A film elején egy rövid és frappáns megoldással képbe kerülhetnek mindazok, akik az első filmről (még) lemaradtak. Ezután zökkenőmentesen folytatódik a történet a szovjet pionyírokról, akik elindultak a Cassiopea csillagkép Alfa csillagának második bolygójához. Kedves kis történet tinédzser l'amour-ral és úttörő öntudattal ötvözve.
Nem kívánom spoilerezni a filmet, mert nem túl hosszú és jó is egyszerre. Annyit elárulok, hogy ebben a részben kevesebb a tudományosság - elvégre az már meg lett alapozva az előzményben - és így rá tud az alkotás fordulni az önmaga üzenetére. Engem érdekelne, hogy annakidején milyen tanúságot vontak le a nézők, bár tudom, hogy soha nem fogom megtudni. Már csak azért sem, mert Einstein időutazás paradoxona - ami ráadásul a mély űr felfedezésének lehetőségét is majdhogynem kizárja szerintem - rámutat arra, hogy visszafelé soha nem fog az ember az időben utazni. Személyes véleményem szerint előre se, pedig erre szükség lenne, ha más csillagrendszereket is el szeretne érni az emberiség. És én nem hiszek abban, hogy az ember mindentudóvá válhatna. Az, hogy jellenleg is tart egyfajta tudásforradalom (és elég dinamikus, és már meglehetősen régóta), mindez nem predesztinálja az emberiséget arra, hogy minden álmát, fantáziálását megvalósíthassa.
A Belga együttes egyik dalából tudható, hogy: "...Mechanika, mechanika keményebb, mint a Metallica..." Igen. És ez "csak" a Mechanika. És hol van még a Fizika többi része!
A különböző tudományok leírják a környező világunkat, azok matematikai összefüggéseit, de a határokon nem fog túljutni. Persze, nem tudhatjuk, hol vannak azok a határok, úgyhogy csak bátran kutassuk, fürkésszük a Világmindenség titkait, de ne feledjük: nem vagyunk nagyobbak az anyagi világnál,az anyagi világ törvényszerűségeinél sem.
Számomra rettentően érdekes, hogy a két film - a Moszkva-Cassiopeia és az Ifjak a Mindenségben - még így közel ötven év után is aktuális. Nem csak az asztrofizikai részek, nem csak a jövőbeli felfedező-űrutazások kérdéseire látja ugyanazokat a válaszokat, mint (a Star Trek sorozatok mellett) napjaink e téma iránt fogékony elméi, hanem - jó sci-fi-hez illően - napjaink társadalmi kérdéseire is rávilágít. Konkrétan gondolok most a robotizációra, a mesterséges intelligencia fejlesztésekre, és azok esetleges negatív hatásaira. Mert az ezen iparágban érdekeltektől csak a pozitív reklám jön ezerrel...
Valamikor Oldfan azt írta nekem, hogy a szocialista országokban készült sci-fi filmek legalább olyan jók, mint a hollywoodiak. Egyedül a megvalósításon látszik a pénztelenség, amit leleménnyel próbáltak az alkotók pótolni. (Remélem jól emlékszem soraira.) És valóban.
Beszélgettem egy kedves ismerősömmel nemrég, és szóba hoztam a Moszkva-Cassiopeiát. Kérdeztem látta-e? Igenlő válasza után belemélyedtem a témába, és megemlítettem, hogy mind a Moszkva, mind az Ifjak a Mindenségben számtalan szuperprodukciónak (még a Terminátornak is - gondolok itt most a Skynetre) a koncepciójához adhatott ötletet. Beszélőtársam egyetértett velem, és közölte, hogy a szovjet sci-fik valóban erőteljesen inspirálták az Újvilágban élő szerzőket, filmeseket. Azt gondolom, ha megnézitek ezt/ezeket a filmet/filmeket, nem fogjátok túlzásnak gondolni ezt az állítást. Remélem, legalábbis.
De nem szaporítom tovább a szót. Javaslom,tekintsétek meg az alkotás(oka)t!
Először is köszönöm szépen, hogy valóban elkészítetted decemberre - ráadásul elsejére - a folytatás feliratát!
VálaszTörlésAz utolsó bejegyzésedhez, csak annyit fűznék hozzá, hogy amit az ismerősöd mondot, az valóban így van, mert több olyan szovjet tudományos-fantasztikus film is készült, aminek képsorait a nyugati filmgyártók felhasználta a filmjeikben. (Pl.: A viharok bolyjója)
Az előbb elfelejtettem belépni és megint "névtelenként" szóltam hozzá.
VálaszTörlésCsak érdekességként említem meg, hogy az utolsó bekezdésben Oldfan mellett egy olyan fiatalember véleményét írtam meg, aki azt is mondta egyszer nekem, hogy ők az oroszok azért annyira jók a disztópiákban, mert ilyen a történelmi tapasztalatuk. És az orosz fantasztikus irodalomban nem is tudom, hogy az utópia vagy a disztópia a több.. És bár eme filmnek a végső kicsengése egyáltalán nem lehangoló, azért ne feledjük el, hogy a filmbeli konfliktus oka napjainkra aktuálisabb, mint valaha. Hiába néznek egyesek a téma kapcsán pozitívan a jövőben - ahogy Berger Bokuwski-pótlékként énekli miközben katonatársaival masírozik be a katonai teher-repülőgép belsejébe az 1979-es hollywoodi Hair feldolgozás utolsó jelenetében - , hiába gondolják a jövőjüket analógnak a sci-fik utópiáival (a szövegkörnyezteből kiderül, hogy nem szovejt alkotásokra gondolt a dalszerző) valóság drámaibb, katasztrófával teljes. Milos Forman jól érzékelteti, hogy a pozitív életérzés sugárzó dalszöveggel a katonák menetelése a csapatszállítóban erősen ellentétben annak egymással. És Treat Williams arckifejezése se a szöveget erősíti... Ház ezért nem hiszek abban, hogy a robotizáció elhozná az emberiségnek az aranykort. És a technológia ilyen irányú legfőbb veszélyére már ez az 1974-es szovjet alkotás is felhívja a figyelmet. Hát, jó szórakozást!
VálaszTörlésAz utópia - disztópia meghatározásáról, Ray Bradbury "451 Fahrenheit" című regénye jut az eszembe. Az első magyarnyelvű fordítása és megjelenése jugoszláviában volt, az 1950-es években, - akkor alcímként odaírták, hogy "utópia". Végül is, lehet ott és akkor tényleg az volt. :)
VálaszTörlésDe visszatérve az "Ifjak a Mindenségben"-re, ugyanazt szeretném hozzáfűzni, amit az előzményénél is írtam, - hogy a látványvilág mennyire rendben van itt is. Ami az Cassiopeiánál nem is tűnt fel, hogy a technikai berendezések "hangefektjei" mennyire tökéletesek. A két rész közötti különbség - számomra - a tudományos-fantasztikum kettősége adta, míg az első rész szinte csak a tudományról, addig a második rész a fantasztikumról szólt.
Az szeretném még megemlíteni, - amit a Cassiopeiánál elmulasztottam, - hogy az "ismeretlen" gyerekszereplők mellett feltűnik a filmben, - talán "húzónévként" - Innokentyij Szmoktunovszkij is.
Egyetértek "Moszkva-Cassiopeia" folytatásáról a fentebbi írásmű szerzőjével. Mármint abban, hogy lényegesen nézőbarátabb lett a második film, mint az első. A nyitójelenet erős, az "Einstein-paradoxon" megadja az alaphangulatot. (Hagyjuk most a hihetőségét. Bár azt, hogy időutazásnál hány irányba mehetünk, még senki nem igazolta egy biológiai lény esetében. A Star Trek filmekben pedig néha olyan egyszerű, hogy teljesen elvész az izgalma.) Az első történetet kihagyó néző számára is könnyen követhető minden, erre ügyel a forgatókönyv. Az alkotója ellen lázadó robot - legyen bármi az oka a megtévelyedett fémkasztninak - különösebben nem meghökkentő ötlet, bő variánsaiba belefér az itt látott világ is. Lényeg, hogy van egy veszélyes alaphelyzet, ami hozza a fordulatokat. Szerencsére a forgatókönyv korántsem egyszerűsítette le képet az amúgy magát nagyon kínáló "az ember jó, a gépember álnok, rossz, és még csúnya is, tehát nyírjuk ki" szituációra. Vannak jó mechanikus agyúak is, csak a fő Bádogembernek és a kiszolgálóinak kell az orrukra ütni. Ugyan nem magas filozófiai és tudományos szinten, de alapjában véve értelmes problémafelvetésekkel, ötletekkel, néhol gegekkel, haladva előre a mesében, egész könnyen telik az idő. Mint annyiszor, a szovjet filmesek a pénzhiányt képi ötletekkel és kellemes látványvilággal ellensúlyozták. Fogadni mernék rá, a korabeli gyermekek élvezték a modern "tündérmesét." A fényképezés erőssége a filmnek. (Egyedül a masszív záró acélfalak túltengését sokallottam az űrhajóknál. Semmi energiafüggöny, vagy hasonló. Ennél voltak jobb ötletek akkortájt is.) Néha ugyan túllőttek a célon az alkotók, a pantomim előadások ihlette groteszk mozgásokat, sőt, pár bugyuta poénkodást el lehetett volna hagyni, mert nem illenek a többségében következetesen végigvitt stílushoz. Ahogy fentebb olvasható, a gyerekszínészek ügyesek, és módot is kapnak rá, legyen mit eljátszani. A másik bolygó próbái szerencsére kellő módon egyensúlyoznak az serdülő ifjak érzelmi élete és a tudományos kihívások között. Pláne akkor nő az érzelmi intenzitás, amikor magunkhoz hasonló, nyakig a bajban ülő emberek bukkannak fel. Vagy "kinek ki tetszik" örök problémája. Hiába no, a vér szava...
VálaszTörlésA pozitív lezárás természetesen magától értetődő egy ifjúsági szovjet sci-fiben, bár egy enyhe figyelmeztető hang sem hiányzik, ami nyilvánvalóan a nézőnek szól. "A világűrben történő kalandozás nem lesz díszmenet, kedveskéim..." Mostanra elmondhatjuk, ebben nem tévedtek.
Summázva a dolgot, egy újabb aranyos film a retró időkből.
Sok örömöt okozott mindkét filmet lefordítani. Élveztem minden pillanatát. És épp azon "apróságok" miatt, amiket megemlítettél. És miközben róttam a sorokat pont úgy éreztem magamat, mit amit a korabeli gyermekekről vélelmeztél. Lehet, hogy még gyermek vagyok?
TörlésVagy inkább újra? Jajj! )))