Narancsos Szerelem


 A film eredeti címe: Оранжевая любовь
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
a fájl kiterjesztése: srt.
















Ez a bejegyzés egy kicsit rendhagyó lesz. Az eddigiek mind köthetőek voltak az szovjet vagy az orosz filmgyártáshoz. Kicsit kitágítjuk most a látómezőnket, és egy ukrán film kapcsán megosztanák veletek néhány gondolatot.
Ez a film, szerintem, jól példázza, hogy az ukrán és az orosz kultúra mennyire nincs messze egymástól. (Persze a blog figyelmes olvasója nem lepődhet meg ezen. A jelenlegi ukrán-orosz szembenállás kívülről gerjesztett, ahogy a történelem során nem egyszer megesett már. Én úgy gondolom, hogy a fájdalmas kijózanodás fogja lezárni a mostani vérgőzös hőbörgést. Mindez csak idő kérdése.) Nem véletlen, hogy az egyik főszereplő egy ifjú orosz színész, Alekszej Csadov (Háború, Kilencedik század, Forróság, Az uralkodó szolgája, Solve, Víj stb). A másik főszereplője a filmnek Olga Makajeva.
A film engem egy kicsit a 2010-ben készült Nem mondom megre emlékeztet. Abban is ebben is egy fiatal pár kapcsolatának a végét láthatjuk. Mindkét mozi a két főszereplő játékára épít. A négy színész viszi el a két filmet. A játékuk teszi hitelessé, érdekessé az alkotásokat. Vannak különbségek is. A Nem mondom megben fontosak a dialógusok. A Narancsos szerelemben nagyon sokszor az el nem hangzó mondatok, a dialógus hiánya "üt". Egy érdekes szerelmes film romantika és happy end nélkül. Mindkét alkotásról elmondható ez.
Sokáig halogattam a felirat elkészítését. Ennek elsődleges oka a nyelvezete volt. Ám az utóbbi időkben többször is meg kellett birkóznom nyelvi kihívássokkal (Bordély fényei, Víj). Az év eleji Gogol adaptációs film igazán feladta a leckét. El kellett döntenem, hogy kizárólag a sztorira koncentrálok, vagy a film sokszínűségére is megpróbálok hangsúlyt tenni. Nehéz feladat volt, főleg azért mert mindkét dologra megpróbáltam odafigyelni. Ez nem mindenkinek tetszett. Voltak, akik gördülékeny dialógust vártak ott, ahol nem volt. A szereplők egy része "össze-vissza" beszélt. Nem öncélúan. De ez a film könnyed megértését zavarta. Telepakolták a mozit CGI-vel, ami viszont (a sztorival együtt) a kommersz felé vitte el a mozit. Egy populáris hangvételű feldolgozás, ami tele van olyan dialógusokkal amik egyáltalán nem könnyen értelmezhető egy átlagos, az orosz kultúrát nem igazán ismerő ember számára. Hiszen egy kulturális viselkedésforma görbe tükrét láthatjuk benne időről-időre. Persze nem csak értetlenkedést (és kritikát) olvashattam a felirattal kapcsolatban, de voltak akiknek tetszett (és remélem most is tetszik még). Érdekes, hogy ők minden esetben e-mail-ben kerestek meg. Szóval a Víj után igazán nem volt olyan nehéz megbirkóznom ezzel a filmmel. Azt mondhatom, hogy nyelvi szempontból nem egy nehéz szöveggel van dolgunk. Persze ez nem azt jelenti, hogy a magyar fordítás tökéletes lenne. Van benne egy-két olyan mondat, amit pontosan nem lehetett lefordítani. Nem "üt" annyira a mondat magyarul, mint az eredeti nyelven. Ugyanakkor a többlettartalom is "kibomlik" az idő múlásával, úgyhogy a figyelmes filmnéző semmiről nem marad le. A film nyelvileg sokszínű, mint az ország ahol készült. De ebben az esetben, vizuálisan, a feliratban nem jelenik meg a sokszínűség.
Az érdeklődök figyelmébe szeretnék ajánlani egy 2014-ben készült ukrán (-holland koprodukcióban készült) filmet is. A címe Племя. Nyugodtan kezdjetek neki, mert megértéséhez nincs szükség magyar feliratfájlra. Szergej, a film főhőse, egy a hallássérültek számára fenntartott bentlakásos iskolájában lakik. Ahogy ez lenni szokott, egy nemhivatalos hierarchia van a bentlakók között. Ilyen esetekben az embernek el kell döntenie, hogy beidomul, vagy szélmalomharcot kezd. Szergej elfogadja a "rendszert", és beilleszkedik. Beleszeret Annába, és rádöbben, hogy ki kell törnie az ördögi körből...

A Narancsos Szerelem cselekménye 2004 október végén játszódik Kjevben. Adva van Roma (A. Csadov), a fiatal fotós, és Kátya a konzervatóriumba járó ifjú zenésznövendék. Kettejük találkozásáról, a köztük fellobbanó szerelemről, kapcsolatukról szól a film.
Egymásra figyelnek, megpróbálják kizárni a külvilágot az életükből, a boldogságukból. Ám az utca hangja, a (világ)politika nem engedi, hogy remeteként éljenek egymásnak. A film képi megjelenítése csodálatos! Az idillt megzavaró tüntetésből gyakorlatilag semmit nem látunk, mégis ez a kis intermezzo tökéletesen megváltoztatja a főszereplők életét. Kicsit olyan ez mint az átlagember mindennapi élete. Él, létezik, próbál boldog lenni, de azok a körülmények, amik elől menekül, utolérik, és könyörtelenül megnehezíti az ember életét. Esetleg tönkre is teszi, vagy el is veszi. És sokszor mindez csak egy apróságnak tűnő dologként érel hozzánk.
A filmben ez az apró esemény az, amit számunkra a sajtó Narancsos Forradalomként ismertetett. Persze eléggé egyoldalúan. Azonban sajátságos módon épp a 2013 év vége óta tartó ukrajnai történések azok (és az ezek miatt a szélesebb nyilvánosság számára is ismerté váló részletek), amik az akkori euforikus eseményeket egészen más megvilágításába helyezik. Egyre inkább nyilvánvaló, hogy hideg, számító politikusok, és üzletemberek kihasználták (2004 október végén, és 2013-2014-ben is) az emberek idealizmusát. A szép szavak, a jól hangzó ideológiák arra voltak jók, hogy a Függetlenség térre kivigyék az embereket.
Az, hogy az önmagát a demokrácia védelmezőjének nevező USA adminisztráció, a saját geopolitikai érdekeinek megfelelően gerjeszti az úgynevezett színes forradalmakat, rendkívül nagy bajnak tartom. Ez így szerintem a demokrácia, a demokratikus eszmék lejáratása, cinikus kihasználása. Hiszen nem az emberekért, de még csak a civil társadalomért sem történtek/történnek a dolgok. Jó tíz évvel ezelőtt beszélgettem egy emberrel. Az orosz belpolitikáról. Kíváncsi voltam a véleményére. Tekintettel arra, hogy "bennfentes" volt. Beszélt sok mindenről. Többek között az oligarchákról is, és arról, hogy úgy általában mennyire nem szeretik őket. Ó, ha így van, akkor miért volt szimpátia tüntetés Hodorkovszkij letartoztatásakor?- kérdeztem kicsit kötekedően. Láttam ám az ajvékoló bábuskákat a híradóban! Azok bértüntetők.- hangzott a válasz. Mik?- kérdeztem. Nem ismertem sem azt a szót amit használt, sem a fogalmat. Egy bővített mondatban elmagyarázta nekem. Megértettem, de fel nem foghattam. Akkor. Ma meg már velünk élő valóság ez a dolog is. Igazából ma sem értem, hogy egy ilyen megnyomorított társadalomban, mint amilyen a magyar is, vannak akik pénzért kimennek tüntetni mások érdekében, de saját maguk érdekeit nem akarják érvényesíteni ugyanott. Ez a mentalitás egyszerre veszélyezteti a tüntetések (ami a polgári társadalmakban figyelemfelhívó illetve "gőz kiengedő szelep" funkcióval szolgál) hitelességét, és erkölcsi alapját.
És hogy álljak ki idealista elképzeléseimért, ha fenn áll a veszély, hogy valakik arra akarják a lelkesedésemet felhasználni, hogy tovább gazdagodjanak?
Honnan tudhatom, hogy mi a társadalom véleménye, ha vannak akik eladják magukat, a hangjukat?
Nem fordult ki magából egy kicsit ez a világ?

A film egy kicsit arról is szól, hogy hiába próbál az ember apolitikus életet élni. A polisz ügyei bármikor benyomulhatnak az életünkben, felborítva az addig békésnek gondolt mindennapjainkat. Az ember közösségi lény, nem menekülhetünk el a közösség elől. Még akkor se ha bezárkózunk egy lakásba, és a lakás beszögelt ablakai mögött kívánunk élni.
Olga Makajeva és Alekszej Csadov
Az elkényelmesedett európai életformánk az ami miatt azt gondoljuk, hogy üvegburában élhetünk. Hogy kivonhatjuk magunkat a körülöttünk zajló történelmi események hatása alól. De ez nincs így. A ma politikai eseményei, a holnap történelme. És hiába menekülünk, utolér. Velünk él. Ha akarjuk, ha nem, beleszól a sorsunkba, körülményeinkbe, életünkbe.

Narancsos Szerelem - És te mit tudsz a szerelemről?
A felirat megtalálható itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése