhez kellett, meghozta az ország.
Ennek ára a férfiak nélkül maradt falvak sokasága volt.
Egy beszédes statisztikai adat (persze önmagában minden statisztikai adat csalóka lehet, de azért jelzés értékű is):
A háború előtt a kolhozokban dolgozó nők száma szinte megegyezett a háború végivel. Viszont a férfiak száma ugyanezen időszak alatt a negyedére csökkent. Lásd Z. M. Zemszkov: Патриотический трудовой подвиг советского крестьянства в годы Великой Отечественной войны című tanulmányát).
Az hogy egy vígjátékot készítenek, amely vígjáték cselekményének alapja döntően erre a szomorú történelmi tényre alapul, (Mutatja azt, hogy tényleg van abban valami, amit Jevgenyij Popov orosz író állít, miszerint a közelmúlt történelme alaposan ki van beszélve a mai Oroszországban. Nos, szerintem nálunk az elmúlt 170-180 év sincs.).
Még egy aprócska történelmi utalás van a filmben.
Az egyik szereplő egy dalocskát dúdol:
"Hej uborkácskák, paradicsomkák,
Ki ölte meg Kirovot a folyosócskán?"
Egy utalás a Kirov gyilkosságra. (Amikor a Csekista felirata készült arra gondoltam, hogy a felirathoz tartozó bejegyzésben írok majd erről az esetről, és arról, hogy ez az esemény gyakorlatilag vízválasztó volt a Szovjetunió történetében. De nem így alakult a dolog. Nem erről írtam, hanem a Vojnáról...)
Szergej Mironovics Kirov (ahogy annak idején elcsépelve használták a kifejezést:) korán bekapcsolódott a forradalmi munkába. Az 1930-as évekre igen népszerű politikai vezető lett. Népszerűségének egyik oka az lehetett, hogy életszerűbb döntéseket hozott (ételosztás a katonai raktárakból éhínség idején), mint a keményvonalas forradalmárok általában. Sztálin felkérte, hogy közvetlen munkatársa legyen, de Kirov ezt elutasította. Ezzel valószínűleg nem nyerte el Sztálin szimpátiáját. Leningrádban élt és dolgozott, itt is gyilkolták meg (a Szmolnij épületében) 1934.december 1-jén. Hivatalos álláspont szerint, egy Trockij által szervezett összeesküvés áldozata lett. Erre való hivatkozással felszámolja Sztálin a leningrádi (belső) ellenzékét, és egy országos méretű, milliókat érintő tisztogatási hullám indul el... Bizonyíték nincs, de ma az a történészek egyértelmű véleménye, hogy a gyilkosságot Sztálin utasítására hajtották végre...

Természetesen a film készítői tisztelettel közelítenek az adott korban élők iránt.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a film végén lévő felirat:
"TISZTELET NAGYANYÁINKNAK , ÉS NAGYAPÁINKNAK!"