A film 1989-ben készült. Kir Bulics regénye nyomán. Az írott verziót nem ismerem, így csak a filmről tudok mondani véleményt. Alisza kitalálójára eddig csak úgy tekintettem, mint egy jótollú szerzőre, aki a kamaszoknak ír sci-fiket. Azoknak, akik közelebb vannak a tízhez, mint a tizenöthöz. Ez erre a filmre nem igaz. Na azért ne gondoljatok arra, hogy az érettségizett vagy az a feletti végzettség(ek) lett(ek) megcélozva. De komolyabb a sztori - ha nem is eredeti -. mint az eddig általam ismert történetei a neves szerzőnek. (Nem mintha etalon lennék, mert nagyon nem vagyok az.)
A történet arról szól, hogy van egy bolygó, amelynek a lakói felügyelet alatt állnak. (Pont úgy, mint a Nehéz Istennek lenni-ben. Tisztelet a Sztrugackij fivéreknek!) A film úgy kezdődik, hogy egy hatalmas (de legalábbis nagy) űrhajó úszik elénk az űrben. (Mint az Űrgolyhókban.) A film legelején láthatunk egy kőkorszakbeli csatát, ami akár a Skót-felföldön is megtörténhetett volna. Vagy inkább a Conan egyik jelentében? Ilyesmik miatt fanyalogtak egyesek, hogy a film látványvilága nem túl eredeti. Oké, ezt értem. De a film cselekménye, mondanivalója tud-e hozzátenni valamit a kikopizott látványelemekhez?
Igen, azt gondolom tud. Ebben a filmben (történetben) a másik oldalon leszünk, nem ott ahol a Nehéz Istennek lenniben. A be nem avatkozás doktrínáját mindenáron be kell tartani (mint a Star Trek Csillagflottájában), vagy van az az élethelyzet, amikor ez megszeghető? Távoli, már-már metafizikai magasságokban szárnyalhat az elménk, de mi nem vagyunk istenek. Akkor kell egyáltalán ezzel foglalkoznunk? Szálljunk le egy pillanatra a földre! A történelem, a napi (világ)politika arról szól, hogy az erősebb kutya beleugat(na) a nála gyengébb életébe. (Elnézést a profán megszemélyesítésért!) Könnyű széplelkeskedni és elítélni az ilyen-olyan erejével érvényesülőt. De van egy rossz hírem. A megzabolázatlan Természet kegyetlen világ. A széplelket elpusztulnak benne. (Érdekesség: Szolzsenyicinnél olvastam, hogy a Gulág túlélésének esélye annál kisebb volt, minél inkább jóember volt valaki. Elgondolkodtató és megdöbbentő ezt egy Gulágot megjárt és túlélt embertől. Megállhatnánk itt most egy percecskére?!) Mindez egyáltalán nem romantikus és nem idealista megállapítás. Akkor legyünk olyanok, mint a húsevő állatok? Mindezek ellenére, én úgy gondolom, hogy ne. Ez azért lehet, mert talán nem vagyok ragadozó. (Pedig jó öt évvel ezelőtt így hívott - de csak a jelenlétemben! - egy időnként kedves ismerősöm. Miért hívsz így? - kérdeztem egy párszor. Mire ő: Mert az vagy. Nem láttad a filmet?- mondta nevetős arccal. És miért hívott így? Azt hiszem azért, mert egy nagyon más kultúrkörből származom, mint ő. Egy vallását komolyan vevő muzulmán ő. Egy olyan moszlim, akinek az életének iránytűje a Korán, de annyira, hogy csak az eredeti arab nyelvűt olvasta, miközben ő a Közép-Kelet gyermeke, és az anyanyelve nem abba a nyelvcsaládba tartozik, mint az arab nyelv. Ja, és Uzpakisztán híve is.)
Üvegbura alatt élünk - bár ez a Kárpát-medencei üvegbúra eléggé repedezett, sőt mondhatni itt-ott szilánkosra van törve -, de ez a búra engedi meg, hogy ne legyünk embertársaink farkasa, hogy a puszta létnél többre is törekedhessünk. A búra kényelmet és biztonságot ad nekünk, de mindennek ára van. Erről is szól a Logan futása, sőt többről is. Ott, abban a filmben, a búra disztópiát idézett elő, ahogy a valóságunkban is az erős, a túlerős állam disztópiát hoz létre lakóinak életében. Az ilyen állam szükségszerűen elnyomó, kizsigerelő. Valamiből fenn kell tartani az uralmát, a zsarnokságát és ezért kirabolja saját állampolgárait is. Ahogy próbálja kirabolni a környező burák alatti lakóközösségeket. A bura lehetőség egy könnyebb, szebb élethez, de lehetőség a földi pokol felépítésére is. Jó, hogy nem vagyunk istenek. Mert nehéz Istennek lenni.
Ám mindezen brianstrom-omhoz szinte semmi köze sincs a filmnek! (Még jó. 😅)
A film a jövőben játszódik. Egy földi kutatócsoport egy földszerű bolygón tevékenykedik. Az őslakók még kőkorszaki szintén élnek. Együtt a dinoszauroszokkal, mamutokkal. Minden nagyon hasonlít arra, amit a földi őstörténetről feltételeznek. Kivéve azt, hogy - a Tudomány mai álláspontja szerint - a földi homo sapiens nem élt együtt sem a dinókkal, sem a szőrös elefántszerű vadállatokkal. Egy evolúciós csoda ez a bolygó, és (talán) ez is indokolta a földi kutatócsoport jelenlétét ezen a távoli planétán. Amely bolygó lakói teljesen olyanok, mint a földi emberek. Akik - mint már említettem - kőkorszaki viszonyok között élnek. De nem mindenki. Oktin-Has - egy harcias törzs vezetője - vasból készült kardot birtokol. A kőkorszakban? Hogyan? És a harcosainak honnan van vasból készített nyílhegyeik?
A feltett kérdésekre vannak válaszok, vannak elképzelések. A film megtekintése közben felvetődött nem először - bennem, hogy különböző sci-fikben szereplő feltételezések az idő folyamán mennyire beépült a közvélekedésbe. Régebben, amikor úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis elme leformattálásra - nem a társadalmilag elfogadott alkoholos agymérgezést választva - nézegettem a Youtube-on a Hihetetlen Magazint. Félelmetes alkotás. Mindegyik. A benne található teóriák jelentős része a sci-fi irodalomból lett kinyerve. Nincs ezzel semmi baj, de a fantáziát azért nem kellene tudománynak eladni. Mert gyakorlatilag ebből él a szerkesztőség. Miért hoztam most ezt fel? Mert jó pár HM-es elmélet megtalálható a filmben. A kérdés számomra csak az, hogy ezek a gondolatok véletlenül szivárogtak-e be a nyugati közgondolkodásba, vagy azért kezdőlöketnek nem-e volt egy kis szolgálati támogatás? Tudjátok, olyan dezinformációs akció. Nem most, és nem is mostanában. Hanem még a hidegháború időszakában. Már csak azért is felvetődhetett ez bennem, mert néhány aktuálpolitikai gondolat is feltűnik a dialógusokban. Olyan örökérvényűek. A kolonizációról, a fegyverkereskedelemről, a be nem avatkozás politikájáról. És bár a film 1989-ben készült a Gorkij Filmstúdióban, a földi emberek egyenruháján ott van a piros zászló, és a szovjet harcirepülőre hasonlító repülőeszközt használnak. Mindezek ellenére időnként olyan érzésem volt, mintha indiános filmet néznék. Időnként meg, minta olyan nomádos-tatárost. Mindezeken áthat a Bulics által teremtett (irodalmi)világ atmoszférája. (És már csak ezért megéri megnézni.) Ez a feeling annyira sajátságos. A történetek hiányosságait elfedi és egyfajta idilli légkörrel veszi körül. Szerintem, érdemes megnézni a filmet! (Még ha a Rút hattyúk képi megoldása is feltűnik a filmben. Még ha ugye több mint tizenhat évvel az előtt készült a Sztrugackij-feldolgozás.)
Apropó, Kir Bulicsov! Tudjátok, ki az általa kitalált karakterek közül a legismertebb? Persze, hogy Alisza Szeleznyova!
