Shakespeare nem jól közelítette meg a témát! A lét és a nemlét kérdése nem a lélek nemességén (és magának e kifejezés definícióján) múlik. Ez olyan maradi. Kit érdekel a lélek nemessége? A carpe diem a testkultúra mindenható diktatúráját hozza el.
Ha eszem - leszem. Ez a gondolat is idejétmúlt, talán.
Főszerepben a Filflak sorozat "sztárja" Alekszandra Bortics.
A film kedvéért felszedett néhány kilót, hogy azután a forgatás közben, szinte a szemünk láttára, leadja.
A sztori nem túl összetett.
Adva van egy szöszi és a barátja. Magánéletük zsákutcába jut. Szakítanak. A lány azt gondolja, hogy ideális testsúllyal gond nélkül visszatudná hódítani a fiúját.
És ezzel el is érkeztünk a film központi témájához.
Mondhatnám, hogy a fogyókúrát mint tevékenységet mindenki ismeri, hiszen az egészséges élethez annyira szükséges a megfelelő kondíció. A jó közérzethez elengedhetetlen a túlsúly hiánya.
De ha ilyet állítanák, akkor e bejegyzés olvasóinak egy jó része felhördülne. Menjünk ki az utcára (vagy fehérneműben otthon álljunk a tükör elé) és megállapíthatjuk, hogy honfitársaink döntő része nem foglalkozik ilyen hiúsági kérdésekkel, mint például a testsúly.
2015 év elején egy operáción estem át. Amíg a kórházi ágyat nyomtam volt időm gondolkodni. Nem kellett sehová rohannom. Sem munka, sem az egyéb kötelességek nem "hívtak" sehová. A negyven percesre tervezett rutinműtét több mint két és fél óráig tartott. Jutott elég kábítószer a vérembe.
Lábadozás közben eszembe jutott, hogy a nagyapám (azt mondták) szép szál legény volt. Mint én is vagyok. Egyszer a nagymamám azt mondta, hogy 120 kg-os ember volt. A műtét előtt én is annyi voltam. A nagyapám úgy halt meg, hogy egyetlen unokáját sem láthatta meg. Agyvérzést kapott.
Nem akartam, hogy én is így járjak. Summa summárum (megfelelő hosszúságú idő alatt) több mint 35 kg-ot leadtam. Olyan lettem mint az agárkutya. A háziorvos azt mondta, hogy híznom kellene egy keveset, mert már nincs rajtam elég zsír, és egyes vitaminokat nem nagyon tud hol tárolni a szervezetem. Így hát visszahíztam egy keveset. Egy tízest. Soha nem gondoltam volna, hogy túlsúlyos vagyok, de az voltam. Most jól érzem magam a bőrömben. Nem mondom, hogy nem volt küzdelmes a fogyás, épp ezért rendkívül élveztem a filmben azokat a jeleneteket, amik eme tevékenység elé helyeznek görbe tükröt. Azt gondolom, hogy akik küzdöttek már kilókkal, azok tudják majd értékelni ezt az alkotást. (Persze, remélem mások is.)
Van az klisé, hogy a genetika miatt vagyok kövér. Esetleg a hormonok miatt. Igen, vannak ilyen esetek, ám a legtöbb kövér ember azért hájas, mert rendszeresen (nem mindig!) több energiát visz be a szervezetébe, mint amennyit felhasznál. A fogyáshoz nagyon kevés tápanyag, igen sok mozgás és hatalmas akaraterő kell. (Azért néha be is kell csapni a szervezetet. :D) Erre bizonyíték a film végén látható, a stáblistát itt-ott megszakító, kis filmecskék egyik-másik darabja. Amikor a kedves és ifjú művésznő kifakad, amikor kitör benne a fogyókúrázás közben egyeseknél előforduló időszakos agresszivitás. Mert nehéz, és időnként frusztráló legyőzni önmagunkat, kívánságainkat. És ez a film segít abban is, hogy mosolyogni tudjunk saját gyengeségeinken. És ez már magában is érték!
A film eredeti címe: Я худею. Rendezte: Alekszej Nuzsnyij. Főbb szerepekben: Alekszandra Bortics, Roman Kurcin, Irina Gorbacseva, Jevgenyij Kulik.
És ne feledkezzünk el Anna (a főhősnő) édesapját alakító Szergej Snurovról (a Leningrád együttes és a Rubl zenekar oszlopos tagjáról) sem, aki a filmben hozza a kötelezőt, a tőle elvártat.
Úgy gondolom, érdemes rászánni erre a filmre az időt.
Jó szórakozást!
És engedtessék meg nekem, így a bejegyzés vége felé, egy klasszikus négysorost hadd idézzek.
A kora középkori perzsa költészet egyik jeles képviselőjének, Omár Hajjámnak (Omar Khajjám) a jeles matematikusnak és a jeles csillagász-filozófusnak, tulajdonított versescskét; egy rubáiját.
Nem műfordításban valahogy így hangzik e négysoros:
"A szerelem kezdetben gyöngéd, örökké.
Az emlékezetben gyöngéd, örökké.
De szereted a fájdalmat. A mohósággal együtt
Kínlódunk, szenvedünk, örökké."
(Természetesen, hiányosságaimból kifolyólag nem az eredeti nyelvből készült a fordítás.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése