A film eredeti címe: Мечте навстречу
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt
Hol volt, hol nem volt, a Drakula után, de a Csillagok háborúja és az Alien előtt, Hollywoodon túl, Moszkvától délre, létezett egy olyan filmes világ, amelyben a világűr lakói nem akartak minket fölzabálni, keltetőnek használni, vagy Halálcsillaggal leigázni. A szovjet, vagy tágabb értelemben véve "a keleti blokk" stúdiói voltak ezek, amelyekben az emberiség jóra törekedett, kimerészkedett a világűrbe, ahol más világok értelmes lényeivel remélt találkozni. A mottójuk szerint: "Ellenséget az lát, aki nem hisz a tudás hatalmában." Ők hittek, miként a nemzetek együttműködésében is, az intelligencia térhódításában, egy békés, élhető világban, sőt univerzumban. Tették mindezt egy olyan korban, amikor létezett a vasfüggöny, és a hidegháború idején fölöttébb forró H-bombával és rakétákkal fenyegették egymást a felek, ők maguk pedig egy pedig egy diktatórikus rendszeren belül kellett dédelgessék az álmaikat. A filmjeik az emberségről szóltak elsősorban, melyhez a jeges űr világa csak a keretet adta, és a reményt a jövő nemzedékinek. Aztán egy időre mintha elfeledte volna őket a világ, bár a rajongók azért nem. Pár éve a DEFA stúdió elővette az archívumokból ezeket a már-már anakronisztikus eszméket tápláló mozikat, és felújított változatban elkezdte piacra dobni őket. S lőn vele sikere.
"A megvalósult álom" iskola példája a fentebb taglalt szemléletnek. Röviden a tartalmáról:
A világűrbe készülő földiek ismeretlen jeleket fognak a kozmoszból. Idegen űrhajó közeledik, egy olyan világból, melynek lakóit elbűvölte egy földi dallam, s akik rokon lelkeket remélnek találni a bolygónkon. Mindkét fél vágyik a kapcsolatra, de az űr mélye barátságtalan hely, a találkozó megvalósulása előtt számos akadály áll.
Vegyük sorra a mára klasszikusnak joggal nevezhető film erényeit. Legelsőnek a képi világot említem. Legyen az űrhajó belső, idegen bolygó, vagy éppenséggel a világűr, fantáziadús képekkel vannak tálalva, jól sikerült makettekkel színesítve. Fülbemászó dallamokkal teli a zene, nem csupán körítésnek szánták, hanem slágernek is. Ez egyébként jellemzője a korszaknak, a szovjet sci-fik zenéi szinte mindig hatalmas slágerek voltak a későbbiekben. A mozi rövid, pörgős, nem nyújtják el a részleteket. Nagyban hozzájárul, hogy a mai nézőt sem untatja, pedig a mostani generáció már más tempóhoz szokott. A "film a filmben" technika szintén segíti az azonosulást. Az elején még a kor világába pillanthatunk be, majd átlépünk a tényleges moziba, a végén vissza, de utalva a jövőre. Erény továbbá a változatos forgatókönyv. Felbukkan a szemérmes szerelem, fölcsillan a humor, megérint a tragédia szele. Viszont vigyáznak rá, hogy a nézőt ne sokkolják, az optimizmus mindenek előtt. Megcsipkedik a bulvársajtót, ami úgy tűnik, mindig örökzöld téma volt és lesz. Utalnak a tervezés fontosságára, de a kiszámíthatatlan véletlen szintén jelen van. Ugyancsak változatos a technikai vonal. Látható a kristály telefon, a mobil elődje, melyen zenét lehet rögzíteni, küldeni. Ma már ebben semmi új nincs, de akkor, amikor még a vezetékes változat sem volt mindenki számára elérhető, maga volt a színtiszta fantázia. Látható videónapló, bekamerázott kabin, máig hasznos elképzelések.
Akadnak azért szokatlan, vagy furcsa dolgok is. A narrátor meglehetősen fontos szerepet kap végig, ami inkább az az 1950-es évekre jellemző, csakúgy, mint a nézőt dalokkal buzdító kórus. A Holdbázison utcai ruhában sétáló emberek látványa bájosan naiv, miként az is, hogy a mobil dala fényéveket képes átívelni az űrben. Nyíltan nem piszkálják a fő rivális Egyesült Államokat, de a visszahúzó szemléletűeknek, vagy fölöslegesen okoskodóknak "valahogy" igen "amerikanszkij" nevük van. Ne hibáztassuk érte az alkotókat, kényszerpályán mozogtak akkortájt. Kénytelenek voltak ilyen apróságokban megalkudni a cenzorok előtt, hogy a fontosabb üzeneteik ne maradjanak dobozban, hanem moziban élvezhetőek legyenek.
Azzá lettek, mindmáig. Szerencsére erről megbizonyosodhatnak azok, - a már említett kiadói gyakorlatnak köszönhetően, - akik érdeklődést mutatnak a mostanra unikumnak számító egykori szocialista fantasztikus filmek iránt.
Oldfan
összefoglalójában szinte minden benne van, amit erről az 1963-as készítésű
filmről leírható, elmondható. Sok újdonságot és relevációt nem ígérhetek. De
néhány mondatot azért én is írnék erről a moziról. Az előző cikkben,(Viharok bolygója) fel-feltűnik egy
nagyon érdekes kérdés. Van-e értelmes élet a Földön kívül?˙(A híreket nézve időnként azon tanakodom, valóban van értelmes élet
a Földön?)
Emlékszem, általános
iskolában a földrajztanárom a csillagok és a hozzájuk tartozó naprendszerek
magas száma alapján feltételezte, hogy kialakulhatott, létezhet máshol is
értelmes élet. Hogy a földlakók nincsenek egyedül a Világegyetemben.
A megvalósult álom
gyakorlatilag egy harmadik típusú találkozásról szól. Sőt! Ötödik típusú
találkozásról. Ha jól tudom, harmadik
típusú találkozásnak azt hívják, amikor egy nem földi eredetű jármű utasait
emberek megfigyelnek. Ötödik típusúnak pedig azt, amikor emberi kezdeményezésre
létrejön a földönkívüliekkel a kapcsolat.
Szóval, ami a Viharok bolygójában csak mint
lehetőség merül fel, az „A megvalósult álom”-ban megtörténik. Sőt, nem csak
egyszerűen megtörténik, hanem erről szól a film (Tizennégy évvel megelőzve Spielberget.) A film elején feltűnő földi
viszonyok igen csak idealisztikusak. Az űrkutató tudósok, az űrhajósok, a
családtagjaik eszményi összhangban élnek és dolgoznak. Együtt, mindannyian. Egy
közös célért.
Az idealizmus szót én
minden esetben pozitív értelemben használom. Sokak számára ennek a kifejezésnek
van egy kis negatív mellékzöngéje. Azt gondolják, hogy aki idealista az -legjobb esetben - naiv, rosszabb esetben
buta. Szerintem az igazi idealista az, aki tisztában van az őt körülvevő
realitásokkal, mégis, néha ennek
ellenére, pozitívan viszonyul az embertársaihoz. Tudja, hogy ember embernek a
farkasa, mégsem akar beállni a falkába. Például sokan papolnak arról, hogy
rossz dolog a pénzcentrikus életfelfogás, nem jó a fogyasztói mentalitás.
Tapasztalataim szerint ezek az emberek mind képmutatóak. Bort isznak és vizet
prédikálnak. Szenteskednek, de közben lenézik azokat, akik másokért is élnek.
Elítélik azokat, akiknek a pénz az istenük, miközben lenézik azokat, akik
szabadidejük egy részét önzetlen munkának szentelik. Ostobának tartják őket,
pedig nincs az elméjükkel semmi baj. Csak idealisták. Persze, ezeknek az
önzetlen cselekedeteket végrehajtó embereknek is különböző csoportjaik vannak.
Vannak, akik valóban naivak, főként az életkoruk miatt. A magam részéről becsülöm
az idealistákat. (Még akkor is, ha nem
értek velük egyet.) Becsülöm őket, mert van jövőképük, még ha nem is mindig
reális, mert érzelmileg nem kiégett emberek. És mert ezt az állapotot meg tudják
őrizni. Talán miattuk élhetőbb ez a világ…
Szóval, a filmben
idealisztikus földi emberekkel találkozunk. Maga a film is idealista. Van benne
valami pozitív kisugárzás. Tulajdonképp az egész film az életigenlésről szól.
A mozi egyik fő
dilemmája az, hogy a földönkívüliek vajon milyenek lesznek, hogy fognak
viszonyulni hozzánk. Oldfan az írásában olvashatjuk, hogy: „cselekedeteket
végrehajtó a visszahúzó szemléletűeknek, vagy fölöslegesen okoskodóknak
„valahogyan” igen „amerikanszkij” nevük van.”
Hát, bevallom a magam
részéről én az „amerikanszkij” nevű tudós véleményével szimpatizálok. (Vállalva az Oldfan mondatában található
jelzőket is!) A film alkotói, és a felirat készítője szerint ezek szerint
én túl borúsan látom a jövőt. Ez így van. Azért titokban reménykedem, hogy
hátha igazuk lesz. (Bár az eszem nem
osztja ezt a reményt.)
De nincs is ezzel semmi baj. Így kerek a világ!
A filmet Mihail Karjukov
és Otar Koberidze rendezték. A grúz származású Koberidze nem csak filmrendező,
hanem színész is volt. (A szovjet filmek
kedvelői találkozhattak vele például „A 713-as leszállást kér” című filmben is.
Róla olvashattok néhány mondatot itt. ) Ezen alkotás létrejöttét nem csak a
rendezői székből segítette elő, hanem színészként (és a forgatókönyv egyik
írójaként) is közreműködött benne. Iván Batalov űrhajóst alakítja.
A film felirata megtalálható itt.
Mindenkinek ajánlom ezt a filmet!
"Ha jól tudom, harmadik típusú találkozásnak azt hívják, amikor egy nem földi eredetű jármű utasait emberek megfigyelnek. Ötödik típusúnak pedig azt, amikor emberi kezdeményezésre létrejön a földönkívüliekkel a kapcsolat."
VálaszTörlésNem jól tudod. :-)
"Első típusú találkozás: az ember egy nem emberi civilizáció valamely jelét észleli (rádióüzenet, fényjelek, távoli objektum, stb.).
Második típusú találkozás: az ember észleli egy nem emberi civilizáció alkotta eszköz mozgását, működését, de a részletek nem kivehetőek, és a lényekkel nem kerül kapcsolatba.
Harmadik típusú találkozás: az ember közvetlen kapcsolatba kerül más civilizáció lénye(i)vel. A kétoldalú kapcsolat mindkét oldal fizikai jelenlétén alapul.
Negyedik típusú találkozás: a kapcsolatfelvételt nem az ember kezdeményezi, és akaratán kívül történik meg, melyre többnyire nincs befolyása.
A szakma utólag vezette be ezt és a következő kategóriát az esetfeldolgozások utólagos elemzése alapján."
Ötödik típusú találkozás: szintén utólagos kategória, mely azokra a nem ember által kezdeményezett kontaktusokra vonatkozik, melyekben az embert a lények saját, akár genetikai kísérleteikre használják, szövetmintát vesznek, de az emberi lény többnyire tehetetlen résztvevője az eseményeknek.
Köszönöm a pontosítást.
TörlésTehát akkor "csak" harmadik típusú találkozás van a filmben.
A megközelítés beli különbség talán abból adódik, hogy az imperialistáknak el is kellett adniuk a filmet. Ennek ellenére a legdrágább scifijük a nem éppen horrorisztikus 2001 Űrodüsszea. A bemutatáskor nem is hozta vissza a a ráköltött 20milió dollárt, viszont azóta többször is. Végül is jó befektetésnek bizonyult.
VálaszTörlésFelhívnám a fordító figyelmét, hogy a Venyera magyarul Vénusz.
Köszönöm a pontosítást. Valahogy elkerülte a figyelmemet.
Törlés