Rzsevszkij Napóleon ellen

 
A film eredeti címe : Ржевский против Наполеона       

A film nyelve: orosz

        A felirat tulajdonságai:

FPS: 25

Fálj kiterjesztése: srt

Felirat nyelve: magyar









Hogy is kezdhetném e rövid kis bejegyzést?
Hát, azért nincs olyan nagyon nehéz feladatom. Hiszen ez  a film nem más mint a   Hitler Kaput!  folytatása.
(Furcsának tűnhet ez a megállapítás, hiszen a történelem kereke nem visszafelé forog, de a filmiparban előfordult már olyan, hogy először elkészült a negyedik rész, majd negyediknek az első.) Ugyanakkor történetileg nincs összefüggés a két film között. Az először leforgatott filmből az utolsó információ a következő mondat volt: "Nézd meg a filmszínházainkban, a Napóleon Kaput-ot!". Amikor először meghallottam e rövid reklámnak tűnő bejelentést arra gondoltam, hogy csak egy filmbéli gegről van szó csupán. De nem. A film készítői komolyan gondolták, hogy folytatniuk kell!

A "Napóleon Kaput!"-ból először "Chercher une femme" lett, majd  "Rzsevszkij Napóleon ellen"...

Minden folytatásnál fenn áll az a veszély, hogy a második rész erősen emlékeztet az eredeti alkotásra. Nagy a kísértés, hogy az "új" ne nagyon legyen új. "Jól bevált recepten ne változtass!"- mondatja a rutin, az emberekkel. A film készítői mégis változtattak.A Hitler Kaput!-hoz való hasonlóság, főként abból áll, hogy a már meg- ismert szereplőgárdát  szerepeltetik az alkotók. Főként epizódszerepeket kaptak kivéve Gyerevjankot.
Ő ebben a filmben is, főszerepet kapott. Újdonságként, néző csalogatóként Jean-Cloud Van Dame is feltűnik egy jelenet erejéig az alkotásban.

Azoknak akik ismerik a Hitler Kaput !-ot nem is kell sokat magyaráznom ennek a filmnek a stílusát. Persze, azért nem egy Hitler Kaput!2-öt kell elképzelni. De ez a film sem akarja leleplezni az emberi gyarlóságot, nem kívánja érzékeltetni az emberi élet hétköznapjainak drámáját. Egyszerűen szórakoztatni akar.

Lehet rajta fanyalogni, ahogy a Hitler Kaput !-on is lehetett. Bár azért egy kicsit görbe tükörként is értelmezhetünk néhány jelenetet mindkét filmben. "Rácsodálkozhatunk" egy kicsit, a mi kis kelet- (közép-) európai mindennapjainkra. Néhány dolog nagyon is ismerős lehet számunkra ezekben a filmekben.

Egy (nem magyar) ismerősöm azt mondta nekem, úgy 2005. körül : Nagyon büszkék vagytok arra, hogy Az EU tagjai vagytok, de a mentalitásotok közelebb van a miénkhez, mint a németekéhez.

Háttérben az elmaradhatatlan földgömb...

És van igazság ebben... remélem senkit nem bántottam meg ezzel... nem ez volt a célom.

Valamikor a rendszerváltás környékén hallottam egy rigmust : « Ne vigyorogj Iljics, nem lesz ez így örökké,

százötven évig itt voltak, mégsem lettünk törökké. ». Jól hangzik, csak nem igaz ez a rigmus. A százötven év alatt nagyon sok mindent átvettünk, ami  a mindennapjaink része, a mai napig. És nem csak a fürdőkultúrára gondolok. A negyven év sem múlt el nyomtalanul a magyar néplélekben...

Nagyon is ott van, a mai napig...

Ezért van az, hogy bizonyos jelenet, jelenetek olyan ismerősek lehettek/lehetnek nekünk a Hitler Kaput !-ban (gondolok itt például arra amikor baksist kap a közlekedési rendőr, vagy arra a jelenetre amikor nem).

És a "Rzsivszkij..."-ben is találunk ilyeneket.

Találhatunk jópár utalást más filmekre. A film készítői továbbra is azon a vonalon haladnak tovább, amelyik olyan divatos volt a hollywoodi vígjátékokban a nyolcvanas évek közepén, a kilencvenes évek elején. Az áthallásos, más filmekre utaló, azokat kifigurázó, cikiző filmekre gondolok.

Alapvetően ez is egy « kémfilm »(paródia). A küldetés előtt ebben a filmbe is ellátogat a főhős a « kütyügyárba », ahogy a James Bond sorozatba is . Egy komplett jelenetet szántak a Terminátor-ra. Jar Jar Binks is eszébe jut az embernek egy pillanatra. Nem marad ki a sorból Marylin Monroe sem.

De a Hamupipőke se marad ki a « szórásból ». 

Münchausen báró egyik legnevezetesebb kalandját ismeritek ?

Ugyanakkor lépten-nyomon utalás van a « Háború és béké »-re.( Nekem személy szerint, már amikor először megláttam a film elején az orosz haditanácsos jelenetet, egyből az a mű jutott az eszembe.)Egy időben elrettentés céljából emlegették ezt  az irodalmi alkotást (még amerikai vígjátékokban is), amit véleményem szerint  csak  a magas oldalszámának köszönhet. Ezért megijednek az emberek, és elkerülik még a könyvespolcot is, a hol megtalálható lenne. Így kimarad az életükből egy rendkívül olvasmányos regény. Jó, elismerem van benne olyan rész, amit olvasva, én szégyeltem magamat, az író helyett. De ez annak tudható be, hogy sem a szentimentalista hozzáállást, sem a szájbarágós ideologizálást nem szeretem. A tolsztojiánus tanok sosem voltak számomra túlzottan szimpatikusak... Ebben a regénybe azért ezt is kifejti az író. Alapvetően azért nem ezek jellemzik a regényt. És egy nagyon jó könyv.

Ha nincs időd rá, mégis szeretnéd megismerni a történetet, akkor ajánlani tudom neked a Bondracsuk féle feldolgozást 1967-ből.

Ezért, az sem véletlen, hogy « maga » Tolsztoj is feltűnik a filmben...

Egyszóval ez a film nem túl hosszú, de azért elmondhatjuk, hogy van benne minden.

Függetlenül attól, hogy ebben a filmben sem (ahogy a Hitler Kaput !-ban sem) a cselekményen van a hangsúly.

Most szeretném néhány szóval bemutatni a főhőst.

Aki nem más mint, Rzsevszkij hadnagy. 

Dimitrij Rzsevszkij hadnagy kitalált személy. Nagy népszerűségnek  örvendett a Szovjetunióban, és mai napig nagy népszerűségnek örvend a FÁK tagországaiban. Elmondhatjuk, hogy az orosz kultúrában melyen gyökerező karakter. Tréfás történetek, anekdoták hőse. (Ezt a filmben többször is emlegetik. Tulajdonképpen  a Gyerevjanko által megformált szereplő időnként nem más, mint a folklór hős Rzsevszkij paródiája.) Frivol történetekben szerepel, amelyekben a szexuálitás, és az alkohol nagy szerepet játszik. Az alapszituáció az, hogy egy vulgáris modorral rendelkező huszár , főúri környezetben különböző helyzetekbe (nem oly régi, divatos kifejezéssel sit-com-ba) keveredik. (Talán a magyar Arisztid és Tasziló-s viccekhez [van aki még emlékszik ezekre?] hasonlíthatnák, ha az egyik szereplő nem Arisztid, hanem Pistike lenne…) A hadnagy benne van a nagy hármasban. Ez alatt azt értem, hogy Csapajevvel, és Strilitzzel  együtt, ők hárman alkotják az orosz viccek legnépszerűbb karaktereit. Talán ezért nyúlhattak a  film alkotói Maxim Iszajev (Strirlitz Obersturmbannführer) kiparodizálása után, a népszerű huszártiszthez.

Ugyanakkor ez a film nem hozott akkora bevételt, ami miatt „tartanunk” kellene a harmadik rész elkészülésétől. Mert ha az alkotók tervei között ilyesmi szerepelne, akkor, én úgy vélem, Csapajevvel találkozhatnánk legközelebb… Állítólag ezen triumvirátus, több mint négyszáz (klasszikusnak is nevezett) vicc főszereplője.

Ezek közül több, az interneten is megtalálható (A teljesség igénye nélkül: ide, vagy ide, esetleg ide

kattintva olvashatsz ezekből.).

Több mozgóképben is szerepelt az idők folyamán. A legismertebb, a magyar szinkronnal is hozzáférhető Huszárkisasszony. Érdekes, hogy a népi hagyomány nem egységes abban a kérdésben, hogy a Hadnagy úr melyik alakulatnál is szolgál. Így fordulhat elő az, hogy  az egyik filmben a testőrség vörös egyenruhájában, a másikban pedig mariopuli huszárok kék mundérjában. De ezen kívül több, más alakulathoz is kapcsolják a nevét (például a pavlográdi huszárezred, érdekességként megemlíteném, hogy Pavlovgrádban emléket is állítottak a kitalált hősnek. De nem ez az egyetlen város, ahol valóságos kultusza van. Ott van például Rzsev is…).

Rzsevszkij alakja több valós személyből lett „összegyúrva”. (A magyar történelemből is ismerhetünk ilyen esetet. Mátyás király hadseregének nagy hírű vitézéről, aki valóságos személy volt, több hihetetlen esetet is ismer a magyar folklór. Ezeket Tatay Sándor egy nagysikerű ifjúsági regényben fel is dolgozta.)

Rurik herceg, aki a XIV.században elvesztette rangját, leszármazottai a Rzsevszkijek. Egyes orosz krónikák szerint Rzsev város földesura 1315-ben, egy hasonnevű személy volt. (Nem ritka gyakorlat volt ez abban az időben, és nem csak Oroszországban… Elég sok magyar település neve is így alakult ki. Elég ha csak hirtelen azokra gondolunk , amelyek nevében valamelyik magyar törzs neve szerepel.) 1380-ban egy Rzsevszkij herceg elesett egy csatában.

Péterváron vagy egy földterület, amelyet egy Rzsevszkij kapitányról neveztek el. Ez a kapitány a cári seregben szolgált, és Rzsev településről kapta a nevét.

Az első Rzsevszkij hadnagy akit (Jurijnak hívtak és) ismer a történelem tudomány, a XVIII.században I.Péter utasítására külföldre ment, hogy kitanulja a hajóépítés tudományát.

Tula környékén élt a XIX.században Szergej Szemjonovics Rzsevszkij hadnagy, akiről mint vakmerő, és furcsa viselkedésű emberről emlékeztek meg a kortársai. Sokkolta a környezetét tetteivel. Egyfajta „huligán”-ként viselkedett. A moszkvai bulvársajtó sokat foglalkozott vele. Elég sok a hasonlóság a viselt dolgai, és az anekdoták hősének kalandjai között. Emlékiratait unokahúga, Nagyézsda Petrovna Rzsevszkij később kiadta. Ugyanakkor Szergej Szemjonovics nem vehetett részt az 1812-es eseményekbe, mivel 1812-ben ő még nem élt. Ezért csak mint az egyik „előkép” jöhet szóba…

Ez fontos, mert a tréfás történetek hőse egyértelműen köthető a Napóleon elleni honvédő háborúhoz. Állandó „partnerei” is ebből a korból „származnak”. Pontosabban a "Háború és béke" egyes szereplőiről van szó. Gondolom, így már érthetőbb, hogyan került a filmbe a jasznaja poljanai remete (Lev Nikolájevics Tolsztoj).

Az 1812-es hadjáratban két Rzsevszkij hadnagy is részt vett. Tehát ők is lehetnek „előképek”.

Sok más személyt is fel szoktak sorolni, mint „inspirálókat”. De hát  a népi legendák már csak ilyenek. A való keveredik a kitalálttal… És a végén senki nem tudja, hogy mennyi az igazság, vagy van-e egyáltalán igazság a történetekben…

  Eljutottunk arra a pontra, hogy segítsek a film feliratának megtalálásában... 

És következzék még egy filmajánló!

A film eredeti címe : Вертикаль

A film nyelve: orosz

        A felirat tulajdonságai:

FPS: 29.970

Fálj kiterjesztése: srt

Felirat nyelve: magyar

Nem olyan túl régen megkeresett Amundsen, és ajánlotta, hogy nézzem meg ezt a filmet. Nincs még egy napja, hogy láttam, életemben először. Nagyon tetszett!

Maga a film fekete-fehér (1966.-ban készült), de ez egyáltalán nem hátránya. Sőt!

Amikor gyermek voltam az édesapám egy beszélgetés során azt mondta nekem, hogy egy fotóművész igazán szép képet fekete-fehérben készít. Hogy ez  igaz, vagy nem? Nem tudom. Ízlés kérdése. De van benne igazság! Ha a  művész a fénnyel és az árnyékkal akar játszani akkor szerintem is a fekete-

fehér képek a legkifejezőbbek. Nemcsak  a fényképeknél van ez így, hanem a mozgóképeknél is. Nem tudom, hogy ezért vagy más megfontolásból készült ez a film ezzel a technikával.  

Mindenesetre nagyon szép a film képi megjelenítése!

A cselekmény a Kaukázusban játszódik. Néhányan elhatározzák, hogy meghódítják az egyik csúcsot. Elindulnak...

Miközben néztem ezt a filmet, repült az idő... Nem igazán vonzott sohasem a "hegymászos" filmek, de ezt élvezet volt nézni. Hangulatos alkotással van dolgunk! Ehhez a hangulathoz hozzájárul, hogy az egyik szereplő, Vlagyimir Viszockij időnként dalra fakad. A maga jellemző módján. A film megjelenése a maga egyszerűségében nagyszerű! Méltán bizonyítja, hogy nem az alkotásra költött pénz nagysága garantálja a néző elégedettségét.

Nagyon köszönöm a fordítást!

Mindenkinek csak ajánlani tudom a filmet!

A feliratot megtaláljátok itt.

Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy a 'Feliratok' fül "mögött"  találhattok olyan feliratot is amelyikről a blog egyetlen bejegyzése sem szól. Ennek oka az, hogy Amundsen által készített feliratok is felkerültek oda.

Megbeszéltük, és megállapodtunk abban hogy a "kínálat" az ő fordításaival bővül.(Ez az ő kezdeményezésére, de közös elhatározásra alakult így. Ezzel a lépéssel kezd a blog a decemberi elképzelésem szerintivé alakulni. Ugyanis soha nem célnak, hanem csak eszköznek tekintettem ezt az oldalt. Eszköznek arra, hogy az érdeklődők könnyebben megtalálják, megismerhessék az orosz nyelvű filmeket.)   

Mindegyiket csak ajánlani tudom.

Kérésére közlöm veletek, hogy jelenleg a Служили два товарища című film feliratán dolgozik.

És még mindig nincs vége a bejegyzésnek!
Remélem nem baj?
Néhány mondatot szeretnék még  a 'Rzsevszkij Napóleon ellen'-hez fűzni.

Úgy érzem néhány dolog magyarázatra szorul.

Röviden végig veszem ezeket.
Nem vagyok az alkoholos italokban otthon. Így a film fordítás a közben kellett utána néznem, hogy mi is az Anaszonlijka. Egy minőséginekszámító italféleség.

 Néhány dolog is szóba kerül ami Napóleon nevével kapcsolatos.

Például a Napóleon komplexus is. Napóleon komplexusnak azt a tünet együttest nevezik a szakemberek, amikor alacsony emberek megpróbálják túlkompenzálni kisebbrendűségi érzésüket.

Vagy ilyen például a Napóleon torta is. Egész eddig nem is tudtam, hogy létezik ilyen nevű sütemény. Az elnevezés eredetéről itt olvashattok, illetve  a receptet is megtaláljátok.

A „Rzsevszkij Napóleon ellen” című film történelmi háttere:

A film vége fele található „ars poeticá”-t („Mindent dokumentalista alapossággal rekonstruáltunk, kitalációk nélkül.”) nem szabad komolyan venni, ahogy az egész filmet sem.

Bár az alkotók nem sajnálták a pénzt a korhű kosztümökre, és díszletekre, de ezzel csak egy fricskát adtak az úgynevezett történelmi filmek készítőinek képzeletbeli orrára.

A valóság egész más.

Napóleon oroszországi hadjárata nem a hódításról szólt. A történet igazából még csak nem is a XIX. században kezdődött…

Anglia legalább a középkor vége óta igyekezett a szárazföldi Európától „különválni”. Ugyanakkor az ipari forradalom miatt szüksége is volt Európára. A beindult ipari termelése fizetőképes piacot keresett, és talált is Európa országaiban. Így a brit külpolitika a kontinens egyik meghatározó szereplőjévé vált. Fő kitűzése az, hogy egyetlen ország se erősödjön meg se gazdaságilag, e katonailag annyira, hogy riválisává válhasson. A Francia Királysággal lépten-nyomon konfrontálódott ezáltal. Az amerikai függetlenségi háborút azért támogatta Párizs, mert így próbálta meggyengíteni Londont. Viszont a francia gazdaság nem bírta finanszírozni a király elképzeléseit. Hiába próbálkozott a király tehetséges, és tehetségtelen pénzügyminiszterekkel is. Végül egy kis szikra berobbantotta az elégedetlen francia társadalmat. Elindult egy folyamat, amit ma úgy hívunk, hogy Nagy Francia Forradalom…

Elméletileg, hogyha az ideológiák vezetnék a politikusokat, akkor a szigetországiaknak támogatniuk kellett volna a franciaországi események irányítóit… De a politikát a legritkább esetben szokták ideológiák, értékrendek alapján irányítani. Ez legalább a föníciaiak óta van így. Angliának az volt az érdeke, hogy az új Francia Köztársaság ne erősödjön meg. Ezért pénzelte a royalistákat, és ezért pénzelte a különböző európai királyi dinasztiákat. Ez adta a muníciót egy több mint két évtizedig tartó európai háborúra. Persze a másik felet sem kell sajnálni…

Idővel a köztársasági  államformát átalakította (ügyelve arra, hogy a Köztársaságba vetett hűségét soha ne vonják kétségbe) egy fiatalember. Először első konzul lett, majd császárrá koronáztatta magát. Ugyanakkor tudta, hogy országa gyenge gazdasággal rendelkezik, ezért a háborúit alárendelte a francia gazdaság megerősítésének. A legyőzöttek francia termékeket, kellett vásárolniuk, nem angolt. De a francia termékek versenyképtelenek voltak… Ezért kitalálta az úgynevezett kontinentális zárlatot. Nem akarta, hogy a kontinentális Európába angol termék jusson. (Ez annyira anyagiasnak hangzik, nem? De nincs semmi baj! A politikusok akkor sem árulták el a valódi mozgatórugókat!

„A királyok harca a Köztársaság ellen két rendszer harca volt: a guibellinek harca a guelfek ellen; a Londonban, Bécsben, Szent-Pétervárott uralkodó oligarchák harcoltak Párizs republikánusai ellen.” Mindezt maga Napóleon mondta tollba Szent Ilonán…  Ez már igen! A pénzvilág ellen harcolt a hős köztársaságpárti [leendő]császár. Ezért lehet lelkesedni!) 

A tilsiti béke (amelynek egyik előzménye az austerlitzi csata volt) volt a csúcspontja ennek a politikának. Gyakorlatilag az Ibériai- félszigettől a kontinentális Európán át, egésze Szentpétervárig le lett zárva a határ az angol termékek előtt. Csak csempészve jutottak be brit termékeket Európába. Először Spanyolországnál próbálkoztak az angolok a zárlat  feltörésével.

Napóleon nem vette félvállról a dolgot. Ezért küldött, majd később állomásoztatott jelentős katonai erőket Hispániában. És ez az esemény indította el a bukását is...

De Londonban is nagy volt a baj. Rengeteg vállalkozás ment csődbe. A tőzsde haldoklott. Több üzletember a halálba menekült… De Oroszország gazdasága is fuldoklott. Szüksége lett volna az angol árukra… És hát az anyagi javak, és azok felhalmozására való törekvés annyira jellemzi a homo sapienst… Így repedések keletkeztek a Tilsiti Művön. Ezt próbálta Napóleon „megmenteni” amikor elkezdte összegyűjteni a Nagy Hadseregét…

Tehát gyakorlatilag a francia gazdaság érdekeit ment megvédeni Oroszországba.

De ebben nincs semmi különös dolog. A háború mindig is pénzről, anyagi javakról szólt. („A háború a politika folytatása más eszközökkel” Carl von Clausewitz)

Persze a kortársaknak ezt nem illik megmondani… Mert az ember olyan képmutató tud lenni… Még saját magát is becsapja… Hol így, hol úgy.

Hát így került Napóleon Oroszországba.

Nem a területek kellettek neki. Nem  életteret földet akart rabolni. Azt szerette volna elérni, hogy a cár országával együtt újra csatlakozik a zárlathoz. Moszkvában is ezért időzött sokáig. Várta a cár követeit…(De ennél is tovább ment. Leveleket küldött a cárnak... Aki nem válaszolt rájuk.) És ez a várakozás végzetes lett a csapatai számára…

A moszkvai tűzvész a filmben

Hogy ki gyújtotta fel Moszkvát, az a mai napig rejtély…

Azt sem tudni, hogy a franciák, vagy az oroszok tették, vagy esetleg csak szerencsétlen véletlen volt az egész… Meggyanúsítani meggyanúsítottak néhány embert név szerint is…

Volt (Rosztopcsin) olyan aki amikor a politikai érdeke azt kívánta akkor dicsekedett, hogy az ő utasítására tették, amikor pedig az volt az érdeke akkor könyvet írt az esetről, állítva, hogy semmi köze nem volt az egész tűzvészhez.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Feleki László : Napoleon 

                        „a csodálatos kaland”  (2.kötet)

        Magvető könyvkiadó, 1976

A.Z.Manfred  : Napóleon

       Kossuth könyvkiadó, 1982