Apostol

A filmsorozat eredeti címe: Апостол
A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
nyelve: magyar,
kiterjesztése:srt.













Biztos észrevettétek, hogy nem ez az első televíziós sorozat amely felirata felkerül erre a blogra. A tévés sorozatra mindig kevesebbet költenek a megrendelők, mint a nagy, és látványos mozifilmekre. Ez érthető is, hiszen teljesen más a funkciója.
Ugyanakkor feliratot készíteni jóval macerásabb. Főként a hossza miatt. Rengeteg időbe telik egy mozifilmhez feliratot készíteni, hát még egy sorozathoz. Időnként szükség van kitartásra, konokságra is. Nekem az a legjobb, hogyha "egyhuzamba" dolgozok, mert így nem esek ki (annyira) a nyelvi kifejezések világából. (A sorozatra jellemző szleng vagy szakkifejezésekre gondolok. [A Viharkaput két részletben készítettem el, és volt olyan a közepe fel, hogy el kellett gondolkodnom, hogy valahol az elején az adott kifejezést, melyik magyar szóval is adtam vissza. Mert hát ráadásul ugyanaz a szereplő használta. Na ekkor úgy döntöttem, hogyha valaha is újra sorozatba kezdek {akkor úgy gondoltam, hogy az majd a soha napján lesz}, akkor egyszer nekikezdve "megyek" rajta végig.])
2011-ben, mikor elkészültem a 44 augusztusában feliratával, próbáltam utánanézni, hogy a film egyes szereplői milyen alkotásokban szerepeltek még. Jevgenyij Mironov alakítása teljesen lenyűgözött (amikor az erdőben az ellenőrzési pontnál játssza a butácska, de fontoskodó elöljárót, hát az szerintem zseniális alakítás. Kutakodásom során ekkor találkoztam az Apostollal. Eleinte úgy tűnt (a szövegből ahol olvastam róla, nem derült ki, nem egy film, hanem egy filmsorozat), hogy csak egy akciófilmről van szó. Ekkor még nem keltette fel az érdeklődésemet. Hogy mikor, és hogyan történt a "nagy találkozás", lehet hogy egyeseknek furcsa lesz, de már nem emlékszem. Annyi filmet láttam már azóta... Nem mintha keverném őket, de azért amikor újra megnézek egyet közülük, szokott "meglepetés" érni. Jelentek, amik már teljesen elhalványultak, szófordulatok amik fordítására büszke vagyok, vagy amiket ma már nem pontosan úgy fordítanák le... és a többi, és a többi...
Igazából legszívesebben mindig csiszolgatnák rajtuk... de ha így tennék, akkor soha nem is "publikálnék" egyet sem...
Ennyi bevezetés után rátérnék a bejegyzés témájára, ha nem baj...

Az Apostol 1942-ben játszódik. Persze a dátum alapján arra gondolhatnánk, hogy egy ízig-vérig háborús filmsorozatot lát-
hatunk, ha megtekintjük az alkotást. De azért azt mondom, hogy nem. Nem egy elcsépelt téma újra feldolgozásáról van szó. A sorozat cselekménye nem a fronton játszódik.
Ez nem az a sorozat amire ráillenek egy régi-régi dalocska szövege:
"Megy a százhúsz részes tévéadás,
amiben maximum annyi a tanulság,
hogy milyen gonoszok a német katonák,
és milyen bátor a szovjet kapitány..."
 (Pajor Tamás : Rap)
Hát akkor miről szól?
A történetről csak annyut, hogy adva van két testvér, Pjotr (Péter) és Pável (Pál). Egyiküket a néme-
tek kiképzik, és átdobják a szovjet hátországba. Diverzáns cselekmény elkövetését várják tőle. A másik testvér egy kis falucskában tanító. Közben az NKVD szeretné a híres 104.Abwehr kiképző-
iskola titokzatos vezetőjét elkapni. Elindítják az úgynevezett Apostol műveletet...

A sorozat nagy erénye, hogy nem csak a cselekményre koncentrál, hanem megpróbálj bemutatni, hogy milyenek is voltak azok a harmincas-negyvenes évek a Szovjetunióban. Nem dokumentalista alapon, hiszen azért mégis csak egy játékfilm sorozatról van szó, de azért megpróbál objektív képet festeni a korabeli szovjet társadalomról.
A háttérben "ott van minden". Ahogy mondani szokták.
A sztálini tisztogatás, az ételért bárkit szolgáló katonák, az elvhű komisszár, a két rendszer között vergődő kisember...
És ott van, az elv. A Párt utópiája. A Társadalom és az Eszme képviselőinek gondoskodása, amely jobb, és többet nyújt mint a család.

"Az apám Lenin,

és az anyám Nagyézsda Krupszkaja.
És a nagyapám Mihail Kalinyin volt.

Derűsen éltünk a Vörös Téren.
Bajszos Sztálin hozzánk járt ebédelni.
Hoppá!"
(Ez a dalocska felcsendül néhányszor a filmben...
És hogy ez több mint egy ártatlannak álcázott gyerekdal. Mert ott van az a jelenet ami egy árvaházban játszódik. Elég beszédes az a snitt, ahol a sötétben ül a kisfiú, a háttérben pedig a falvédőn a felirat: KRUPSZKAJA NAGYÉZSDA AZ ANYÁNK. Mindez egy stilizált Krupszkaját ábrázoló kép köré írva...)
És az elvnek ellentmondó realitás.
Mivel televíziós sorozatról van szó, minden könnyen emészthető formában található meg a sorozatban. Közvetetten bemutatja azt is, hogy a mai orosz társadalom véleményformálói hogyan viszonyulnak a több mint hetven évvel ezelőtti eseményekhez.

Most pedig néhány mondatban összefoglalom az 1942-es év szovjetunióbeli eseményeit:

1941-42-es év eseményei

1941 nyarán Németország megtámadja a Szovjetuniót. A Vörös Hadsereget készületlenül érte a támadás. (Persze Sorge kémjelentéseiben  folyamatosan értesítette Moszkvát a német támadás lehetőségéről, de a helyzetértékelők nem tulajdonítottak jelentőséget ezeknek az értesüléseknek.

A virágzó német-szovjet külkereskedelem számukra ékesen cáfolta  a legendás szovjet ügynök állításait. A szovjet hadsereg tiszti állománya feltöltetlen volt. A „nagy terror” a fegyveres erőket is elérte. A politikailag megbízhatatlanok ellen koncepciós perek indultak. Ilyenek voltak a bolsevik (!) elkötelezettségűek mellett, azok is, akiknek a katonai pályafutása a cárizmus idején kezdődött. Ezek a tisztek ott voltak a Vörös Hadsereg születésekor (1918), munkájukkal tevékenyen hozzájárul-

tak az új ország katonai erejének megalapozásában, harcra való felkészítésében. Ezek a volt cári tisztek elsősorban katonának tekintették magukat. Katonának és hazafinak. Állampolgári kötelessé-

güknek érezték, hogy a fiatal Szovjet-Oroszország védelmét megszervezzék. Többen közülük vezető beosztásban voltak a harmincas években (például Tuhacsevszkij). Az elvhű bolsevikok is szálkák voltak a pártvezetés szemében (Tuhacsevszkij a "közös metszet" része. A cárizmus alatt végezte katonai tanulmányait, de elvhű bolsevik is volt.). A harmincas évekre a Bolsevik Pártban kisebbségbe kerültek a ’17 előtti aktivisták, párttagok. A sztálini pártpolitikának megfelelően tömegével vették be az embereket pártba. Így érték el, hogy az ideológiát következmények nélkül felhígíthassák. A megje-

lenő új párttagság jelentős része karrierista volt. A nómenklatúrának a tagjának lenni gazdasági, és társadalmi előnyökkel járt. Az egyszerű párttag is könnyebben élt, mint a nem párttag. Ugyanakkor a Párt bizalmából kieső személyek élete, még a nem párttagok életénél is sanyarúbb lett. Ez a megél-

hetési párttagokat megtanította arra, hogy akár elvtelenül is kiszolgálják a legfelsőbb pártvezetést. Sztálin személyi kultusza erre alapult.

(A hruscsovi éra ezt a jelenséget jellemző módon a "párt vezetése elszakadt a tagság tömegeitől" parafrázissal jellemezte. Hát igen, így hamisítja a politika a valóságot.)

A régi bolsevikok [1917 előtti párttagok] számára Sztálin pártvezetői legitimitása nem feltétlenül volt evidencia. Tudhatták, hogy az illegalitás korában Sztálin szava egyáltalán nem volt megkérdőjelez-

hetetlen. Sőt! A nagy tisztogatás ezért is elsősorban a párt régi harcosai ellen irányult. Ehhez járult még, a nem politikai alapon, hanem személyes érdekek, ellenérdekek talaján kiserkenő bosszúk. Amik feljelentésekben manifesztálódtak. Persze ezek a piti alakok a feljelentéseikben nem a valóságot írták meg, hanem politikai indokokkal ideologizálták meg tettüket.

A volt cári tisztekkel az volt a baj, hogy hirtelen megbízhatatlanná váltak a rendszer vezetői szemé-

ben. Erre részben indok lehet az is, hogy többjük jelentős karriert tudhatott maga mögött. Ők alkot-

ták a Vörös Hadsereg gerincét.

A megüresedett posztokra természetesen új, fiatal és tapasztalatlan tisztek kerültek. Tapasztalatlanok voltak, de az új rendszer nevelte ki őket, tehát a feladatra alkalmasabbak mint a harcedzett, sokat látott „régi” tisztek.)

A németek nyári lendülete ősz végére megtört.

Hitler az 1942-es évhez sok reményt fűzött.

Az 1941-es kudarcok után a szovjet hadvezetőség számára létfontosságú a sikerek felmutatása.

A németek levonták az ’41-es év oroszországi hadjáratának tanúságait. Tudták, hogy nem képesek a teljes frontszakaszon támadni. Ezért csak a déli arcvonalukra koncentráltak. A középső frontszaka-

szon védelemre rendezkedtek be, északon pedig az elsődleges cél Leningrád elfoglalása volt. Ezután ezen a szakaszon is védelembe mentek volna át. A déli fronton négy lépcsős támadást terveztek:

1. Voronyezs elfoglalása,

2. Donyec és a Don közötti szovjet erők felszámolása,

3. Sztálingrád elfoglalása,

4. a Kaukázus teljes bekebezése.

Így nemcsak a legjelentősebb szovjet erőket semmisítették volna meg, hanem a leglényegesebb szén-,vasérc-,és olajlelőhelyeket is birtokukba kaparinthatták volna.

Az 1942-es év a szovjetek szempontjából jól indult. A moszkvai győzelem visszaadta a katonák ön-

bizalmát. Úgy kellett ez a diadal az ország vezetésének, mint éhezőnek a falat kenyér. Közben a szovjet gazdaság helyzete is stabilizálódni kezdett. Ez, és az hogy az amerikai  kölcsönbérleti szerződés haszonélvezője lett a Szovjetunió (is, hiszen a törvényt az amerikai döntéshozók eredetileg Nagy Britannia megsegítésére hozták létre. Churchill közbenjárására terjesztik ki a Szovjetunióra is. Ezzel megindulnak az amerikai fegyver és élelmiszer segélyek [angol hajókon és kísérettel] a Szovjetunióba.) kedvezően hatott a Vörös Hadsereg ellátására, és ezáltal a moráljára is. (De ez az év elején még nem éreztette hatását.)

A kívánt sikerek elérése érdekében a szovjet hadvezetés erőltette a ’41 decemberében elkezdett offenzíva folytatását, ami azonban elsősorban az utánpótlási nehézségek miatt márciusra kifulladt. A szovjet csapatok védelembe mentek át. Úgy gondolták, hogy a németek nyáron újra megtámadják Moszkvát. Terveik szerint a front teljes szakaszán kisebb-nagyobb offenzívákkal törik meg az ellen-

séges erőket, akadályozzák meg terveik kibontakozását. A szovjet vezérkarban többen hibásnak gondolták ezt a taktikát, de Sztálin teljesen magáévá tette.

1942 elején létrehozzák a Krími Frontot, azzal a feladattal, hogy a Krím-félszigetet felszabadítsák a német megszállás alól. Háromszor próbálkoztak ezzel. Mindhárom esetben eredménytelenül. Utólagos értékelések szerint a kudarchoz jelentősen hozzájárult Mehlisz, aki politikai főkommiszárként került ide. Hozzá nem értése több súlyos hadvezetési hibát eredményezett. (Sztálin kedvelte (a személyi titkára is volt). A ’30-as években, az úgynevezett tisztogatások során kitűnt erőszakosságával, de gyakorlatilag semmihez sem értett. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, több jelentős, egymással összefüggésbe sem hozható területek vezető funkcionáriusa volt élete során.)

Május 8.-án Manstein tábornok csapatai ellentámadásba mentek át. Elfoglalták a kercsi hídfőt. Szevasztopolt veszélyeztették a német csapatok…

Közben Harkovnál egy igen jelentős csata kezdődött. A szovjet csapatokat Tyimosenko tábornok vezette. A szovjet támadás célja csak Harkov visszafoglalása volt. De a németek is terveztek erre a vidékre egy offenzívát…

A szovjet támadás jól indult. A csapatok már Poltava és Harkov közelébe jártak, amikor a németek bevetették tartalékaikat. Von Bock tábornagy vezetésével támadó német és román csapatok összeroppantották szovjet alakulatokat (Tyimosenko hiába kért erősítést.). Sztálin a kialakult helyzet ellenére tovább erőltette a támadást. A németek bekerítették a szovjet csapatokat, majd fel is számolták őket. Három szovjet hadsereg semmisült meg, a hadifoglyok számát 200 000-re becsülik.

Június 7.-én megindul a támadás Szevasztopol ellen.

A város ostroma ’41 októberében kezdődött. A ’42-es krími hadjárat reményt adott a védőknek, hogy az ostrom megszűnik, de májusra minden reményük elveszett…

A németek lerohanták a sziklába vájt bunkerek övezetét. Nagy küzdelemmel napról napra haladtak előre. Június 12.-én bevették a Szevasztopollal szemben lévő Szevernaja támaszpontot, és ezzel elzárták a várost a tengertől. Sorra esnek kell a szovjet páncéloserődök (mint például a Makszim Gorkij, vagy a Malakov is). Június végén már a városban folyik a harc. Július 2.-án Szevasztopol elesik.

Mégis Szevasztopol védelme a Nagy Honvédő Háború egyik toposzává vált.

280mm-es K5, a Karcsú Berta

A város ostromához felhasználták azokat a csak vasúton szállítható nagyon nagy kaliberű ágyúkat, amelyeket eredetileg a Maginot-vonal elleni támadáshoz készítettek. A védők hősiességét később több művészeti alkotáson is ábrázolták.(Például Filcsenkov öt matrózát, akik kézigrántokkal mentek a harckocsik ellen.)

A. Dejneka :  Szevasztopol védelme

A város 250 napig állt ellen.

Szevasztopol

Von Mansteint előléptették tábornaggyá, és átvezényelték. A Leningrádot ostromló erők főparancsnoka lett. Ezt a várost már ’41 szeptemberében bekerítették a német csapatok.

Szeptember 4.-étől rendszeresen bombázták, és ágyúzták a várost az ostromlók. A város lakói nélkülöztek. A szovjet vezetés nem  tudta kiüríteni a várost. Az élelmiszer készletek gyorsan fogytak A fejadagokat többször csökkentették. Nem volt elég a tüzelő sem. A szovjet vezetés légihídon próbálta ellátni a várost, de ezt a német repülőgépek megakadályozták. Miután télen befagyott a Lagoda-tó, így lehetővé vált a befagyott jegén teherautó konvojok indítása a városba. Így tudtak egy idő után ellátást biztosítani a városnak. Decemberben már tömegesen haltak éhen az emberek. Egy munkás hivatalos fejadagja 25 dkg kenyér, 2 dkg zsír, 5 dkg hús, és 2 dkg cukor. (körülbelül 1000 kalória) A tisztviselők, és a gyerekek ennél kevesebbet kaptak (500-700 kalória). Megjelenik a városban helyenként a kannibalizmus is.

A Lagodat-tón keresztül először februárban érkezik szállítmány a városba.

1942. áprilisában lefektetnek egy olajvezetéket, így fűtőanyag is tud a városba érkezni.

1942 nyarán további súlyos vereségek érik a Vörös Hadsereget. És még nem is indult el a nagy német offenzíva…

A Blau-hadművelet keretében Orjoltól délre List és von Bock vezetésével gyűlekeznek a német csapatok…

Június 28.-án megindulnak Voronyezs irányába. Kurszktól délre áttörik a szovjet védelmi vonalat, és július 6.-án elérik a Don folyót, és nem sokára bevonulnak Voronyezsbe. Itt heves harcok voltak. A szovjetek megpróbálkoztak ellentámadásokkal is. Közben sikerült a németeknek a doni iparvidéket elfoglalniuk. Ugyanakkor az ottani szovjet csapatokat nem tudták megsemmisíteni, mert nem tudták bekeríteni őket.

A hagyományos bekerítő hadmozdulatoknak, az úgynevezett katlanba zárásoknak vége lett. A szovjet hadvezetés számára a területnyerés, megtartás helyett az időnyerés lett elsődleges fontosságú. Július végéig megakadályozták, hogy a németek sikereket érjenek el

Július 28.-án Novocserkasszt és Rosztovot elfoglalják a németek.

A német „B” hadseregcsoport megkapja az új feladatát, Sztálingrád elfoglalását.

Az „A” hadseregcsoport feladata a teljes fekete-tengeri partvidék, és a Kaukázus elfoglalása.

Így a német támadás arcvonala több mint 4000 kilométeres lett.

Az „A” hadseregcsoport gyors támadásba kezdett. Augusztus 8.-ára elérték az első kisebb olajmezőt. 21.-én a Kaukázus legmagasabb csúcsára kitűzték a horogkeresztes zászlót. (A németek természetesen egyből kihasználják az erről készült fotót propaganda célre. A moszkvai reakció erre az, hogy trükkfelvétel az egész.)

Huszonötödikére elérik a németek a grozniji olajmezők északi szélét (ez 90 km-e van magától Groznijtól).

A Tamany-félsziget és Novorosszij elfoglalása után véget ért a német előrenyomulás. Az erősödő szovjet ellenállás megakasztotta a lendületet. A Kaukázus védelmére a Vörös Hadsereg átcsoportosítja erőit. Szibériai csapatokkal töltik fel a kaukázusi alakulatokat.

Szeptember 10.-én Hitler leváltja List tábornagyot. Utódjául saját magát nevezi ki. Közben a szovjetek folytatják hadseregük átszervezését. (De nem csak szervezetileg. Ekkortól van újra váll-lap a szovjet egyenruhákon.)

A német támadás a Kaukázusban véglegesen elakad.

(Erről nagy megnyugvással értesülnek Londonban. Churchillék tartottak attól, hogy a Kaukázus elfoglalása után a hitleri csapatok a Közel-Kelet, és Perzsia [Irán] felé folytatják az előrenyomulást, hogy birtokukba vegyék az ottani olajkutakat. A németek megpróbálták kiterjeszteni a befolyásukat a Közel-Keletre. Megjelentek ügynökeik, akik kapcsolatba léptek a helyi arab vezetőkkel. Uszítottak a brit uralom ellen, és közben a nácizmussal megfertőzték a közgondolkodást. De nem csak a brit mandátumi területen ügyködtek, hanem átszivárogtak a független Iránba is. Reza Pahlavi iráni sah nem titkolta Hitler iránti rokonszenvét. Így országában hamar "betelepült" a német titkosszolgálat. A britek aggódtak, hogy hadiflottájuk olajellátása veszélybe kerül. A szovjet kormány háromszor figyelmeztette a sahot, hogy a német titkosszolgálat iráni jelenléte veszélyezteti a Szovjetunió érdekeit. 1941.augusztus 25.-én szovjet és brit csapatok átlépik az iráni határt, és bejelentették, hogy a háború végéig ellenőrzésük alá vonják az országot. A sahot felszólították, hogy mondjon le a hatalomról. Reza Pahlavi eleget tesz a kérésüknek, és lemond fia javára. Gyermeke lesz az új sah, egészen az 1979-es iszlám forradalomig.)  

Sztálingrádnál azonban még sikert sikerre halmoznak a németek.

Július 17.-e és augusztus 4.-e között csak arra van erejük a szovjeteknek, hogy lassítsák a német előrenyomulást, amíg a sztálingrádi védművek elkészülnek.

Augusztus első felében a Wehrmacht arra törekszik, hogy bekerítse Sztálingrádot.

Augusztus 19.-én Paulus tábornok utasítást ad Sztálingrád elfoglalására.

Sztálingrád ostroma a Nagy Honvédő Háború másik nagy toposza.

1942 végére a német hódítás elérte maximumát. A szén-, a vasérc-, a mangánkészlet több mint a fele a németek birtokába került, a legnagyobb mezőgazdasági területekkel együtt. A Szovjetunió lakosai közül 48 millió élt a megszállt területeken.

Georgij Konsztantyinovics Zsukov

Augusztus 9.-én Zsukov tábornokot kinevezik a legfelsőbb parancsnok (Sztálin) helyettesévé.

Sztálin szeptember közepén megbízza Zsukovot és Vaziljevszkij vezérkari főnököt, hogy dolgozzanak ki egy ellentámadás terveit.

Október már az ellentámadásra való felkészüléssel telik el.

Az ellentámadás helye Sztálingrád és a Don kanyar.

A szovjet erőket három csoportra osztják. A Délnyugati Front vezetője Vatutyin altábornagy lesz. Szerafimovicsnál  egy jelentős hídfőállással rendelkezik ez a hadsereg csoport. A Sztálingrádi Front szeptembertől Doni Front néven a Volgán túl állomásozik, és Rokosszovszkij tábornok vezeti. Létrehozták Sztálingrádtól délre a Jerjomenko tábornok vezette Sztálingrádi Frontot. A terv az volt, hogy a Délnyugati Front észak-déli, illetve észak-délkeleti irányba támad,a Sztálingrádi Front pedig északnyugati, illetve délnyugati irányba. Így bekeríthetik a Sztálingrádnál harcoló német csapatokat, és a kaukázusi német csapatok ellen is támadást indíthatnak északkeleti irányból.

November első két hetében 160 000 katona, 430 tank, 14 000 gépkocsi kelt át a Volgán…

Végül az ellentámadás november 19.-én indult meg.

A német hadvezetés november elején kiadott hadműveleti utasítása szerint az 1942-es évben szovjet támadás már nem volt várható.

A szovjet csapatok Szerafimovics és Kletszkaja között áttörték a 3. román hadsereg állásait. A német tartalék erők képtelenek voltak az áttörési pontokat elreteszelni.

21.-ére a szovjet egységek elfoglalták Kalacsot, a németek rájöttek, hogy könnyen harapófogóba kerülhetnek. Hitler elzárkózott a visszavonulástól. Von Mansteint kinevezte a létrehozandó „Don” hadseregcsoport élére. Az új hadseregcsoport feladata a szovjet támadás megállítása, és a Sztálin-

grádnál bekerített német csapatok (6.hadsereg) kiszabadítása volt.

A 6.hadseregnek megtiltották a kitörést, feladatuk a körkörös védelemre valót berendezkedés volt. Így kellett megvárniuk a felmentő csapatokat.

Manstein rendelkezésére bocsátottak addig a volt Franciaország területén, és Németországban állomásozó friss csapatokat, a Kaukázusból átcsoportosított erőket, illetve eddig még be nem vetett román csapatokat. Manstein tartva a bekerítéstől szorgalmazta, hogy az „A” hadseregcsoport vonuljon ki a Kaukázusból.

Közben a szovjet csapatok megkezdték a bekerített németek felmorzsolását.

December 12.-én Manstein utasítására megindultak Hoth vezérezredes páncélosai. Ez az ellentámadást végül Malinovszkij gárdahadserege megállította (Hoth 45 km-re közelítette meg a körbezárt 6. hadsereget.).

December 16.-án Vatutyin újabb támadást indít…

1942-43-as események

De a Sztálingrádért folytatott küzdelemről nem kívánok most többet írni.

Célom az volt csupán, nagy vázlatosan ismertessem az 1942-es év főbb eseményeit .

Hiszen az Apostol című televíziós sorozat épp ebben az időszakban játszódik.

Akkor amikor a német hadsereg ereje teljében nyomul előre, de a szovjet erők már kezdik összeszedni magukat…

Mégis ez az év az utolsó, amikor a németek, és a velük rokonszenvezők kétségek nélkül bízhatnak a Reich végső győzelmében.

De a következő év, az 1943-as, már egyértelműen megmutatja, hogy a német fegyverek legyőzhetetlenségébe vetett hit csalfa vak remény csupán.

Jevgenyij Mironov

És most következzék néhány mondat a sorozat főszereplőit alakító színészekről:

DARJA MOROZ

1983. szeptember 1.-jén született Leningárdban. Marina Levtova színésznő, és Jurij Moroz rendező gyermekeként. Már elég korán, három hónapos korában, szerepel filmen. Gyerekként művészeti tornára is járt, de edzője nem találta tehetségesnek, ezért abbahagyta. Ezután  műkorcsolyázni kezdett. Általános iskolai tanulmányai alatt öt filmben is szerepelt.

Szülei nem akarták befolyásolni a pályaválasztását, mégis a filmnél, a színjátszásnál kötött ki. A Moszkvai Művész Színház iskolai stúdiójában végzett 2003-ban.

2010. szeptember 5.-én megszületik Anna lánya (férje Konsztantyin Bogomolov rendező.)

NYIKOLÁJ FOMENKO

Nyikoláj Vlagyimirovics Fomenko 1962.április 30.-án született Leningrádban. Édesanyja Galina Nyikolojevna (leánykori családneve Fjodorovna) balerinának tanult a Vaganova intézetbe, de egy sérülése miatt pályát kellett változtatnia. Végül építészmérnök lett.

Nyikoláj édesapja, Vlagyimir Vlagyimirovics, fizikus az Orosz Tudományos Akadémia levelező tagja. A rakéta fejlesztésben szerzett elévülhetetlen érdemeket. A Cambridge Enkciklopédia a 20.század 500 legjelentősebb tudósa közé választotta.

Nyikoláj a középiskola után a Leningrádi Állami Színház Intézetetben tanult.

Tanulmányai befejezése után karrierje szerteágazó. Zenész, színész, rádiós- és televíziós műsorvezető. Autóversenyző, a Marussia Motors elnöke.

Filmes karrierje 1983-ban indult el.  Egészen 1997-ig csak kisebb szerepekben szerepelt. Vlagyimir Maskov „Сирота казанская” című filmjében kapja az első főszerepet (Kolját alakítja). Szereti az extrém sportokat.

JEVGENYIJ MIRONOV

1966. november 29.-én született a Szaratovbeli Tatiscsevo-5 (ma Szvetlij-nek hívják) nevű katonák részére épített településen, Tamara és Vitalij Mironov gyermekeként.
Édesapa sofőr volt, az édesanyja pedig egy karácsonyfa díszeket előállító üzem termékeit forgalmazta. Mindketten nagy színházrajongók voltak, és mellette lelkes amatőr színészek is. Nem véletlen, hogy Jevgenyij is már kora gyermekkora óta arról álmodott, hogy színész lesz. Gyermekkorában nem csak zeneiskolába járt, de egy amatőr táncegyüttest is erősített. Testvérével, Okszánával közösen családi bábszínház előadásokat is tartottak. Maguk készítették a bábokat, és a jelenetet is maguk „írták”, rendezték. A rokonok részére előadásokat tartottak. 
Okszána Mironova végül balett táncos lett. Eleinte a Szaratov Intézetben tanult, majd a Szentpétervári Vaganova Balett Intézetben. Érettségi után meghívják az Állami Klasszikus Balett Intézetbe, ahol tíz éven keresztül táncolt. Jelenleg balettet oktat, nem középiskolai fokon…

Gyermekkori álma volt Jevgenyijnek, hogy színész legyen.

Már az általános iskolába jelentkezett a színjátszó körbe.1982-ben érettségizett, majd 

jelentkezett a Szaratov Színházi Főiskolába. Négy évvel később, 1986-ban sikerrel be is 

fejezte az itteni tanulmányait. A diploma megszerzése után ajánlatott kapott a Szaratov 

Ifjúsági Színháztól, amit nem fogadott el. Moszkvában megy, és ott folytatja a tanulmányait.

A Moszkvai Művész Színház  iskola-stúdiójában a képzést 1990-ben fejezi be.

Mindjárt három színházból is kap ajánlatot. 

1988.-ban szerepelt először filmvásznon. A filmes karrierje kezdetén jellemzően alacsony költségvetésű filmekben szerepel. Miután "felfedezik" a filmes rendezők, egyre nívósabb filmekben kezd el szerepelni. Ezáltal a tehetsége, és a neve mind szélesebb körben kezd ismertté válni. Egyre-másra ítélik oda neki a nevesebbnél nevesebb díjakat. (Például Valerij Todorkovszkij  „Любовь” című alkotásának köszönhetően 1992-ben megkapja a legjobb férfi szereplő díját is.)
Mára egyértelműen az orosz mozi egyik csillagának számít. 
Ugyanakkor a film kedvéért nem hanyagolta el a színpadot se.
Színházi tevékenységeit is a hazai (oroszországi), és nemzetközi sikerek kísérik.
Feltétlenül meg szeretném jegyezni, hogy a közösségi élete példamutató.
Elől jár a jótékonykodásban, az adakozásban és a társadalmi munkában.
Jelenleg is Moszkvában él, és ott is dolgozik.

Darja Moroz

A blogon már van egy-két olyan film amely Jevgenyij Vitaljevics Mironov főszereplésével készült (44 augusztusában, Vadászat a Piranhára), de ezek, az Apostol-lal együtt kalandfilmek, és mint ilyenek, az úgynevezett "könnyedebb műfajhoz" tartoznak. (Bár szerintem ezekbe a filmekben is fel-felcsillan tehetsége.) Szeretnék valamikor a közeljövőben egy egészen másfajta filmjéhez is feliratot készíteni...
De hát annyi tervem van még...

Nyikoláj Fomenko

A film jobb megértése érdekében szeretnék néhány mondatot írni két szervezetről. Pontosabban egy szervezetről, és egy katonai alakulatról.

Orosz összharci szövetség (Русский общевоинский союз) 

 

Az Orosz összharci szövetséget 1924-ben alapította P.N. Vrangel báró. Ő az aki az egyik fővezére volt a fehéreknek a polgárháború idején. (Érdekes, hogy ezek az alakulatok nem nevezték magukat soha fehéreknek. Ezt az elnevezést a bolsevikok ragasztották rájuk. Lenin és csapata mindig is szimpatizált a jakobinusokkal. Robespierre és társai magukat a vörös színnel azonosították, politikai ellenfeleik a girondisták pedig a fehérrel. Ugyanakkor a vörös a Forradalom színe is, ezért a kommunista mozgalomnak már a kezdetektől egyik jelképe lett. E két tényből származik az a szemantikai „fogás”, hogy a kommunisták önmagukat a vörösöknek, míg ellenfeleiket fehéreknek nevezték. Ezzel mintegy megbélyegezték riválisaikat. Illetve belekényszerítették őket egy olyan szemantikai harcba, ahonnan nem jöhettek ki győztesként. Mert egyrészt a történelmi analógiát felhasználva a jakobinus mozgalmat egyértelműen pozitív mozgalomnak írták le, másrészt sugallták, hogy a történelem tanúsága szerint is ők az „életképesebbek”, hiszen a hegypárt is legyőzte a girondistákat, kiszorította őket a hatalomból. Arról nem is beszélve, hogy a közbeszédbe a Forradalom kifejezést (aminek jelképe a vörös szín) csak pozitív kontextusban használták. A magukat antikommunistáknak vallók pedig amikor „vörösöznek”, épp azzal a kifejezéssel nevezik a kommunistákat, amely kifejezés az egyik jelentős ideológiai vezetőjüknek, Leninnek, annyira kedves volt. ) A szervezet célja az volt, hogy mintegy ernyőszervezetként összefogja az emigránsok különböző szervezeteit, egyesületeit. Illetve az emigránsok leszármazottjainak (akik nem kötődnek már egyetlen orosz emigráns szervezethez) közösségi teret szolgáltathasson. Az orosz önazonosságukat, közösségtudatukat, nemzettudatukat ápolhassák. A 2.világháború előtt a legnagyobb emigrációs szervezet volt (egyébként a mai napig létezik a szervezet, de jelentősséget természetesen elvesztette. Azért is hiszen 1945-47 között az addig jelentős orosz emigrációt Sztálin angol és amerikai segítséggel gyakorlatilag felszámolta.)

A ROVSz központja Párizsban volt, de voltak irodái Dél-Amerikában, Kínában, az USÁ-ban, és Európa több városában is. 1929-től újsága is van a mozgalomnak, Csaszovoj néven adták ki 1988 elejéig.

Bár egy rövid időszakban (1941-45 között) az újság kiadás szünetelt.

A szovjet titkosszolgálat a kezdetektől igyekezett megbénítani a szervezetet. A vezetőség találkozóinak titkosszolgálati módszerekkel történő megfigyelésétől (lehallgatások) kezdve, a vezetőségbe való beépülésen át, az emberrablásig minden előfordult ebben az időszakban.

A ROVSz tagjai tevőlegesen is harcoltak a kommunisták ellen. Önkénteseik ott voltak, és harcoltak Kínában és Spanyolországban is.

A 2.világháború alatt a szervezet egyes tagjai a németekkel harcolt, mások a szövetségesekkel. 1939 szeptemberétől a párizsi részleg aktívan támogatja francia hadsereget. Ugyanez év októberében a falangisták elismerik a ROVSz önkéntesek segítségét a polgárháború folyamán, és az önkénteseket véglegesen integrálják az új spanyol hadseregbe. 1939 decemberében felajánlja a ROVSz a finneknek, hogy önkéntesekkel segítenék a Vörös Hadsereg elleni harcot (első finn háború).

A ROVSz harcosai Spanyolországban

1940. február-márciusában a ROVSz önkéntesei a finnekkel közösen küzd a Vörös Hadsereg ellen.

1941. április 6. Jugoszlávia megszállása. Az akcióban német csapatok jelentős segítséget kapnak a ROVSz-tól. A 4.ROVSz Divíziót I.G.Barbovics tábornok, a Kubánszkiji Divíziót V.Z. Zborovszkij  és a Kozák Őrezredet A.I. Rogozsin ezredes vezeti. A jugoszláv kapituláció után a németek megtiltják a ROVSz-nak, hogy a volt Jugoszlávia területén tevékenykedjen.

A Szovjetunió megtámadása után több ROVSz-hoz köthető tiszt önkéntesnek jelentkezik a német hadseregbe. Ezen katonák elsődleges célja, hogy tevőlegesen is harcoljanak a kommunisták ellen. Mindezt megelőzte, hogy még ez év májusában Walther von Baruchitsch a német vezérkar tábornagya kéri a szervezet segítségét, az esetleges Szovjetunió elleni hadjárat esetére.

1941. szeptember 12.-én jugoszláv területen elkezdődik a Jugoszláviai Orosz Hadtest kiképzése, és egységekbe szervezése. Az új alakulat főként a ROVSzosokra alapul.

1942. márciusában az Orosz Hadtest megjelenik Bulgáriában.

1944. őszén a szovjet hatóságok követelik, hogy a Belgium területén lévő ROVSz tiszteket adják át nekik. De ez még csak a kezdett… Hajtóvadászat indul minden egyes ember után, aki orosz létére bármely német fegyveres alakulat tagja volt a háború alatt...

Látogató a kozákoknál

És most következzék néhány mondat egy katonai alakulatról...

A 104-es Abwehr csapat

A Szovjetunió megszállt területein a német hadseregnek a fő célja az adminisztráció fenntartása, és a megtorló egységek „üzemeltetése” volt. A náci fajelméletből következően, nem egyszerű rabló hadjárat volt az 1941-ben kezdődő háború, hanem államilag elkövetett etnikai alapú rablógyilkosságok sorozata. Az elsősorban Alfred Rosenberg nevéhez köthető (De a végső „szakmai lektor” maga Adolf Hitler volt. Érdekes az a történetecske, mely szerint Rosenberg egyszer azt találta mondani a Führernek, hogy mi lenne ha a csehekről is kiderülne, hogy ők is az úgynevezett árja népek közé tartoznak. A Vezér reakció csak annyi volt: „Még hogy árják a csehek! Rajzoljon a képükre bajszot, úgy néznének ki mint a magyarok!”. Igen, a Harmadik Birodalom etnikai tervei között a magyar népre a rabszolga státusz várt volna. Persze ez is jobb mint ami a szlávokra [részleges kiirtás], vagy mint ami a zsidókra [teljes kiirtás].) áltudománnyal, az úgynevezett náci fajelmélettel magyarázták ennek szükségességét. Napjainkban egyes történészek megpróbálják relativizálni ezt (és van rá politikai igény), de a partizán vadászatok áldozatai főként nem gerillák voltak. A polgári lakossággal szembeni kegyetlenkedéseket nem, hogy meg sem próbálták megtorolni, hanem szinte elvárták. Persze ez pszichésen erősen megviselte a besorozott katonák egy részét. Mindez erősen gyengítette a harci szellemet. Ezért egy idő után a harcoló alakulatoktól ezt a „feladatot” átcsoportosították a speciális gyilkoló egységekhez. (Akiknél egy idő után szintén pszichés problémák jelentkeztek. Ezután kezdték kidolgozni, és alkalmazni a technikai vívmányokat, ezáltal ipari léptékű tették a népirtást.)

De az úgynevezett  megtorló egységek mellett (azok munkáját is segítendő), szükség volt a megszállt területeken spiclikre is. Ezek a beszervezett ügynökök, értelemszerűen a helyi lakosok közül került ki. (A filmsorozatból is kiderül, hogy ezek az emberek sokszor azért álltak német szolgálatba, hogy a napi betevő falatjuk biztosítva legyen. A céljuk túlélni a mát. Hát igen, az éhség nagy úr.) A moszkvai vezetés kezdetektől nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a kollaborálások, és az emberiség elleni bűntettek jól dokumentálva legyenek. A hadiszerencse megfordulta után, az NKVD konkrét listák alapján szedte össze a németekkel együttműködőket. (A hazánk területét 1944-ben elérő Vörös Hadsereget is konkrét listákkal rendelkező NKVDsek kísérték, és szedték össze a hadifoglyok közül azokat, akiket a Don kanyar, és az Ukrán SzSzK területén elkövetett kegyetlenkedésekkel vádoltak.)

Érdekességként megemlíteném, hogy a szövetséges hatalmak vezetői Teheránba megegyeztek abban, hogy a háború után felelősségre vonják majd a rémtettek elkövetőit, és azokat akik erre parancsot adtak. Sztálin volt az aki javasolta, hogy bírósági tárgyalás előzze meg az akasztásokat. Sem Churchill, sem Roosevelt nem tartott ezt fontosnak. Ők az egyszerű ítélet végrehajtást preferálták. Sztálin kitartott kérése mellett. Ekkora már több tízezer oldalnyi irata volt a szovjet szerveknek ebben a témakörben…


A német közigazgatás az új ügynökhálózatát nem csak a partizánok ellen használta, hanem átjutatott ügynököket a szovjetek hátországába is, különböző kém vagy diverzáns feladatokkal. (A 44 augusztusában című filmnek is ez az alapsztorija. Pontosabban, hogy a SzMERS hogyan nyomoz a diverzánsok után.)

A fénykép a lettek által lakott területen készült

A sorozatban szereplő 104-es Abwehr csapat valóban létezett. A rádióhívójele a „Marsz” volt. Már 1941 szeptemberében tevékenykedik pszkovi központtal. Főparancsnoksága Pszkovban az Internacionalnij utca 5 szám alatt volt, és Omszkban voltak a barakkjai. Feladata a 204-es, és a 304-es Abwehr egységgel együtt az volt, hogy diverzáns, felderítő- és kémtevékenységgel támogassa a 16. és 18. német hadsereget a Leningrádi- és a Volhovszkiji Front körzetében. ( A Pszkov város múltjával foglalkozó weblap is erről tanúskodik.) A 104-es Abwehr csapat a legénységét elsősorban a königsbergi, a szuvalki, a kaunasi, és a rigai koncentrációs táborok hadifoglyai közül toborozta. A hadifoglyok döntésüket alapvetően nem ideológia alapon hozták meg. Hanem a túlélés reménye… A jelentkezők „előképzésen” vettek részt, mielőtt az alakulat tagjai lettek. Ezek a kiképzések Breitenfurtban (Ausztria), Bariszavban (Борисов, Fehéroroszország), Baldonéban (Балдоне, Lettország), Varsóban, és Müzában (Мызa, Észtország) voltak. Mindegyik iskolában a tanulók létszáma 50 és 300 között volt. A kiképzés időtartalma függött a megszerzendő „szakképesítés”-től. A felderítőké 2 héttől, akár egy hónapig is eltartott, a diverzánoské 2 hónapos volt, míg a rádiós képzés akár 4 hónapig is eltartott.
(Ezekről, pontosabban ilyen diverzáns csapatokról [amelyek bevetéskor csak néhány főből állt csupán] több filmben is "megemlékeznek". Nem véletlen, hiszen többrétű feladatuk nagyszerű lehetőség akciófilmek témájához. A Zvezda [amelynek 1949-es, eredeti verziója kicsit patetikus nekem... Pedig ahogy körülnézek újra divatba jön ez a stílus... Viszont a 2002-es remake-je, ami Igor Petrenko főszereplésével készült, elég korszerű, legalábbis szerintem.] története is egy ilyen felderítő csapat körül bonyolódik. De a Halál archívuma című NDK-s televíziós sorozatra is utalhatnék...)



Anatolij Terescsenko SzMERS a banderisták ellen (A háború utáni háború) című könyvéből is tudható, hogy a Sztálingrádi és az 1.Ukrán Front ellen is bevettették a 104.-es Abwehr csoportot. (Tekintettel arra, hogy a Sztálingrádi Fronot csak 1942 legvégén, az 1.Ukrán Frontot pedig még később hozzák létre, ez az információ egyáltalán nem mond ellent annak, hogy ’42 decembere előtt a Leningrádi Front körzetében (is) tevékenykedett ez az egység.)


A sorozat egyik cselekmény szála Anders lengyel tábornokhoz kötödik.
De ki is volt Anders tábornok?

Wladyszlaw Anders

Wladyslaw Anders 1892.augusztus 11.-én született az cári Orosz Birodalom területén. Édesapja Albert Anders balti-német. (Az ausburgi hitvallást követő Lengyel Protestáns Egyház tagja volt. Később amikor szovjet fogságban volt, megsérült a lába, és gyógyulása után katolizált.) Iskolai tanulmányai befejezése után a cári hadsereg tisztje lett. Az első világháború után a lengyel hadseregben szolgált. A második világháború hajnalán egy lovas dandár parancsnoka volt.

Harcolt a németek ellen, de vissza kellett vonulnia. Közben az NKVD letartóztatja. Először Lvovba raboskodik, később a Lubjankán.

1939. szeptemberében megszakadnak a diplomáciai kapcsolatok a Szovjetunió, és Lengyelország között. Ennek egyetlen oka van, a szovjet csapatok (a Molotov-Ribbentropp paktum megállapodása szerint) az oroszországi polgárháborúval párhuzamosan zajló szovjet-lengyel háború során elvesztett területeket visszafoglalta a Vörös Hadsereg. Több mint másfél millió lengyel állampolgárt, köztük 200 000 katonát deportált az NKVD a gulágra. 1941-ben, miután a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót, Sztálin elkezdett az atlanti hatalmak felé orientálódni. A londoni kormánnyal való párbeszéd megindulása után, a Londonban tartózkodó emigráns lengyel kormánnyal is normalizálta a viszonyát.

Közben Anders, 1941.-ben a német támadás után, jelentkezik a Vörös Hadseregnél, harcolni kíván a németek ellen. 

A szovjet vezetés az emigráns lengyel kormánnyal több egyezményt is megköt. Az 1941.augusztus 17.-ei paktum következményeként a szovjet táborokba deportált lengyel katonák „amnesztiát” kapnak. Ők alkotják a Szovjetunióban megszervezésre váró új lengyel hadsereg alapját. Wladyslaw Anders tábornokot kiengedték a Lubjankából, és kinevezték az új sereg vezetőjévé. Anders augusztus 22.-én adta ki első parancsát. 1941. végére már 25 000 volt hadifogoly csatlakozott az új alakulathoz. A későbbi izraeli miniszterelnök Menáhem Begin (aki néhány év múlva, a 2.világháború után Irgun vezetője lett, és hasznosíthatta harci tapasztalatait) is ezek között a katonák között volt.

A sereg megszervezése az 1941-42 évek alatt lezajlott. 1942. márciusában evakuálták őket, így jutottak el Iránon keresztül Palesztinában (Érdekes, hogy a 20.század első felében a palesztin kifejezés alatt, a Szentföldön élő zsidókat értették. Egyáltalán nem dicsérő jelleggel. A Bar Kohba féle szabadságharc leverése után [i.sz.135] a Római Birodalom vezetői úgy gondolták, hogy a szabadságharcosok elleni megtorlás részeként megszüntetik Iudea provinciát, és az új területi egység neve Syria Palaestina lesz. Nem akarták megengedni, hogy a tartomány neve emlékeztesse őket arra a népre, akik ellen olyan gyilkos hadjáratot kellett folytatniuk. Inkább ősi ellenségeikről, a filiszteusokról és a szírekről nevezték el azt. Izrael megalakulása után, főként miután a területen élő muzulmán vezetőség rájött, hogy nem elég a fegyverekre bízni a küzdelmet, hanem nagyon fontos a szemantika, szóval a 20.század utolsó harmadától már a Szentföld területén élő muzulmánokat hívják palesztinnak.).

Az evakuálás első hulláma 1942. március-áprilisában volt. Összesen körülbelül 41 000 katona, és 74 000 civil vett részt ebben a „népvándorlásban”. Pelesztinába való megérkezésük után körülbelül 4000 zsidó katona elhagyta a kontingenst. Volt aki engedéllyel (például Begin is), és volt aki engedély nélkül. Ezt az eseményt hívják Anders Alijá-nak. A brit hatóságok nem üldözték azokat akik megszöktek a seregből.

Már az evakuálás során a Szovjetunió területén nagyon sok zsidó csatlakozott Andersékhez. Sok katona, és rengeteg civil. Nagyon sokan közülük a lengyelek oldalán végig harcolták a világháborút. Az Anders Alija tagjai is tovább harcoltak. Jelentős számban részt vettek a zsidó települések fegyveres védelmében. Ez gyakorlatilag megfelelt a brit érdekeknek. Nem kellett megerősíteni reguláris csapatokkal a közel-keleti térséget. A nácik által támogatott arab fegyveres csoportokat féken tartották ezek a zsidó fegyveresek. Akik közül néhányan az Irgun-hoz csatlakoztak. Akik azután közvetlenül a világháború után, a britekből kiábrándulva (a hála nem politikai kategória), fegyveres harcot kezdtek az angolszászok ellen is. De ez egy másik történet...

Andersék megérkezésük után betagozódtak a brit hadseregbe. A Nyugati Lengyel Fegyveres Erők 2.Lengyel Hadtest néven. Harcoltak Torbuknál, és az olaszországi hadjáratban is. A Monte Cassino-i küzdelemben is derekasan helyt álltak. 

1946-ban az új, kommunista lengyel kormány megfosztja állampolgárságától, és katonai rangjától Anderst. A tábornok tartva a letartoztatástól soha nem tért többé haza Lengyelországba. Nagy Britanniába maradt, és az emigráns vezetésben vállalt szerepet. 1948-ban megházasodik.

1970.május 12.-én hunyt el. Kívánságának megfelelően Monte Cassino-nál temették el. 

1989-ben, a lengyelországi rendszerváltás után, posztumusz visszakapja lengyel állampolgárságát, és katonai rendfokozatát.

Végezetül, engedjétek meg, hogy a felirat kapcsolatos személyes információt is megosszak veletek.
Amikor az ember használ egy nyelvet, használat közben nem csak attól óvja meg magát, hogy a már megszerzett ismeret elfelejtse, hanem időről-időre újabb szavakkal, kifejezésekkel ismerkedik meg...
Ebben a sorozatban többször használják a фраер kifejezést. A mondat környezetből sejthető volt számomra a jelentése. Úgy nagyjából. De a pontosság kedvéért utána néztem a szótárba... És nem találtam. Nem baj, van másik!
Végül megtaláltam, így megtudtam, hogy a fent leírt szó pontos magyar megfelelője a frájer.
Köszönöm.
Soha nem hallottam még ezt a "magyar" szót!
A kíváncsiság hajtott, és végül siker koronázta keresésemet.
A Magyar Szó Online-on találtam egy érdekes cikket ebben a témakörben.
Innen tudom ma már én is, hogy a frájer szó Magyarországon balek-ot jelent.
A Vajdságban vagányt, a Felvidéken vakmerőt, nagyhangút, esetleg vagányt is. Nyíregyházán a lány kedvesét, szerelmesét. A szerb nyelvben ez a szó vagányt, jampecet, aszfaltbetyárt, huligánt, és "pali"-t is jelent.
Ugyanakkor román nyelvterületen sem ismeretlen ez a fogalom.
Erről meg itt olvastam.
A frájert a Magyar Szó-ban német eredetűnek, a Benő Attila szerkesztette Román-Magyar Kulturális Szótár pedig jiddis eredetűnek tartja. (De mivel a jiddis tele van német szóval [nem véletlen, hogy sokáig "elkorcsosodott" németnek, a német nyelv egyik nyelvjárásának tartották. Persze ez nagyon felületes álláspont volt, hiszen a jiddis alapja, alapszókincse a héberre alapul.], nem olyan nagy az ellentmondás a két álláspont között.)
Ha hiszitek, ha nem, de ezért is megéri foglalkozni a dologgal!
Mindig tanul valamit az ember...

A sorozathoz a feliratotokat megtaláljátok itt.

Jó szórakozást kívánok mindenkinek!