Sok-sok évvel ezelőtt felmerült bennem, hogy eme klasszikus ifjúsági sorozatot le kellene fordítanom. De ahogy az lenni szokott, annyi minden közbejött. Ám annyira a hatása alá kerültem a 2024-es remakenek, hogy erőt vettem magamon, és kiszorítottam az időt ennek az alkotásnak. Így - köszönhető Oldfannek is - mára az összes alisza szeleznyovás film megtekinthető magyar felirattal. (Ha engem kérdeztek, nekem jutott a java.)
A Harmadik bolygó rejtélye, szerintem, hamisítatlanul hozta Kir Bulicsov írásainak hangulatát. Ahogy ez a tévésorozat is. Hiába már nem én vagyok a célközönség, mégis élvezetesnek tartom a Vendég a jövőbőlt. Talán mert visszahozza gyermekkorom hangulatát. Olyan mintha a Keménykalap és krumpliorrt vagy a Le a cipővel!-t nézné az ember. Pedig nincs magyar vonatkozása ennek a szovjet sorozatnak. (Hacsak nem az első rész legelején feltűnő Ikarus autóbuszt nem tekintjük annak.)
Ennek ellenére, nem tartom túlzásnak, hogy Csukás István ifjúsági regényeiből készített filmekhez hasonlítsam ezt az alkotást, és nem csak hangulatilag.
"Ez egy hihetetlen történet, olyan mint egy mese. 1984. április 13.-án kezdődött. Amikor a moszkvai 20-as számú iskola 6.B osztályos tanulója, Kolja Geraszimov, a boltba ment kefirért, és találkozott osztálytársával, Fima Koroljovval. Fima megosztott egy titkot Koljával: egy titokzatos idegen rejtőzködik egy elhagyatott és bedeszkázott házban. A rejtélyt meg kell oldani!"
Hát nem olyasmi a hangulata, a témája, mint a Vakáció a halott utcában-nak?
Vagy említsem meg az ifjúsági irodalom egyik legnagyobb klasszikusát az Emil és a detektíveket? Mert hát a történet ama momentuma, hogy a történet befejezése a gyerekcsapat összehangolt tevékenységének gyümölcse mind Kästner, mind Csukás, mind Bulicsov történetére/történeteire jellemző. De hát, végül is, ez ad egyfajta sajátos atmoszférát a történeteknek. És ennek kell átjönnie az audio-vizuális feldolgozásokon is, ahhoz hogy azt mondhatjuk: De jó film volt ez is!
Úgy jobban belegondolva szerencsés vagyok. A koromnál fogva ismerhetem a klasszikus kelet-európai ifjúsági filmeket és nem csak gyermeki lelkesedés mondathatja velem, hogy jók. Ha jók.
Gyerekkoromba ha tetszett mondjuk a Pocok, az ördögmotoros kalandjai az egy dolog. De ha felnőtt fejjel is tetszik, akkor az azért jelenthet már valamit. A mai kiskamaszok nagy része nem hinném, hogy ismeri azokat az alkotásokat, amiket ebben a bejegyzésben eddig felsoroltam. De abban sem vagyok biztos, hogy tetszene neki. Hiszen nincs másfél percenként akció vagy annak tűnő valami ezekben a filmekben. De helyette van hangulat, életérzés. És felnőtt fejjel is tudom ezeket értékelni. Nem, a sztori miatt nem fogom lerágni a körmeimet - bár ez bármelyik filmre elmondható -, de ettől függetlenül tudom őket értékelni.
És itt van Alisza Szeleznyova legismertebb története. És a blog olvasói (is) megismerkedhetnek két feldolgozással is. Egy klasszikussal, ami több mint negyven évvel ezelőtt készült, és egy maival, ami tavalyelőtt. Nekem mindkettő bejön. Miközben a célközönség igénye egész más napjainkban, mint negyven-ötven éve volt. Ha fiatalabb vagy ha idősebb lennék, nem biztos, hogy ugyanígy tudnám értékelni a két feldolgozást.
Nem oly túl régen egy jó harmincas munkatársam azt mondta, hogy az Egri csillagok olvasásával annakidején, nagyon megszenvedett. Mert Gárdonyi könyve tele volt olyan kifejezésekkel, amiket nem értett. Nekem volt általánosban egy osztálytársam, aki (amíg hatodikban kötelező olvasmány nem lett az a könyv) ötször olvasta el az a művet. Mindezt csak azért jegyzem meg, hogy megértem azt, hogy a Vendég a jövőből remake-jéhez teljesen átdolgozták az eredeti történetet. Nem azért kellett átdolgozni, mert az eredeti nem lenne jó. Mert nagyon is az! Hanem, hogy napjaink ifjúságához is eljusson az alkotás. Ráadásul, a könyv kötelező olvasmány Oroszországban. Tehát, a feladat az volt, hogy egy kötelező olvasmányt úgy feldolgozni, hogy az ifjúság meg akarja nézni azt a moziban. Még akkor is, ha nem csak az iskola miatt ismeri a sztorit, hanem mert a könyv feldolgozást láthatta (jó párszor) különböző tévécsatornákon. Nagy kihívás ez, de a 100 évvel ezelőtt-tel jól vették az akadályt az alkotók. (Tudom, mindezt nem ebben a bejegyzésben kellett volna megírnom, hanem még tavalyelőtt. Viszont az a bejegyzés így is elég hosszú lett, nem?)
Azt gondolom, hogy egy nagyszerű sorozatot láthat az, aki rászánja az idejét. Még retro-romantizálásra is alkalmas, még akkor is, ha soha nem hagytad el a Kárpát-medencét, de a nyolcvanas években már jártál iskolába. Ismerős lehet az iskolaköpeny látványa - ugyanakkor furcsa lehet, hogy valahol a mindennapi iskolai élet volt az úttörő nyakkendő viselése -, az iskolás gyerekek kezében a diplomatáska (Hogy ez mekkora divat volt egykoron!).
Kir Bulicsov műveiből sugárzik a jóság. Az emberi jóság. Ez az egyik fő jellemzője az írásainak. És ez az egyfajta - jó értelembe vett - naivitás. Egy olyan világ, amiben titkon minden jóérzésű ember szívesen élne. Egy utópisztikus világ... Jó időnként kikapcsolódni a realizmusból! És ezt az élményt biztosítja számunkra ez az ötrészes ifjúsági (sci-fi) film. Mindez elmondható a 2024-es remake-ről is? Nekem tetszik az a film (is), bár tagadhatatlan, hogy épp Bulicsov által kitalált és prezentált világot nem adja át teljesen. Hollywood hatása tagadhatatlan. A 2024-es Alisza akár a Kill Billben is szerepelhetne. Mondhatnánk, hogy épp a lényeg veszik ki a feldolgozásból, de ez nem feltétlen igaz. Szerintem, azért ott az a filmben. Még ha a korszellem miatti átdolgozás szereplői jobban hasonlítanak napjaink tinijeire, mint az eredeti könyv karaktereire. De baj ez?
Javaslom ismerkedjetek meg - vagy frissitsétek fel az emlékeiteket - A harmadik bolygó rejtélyével, és a Vendég a jövőbőlremake-jével kapcsolatban is! Ez utóbbiban Alekszandr Petrov alakítja Veszelcsak U-t. Hogy miért jegyzem ezt itt most meg? Mert emlékeim szerint - és mint tudjuk az embert az emlékezete meg tudja csalni, ezért engedjétek meg, ha pontatlan leszek, bár nem törekszem rá - ezt az űrkalózt talán kétszer hívják a nevén. És én - "én vétek, én vétkem, ó én nagy vétekem" - leagalább az egyik esetben lefordítottam a nevet és "beledolgoztam" a dialógusba. Volt kisértés, elismerem. És - bár utólag is hezitáltam, hogy jól tettem-e - nem javítottam ki. Ennyi belefér a fordítói szabadságba?
Jó szívvel tudom ajánlani ezt a szovjet sorozatot minden korosztály számára! Engem a hangulata a mai napig elvarázsol. Nem véletlen, hogy a kultikus sorozat mint jellemzés egyáltalán nem túlzás ezzel az öt részes sorozattal kapcsolatban.
De persze, mint minden alkotásnál, ennél is a nagy kérdés az, hogy kiállja-e az idő próbáját. De mivel a remake segítségével az ifjú generáció számára is élvezetessé van téve a sztori, reménykedhetünk, hogy Alisza Szeleznyova "túlél" minket és 2084-ben is ismert karakter lesz. A vendég a jövőből továbbra is megőrizheti populáris helyét a gyermek- és ifjúsági irodalomban. Példát is tud mutatni az eljövő generációknak emberségből, például. És ez nem kevés dolog napjainkban. Sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése