Ha egy szóval kellene jellemeznem a
Sárkánypecsét titkát, akkor az a katyvasz lenne. Persze, ennek a kifejezésnek van egy kis negatív zöngéje, de jobb nem jut most az eszembe. És minden van benne. Főként rengeteg CGI. És ez már szinte el is árulja, hogy a főszerep a látványvilágé. A kérdés már csak az, hogy a dialógusok, a történet tud-e hozzátenni valamit az alkotáshoz, vagy ez is olyan, mint a plasztik kisüsti vagy a tablettás bor?
Van itt minden, mint a szatócsboltban. Kezdjük azzal, hogy ebben a filmben folytatodik az angol kartográfus Jonathan Green kalandjai. Ott ahol az első részben abbamaradt. Mi is történt eddig? Green-nek szerelmi kalandja miatt menekülnie kell ködös Albionból. Útja során Kisoroszországba (Malorosszijába) vetődik, ahol igen érdekesnek tűnő kalandokban keveredik, amelyeknek alapját Gogol egyik novellája adja. Az első rész egyszerre dolgozza fel a neves író alkotását és tér el attól. Rendkívül látványos - CGI-vel szintén szétszennyezett - alkotást láthattunk, ami elég szélsőséges véleményeket gerjesztett az interneten. Voltak akik nacionalista érzelmeik megcsúfolását látták az alkotásban, mások egy klasszikus irodalmi alkotás meggyalázását. És volt akiknek tetszett. (Például, nekem. Élvezetes kihívás volt a felirat elkészítése. Ahogy az eredeti mű, úgy ez a filmes feldolgozás is tele volt tájnyelvi kifejezésekkel. Amiből a magyar nyelvű feliratban is hagytam, és amit nem mindenki értékelt. A helyén. De nincs ezzel semmi gond.) Az a film tele volt (kulturális)utalásokkal, amik dekódolása nem feltétlen jön át egyből a Kárpát-medencében. És ezzel sincs - szerintem - semmi gond. Sok éven át forgatták az első részt, különböző okok miatt. A forgatás sokszor leállt, hol a színészek másirányú elfoglaltsága miatt, hol a pénz elfogyása okán. A sok pénz elégetése a filmen azért meglátszott. Aki nem hiszi, utána nézhet! 😁
Szóval, sok év után elkészült és 2019. szeptemberében be is mutatták a folytatást. Eme film akkori reklámjára egyáltalán nem emlékszem, pedig akkor - a bemutató idejében - a közelben tartózkodtam.
Talán, nem véletlen.
Szóval, Green továbbindul, és megérkezik Moszkvában. Bekerül az udvarba, és úgy gondolja, hogy egy álcár van a császári udvarban. És mivel ezt hangoztatja is, így hát börtönbe kerül.
Közben Angliában, a Towerben van három titokzatos rab egy cellában. És az egyikükön egy vasálarc található.
Hoppá! Ez id. Alexandre Dumas sztorija!
Igen, de ebben a filmben nem XIV. Lajos vagy a testvére viseli ezt a maszkot, de nem ám!
És Jonathan Green sorsa valahogy majd összefog fonódni...
A sok számítógépes effekt mellett Jackie Chan és Arnold Schwarzenegger próbálja eladni a nézőnek ezt a produkciót. Chan producere is ennek a filmnek, így nem is olyan véletlen, hogy tele van a film olyan jelenetekkel, amikben távol-keleti (szerintem kínai de ehhez se értek) harcművészeti jeleneteket láthatunk. Hosszan. Nekem hosszan. Körübelül egy óra után besokaltam. Oké, látványos meg minden, de nem a világom.
Chan és Schwarzi hozza a 2004-es 80 nap alatt a Föld körül feelingjét. Legalábbis szerintem.
Az orosz jelenetek tele vannak kjukvákkal, amik egyrészt szórakoztatóak tudnak lenni (már ha a néző észreveszi, hogy humorral van dolga), de mert, hogy kjukvák, ezért a félművelt sztereotípiák megerősítésére is szolgálhat. Van benne egy nagyon király szójáték is, ami épp a tömlöcben hangzik el. Egyszer az egyik (érintett) ismerősöm - említettem én ezt már - azt mondta, hogy az orosz humor hasonlít az angolra. Ne menjünk bele!)))
Hasonló.
Összességében, mit mondhatnék a filmről?
Hat éven felülieknek szánták. A pénzt most sem sajnálták a befektetők. A kínai és az orosz pénzforrások.
Mindent összevetve, nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem feltétlen (csak) az európai kultúrkörhöz tartozók számára készült ez a film. Nem, nincs elzárva az Uráltól nyugatra élőktől ez az alkotás, de mintha az orientáció fő iránya a Távol-Kelet lenne. Tudjátok, az az a vidék, ahol mostanság a kaukázusi rassz képviselői nem feltétlen pozitív karakterként jellenek meg a központilag anyagilag is támogatott audió-vizuális alkotásokban. (Erről írtam már évekkel ezelőtt egy kínai háborús film kapcsán, így most nem ismételném magamat.) És ezért se értem azokat a honi politikával foglalkozókat, akik Keletre mint mentsvárra tekintenek. És rohannak oda dörgölőzni, pénz kunyerálni, Nyugati befolyást ellensúlyozni. Azok ott nem kispályás nagyfiúk. Janukovics is ráfázott a sok jüanra. Igen, a 2014 előtti ukrán elnököt említem, aki éveken át próbált Washington-Brüsszel-Moszkva-Peking között egyensúlyozni. Stratégiai nyugalommal kunyerált itt is, ott is, meg amott is. Amíg bele nem untak messze Keleten. És elengedték a kezét. Utána meg befektetni a projektbe már senki nem akart, csak kivenni. Jött is a krach. Hogy azután az erőszaké, majd a fegyvereké legyen a végső szó. Nagyon úgy néz ki, hogy Huntington teóriája nagyon jól leírta a jelenünket és a jövőnket. Az egyvilágos kultúra egyenlőre elnapolva. Helyette véres konfliktusok sora várható. A Periférián. Kompországok veszélyben. A janukovicsi Ukrajna is egy kompország volt. A Periférián nincs szuverenitás. Csak a lózungokban.
Összességében a
Sárkánypecsét titka és az előzmény rész közötti legnagyobb különbség az, hogy ami - nekem legalábbis - vonzó volt, a keleti szláv hitvilág érintőleges ábrázolása teljesen hiányzik a második részből. (Amit valamennyire pótol az oroszokról szóló sztereotípiák kifigurázása. Amik ráadásul - tartok ettől -, sokakban inkább megerősítést indukálhat, mint gondolkodás megváltoztatását.)
Egy olyan másfél (vagy két) éve láttam egy thrillert - de lehet, hogy horrort; írtam már, nem tudom hol a műfaji határ ebben a kérdésben -, egy orosz thrillert. Örvény a címe. Gyakorlatilag a társaskapcsolati erőszak volt a történet középpontjában. És nem, nem csak a verbális fajta. Miközben nézetem a filmet, felmerült bennem, hogy feliratot kellene készíteni hozzá. Nem a filmben megjelenő brutalitás miatt feltétlenül, mert... A keleti iszlám birodalmak szorításában évszázadokig élő társadalmakban a mai napig aktuális ez a probléma. És ilyen az orosz és a magyar társadalom is. (Ugyanakkor a teljesebb képhez az is hozzátartozik, hogy a középkori Európa - hogy finoman fogalmazzak - sem jeleskedett a női nem emberszámba vételében. Ennek eredője talán ott van, hogy egyes gnosztikus elképzelések beszűrődtek már az Egyház korai időszakában annak teológiájába, és a misztikumra hajlamos szószólók téves következtetéseit dogmaként kezdték szajkózni, és túlhangsúlyozni. Végül létrejött egy szuperszellemi látás, ami roppant mód életidegen is volt. Más gnosztikus elképzelésekre - amik egyfajta nőiességi istenség imádását propagálták - adott szélsőséges keresztény(?) teológiai válasz szintén egészségtelen volt. Mondjuk azt, hogy mérgező. És persze, a toxikus reakció szintén szuperspirituális magasságokba vitte egyesek elméjét. Megágyazva ezzel a vallásos képmutatásnak is, de ebbe most nem mennék bele bővebben. De hála Istennek, Európában fellángolt egy eszmeiség, amely zászlajára tűzte a gyalázatosság eltiprását. Komoly gondolkodók rájöttek, hogy az élet egyszeri, és hogy még a judeo-keresztény kinyilatkoztatás is arra tanít(ana), hogy az ember az egyik legfőbb érték. És nem számít, hogy milyen nemű. Hogy az emberi faj része a nő is. (Mert a középkori Európában ez nem mindig számított evidenciának. Az iszlám ebben az időszakban emberibb életkörülményt biztosított a nőknek, mint a vén kontinens "keresztény" államai.) Mindez - mármint a humanizmus filozófiája - elkerülte Ázsiát, ahol alapvetően más az emberi élet megítélése. Az ősi törzsi értékrendek hatása letagadhatatlan Mohamed követőinek gondolkodására, még napjainkban is. Az ősi pogány értékrendek most is meghatároznak sok mindent. A humánum térhódítása hiába több évszázados mozgalom kontinensünkön, az még napjainkban sem evidencia még Európa és Ázsia határán sem. Tetszik vagy nem, ez van. Ráadásul, ezekben a eléggé megnyomorított társadalmakban hatalmas az erkölcsi képmutatás.
 |
| Jelenet az Örvényből |
Az
Örvény ebből a szempontból érdekes megközelítéssel él. A manipulálás, az érzelmi terror és a mindebből következő vérre menő kegyetlenség (ami gyilkosságba torkolik) ötvöződik a szláv misztikával a filmben. Pontosabban, napjainkban oly divatos neopogány reneszánszot is megpróbálja - érintőlegesen - ábrázolni az alkotás. Csak - sajnos - a végkifejlett lett sablonos. Legalábbis, amikor néztem úgy gondoltam, éreztem, hogy az. Többet ki lehetett volna hozni a szituból. Talán újra meg kellene tekintetem, hátha megváltozna a véleményem...
Mármint erről a filmről, és nem arról, hogy éhes farkasok marják egymást családi élet címén. Mert arról nem fog. Mert vannak szilárd értékek az életben. És nem érdekel, mi a nyíltan vagy eltitkoltan elfogadott (köz)vélemény. Senki nem lehet boldog a más boldogtalansága által. Nem csak hiszek ebben, hanem úgy látom, ez így működik. Csak így.
A Sárkánypecsétben is van misztika, pontosabban mágia. Az első részben (Vigyázat, spoiler!) épp egyfajta demisztifikáció, ami a film egyik üzenete is lehetne. Ebből a második részben is van, de azért a meseszerű befejezés nem a realitás felé mutat. A mozit rugdosós-ugrálós harci jelenetek és az időnkén megjelenő humor is jellemzi. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, egy könnyed kalandfilmről van szó, amelynek a korhatári besorolása hat pluszos. Ha láttad jackie chan-os Verne feldolgozást, és kedvelted, akkor ez a film is be tud jönni. Már ha nem zavar a boszorkánykodás.
Az hogy egy film elsősorban az ifjúságnak szól, és hogy nekik készíteték, nem kellene determinálnia azt, hogy az idősebb generációk tagjait ne kösse le. Ezért nem tehetek mást, minthogy benyomásaimat leírtam a Sárkánypecséttel kapcsolatban, és igyekszem nem túlreklámozni vagy nem besározni jobban, mint megérdemli. Könnyed filmecske, a kérdés, hogy hányszor nézhető? Én egyszer láttam, két részletben. Mert belefáradtam az ugrabugrálás nézésébe. De ez inkább engem minősít, mint a filmet.
Az írásaim tematikája azt predesztinálja, hogy...
Hát, íme az első rész:
A misztikummal ti, hogy álltok?
Két napja beszéltem egy ismerősömmel, egy nem oly túl rég még racionális ifjúval. A beszélgetés végére az a gondolat fogalmazódott meg bennem: úgy tűnik, ma már egyáltalán nem kell Malorosszija, ha kellő ideig élsz Szibériában, akkor előbb-utóbb megtalál a misztika. Ott még mindig. És ennek a valóságossága félelmetes volt. Olyan, mint egy horrorfilm... Szibéria, te nem változol?
