Jég

Mostanában, valahogy mintha megsokasodtak volna az orosz filmek között a sporttal foglalkozóak.
Persze, lehet hogy csak nekem tűnik így, nekem aki (Vigyázat! Nagyképűen hangzó mondatrész következik!) inkább sportol, mint nézi a sportot.
Nagyon jó dolog a rendszeres sportolás, megdolgoztatja az izomzatot, és ami még talán ennél is fontosabb az ember szívét. Jól felviszi a vérnyomást, hogy azután a mindennapok során ne legyen nagyon fent.

Sokat hangoztatják a sport egészségre gyakorolt hatását. És ez fontos dolog, de a sport ennél sokkal több.
Megtanít küzdeni, megtanít arra, hogy ne adja fel egyből az ember.
De itt van egy nagy veszélyforrás is. Megtaníthat arra is (és ne szépítsünk, meg is tanít), hogyan kell kizsákmányolni a testünket. Hogyan kell önmagunk egészségét is feláldozva a célra törni.
Ezért nem kedvelem az élsportot. Amit napjainkban élsportnak hívnak, az nem más mint képzett gladiátorok élet-halál harca. Az élsportolók ugyanolyan rabszolgák, mint bármely alkalmazott Magyarországon. Bár tagadhatatlan, hogy előbbiek sokkal jobban élnek, mint az utóbbiak.

Itt van ez a könnyed, romantikus filmecske, aminek a legfőbb üzenete az, hogy: soha ne add fel!
Nem több. Nem akar világot megváltani. Egyszerűen csak szórakoztatni szeretné a nagyérdeműt. A kérdés csak az, hogy ezt jól teszi-e, vagy sem?
A választ mindenkinek magának kell megadnia.
Aki szereti a romantikát, az valószínűleg másként fog viszonyulni ehhez az alkotáshoz, mint aki a misztikumot kedveli jobban. Ez a film egy társasági film. Igazából arra jó, hogy ketten elmenjenek a moziba... Hogy ketten leüljenek a tv elé... Hogy kettesbe lehess Vele.

Az orosz mozilátogatók elég kedvezően fogadták a filmet. Ennek a sztori mellett, talán az is az oka, hogy ez egy zenés film. (Tavaly ősszel merült fel bennem, hogy egy [konkrét] zenés filmhez kellene feliratot készítenem. Nem, nem ehhez a filmhez. Ehhez nem is lehetett volna, hiszen ez egy 2018-as alkotás.) Az orosz könnyűzene néhány slágere csendül fel benne, sajátságos feldolgozásban. Nem az eredeti előadók interpretálják a dalokat. Videoklipként szakítják meg (miközben szervesen illeszkedik a filmben) a sztorit. Nem. Nem jó kifejezés a szakítás. Nem idevaló.
Mihez hasonlíthatnám?
(Most egy kicsit bajban vagyok.) Talán a Mamma mia!-hoz. (Opsz! Erre gondoltam! Itt a baj. Sohasem láttam ezt a filmet végig. Csak részleteket belőle. Szóval, igazából csak az mondhatom, nekem úgy tűnik, mintha a Mamma mia!-hoz hasonlítna a Jég.)

A film a küzdelem mellett másról is szól. Fel-fel bukkan az alkotásban, hogy az emberi akarat, eltökéltség kevés. Szükséges egy kis metafizikai támogatás is a sikerhez. Ez az "üzenet" egy szerencsét hozó talizmán képében tűnik fel, időről-időre. Miért hozom ezt szóban? Mert a mai orosz társadalomra is elég jellemző az okkultizmus, a különböző okkult hiedelmek megléte. Személyes tapasztalat alapján is állíthatom ezt. Illetve nagyon részletes tanulmányok is jelentek meg erről. Magyar nyelven is. (Persze, mielőtt hátradőlnénk a karosszékünkbe, és bölcsnek tűnő gondolatok hagynák el a szánkat, jegyezzük meg, hogy ez a mai magyar társadalomra is igen jellemző. Elitista hozzáállásunk nem engedi, hogy meglássuk: a sokaságunk nem kevésbé babonás, mint a késő középkor emberei.)
Magát pravoszláv kereszténynek valló, bár nem a buzgó fajtából, ismerősöm gond nélkül hisz a horoszkópban. Sőt, bizonyos döntéseknél talán még fontosabb is neki a csillagkép, mint más... Azt gondolom, hogy a talizmánkultusz megjelenése egy szórakoztatásra szánt filmben jelzésértékű. A vallásos babonaság társadalmi elfogadottságát mutathatja.
Furcsa szinkretista  katyvasz van egyesek fejében. Eljárnak templomba, hisznek az evolúcióban, horoszkópot tanulmányoznak és egy keleti filozófia alapján töltődnek fel, vesznek erőt a mindennapokhoz. Miközben roppant gyakorlatiasak, már-már materialisták. Ezt hívják ma modernitásnak. Ez a menő. A spirituális moslék.
Mindent bele! Edd ki a javát! Amit a javának gondolsz. Gyakorlatilag így jön létre egy újabb önmegváltó kultusz. A nagy boldogság keresésben (ami alapvető emberi jog!), talán épp a boldogság lehetőségét veszti így el az ember. Mi nem tudjuk eldönteni, mi tesz majd boldoggá bennünket. Ez nem olyan mint az önki.
Bár az igaz, hogy a boldogságot keresnünk kell. De nem ígérte senki, hogy mindenki meg is fogja találni. Mert nem biztos, hogy észrevesszük (a nagy túlkínálatban). Mindenkinek van egy saját boldogsága, ami csak az övé. De nem talizmánokon, horoszkópokon át vezet hozzá az út. Azok csak pótszerek, rituális hiedelmek.
Ilyen pótszeres alak a film férfi főszereplője, Szása. Ő az aki az okkult vonalat viszonylag erőteljesen képviseli a filmben. Eleinte azt látjuk, hogy hitvilága nem terjed tovább a Star Warsban látottaknál, hallottaknál. Az amerikai produkcióból megismert Erő, és a hozzá tartozó "szaktanácsokkal" próbálkozik. Majd ezután következik az ősi talizmán hit... Babonaság. Tényleg szükséges ilyesmi egy romantikus filmbe? Persze, felfoghatnánk ezt a vonalat mint egy fricskáját a (nagy)városi hiedelmeknek, ám ez a motívum nem egyetlen karakternél jelenik meg.

Maga a film Nágyjáról (Diana Jenakajeva  - a gyermek; Aglaja Taraszova - a felnőtt) szól, aki kislányként hatalmas műkorcsolyázó karrierről álmodik. Ragaszkodik álmához és fáradságos, és keserves munkával az Álom megvalósulásának kapujában áll. Ám, a siker édessége nem jön el keserűség, próba nélkül. Ahogy a való életben sem, hiszen ha máshonnan nem (dehogy nem!), hát a Tanú című filmből tudhatjuk, hogy az Élet nem habos torta. Bár azért lehet happy end, még ha nem is fehér lovon jön a herceg (Alekszandr Petrov).
A film talán egyik legérdekesebb karaktere a műkorcsolyázok edzőasszonya (Marija Aronova).
Ez az alkotás Oleg Trofim első rendezése.

És végezetül engedjétek meg, hogy felsoroljam azokat a feldolgozásokat, melyeket megtekinthetünk ebben az alkotásban. (A filmben történő elhangzás sorrendjében.)
Земфира                  : Хочешь?
5 Nizza                      :  Солдат
Иван Дорн                : Стыцамен
Земфира                  : Бесконечность
Богдан Титомир       : Делай, как я
Виктор Цой (Кино)   : Пачка сигарет

Jelenet a filmből

A film alcíme, szlogenje: A tavasz közel.
Hát igen. De sajnos már elmúlt...
A filmet csak ajánlani tudom! Mindenkinek!