A thriller hastag teljesen felesleges ebben az esetben, szimpla reklámról, beetetésről van szó, véleményem szerint. Akkor megbántam, hogy megnézzem? Távolról sem! Sőt, többször megtekintettem. Nem egy műalkotás, de nekem tetszik. Nem mondanám feltétlen konvenciónálisnak - miközben valójában az -, van benne valami kelet-európai, miközben az egyetemes filmgyártás elemeit is jól használja. Kedvelem.
Amikor a remény eltűnik - megjelenik ő
A film reklámszövege (Когда исчезает надежда – появляется он) sokat sejtető, kicsit messianisztikus, de jó. És végül is, pontos is. De nem ezért - mármint a legutolsó pillanatban feltűnő szuperhős miatt - kedveltem meg ezt a filmet. Hanem a hollywoodi klisék miatt, amik fel-feltünedeznek a filmben. De valahogy nem egy zs kategóriás háborús film lesz belőle, hanem egy kicsit szarkazmustól sem mentes, de mégis komoly(kodó) alkotás. Valami olyasmi, mint amit a Párizsba! (На Париж!) című filmtől vártam volna. Akkor (2020) nem jött össze, mostanra (2020) igen. Megy ez fiúk, csak akarni kell! (És az időtényező se számít.)
Elgondolkodtam azon, hogy mekkora befolyással lehetett rám az a tény, hogy gyermekkorom nagy mozifilmjét a Kelly hőseit két héttel e film előtt, újra megtekintettem. Hiszen az sem egy szokványos háborúsfilm. És kíváncsi voltam, tényleg üt-e még az a film. Ahogy évtizedekkel előtte ütött... És vajon napjaink megmondóemberei sületlenségeket hordanak-e össze vele kapcsolatban (jórészt igen), vagy tényleg túlságosan feminin Csodabogár. (Egy fittyfenét!) A hosszú haj és a hippis allűrök miért lennének LMBTQ kompatibilisek? Szóval, egy nem szokványos amerikai film felkészített egy nem szokványos - bár a felületes szemlélőnek akár szokványosnak is tűnhető - orosz filmre.
Másodszori megnézésre rájöttem, hogy a gegek mellett azért nagyon is komolyan van ábrázolva a háború is. És ez a kettősség az, ami igazából a film erőssége. Nem egy bóvli-háborút láthatunk, hanem kegyetlent. De az embertelenség mellett ott van a hősiesség, nem hazafias pátosszal teljesen, hanem időnként esetlenül, időnként már-már epikusan megjelenítve... Ám (talán épp ezért) szerethető.
Most foghatnám és idemásolhatnám az "eredeti" szüzséjét a filmnek. Azt ami rávett, hogy nézzem meg. De nem teszem, mert... Nem vagyok egyáltalán híve a CTRL+C-zésnek, még akkor se, ha annyi saját invesztáció lenne benne, hogy le kellene fordítanom. Meg, valójában az orosz nyelvű ismertető egy kicsit átverős. Komolyan. Az én érdeklődésemet felkeltette, de nem azt kaptam, amit az alapján vártam. Jobbat.
Persze, máshogy is meg lehet közelíteni a dolgot. Ez a film tele van olyan megoldásokkal, amit a filmkészítés történelme során mások sikerrel alkalmaztak már. Nem találok benne semmi eredetit. Jobban járunk, ha az amerikai verziókat nézzük meg, mert azok egyrészt ikonikusak ma már - és ez az orosz film soha nem lesz az -, másrészt a Szarvasvadász, csak a Szarvasvadász. Azok a filmek, azért ott vannak a szeren. Látvány, karaktermegjelenítés, történet, realizmus - a nem kívánt rész törlendő! Ez meg? Akár jogos is lehetne ez az észrevétel. De! Az orosz humor - ami búvópatakként fel-felbukkan a film pergése során -, amely hol fekete (amit annyira kedvelnek), hol önironikus (amit szintén), épp arra utal, hogy: Hé, emberek! Mutatok nektek egy görbe tükröt is! Ezt szeretitek. Ezt igénylitek. Így menekültök a realitás elől!
Nagyon jó film. Sikerült letöltenem a 321ja Sibirskaja c. filmet, szerintem nagyon jó alkotás. Lesz esetleg felirat hozzá???
VálaszTörlésKöszönöm! gerhát Róbert
Nehéz erre mit mondanom. Természetesen csak saját nevemben nyilatkozhatom. A filmet megtaláltam, és "megrémisztett" a hossza. Csak azért, mert mielőtt bármit is mondhatna az ember, meg kellene nézni. Aztán, ha van benne valami, ami megfogja... A Vörös Kísértetben volt ami megfogott. Az önirónia, a szarkazmus... a szél által belengetett ablak (és társai) és az ellentét. Ellentét a film (reklám)jelmondata és a végső tanúsága között. Ezek voltak azok, amik miatt belefogtam a fordításába. Meg a... A magyar vonatkozása: Rökk Marika. Aki bár személyesen nem szerepel a filmben - hogy is szerepelhetne! -, de hangja ad egy kis patinát az alkotásnak. Mint Karády Katalin búgó hangja egy '44-ben Magyarországon játszódó filmben.
TörlésÉrdekesség: tervezik a film második részét, 2024-es megjelenéssel. Az 1812-es Honvédő Háború idején játszódna.
VálaszTörléshttps://kg-portal.ru/comments/106955-voennyj-ekshentriller-krasnyj-prizrak-poluchit-prodolzhenie-v-vide-prikvela/
Jócskán lemaradtam ennek a filmnek a megnézésével. Számos másikkal vagyok még így. Hozzászólásokkal meg pláne rosszul állok.
VálaszTörlésMi tagadás, nekem ez a történet egyáltalán nem volt nyerő. Talán túl sok jó alkotást láttam a Nagy Honvédő Háborúról, ezt viszont a téma ellenére sem tudom odasorolni. Akkor már inkább maradok "A hazáért harcoltak", a "Jöjj és lásd" vagy a szintén a kezdeti vereségek témáját sokkal jobban feldolgozó "Élők és holtak" alkotásoknál. A "Vörös kísértet" engem nem emlékeztetett a jó szamuráj vagy western történetekre sem, mert a mutatott történetből hiányzik a "valóság szaga." (Leszámítva az első negyedórát, mert az a hangulatában ott van.) Annál inkább idézi az spagetti-western világát. Nem hiteles, művi, íróasztali termék. Ezért aztán mozgalmas, piszkos, sőt helyenként durva és véres. De realista nem tud lenni. Bár valószínűleg nem is akart. A szórakoztatás jegyében fogant, amire a tipikus westernes kamera beállítások rá is játszanak. Pont ezek miatt lehet nyerő manapság az alkotás. Csak épp nem emeli legendássá a népi ellenállást, vagy a megvert csapatok harci kitartását, pedig azért is átjön, hogy volt ilyen cél. De széteső a sztorival és igazán karakteres ellenfelek nélkül az átellenes oldalakon nem megy. A német katonatiszt ábrázolása jó indul. Ugyanolyan könyörtelen, célratörő, mint az "Ellenség a kapuknál" képzett mesterlövésze, de ahogy megyünk előre nevetséges hivalkodóvá lesz, aki csupaszon és női ruhában fut el a csatatérről, miután elvesztette az embereit. A "kísértet" sem járt sokkal jobban. Kezdve ott, hogy szótlan szereplő, és a filmpercekben sem dúskál. Nincs igazi háttere, egyénisége. A mindent kibíró elszánt bosszúálló inkább egy szimpla kalandfilmes karakter, mint jelkép. Sajnos a harcoknál előjön a régi félresikerült sémafilmek eszköztára. A jó szovjet-orosz lő és talál a pár töltényével, a rossz náci szórja a golyót, de borzalmas hatékonysággal pufogtat. Honnan ismerős is ez? Ja, az italo-westernekből...
A történet többi alakja sem járt jobban. Egy agyonfagyott, étel nélküli, hetek óta menekülőkből álló csapat folyamatosan gyenge adomákkal szórakoztatja magát, miközben a helyzet kívánta önfeltartási ismeretekből megbukna az elemi vizsgán? Hullanak is egy idő után. A harcedzett németek pedig ész nélkül, állva és sorban rohamozzák a rejtőző ellenfelet? Akik kézigránáttól elrepítve, hat golyóval a felső testükben szívósan élnek és lődöznek? Lehet ez bármilyen látványosan tálalva, nálam itt hunyt el végképp a film. Nem, a Vörös kísértet" számomra nem II. V.H.-s történet a haza hősi védelméről, hanem egy orosz földre tévedt gyenge western.
Nem akarom földbe döngölni, pedig tudnék még írni további visszásságokról. De minek? Ha ennyiből nem világos, mi a problémám a sztorival, akkor nem jól fogalmaztam. Elismerem, amíg a film pereg, a maga lökött módján szórakoztató. Ám csak a "Nézd meg és felejtsd el" kategóriába bírtam beilleszteni. Mint igazi II. Világháborús történet nem működött.
Kedves Oldfan!
TörlésTökéletesen igazad van. Ez a film nem a klasszikus nagy honvédő háborús alkotás. Nem állít emléket sem az áldozatoknak, sem a hősöknek. Úgy gondolom, nem is ez volt a célja. (Bizonyos szempontból a Hitler kaput!-ra hasonlít. Ami egyfajta botrányfilm lett az OF-ban. Veteránok tiltakoztak a film egyes jelenetei miatt. És hasonló dolgokat fogalmaztak meg, mint te e film kapcsán.) Az egész olyan mint egy nagy fricska. (Felsoroltad miért.) Úgy tűnik, mintha az alkotóknak egyszerre lenne elege a honvédő hősi toposzokból miközben trendi látványvilágot szeretnének létrehozni. Én látok benne kínai (vagy inkább távol-keleti) hatást is. Mintha annak a piacnak az igényeit is ki akarnák szolgálni. Na most írok olyanról, amihez nem értek: nekem egy kicsit mangás is a megvalósítás. Ebben a témakörben sokkal jobb vagy, mint én, ezért kérlek feltétlen javíts ki, ha butaságot írnék! Mit értek itt mangás alatt? Hát ezekben a távol-keleti képregényekben a karakterek megjelenése eltúlzottak. Nagy hatalmas szemek, valószínűtlen karcsúság vagy izmosság. A Vörös kísértet karakterei is ilyenek. Ezt említetted is, mint negatívumot. Amiben igazad van. A t*kös, férfias német tiszt, aki női ruhában menekül egyrészt egy putyini nyugatellenes narratíva megjelenítése, másrészt ilyesmi is meg szokott történni a háborúkban. De itt nem az utóbbiról van szó, szerintem. Nekem az első pillanattól a köznépi propaganda megtestesülése (így karácsonyhoz közeledve ez egy kicsit blaszfémikus is lehetne ennek a kifejezésnek a használata, de csak a vallásos bigottságnak; talán) volt ez. A minden nyugati férfi buzi – ábrázolása. És erre nem csak az OF aluliskolázottjai vevők, hanem Közép- és Távol-Kelet (meg a Közel-Keleten) lakói is elégedetten csettinthetnek. Igen, van ilyen ebben a filmben. És ezt is szerettem volna megmutatni akkor, amikor lefordítottam és közzétettem a filmet. A kínai Fivérek című filmmel vannak közös vonásai ennek az alkotásnak. (https://vosztok.blogspot.com/2016/12/rendhagyo-bejegyzes-fiverek.html) Ez egy erősen europid ellenes alkotás. És a Vörös kísértet egyfajta válasz is erre: igen, mi is úgy láttatjuk őket, ahogy ti. És itt jön egy fontos morális kérdés. Meg kell-e mutatni, hogy akarnak bennünket láttatni Keleten? A formálódó nyugatellenes koalíció országaiban… Az orosz film esetében, úgy gondolom: igen. A kínai film esetében lassan tíz éve nem tudom eldönteni. (Szerinted? Téged érdekelne?) És az idő (a tíz év) amellett szólna, hogy kellett volna esetleg. Csak a magyar nézők (az a néhány, aki esetleg érdeklődött volna iránta) mennyire tudták volna feldolgozni a filmet? A reakciója ugye senkinek nem lett volna a gyűlölet? (Egyébként láttam egy-két kínai filmet… hát… sokszor kínszenvedés volt, és volt olyan is amit feladtam.) Végezetül egy-két szó magáról a Kísértetről. Igazad van, deheroizált karakter – ahogy a Hitler kaput! főszereplője is. Épp a hihetetlenségek miatt. Miközben a legvégén mégis hőssé válik. (Figyeld az arcát!) És ahogy továbbmegy, az tényleg maga a spagetti-western. Számomra egyébként a film főhőse egy egyszerű komédiás. Aki a film elején egy gyáva senki, aki félti az életét. A film végén viszont kész mártírrá válni. Két jelenete van. Ég és föld a viselkedése bennük. „Kelj fel, hatalmas ország! Kelj fel halálos harcra, A sötét fasiszta erővel, Az átkozott hordával…” A filmben ő az ISMERETLEN KATONA. Szerintem.
Annyira nem térünk el véleményben az összkép megítélésében, csak egyes részleteket ítélünk meg másként.Te Kuroszavára és S. Leonéra utaltál. Ezt azért ne. Ők ügyeltek a részletekre, de mialatt a saját verziójukat adták egyes valóban megtörtént dolgokról, nem estek át a ló túloldalára. Például a karakterek jellemvonásaiban és abban, mik elé állítják őket. Igen, vannak a Kísértet történetében "oroszosított" távol-keleti mozzanatok, csak sajnos nem a minőségi megoldásokból válogatva. Azért Japánban sem csak klasszikusok születtek...
VálaszTörlésA történet nagy része tragédiák sorozata, csak éppen átbillentve a gyenge "Grand guignol" jelenetek felé, amik a témához egyáltalán nem illenek. Sem képben, sem eszmeiségben. Mangás lehet, ahogy írod. De ott sem a kvalitásos anyagokból szemelgettek, hanem a túlzásra túlzást halmozást választották. Lehet, tényleg paródiának szánták, humorosnak, de én, mint néző, nem találtam annak. Inkább mellé mentnek, néha idétlennek. Mint a Hitler imitátor színészt. Aki nem lehetett volna túlélő öt percen túl, ha meglátja egy német tiszt. Még hogy kíváncsi lett volna az "előadására..." Eleinte egy rettegő kisember, - ott érthető módon - aztán a végén hőssé lesz, mintegy varázsütésre? Lehet magyarázni, ha a néző fejében nem működik. Nem kapott fejlődési utat a forgatókönyvben. A Kísértet alakjában több volt, de sokkal. Ám miféle hős az, aki egy szót sem szól a többi katonához? Akikkel együtt küzdött. Nem segíti vagy vezeti őket a hagyományos értelemben. Igazából mindenkit üvegajtónak néz, a szenvedő falusiakat is. Csak lőszert és kézigránátot szed el a halottaktól, ételt-italt nem, és nem is fogyaszt. Lehet egy ilyen hőst komolyan venni? A felemlegetett "Kelly hősei" sem "echte" háborús film, bár sokan a legjobbak közé sorolják, hanem a hippi életérzés parodisztikus átültetése évtizedekkel korábbra. "Élesben" maguk az amerikaiak lőtték volna főbe a parancsokat semmibevevő, a fronton lyukat ütő, "szabadcsapatot." Mert hát ott a németek is "átlátogattak" volna hozzájuk. De abban a filmben az összes karakter és helyzet poénos, komolyra semmit nem vettek. Ebben a filmben viszont vegyül(ne) a tragédia, a valós háborús helyzet, az eltérő jellemű emberek sora, akik végül önmagukat legyőzve megdicsőülnek. Csak éppen az átváltozás megjelenítésére senki ügyelt a forgatókönyvben. Nem áll össze a kép, sehogy sem. A "derült égből az isten" a görög drámákban még helyretette megoldást a nézőtnek, de a mi századunkban onnan legfeljebb tetőfedő potyog... :)
Kétlem, hogy az orosz propaganda ilyennek akarná láttatni az orosz katonát. A "putyini narratíva" sem tűnik nekem valósnak. Az "Ismeretlen katona" a népéért harcolt, nem önmagáért, és pláne nem volt megszállott. Lásd pl. a téma finn változatát, ami szintén nem szépeleg a háború bemutatásakor, viszont a tisztelet határait nem lépi át. Mi tagadás, a férfiasságát vesztett, gyenge nyugati férfire való eszmei utalás eszembe sem jutott. Pláne, hogy erősen üti az általad is említett szövegbeli felvezetés a háború korai szakaszáról. A várandós nő alakját, mint az "Oroszország anyácska" jelképét könnyebb elfogadni, de azért ő sem realizmus csúcsa. Nekem ez a film annyiban hasonlít néhány új, magyar, történelminek szánt mozira, hogy az alkotók nagyon eredetiek akartak lenni, csak éppen a korabeli valóságot kezelték lazán, viszont annál jobban szerették a saját buta ötleteiket a képen látni. Elég erről a történetről ennyi, már így is több figyelmet kapott, mint amennyit érdemel.
Igen, tényleg elég alaposan kitárgyaltuk a filmet. És nincs is nagy nézetkülönbség köztünk a megítélésében. (Az hogy a népi propaganda nem jött át, ezen nem csodálkozom. Hiszen nálunk az Oroszország szakértők sem igazán vannak tisztában sok mindennel a szakterületüket illetően. Sok mindentől el vagyunk zárva, szinte hermetikusan. Ha egy orosz angolul nyilatkozik politikáról, szinte mindig azt mondja, amit szerinte a kérdező hallani akar. Persze, ez nem orosz sajátosság. De ha külföldön kimégy a piacra, tömegközlekedéssel utazol és nem csak az értelmiségi barátaiddal érintkezel és melózol, mint az ottaniak, akkor egy egész más világot tapasztalhatsz meg, mint az úgynevezett szakértők.) Téged olvasva egy film jutott eszembe. Majd húszéves és legalább tíz éve tervezem, hogy lefordítom. Van benne egy jelenet, ahol a középkorú férfi a huszonéves barátnőjével elkezd hancúrozni. De valahogy nem hangolódik rá dologra. Mi van veled? – kérdi a lány. A válasz szinte nem odaillő: Mit tudsz a Polgárháborúról? (A film napjainkban játszódik.) A lány mond két rövid, közhelyes mondatot. És mit tudsz a sztálinizmusról? – jön az újabb kérdés. Megint kb. két közhelyes és erősen pontatlan válasz érkezik. A pár folytatja a hancúrt. A lány lelkes, a férfi arca… Ő nem lelkes. Szomorkás. Valami bántja. Új jelenet jön.
TörlésTeljesen meg tudom érteni a férfit. Nekem is fontos, hogy az ember a társával beszélgetni is tudjon. Mert a szexnek többnek kell lennie, mint a kéjvágy kiélése. Miért hoztam fel ezt? A Kísértethez való hozzáállásod olyan, mint a másik filmben a férfinek a lányhoz való hozzáállása. A férfi szomorkás, mert többet képzelt (vagy várt) a lányról(lánytól). Miközben a lány mindennel meg van elégedve. De a férfinek több kellene, mint amit kapott. És ez a lány hibája? Nem feltétlen. Más generáció, más hozzáállás. Épp tegnap este vettem a kezembe Laurence Rees egyik könyvét. Az előszóban leírja, hogy amikor a könyv témájáról elkezdett dokumentumsorozatot forgatni a BBC-nek elkövetett egy hibát. Sok veteránnal csinált riportot, de háború egyik aspektusára csak néhányuknál kérdezett rá. És most, hogy könyvet ír a sorozat témájáról, rájött hogy ezt a részét a témának, jobban ki kellene bontani. De már a veteránok nagy része nem él, nincs kitől megkérdezni. És ahhoz a háborúhoz való viszony megváltozott a populációban. Már soha nem tudható meg, hogy látták azt a kérdést a szemtanúk. Mert az idő előrehaladtával változik a történelemszemlélet. A Jöjj és láss-t, az Élők és holtak-at (és így tovább) a szemtanúk készítették, szemtanúknak. Az utánuk jövő generációkban még van igény megismerni apáikat, nagyapáikat. Ez vagy te, és én is. De az utánunk jövő generációknak nincs különbség Adolf Hitler és VIII. Henrik kora közt (ezt a hasonlatot most konkrétan Rees-től kölcsönzöm), számukra mindkét személy nagyon-nagyon régen élt. Nem gondolják, hogy napjaink hétköznapjaira hatásuk lenne még. (Pedig, dehogynem. És te és én is tudjuk ezt, de ránk már azt mondják, hogy retrók vagyunk. A lelkes ifjú lánykák. Mármint, a film szerintiek.) Még egy példa: Harminc-negyven éve divat bizonyos körökben arra utalni, hogy nem is lehet tudni, hány zsidót pusztítottak el a holocaustba. A hatmillió az zsidó propaganda – mondják ezek az emberek. Ezzel ellentétben a hatmilliós szám a Nürnbergi Perben hangzott el először. Az egyik vádlott – egy a 3.Birodalomban magas beosztásban lévő hivatalnok – hangoztatta. Mint az SS statisztikai adatát. De ki emlékszik erre ma már? Pedig jegyzőkönyvezve van a dolog. A történelemhez való hozzáállás megváltozott. Rengetegen hiszek abban, hogy hatmilliós számot vagy a Moszad, vagy a Yad Vashem esetleg a Simon Wiesenthal Központ találta ki. Pedig nem. Az SS statisztikai adata.
TörlésNapjaink generációja sem úgy tekint a 2.Világháborúra mint apáink, nagyapáink esetleg mink. (Ezért tartom jó dolognak a Halhatatlan Ezred menetét. Miközben az EU-s narratíva putyini nosztalgiának tartja azt.) A Kísértet a megváltozott hozzáállásnak akar megfelelni, nem nekünk. A tejfelesszájúak nem a realitásra vágynak. Nekik Amerika Kapitánya a minimum, a retro John Rambo is csak a harmadik kalandjától elfogadható. Látvány kell, a mondanivaló csak minimális legyen!
If you want blood you got it.
Tartok tőle, igazad van. Abban mindenképp, miért nem jön be nekem a film, és bizonyára abban is, miért ilyennek készült a mai fiatalság számára. Pedig ez az elegy veszélyes, mert szinte bulinak mutatja a háborút, bár kissé durvára sikerültnek. Aki ebben a hiszemben kezeli dolgot, az nem ismeri fel a problémát, hogy mi szakadhat a fejére. Ahogy a régi mondás szól: (kb. ilyesmi, sok változata van) Aki nem tanul a múlt eseményeiből, az rákényszerül, hogy újra átélje azokat. Részemről szeretném kihagyni.
VálaszTörlés