Őszi maraton

A film eredeti címe: Осенний марафон
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztés: sub.

Az Őszi maraton Georgij Danyelija filmje. A rendező alkotásaiból e blog oldalain már korábban bemutatásra került a kultfilmnek számító Moszkvai séta (1964), az Áfonya (1975) és a Mimino (1977). Az Őszi maratont Danyelija 1979-ben forgatta. Stílusában, képi világában szorosan kapcsolódik az Áfonyához és a Miminohoz. Mindhárom filmben a hetvenes évek Szovjetuniójának mindennapi városi életébe tekinthetünk bele, mindennapi emberek problémáit ismerhetjük meg a kor hiteles ábrázolásával. Az Őszi maraton 1980-ban Dusanbében megkapta a Szovjet Filmek Fesztiválja nagydíját, többek között a Mitta által rendezett, A személyzet (Katasztrófa földön-égen) előtt.

Őszi maraton – a film címe egy utalás. Főhőse Buzikin, 46 éves főiskolai tanár, Leningrádban él. Jó ember, nem akar ő senkinek sem rosszat. Sőt, nagyon jó ember. Kedves, előzékeny, mindenkinek kész segíteni. Csak hát hazudik. Állandóan hazudik. Az emberek a valóságban általában ügyesebben hazudnak, de Buzikin nagyon rosszul hazudik, ezért állandóan lebukik. Szóval nem rossz ember, de van egy szeretője, mint rengeteg férfinek, ezzel kialakul egy klasszikus és megoldhatatlan szerelmi háromszög. Buzikin egész élete futás, gyakorlatilag saját maga elől, a hazugságai és félelmei elől. De valóban fut, rohan a munkahelyére, a kiadóba, a feleségéhez, a szeretőjéhez, de ugyanakkor a felesége és a szeretője elől, ezzel együtt fut a szituációkból következő felelősségvállalás, kellemetlen beszélgetések elől is. De ugyanúgy fut dán kollégájával is reggelente, talán ekkor kivételesen senki és semmi elől. A film fő üzenete, hogy saját magunk elől sohasem fog sikerülni elmenekülni.

Oleg Baszilasvili

Nagyon pontosan és árnyaltan jelennek meg a filmben a kialakult élethelyzet ábrázolások. Hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a szereplők mindegyike, saját valódi életében is átélt hasonló szituációkat, ettől lehet az ábrázolás olyan őszinte és hiteles. Továbbá a Brezsnyev-korszak ábrázolása a hetvenes évek szovjet filmjeihez hasonlóan szokásosan pontos. Néhány orosz vélemény szerint ez egyenesen esztétikai sokk. Pontosan látjuk a korra jellemző összes külsőséget.  Külföldi kabát, csizma, táskák, ruhák, csuklós Ikarus-busz, jellegzetes lakások, berendezések, bútorok, tapéták, szárított virágok vázában egy ablakpárkányon… Érdekes, mennyire inspirálóan hatottak a filmkészítőkre ezek az akkoriban modern és korszerű, természetesnek tűnő külsőségek.

Jevgenyij Leonov

Magyarországon sem ismeretlen ez a film, bár egyes források szerint csak az 1980-as évben volt a mozikban látható és akkor is csak igen rövid ideig.  Viszont üdítő kivételként remek magyar nyelvű kritikákat lehet találni, akár az online források között is. Székely Gabriella írja a Filmvilág 1980/6-os számában: „…(a film) futóbajnok hőse leningrádi műfordító, aki ébresztős karórájának figyelmeztető csörgésére rohan a szeretőjétől haza a családjához, otthonról az egyetemre, előadásra, a tanteremből vissza szerelméhez. Véget nem érő, lihegtető ez a maratoni futás a boldogságért, a családi békéért, a karrierért, a munkáért. Ideges telefonok, néma vonalvég, ha a feleség veszi fel a kagylót; sértődött szerető, elkínzott feleség, díványra kirámolt ágynemű, kiűzetés a közös hitvesi ágyból, szakítások, hazug magyarázkodások (…) Danyelija sajátos remek orosz ízekkel is fűszerezi egyetemes családtörténetét. A Dosztojevszkijt fordító dán professzorral konzultáló hősünkhöz egyszer csak betoppan a szomszéd (Jevgenyij Leonov) letelepszik melléjük az asztalhoz, és megtanítja az ostoba külföldit fenékig hajtani a vodkás poharat, könyökre támaszkodva elüldögélni az üveg mellett…”

Natalja Gundarjeva

A rendezőről bővebben a Mimino kapcsán már tett említést e blog. A főszereplők viszont - egy kivétellel – meglehetősen ismeretlenek a magyar közönség számára. A főszerepet alakító, nálunk alig ismert Oleg Baszilasvili 1934-ben született, 1956-ban végzett a Moszkvai Művész Színház stúdiójában. A Szovjetunió és Oroszország nagy színésze. 2013-ig bezárólag több mint 80 filmben játszott. Két női főszereplő a szerelmi háromszögben, egyikük Natalja Gundarjeva, 1948-ban született, korának elismert művésze, a film fogatásának idején az egyik legfoglalkoztatottabb szovjet filmszínésznő, a 70-es években 22 filmben szerepelt. Sajnos viszonylag korán, 2005-ben elhunyt. A másik hölgy, Marina Nyejolovna, Gundarjevával csaknem egyidős, szintén rendkívül aktív és ismert és díjazott színésznő. A filmben szereplő dán professzor szerepét Norbert Kuchinke, német újságíró játssza, aki a Der Spiegel folyóirat moszkvai tudósítója volt. A forgatókönyvben eredetileg egy Hans nevű német professzor szerepelt, de ez kiváltotta az SZKP KB nemtetszését. Ugyanis - mondták – ha már egyszer német, akkor egyértelműsíteni kellene, hogy NDK vagy NSZK professzorról van-e szó. De gyakorlatilag mindegy is, hiszen a film egy ilyen német karakterrel nem eladható. Ezért írták át a szerepet németről dánra. Szintén a főbb szereplők sorában van Jevgenyij Leonov, aki a szovjet és orosz színházi élet nemzetközileg is egyik legismertebb alakja. Róla az Áfonya bejegyzésben többet is megtudhat az érdeklődő olvasó.

Norbert Kuchinke

Néhány érdekesség, amivel a fordítás során találkoztam:

  -   A film elején elhangzó idézetek, amit Andrej diktál a titkárnőjének, a forgatókönyvíró Alekszandr Vologyin művéből valók.

    -    Andrej dán kollégája Dosztojevszkijt fordít, így elhangzik a filmben a Megalázottak és megszomorítottak című műből egy idézet. A szituációban egy orosz szlenget értelmezett félre a dán professzor. Az „облизьяна зелёная” helyett „обезьяна зелёная” kifejezést értett és ezt fordította dán nyelvre („grøn abe”). Kimondva a két kifejezés szinte teljesen azonos. Az első szleng, kissé kevésbé használt kifejezés, a második a „zöld majom” köznapibb, elterjedtebb forma. A magyar műfordítás „zöld béka” jelzőt használ, ezért a feliratba is ez került. (Fordította: Institoris Irén.)

-          Andrej reggel ér haza, egyik kifogásaként megemlíti, hogy felnyitották a hidakat, ezért nem tudott jönni időben. Szentpéterváron a hidakat éjszaka egy adott időpontban felnyitják, hogy a Néván lehetőség legyen nagy hajók közlekedésére. Ennek hátránya, hogy aki nem ment át időben a Néván, az reggelig ott ragad, ahol éppen van.

-          Az erdei jelenetnél és később is előfordul, hogy a szereplők hol magázzák, hol tegezik egymást. Ez nem véletlen. Amikor Andrej komolyan,  erélyesen szól Vaszilijhez, akkor magázó formulát használ. Egyébként tegezi.

Marina Nyejolovna

-        A film egyik legfurcsább jelenete, amikor Billt beviszik a kijózanítóba, Vaszilij és Andrej között pedig egy elég szűkszavú, inkább utalásokkal történő beszélgetés zajlik a történtekről. Vaszilij azt mondja Andrejnek, hogy a detoxikáló a terhesgondozónál van. Erről a meglehetősen disszonáns jelenetről még tanulmányt is írt V.A. Milovanov a Tveri Művészeti Egyetem munkatársa Hétköznapiság és művészet: a referencia problémája címmel. Miért kell ennyire kihangsúlyozni a két egymástól teljesen különböző klinikai osztály egymás mellettiségét? A tanulmány megemlíti, hogy lehetséges, hogy a Vaszilij és Andrej közötti sajátos kommunikáció része a szűkszavú és furcsa helymeghatározás („Hol van most? Az ötösben, a sarkon túl. A terhesgondozónál.”), de ez a disszonancia inkább a film mesterien megrendezett művészi dizájnjának része. Ugyanis film alapjául szolgáló könyvben, az eredeti szövegben nem „terhesgondozó” szerepel, hanem „szakrendelő”.

-          A dán professzor orosz tudása párszor megjelenik a filmben, vicces felhanggal. Az egyik ilyen, amikor Andrejtől kérdezi, hogy hol aludt éjszaka. A kijózanítót nem tudta megjegyezni és elhangzik egy valójában nem értelmes szó a kijózanító helyett („трезвеватель” a  „вытрезвитель” helyett). Egyébként ez szintén maradandó  poénja a filmnek.

Az Őszi maratonhoz tartozó orosz kritikák és mozirajongó bejegyzések igen nagy számban lelhetők fel. A nézői kritikák közül idéznék egyet, érdemes. „Nekem fárasztó állandóan ezt a filmet dicsérni. Inkább csak azt mondom, irigylem azokat akik első alkalommal látják az Őszi maratont.”

                                                                                                                          Amundsen

A felirat itt lelhető fel.