Feliratok

Elbűvölő

Mielőtt rátérnék közvetlenül és direktben a témára, engedtessék meg nekem néhány gondolat. Megígérem, köze van ahhoz a filmhez, aminek az apropója - pontosabban a hozzá készített magyar nyelvű felirat megjelenésének ürügyén - e bejegyzés elkészül.

Az Elbűvölő film szorosan kapcsolódik a Sztrugackij fivérek nevével fémjelzett A hétfő szombaton kezdődik című regényhez. A két testvér elkészítette a forgatókönyvet - arra gondolván, hogy nevezett írásukat megfilmesítik -, ám a rendező egy kicsit mást gondolt. Így az elkészült alkotás inkább a regény folytatásának tekinthető, mint megfilmesítésének. Arról nem is beszélve, hogy egy musical lett a prózai műként megírt forgatókönyvből. Viszont kultuszfilm lett. Az Ünnep (újév napja) elképzelhetetlen ma már e film nélkül. Valamelyik tévés csatorna leadja - és mert piacgazdaság van ott is, inkább mint nálunk - és sokan megtekintik évről évre.

Maga az alapmű - A hétfő szombaton kezdődik - is igen érdekes. A science fiction műfajába sorolják - talán jobb híján. A tudományos-fantasztikus címke nem analóg a lézerkarddal, lézerpisztollyal, űrhajóval. Bár ezek az eszközök esetlegesen megtalálható "kellékei", ám sokkal inkább jellemzi a szociális-mentális problémák felvetése, megtárgyalása. A környezet nem mindennapi, elvisz a napi észleléseinktől, kiszakít a mindennapok világából, de aktuális társadalmi, szociológiai, morális kérdéseket feszeget. Sokszor anélkül, hogy konkrét válaszokat súlykolna. Szabadságot ad a gondolkodásra, az egyéni döntésre. Rég nem fizikai törvényszerűségek népszerűsítéséről,  vagy elképzelt technikai eszközök bemutatásáról szól (lsd. pl.: J. Verne), bár tagadhatatlan, hogy a műfaj megszületésekor ez volt a jellemző. Ezen már a 20. század elején elkezdett túlnőni a műfaj. A hétfő szombaton kezdődik a mese, a misztikum világába visz, de a célja a bürokratizmus bemutatása, görbe tükörben való visszatükrözése. Egyfajta rendszerkritika, ami jóval túlmutat a létező szocializmus abszurditásának felvázolásán. Túlmutat, mert ma is köztünk él, és köszöni jól van. Sőt, erősebb és kifejlettebb, mint valaha. (Próbáljon meg valaki valami nem szokványos ügyet elintézni napjaink Magyarországán. Semmi rugalmaság, a szabályok betű szerinti értelmezésétől is félő kishivatalnok - mert hiába van leírva a jogszabályban egyértelműen, ha tart a főnökétől, ha fél a gondolkodástól. Ha nem hisz a jog mindenek felettiségében. És ez így még rosszabb, mint a klasszikus bürokrata ügyintézés. Mert még az sincs, csak időhúzás, a csodára várás: hátha történik valami és nem kell dolgozni, dönteni. Welcome in Hungary.)



Irodalmi szempontból - remélem nem fog senki keresztre feszíteni ezért - én látok egyfajta folytonosságot Gogol Víje és Sztugackijék Szombatja között. És nem azért mert mindkét irodalmi alkotásban felbukkan az ószláv mitológia ördögi fejedelme. Hanem a motívum, ahogy például a regény elkezdődik erősen gogoli. Egy utazó - most nem mindegy, hogy Homa Brutnak hívják vagy Szása Privalovnak? Számítógép programozó vagy teológiai hallgató? Mi a különbség? - akire ráesteledik és egy boszorkánynál talál szállást magának. Homa megtapasztalásai teljesen analógok számomra Szása álmával. Ugyanaz - na jó, "csak" nagyon hasonló - a metodika, ugyanaz a lüktetés, mint a gogoli novellában tapasztalható. Gond ez? Mármint, hogy a sci-fi szerzői merítenek az orosz irodalom egyik első nemzetközileg is elismert literátorától? Szerintem, nem. Mondhatnám, hogy a sci-fi irodalomban ez bevett gyakorlat. Mondhatnám, és ezzel nem törnék szentséget. Ez köztudomású a műfaj ismerői között. De igazából az egész irodalomra is igaz ez. Nincs új a nap alatt - mondta Salamon király. És valóban. Gyakorlatilag már mindent megírtak. Már Shakespeare-nek is "lopnia" kellett az ötletet. Az ókori szerzők szinte mindent megírtak. Az irodalom akkor halott? Nem! Ha át is vesz, fel is dolgoznak napjaink írói klasszikusokat, addig nincs baj, amíg van mondanivalójuk. Gogol a Víjben, mintegy felvázolja írói programját. A Gonosz elleni küzdelmét. Ami áthatotta egész életét, és műveit is. (Oly annyira, hogy Dmitrij Szergejevics Merezsevszkij könyvet is szentelt ennek a témának - Gogol és az ördög) Sztrugackijék a formát átvéve, a tintanyalók életet megkeserítő - saját és másokét - világát karikírozzák ki. Önálló mű a Hétfő szombaton kezdődik? Az. Az irodalom él. De tovább megyek! Szása Privalov csapongó álma egyúttal pelevini is. Az Agyaggépuska világa, és csapongása. (Csapajev történetének ez a feldolgozása nagyon bejön nekem.) Privalov eszmélése, a szerzők által megírt látomás, látvány tisztára olyan, mint a Csapajev és (a) Puszta. De Viktor Pelevin leginkább sztárolt művét, a Generation P-t is említhetném. A benne szereplő LSD-s álmok inspirálói a szer mellett (erről nincs konkrét ismeretem, de szerintem közvetlen megtapasztalások is hatással voltak az alkotás folyamatára), véleményem szerint, irodalmi gyökerekkel is rendelkezik. És a nyomok ide, ehhez a Sztrugackijék neve által fémjelzett alkotáshoz vezet(het)nek. Ugyanakkor - érdekességként - még megemlíteném, hogy spirituális szempontból az LSD fogyasztása is okkultizmus. Tehát, ebből a nézőpontból (is) folytatja Pelevin ezt a hagyományt. Gogolnál és a Fivéreknél szimplán a miszticizmus révén jelenik meg az okkultizmus, Pelevinnél a lizergsav-dietilamid fogyasztás ábrázolásával. (Az okkultizmus megjelenése a tudományos-fantasztikus irodalomban érdekes dolognak tartom. Elgondolkodtatónak érzem ezt, mert én látok ebben ellentmondást. Az előző sztrugackijes bejegyzésemben említett alkotásban príméren megjelenik a dolog. Nyíltan van szó benne vuduról és az élőhalottakról. Talán a jövő ismeretlenségének miszticizmusa generálja a szerzőkben az elrejtett ismeretek iránti vonzódást. Miközben ezek a dolgok épp ellentétben kellene, hogy legyenek a tudományossággal. Hisz a mítoszok tartalma tudományos szempont szerint bizonyíthatatlan. A legendákban lehet hinni, de a tudomány tényeken és a megismételhető megismerésen alapul.)

Az okkult kifejezés jelentése rejtett, titkos. (A latin occultus szóból.) A varázslók rejtett, titkos tudás kutattak, illetve birtokoltak. Tulajdonképpen gnosztikusok voltak. Hiszen a tudás (gnózis), az a tudás foglalkoztatta őket, ami túl volt a zsidó-keresztény kinyilatkoztatáson. És az LSD-t is azzal reklámozták a '60-as években, hogy kitágítja a tudatot, új perspektívákat mutat meg. Túl az elfogadott zsidó-keresztény értékrenden alapuló gondolkodásmódon. Akkor mi a különbség? És az orosz irodalomban szemmel láthatóan eltűnik a két dolog közötti határ. Persze, ez nem nemzetspecifikus, csak a történelmi folyamatok miatt talán szembetűnőbb, mint másoknál. Az amerikai és európai irodalomban hamarabb megjelenik - alaposabban végig gondolva az európaiban mindig is jelen volt - a misztikus rettentés. Ahogy a kábszeres népszerű írók pionyírjai is a nyugati kultúrkörből indultak, még akkor is ha a korai művekben nem jelenik meg nyíltan a drog nyilvánvaló hatása. Hogy azután Stephen Kinggel megkoronázodjon. Akiről az a hír járta, hogy művei inspiráló forrása nem hagyományos tudatmódosító szerek voltak. Ha ez igaz, akkor... De ha meg nem akkor meg az elgondolkodtató, hogy miért kell ilyen reklám egy népszerű írónak?

A misztika megjelenése a sci-fi irodalom világában nem az egyetlen "elfajzás"-a a témakörnek. Sokkal durvább, bár szükségszerűbb, az úgynevezett különböző összeesküvéselméletek kiburjánzása a műfajból. (Ebben a hónapban fejeztem be az egyik szoba felújítását. Festés közben ment a Youtube. Nem zenéket szoktam hallgatni, hanem beszélgetéseket. Az egyedül végzett munka monotoniáját nálam a beszéd törte mindig is meg. És egyszer csak elkezdődött egy adás, amely - mint utólag kiderült számomra - a Hihetetlen Magazin adását adta. Hát mit mondjak? Leültem tőle egyből. Legyalulni az agyat első osztályúan lehet vele. Sci-fi-s köntösbe bújtatva kapunk valamit, aminek a tudományhoz látszólag se nagyon van köze. Persze, úgy tesz mintha igen. Vond ki a sciene fictionból a tudományt! És hasonló elv alapján hozott létre egy amerikai író vallási közösséget is. Talán nem véletlen, hogy jóérzésű ember - látván a műfajból létrejövő szélsőségeket - igyekszik menekülni. Miközben tagadhatatlan, hogy jelentős értékekkel is hozzájárult ez a művészeti ág az emberiség kultúrájához.) 

De térjünk vissza a bejegyzés témájához!


A filmről

A film egy (?) szerelmi háromszögről (?) és  a varázspálca (волшебная палочка - volsebnája és nem koldunája, csak mondom. Bővebben erről egy kicsit lentebb a Miért nem Varászló a film címe? résznél) kifejlesztéséről szól. Egy nagyon kedves, bohókás romantikus alkotásról van szó. Nekem, személy szerint nagyon tetszik. Humoros és kedves. Gyakorlatilag, a Sátánon kívül nincs benne negatív szereplő. A Patás persze nem a klasszikus módon jelenik meg. Egyáltalán nem gerjeszt az emberben negatív érzelmeket, mélyen emberi, ahogy cselekszik. És ez Bulgakov Mester és Margaritáját juttattja az ember eszébe. Gogol, Bulgakov... Ki még? A Hétfő szombaton kezdődik telis-tele van utalásokkal. Különböző literátorok, történelmi személyekre, irodalmi művekre, néphagyományokra  vonatkoztathatóakkal. Még a Biblia sem maradt ki. És nem bántotta a cenzorok szemét mindez. Egyetlen egy helyen kellett változtatni a kéziraton. Az eredeti (cenzúrázott) kiadásban van egy jelenet, amikor a szereplők újságot szeretnének készíteni. És felmerül az igény, hogy versek is legyenek benne. Az egyik így szól:

"Az úton suhan egy ZIL, és engem bizony elgázol..."

A kéziratban az szerepelt, és a új kiadásban is ma már így olvasható:

"Vágtat az úton felém egy ZIM, ha így rohan tovább, ráfázom..."

(Mindkét fordítás Gellért György munkája. Természetesen, az orosz verziókban ennél jóval kisebb a különbség. Ott csak a gépjármű márkanevek vannak kicserélve. A BOVATKI univerzum másik darabja, a Mese a Trojkáról nem úszta meg ennyivel. Abban két dolgot is meg kellett változtatni.

"Вот по дороге едет ЗИЛ, И им я буду задавим... " Így szól a verstöredék A hétfőn szombaton kezdődikben.  És akkor jöjjön egy kis egy kis technika történeti érdekesség is: A ZIM autógyárat gyárat Molotovról nevezték el - Závod imeni Molotová -, ahogy a ZISZ-t Sztálinról. Igen ám, de változtak a politikai viszonyok - azzal kezdődött, hogy Sztálin meghalt -, és a ZIMet átnevezték GAZ-nak - Gorkovszkij Avtozavod -; a ZISZ-t ZIL- re - Závod Imeni Lihacsova -, ami napjainkban már nem üzemel, mint gyár. De a hatalmas komplexum ma is fontos részecskéje Moszkvának. A róla elnevezett metróállomás közelében található, és ma már egyáltalán nem a város széle ez a vidék.)

ZIL vagy ZIM. Teherautó vagy a szovjet bürokrácia luxusautója... Személy szerint volt szerencsém működő ZIMmel találkoznom. Nagy élmény volt. Komolyan. Egy grúz volt a tulajdonosa és a nosztalgia  üzletágban üzemelteti az autót. Azt mondta, hogy városnézésre, esküvőkre szokták általában kibérelni. Kinyitotta a motorháztetőt - amelyet jobbról is és balról is meg lehet tenni! - és így érdekes technikai megoldásokat is láthattam. (Rövid találkozónk azután, számomra legalábbis, kicsit kínosan zárult. Megkérdezte, hogy tényleg magyar vagyok-e. Mert hallott Magyarországról, és tudja, hogy nagyon nagy ott a szegénység. Ezt furcsálottam, mert Grúziának sincs mivel dicsekednie, és talán ezért a ZIM-es sem a hazájában kereste meg a kenyérre valót. De amivel folytatta, arra nem tudtam, de nem is akartam mit mondani. Megindokolta, hogy miért szegény ország Magyarország: mert nagyon sokan elhagyták az országot azért, mert szülőföldjükön nem találják meg a számításukat. Bármilyen értelemben.)

És ebben a filmben is - mármint az Elbűvölőben - található utalás és idézet cunami, ha nem is annyira sok, mint az "előzmény" könyvben. A szerzők idézik a názáreti Jézust és Gogoltól is. (К нам едет ревизор?) És a film sok-sok mondata vált szállóigévé az orosz társadalomban. A képi világa hasonlít a könyvből készült tévés feldolgozáshoz, de hát ez nem véletlen! Ahogy megszokhattuk van benne társadalom kritika is. A varázsabroszos jelenet például a szocialista vendéglátó ipart karikírozza ki. Szerintem, sikeresen. Én megértem, miért népszerű még napjainkban is ez a film. Nekem nagyon tetszik!

És ha már utalás! A szépséges Aljona Kitezsgrád városában lakik és dolgozik. Ezt már a film első dialógusában megtudhatjuk. De merre van ez a város?

Kitezsgrád egy mitikus hely. Az orosz kultúra egyik utópisztikus városa. "Nem vezet oda se vonat, se űrhajó
                                 Mert ez az ország nem e világból való."
A 17.-18. században kezdenek először róla beszélni az emberek, amikor is az óhitűek között megjelenik a Kitezski Krónikás (Китежский летописец) avagy a Könyv, amit az elbeszélő krónikás 6646-os év szeptember 5. napján írt (Книга, глаголемая летописец, ​писана в лето 6646 сентября в 5 день) című alkotás. Ez a kézirat említi először Kitezst. A város Szvetlojar-tó partján fekszik. Erről az irományról azt tartották, hogy 1237-ben íródott. A legenda szerint Vlagyimir nagyherceg dédunokája - Jurij Dolgorukij unokája - Georgij Vszevolodovics pszkovi herceg alapította a települést. 1163-ban meglátogatta Mihail Csernigov herceget és egy oklevelet kért arról, hogy Rusz megerősített területén az Istennek építsen templomokat és városokat. Georgij elment előszőr Novgorodba, majd Moszkvába és utána Rosztovba is. És mindenütt elrendelte, hogy templomokat építsenek az Istenanya és Mária mennybemenetelének tiszteletére.
1165. május 1 és 1167. szeptember 30.-a között építették fel Kitezsgrádot. 200 szazseny volt a hossza, és 100 szazseny a szélessége. ( Egy szazseny hét angol lábnak felel meg. Ami olyan 2,1336 méterrel egyenlő.) A város közepén három templom állt: Az Úr Szent Keresztjének Felmagasztalása, a Megnyugvás és az Istenanya Angyali Üdvözlése. A város felépítése után Georgij visszatért Pszkovba. Amikor 1239-ben Batu kán csapatai Ruszra támadnak, a herceg összegyűjti csapatait és összecsapnak a mongol támadókkal. A vereség után Georgij Kis Kitezsbe menekül. A város ostrom alá kerül, és az egyik éjjel (a Volgán keresztül) a herceg Nagy Kitezsbe fut. Másnap reggel elesik Kis Kitezs. Batu a város elfoglalása után feldühödik, mert nem találták ott az orosz fejedelmet. Elkezdi kínozni Kis Kitezs lakóit, így kíván információhoz jutni. A gyötrés eredménnyel jár, az egyik lakó megmutatja a tatároknak a tavat és Nagy Kitezs városát is. A Horda elfoglalja és feldúlja azt is. A herceget megölik és magukkal viszik a holttestét. Mindkét város feldúlva, és elhagyatottá válik.
Pável Melnyikov-Pecserszkij révén a 19. században közismerté válik eme legenda. Az Erdőben (В лесах) című regényében feldolgozza, ám máshogy fejezi be a történetet.
Bűnös ember nem láthatja meg szent Kitezs városát. Csodásan elrejtőzött  - Isten utasítására -, amikor az istentelen Batu elpusztította a szuzdali Ruszt, és elindult kitezsi Rusz ellen. A kán el akarta pusztítani Kitezs a lakóival együtt. A férfiakat legyőzni és elűzni az asszonyokat és a lányokat szexrabszolgáva (az eredeti szöveg ágyast ír, de ebben az esetben mi a különbség a két kifejezés között?) kívánta tenni.  De az Úr nem engedte, hogy egy hitetlen (baszurmán) megszentségtelenítse az Ő városát (és lakóit). Batu és serege tíz napon és tíz éjjelen át keresték a várost, de nem találták. Isten vakságot bocsátott a szemeikre. A pogányok nem találták meg azt. És a város a mai napig láthatatlan, majd amikor Krisztus ítélőszéke eljön, akkor lesz újra látható. Addig a Szvetlom Jár-tavon csendes nyári estéken a víztükrén látható templom, kolostor, fejedelmi udvar, bojár kúriák, polgárok épületek... Esténként hallhatóak a kitezsi harangok tompa, gyászos kolompolásai...
"Не видать грешным людям славного Китежа. Скрылся он чудесно, Божьим повеленьем, когда безбожный царь Батый, разорив Русь Суздальскую, пошел воевать Русь Китежскую. Подошел татарский царь ко граду Великому Китежу, восхотел дома огнем спалить, мужей избить либо в полон угнать, жен и девиц в наложницы взять. Не допустил Господь басурманского поруганья над святыней христианскою. Десять дней, десять ночей Батыевы полчища искали града Китежа и не могли сыскать, ослепленные. И досель тот град невидим стоит, — откроется перед страшным Христовым судилищем. А на озере Светлом Яре, тихим летним вечером, виднеются отраженные в воде стены, церкви, монастыри, терема княженецкие, хоромы боярские, дворы посадских людей. И слышится по ночам глухой, заунывный звон колоколов китежских."
Ez Kitezs város (Kitezsgrad) legendája.
Így vonult be az orosz kulturális életbe. Megihlette Vlagyimir Korolenkot, aki 1890-ben csak azért utazott a Nyizsnyij Novgorodi Kormányzóságba, hogy megtekintse a Szvetojar-tavat, és érkezése után írta meg az egyik esszéciklusát (В пустынных местах).
Nyikoláj Rimszkij-Korszakovot opera írásra ihlette a történet 1907-ben (Сказание о невидимом граде Китеже и деве Февронии). De a képzőművészek se maradtak ki a sorból. (Konsztantyin Korovin, Apollinarij Vasznyecov, Iván Bilibin.) Azután ott vannak a Sztrugackij fivérek... És az Elbűvölő film rendezője Konsztantyin Bromberg is.

Konsztantyin Gorbatov: Kitezs láthatatlan város 1913.


Miért nem Varázsló a címe a filmnek?

 Sz. I. Ozsegov féle orosz értelmezőszótár szerint a csárádij szó jelentése:

1. Varázsló, koldun (ez mára elavult kifejezés).

2.Olyan személy, aki magával ragad, ellenállhatatlan benyomást tesz valamivel másokra.

A wikiszótár szerint a magyar igéz szó jelentése:

igéz (ige) 1. Varázslással bűvöl; egy rejtélyes hatású cselekménnyel vagy szóval egy cél szabad elhatározó képességétől megfosztani igyekszik egy személyt.

A javasasszony a lány kérésére egy legényt igéz. Az asszony füvekkel illatosított füsttel igézi a kiválasztott személyt.

2. Érzelmet kelt benne; nagyfokú, szinte bénítóan ható érzelmet, csodálatos csodálatot, rémületet egy személyben.

A lány igézi azt, akire ránéz. A legény úgy érzi, hogy igézi őt a rávetődő tekintet. A lány alakja igézi a legényeket. Azt mondják róla, hogy a szoknya alól kivillanó térdével igézi a férfiakat.

Eredet [igéz <ige + -z (igeképző)]

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy elhangzik a filmben a következő mondat: И волшебники бывают в заколдованном кругу.

A varázsló szót így definiálja a wikiszótár:

1. varázserővel rendelkező (mesebeli) férfi; boszorkánysággal, varázslással foglalkozó személy. Elmentem a varázslóhoz, hogy megkérdezzem őt a jövőmről.

varázsló (melléknév)

1. Varázslással foglalkozó.

2. Varázshatást gyakorló.

Eredet [varázsló < varázs(o)l + -ó (melléknévképző)]

Nagyon úgy tűnik, mintha szinonimákról lenne szó, ugye? Igen. Ám én úgy vélem, van - ha nem is sok - különbség a két kifejezés között. A cím ilyetén lefordítása mellett a legfontosabb érvem: Miről neveznek el egy alkotást? Nem a fő témájáról, a főszereplőről? És ki ennek a tévéfilmnek a főszereplője? Vagy Iván, vagy Aljona. De semmi esetre sem egy vagy több Intézeti dolgozó(, akire joggal ragaszthatnánk a varázsló címkét). Iván varázsló? És Aljona? És - bár ez nem feltétlen perdöntő, de - ők vannak a DVD borítón. (Meg egy trojka.) Akkor? Adhatnom-e címnek azt, hogy Varázsló? Anélkül, hogy félrevezessek valakit? Miközben Aljonát megigézik... Vagy Aljona igézi meg Ivánt? Egyébként magában a dialógusokban a koldun igei alakját használják döntő többségében.  Amikor a mágikus tevékenységről van szó benne.

"Каждый заблуждается в меру своих возможностей." - ha már idéztem, akkor idézzek is a filmből.

(És a film szövegében lévő belső bizonyítékokról már ne is beszéljek. A dialógusokban a varázsolni kifejezést - az esetek döntő többségében, mondhatnám szinte mindig - a koldun főnév igei alakjával fejezik ki. Ahogy a BOVATKI munkatársaira meg magát a koldun szót használják. De ez - ahogy Ozsegovtól is tudható - mára már elavult kifejezés. Ahogy a magyar nyelvben is az igéző főnév. Az igei alak meg már inkább irodalmi kifejezés, mint köznapi. Ugyanakkor a film címe végül az Elbűvölő lett, bár sokáig Igéző volt. Mert úgy érzem, napjaink magyar nyelvében az előbbi szó elevenebben jelenti egyszerre a szépséget és az elvarázsoltságot, mint az utóbbi kifejezés. Ami meg spirituális szövegekben elfogadottabb. De hát ez egy könnyed filmecske!)

Azt gondolom, ennyi elég is ahhoz, hogy olvasóim könnyen beláthassák, nagy könnyelműség lenne a film címét Varázslóra fordítani. Hiszen az előbb említett foglalkozást űző személy tevékenysége annyira szerteágazó. Rejtett tudást kutat, egyfajta gnosztikusként próbál átváltoztatni annyi mindent. Embereket állattá, állatokat emberré, bármit arannyá... Kutatja a csillagok titkait. Azt gondolja, hogy azok elárulhatják a jövőt. Bárki jövőjét. Tudományosnak tűnő magyarázkodásokkal megindokolja, hogy a különböző bolygóknak hatása lehet az egyes emberek életére. Önmaga is praktikákat gyakorol... A Sátánt szolgálja.

Az igéző is okkult tevékenységet folytat. Van amikor szertartásokat is végez, ám az értelmező szótárak szerint (is) nagyon sokszor "csak" a látvánnyal manipulál. Befolyásol...

Akkor a reklámszakemberek és a politikai spin doctorok is igézők lennének? Hát... Ha fundamentálisan értelmezzük a szó jelentését, akkor igen. Hiszen valamit el akarnak nekünk adni, amit becsomagolás nélkül nem biztos, hogy igényelnénk magunknak. Ám, ha igazságosak akarunk lenni, akkor mondhatjuk azt, hogy a jó reklámszakember és spin doctor nem feltétlen igéz. Mert bár - a mondás ellenére - a jó bornak is kell a cégér, azonban a jó bor önmagában megóv a becsapástól. Hiszen a hitetés lényege, hogy olyan dologról próbálnak meggyőzni, ami nem igaz. (Nem tudom miért jut eszembe gyermekkorom egyik rajzfilmsorozatának epizódja. Foxi Maxi kalandjairól van szó. Az egyik epizódban van egy zászló, amin a felirat: Az adószedő a nép barátja.)

És így, a bejegyzés vége felé be kell vallanom valamit: A magyarul már jól bejáratott BOVATKI nevet nem használhattam a feliratban. Mert két geg is az eredeti orosz névre épül. És a legutolsónál nagyon zavaró (zavaróan értelmetlen) lett volna a klasszikus magyar elnevezés használata. Így lett NOS HÁT, NOS az intézmény neve, ami a BOVATKI-val azonos. BOVATKI azaz: Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete.

A Sztrugackij fivérek
 Borisz Sztrugackij így vélekedett a filmről:

"A musical jól sikerült. Kezdetben nekem egyáltalán nem tetszett, de miután néhányszor megnéztem, megszoktam, és most már undor nélkül emlékszem rá. Ezen kívül nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az egyszerű, de jelentős tényt, hogy ez a musical sok éve rendszeresen megy a tévében újévkor. Szóval, tetszik. Tehát az emberek szeretik. Szóval, ez valami..."

Persze, értem én. Ez nem feltétlen olyan elismerés, amire mindenki vágyik. Az egyik alkotó (forgatókönyvíró) a közönség hatására barátkozik meg "gyermekével". Nem az ő elképzelése dominált, a rendező rendezett. De elismeri, hogy ami létrejött szerethető valami, sőt, az emberek nagyon is szeretik! És kell ennél több egy alkotónak? Nem az ő egója dominált a mű létrehozásakor, mégsem frusztrált. Hiszen a közönség, a közönsége imádja - a mai napig - a filmet. És emocionálisan ez pótolhatatlan. Még az Oscar sem adja azt, mit a több évtizedes siker, és elismerés.


A film összes dala megnézhető, meghallgatható itt.

Vagyis... itt.


 Utóirat:

Azt gondolom, hogy az Elbűvölő tökéletesen alkalmas arra, hogy könnyeddé tegye az ember lelkét. Újévi film. Tudjátok, ez is olyan ünnep, amikor azt  gondolják az emberek, hogy kötelező jól érzeniük magukat. És az ilyen  ünnepekkel az a gond, hogy rengeteg embert frusztrál, hogy nem tud gondtalan lenni az ilyen ünnepkor. Pedig ezt társadalmi elvárásnak gondolják. De tegyük félre ezeket a depresszív gondolatokat! Menjünk ki a fényre! És ebben segíthet ez az alkotás is! Kedves, aranyos történet szép dalokkal fűszerezve. Fogadjátok meg a filmben felcsendülő énekek mondanivalóját! Legyen boldog az újévetek!


Utóirat utóirata:

Kedves Oldfan! Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig húztam-halasztottam ezt a feliratot. A készítése közben - bár az is eltartott három-négy hónapig, a sok bokros teendőm miatt is - szégyelltem magam a késedelmem miatt. Hány éve már, hogy szóba hoztad! (Pedig akkor már tervbe volt véve.) És mennyire élveztem vele foglalatoskodni! Köszönet az ajánlásért és a türelmedért!


2 megjegyzés:

  1. Szombat-vasárnapra megvan a néznivalóm! (Bár szégyellem bevallani Sztrugackij fivérektől több mindet olvastam, de ez valamiért kimaradt, pedig a Kossuth Fantasztikus sorozatból ez is megvolt)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, tetszeni fog! (Mind a film, mind a könyv.)

      Törlés