Csernobil. Nehéz hetek krónikája

A film eredeti címe: Чернобыль. Хроника трудных недель.

A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
nyelve: magyar,
kiterjesztése:srt.









Szovjetunió, Ukrán SzSzK, Kijevi terület, Csernobili járás (ma Ivankivi járás)...
1986.április 26.

Csernobil.

Legalább egy nemzedék elméjébe égett be ez a név.
Nemzedékemnek, és szüleink nemzedékének mindig lesznek emlékei erről a tavaszról. Még akkor is, ha hirtelen nem is jut semmi az eszünkbe, néhány mondat, és mindenki emlékezni fog valamire...
Ez nem egészen olyan tavasz volt mint a többi.
Emlékszem május elsején nagyon szép napos idő volt. Felvonultam, ahogy mindenki. Alig vártam, hogy elhaladjunk a tribün előtt, hogy egy mellékutcában azután, az oszolj után, megszabadulhassak a vörös nyakkendőmtől (amit sokszor csak lepirosoztunk). Emlékszem, hogy azon a tavaszon na-
gyon olcsó volt a zöldség. A saláta is. Abban az évben nem volt jelentős zöldségexport. (Ahol felnőt-
tem, azon a vidéken nagyon sokan éltek akkoriban a zöldségtermelésből.) Minden olyan szép volt. Mert nem tudtuk, hogy sok-sok kilométerre tőlünk elszabadult a Lopakodó Halál. Nem tudtuk, hogy nemcsak elszabadult, hanem már közöttünk is járt.
Nem voltunk kiváltságosak, és a fővárostól is messze laktunk, így a rádióból tudtuk meg, hogy elfo-
gyott a patikákból a jódtabletta, de pánikra semmi ok, a kormány elkezdte jódoztatni az alapvető é-
lelmiszereket. Amikor már voltak a boltokban jódozott tej, só miegymás, már tudtuk, hogy miért is van rá szükségünk...
Katasztrófa történt egy szomszédos országban.
Nukleáris katasztrófa!
Az erőmű napjainkban
Üzemzavar következtében felrobbant a csernobili atomerőmű négyes blokkja.
1986.április 26.-án 1:23-kor.
Nem kívánom a történelmi részleteket leírni, hiszen nagyon jó összefoglalók találhatóak az interne-
ten. Például itt, vagy itt.
Elég sokan foglalkoztak már e tragédiával, sok dokumentumfilm készült ebben a témában, de ez az alkotás különbözik mindegyiktől. Hogy mitől?
Ezt a filmet szemtanúk készítették. Természetesen nem tartózkodtak a robbanáskor a négyes reaktor környékén sem, de csak két forgatócsoport tudta a bürokratikus akadályokat legyőzni, és a mentést, a kárelhárítást dokumentálni. Az egyik csoportot, az Укркинохроники rendezője, Vlagyimir Sevcsenko vezette. Ő készítette ezt a dokumentumfilmet is.
És itt álljunk meg egy pillanatra!
Szeretném kifejezni tiszteletemet mindazon újságíróknak, akik szó szerint életüket sem kímélték, kí-
mélik, miközben hivatásukat gyakorolják. Nincsenek sokan...
Az erőmű a robbanás után

Az első atomrobbanásokkor még nem tudtak a robbanást kísérő gyilkos sugárzásról. Közvetetten bizonyítja ezt az a tény, hogy az első atombomba (első nekifutásra hármat készítettek az amerikaiak) felrobbantását, amelyet filmre is vettek, maguk a létrehozó tudósok, és a velük levő katonai vezetők is, védőfelszerelés nélkül néztek végig a mexikói határtól nem messze lévő sivatagban épített fedezékből. Vagy például az is, hogy védőruha nélkül sétáltatták végig a lerombolt Hirosimán, az első atombombát ledobó, illetve az akcióban résztvevő pilótákat. (Az USA ellenes szólamok egyik kedvenc szlogenje a 'csak ők használtak atomfegyvert'. Ami tény, ugyanakkor tudni illik, hogy nem ők voltak az egyetlenek, akik a 2.világháború alatt atomfegyvert szerettek volna kifejleszteni. Hanem a németek is, a japánok is, a franciák is, a szovjetek is... Történelmietlen kérdés, hogyha más fejlesztette volna ki előbb, ők nem használták volna-e? (Én személy szerint biztos vagyok, hogy ugyanúgy bevetette volna bármelyik másik ország is.) Truman elnök még nem tudhatta, hogy amikor kiadja a parancsot az atomfegyver bevetésére akkor ennek az akciónak sok évtizedes másodlagos hatása is lesz az emberiségre. Az ő döntésében fontos szerepet játszott két dolog. Egyrészt hogy a japánok fanatikusan harcoltak, másrészt legalább 100 000-re becsülte az amerikai hadvezetés a várható veszteségét, amely Japán teljes elfoglalásával járt volna még. És a sugárzásról mit sem tudtak... Ugyancsak történelmietlen a kérdés, hogyha tud róla, akkor kiadta-e volna a parancsot?)
De mi már sokkal több mindenről tudunk, például a radióaktív sugárzásról is, mint eleink.
Ezáltal sokkal inkább felértékelődik a csernobili katasztrófa kármentőinek, és az arról a helyszínről tudósítóknak, így Sevcsenkonak és társainak, az áldozathozatalának nagysága!
Méltóak arra, hogy NE feledkezzünk el róluk! Soha.
Szóval, ott tartottam, hogy Vlagyimir Sevcsenkoék legyőzték a bürokratikus akadályokat, és 1986. május 14.-én a helyszínre érkeztek. Az elkövetkező 100 napot a helyszínen töltötték, a tűzoltók, ka-
tonák és azon tudósok társaságában, akik megpróbálták a nukleáris katasztrófa hatását csökken-
teni, megszüntetni. A kockázatokat mindenki ismerte. Voltak akiket parancs kötelezett arra, hogy a területen tartózkodjon, de a forgatócsoport önként tette ezt. Sevcsenko rendszeresen ostromolta a hatóságokat, hogy engedjék őt a katasztrófa epicentrumába. A hatóságok elképzelése az volt, hogy a média a katasztrófaelhárítók hősiességét fogja ünnepelni. Szigorúan cenzúráztak minden felvételt. Erre a célra még egy tárcaközi szakértői bizottságot is létrehoztak. Ezen bizottság után politikai "szűrőn" is át kellett menni az anyagoknak. Ezen film rendezője azonban ragaszkodott ahhoz, hogy megmutassa az igazat, a csernobili valóságot. Ott élt a tűzoltók között, és a világnak meg akarta mutatni küzdelmüket, halálukat...
Nem véletlen, hogy (nemcsak a rendező által) vágva mutatták be először az alkotást...
Ez is hosszú harc eredménye volt...
A filmet 132 ország vette meg, 9 nemzetközi filmfesztiválon szerepelt...
Sevcsenko a premier után egy hónappal meghalt...
Sugárbeteg volt.
Amundsennek köszönhetően most már magyar felirattal is megtekinthető ez az alkotás.
A felirat megtalálható itt, a film pedig itt.
Következzék most a felirat készítője néhány gondolata:
>>Ezt a filmet egy kérésre fordítottam le, az ezzel a témával foglalkozó magyar érdeklődők egy csoportjának kérésére. Ők hívták fel a figyelmet arra, hogy a katasztrófa iránti érdeklődés nem csök-
ken. Időnként az ukrán kormány letiltja az ide irányuló katasztrófa-turizmust, de amint lehetőség van erre, azonnal megtelnek a helyek. Az interneten a téma kapcsán fellelhető magyar nyelvű források száma is igen sok. Ennek érthetően többszöröse az orosz és ukrán nyelvű tartalom, elképesztő részletességgel taglalva és elemezve a történteket. Eredeti újságcikkek, korabeli visszaemlékezé-
sek, fotók. A fordítás során kötelezően el kellett olvasnom ezeket a forrásokat, rá is kényszerültem, hiszen a film tele van olyan utalásokkal, szakkifejezésekkel, helységnevekkel, nevekkel, amelyek hátterének ismerete elengedhetetlenül szükséges volt.
Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy a filmből több "release" található, ezek mindegyike az orosz vagy ukrán televízióból rögzített. Emiatt a felirat a különböző változatoknál "csúszhat", annak ellenére, hogy az fps mindegyiknél ugyanannyi. Az ukrán 1+1 stúdióban, 2006-ban készült, felújított változathoz pedig semmiképpen sem illik.
A filmből készült egy DVD változat, angol felirattal, annak első néhány perce megtalálható a neten, de az ahhoz készült angol felirat erősen elnagyolt. Ennek oka, hogy azt a mozis feliratszabályok szerint készítették, tehát maximálisan 30 karakter szerepel benne soronként. Így visszaadni az igen részletes narrátor szöveget, szinte lehetetlen.
Alapelvem, hogy nem fordítok olyat, amiből volt magyar változat. Ebből a filmből is lehetséges, hogy volt, valamikor egy tévé-verzió. Ennek felkutatására nem vállalkoztam, fontosabbnak éreztem annak a igénynek és kérésnek a teljesítését, hogy legyen egy magyar fordítás ehhez a filmhez. Hiszem, hogy hiánypótló tud lenni. 
Egyetlen apró érdekesség még. Csernobil - csernobilnyik. Ez egy növény neve. Fekete üröm. Van a filmben egy szójáték, némi magyarázatra szorul, a figyelmes nézőnek bizonyára feltűnik.
"Csupán kötelességünk, hogy utódainkra hagyjuk a virágzó földet, a madárdalt. És ne ilyen városokat, amiket benőtt a fekete üröm." Úgy is lehetett volna fordítani, hogy "a Csernobilhoz hasonló városokat ne hagyjunk magunk után."<<
A mentesítésben részt vett járművek
Néhány évvel a tragédia után, mikor már középiskolás voltam, egy érdekes órán vettem részt.
Az egyik tanárom mielőtt pedagógus lett (és a szó teljes értelmében az volt. Az ő esetében nem csak szinonimaként használatos ez a kifejezés. És jaj de kevesen vannak, akikre ez elmondható...), egy hőerőműben volt mérnök. A tanagyaghoz kapcsolódóan a villamos erőművekről esett szó. Elmondta mind a hagyományos, mind a nukleáris erőművek előnyeit, és hátrányait. Beszélt Paksról, és kifejtette, hogy néhány év múlva döntést kell hozni valakinek a bővítéséről, vagy a bezárásáról. Hiányolta, hogy nem kezdődött párbeszéd erről a magyar közvéleménybe (Akkoriban volt téma a bős-nagymarosi erőmű. Ott volt egy döntés amit a politikusaink meghoztak, de a közvélemény egy része hevesen ellenzett. Komoly belpolitikai kérdés lett az ügyből...). Pedig rólunk van szó. Rólunk és az utódainkról. Azóta eltelt jó néhány év, és egyetlen kormány, egyetlen politikai erő nem merte felvállalni a kérdés közbeszéddé tevésének fontosságát. Erre is igaz hát Chester Bowles mondása, miszerint túl fontos dolog ez ahhoz, hogy politikusokra bízzuk.
Bár egykori tanárom atomerőmű párti volt, engem nem tudott meggyőzni abban a kérdésben, hogy létezik biztonságos nukleáris erőmű. Akkoriban azt mondták, hogy csak a szovjet rendszerű erőművekben történhet baleset (és azok közül sem mindegyikbe, csak a Csernobilhez hasonló rendszerűekbe, és Paks nem olyan), de szerintem Fukusimát például biztos nem  szovjet vállalatok építették. Nem csak az emberi tényező lehet veszélyforrás. Baleset nem csak emberi gondatlanságból, figyelmetlenségből, tudatlanságból lehet.
Persze a hagyományos erőművek is rengeteg veszélyt hordoznak...
Ugye milyen egyszerű felkapcsolni a villanyt, bekapcsolni a számítógépet és netezni egy kicsit?
Közben nem is gondolunk arra, hogy ennek mi is az ára...
Mi emberek, tényleg felelősségteljesen mérlegeljük döntéseink esetleges következményeit?
Tényleg van fenntartható fejlődés?
Csernobil vidéke napjainkban
Szándékosan nem szerepelnek ezen bejegyzés képei között olyan képek amelyeken olyan emberek, vagy állatok szerepelnek akiknek, amelyeknek szemmel láthatóan sérült a DNS-e.

10 megjegyzés:

  1. Azért Fukusimát (ahol a természet lepte meg egy példa nélkül álló esettel a mérnököket) és Csernobilt (ahol egy jó szándékú de alapvetően dilettáns módon levezetett kísérlet okozta a katasztrófát) ne említsük már teljesen egy lapon.

    - s.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Lehet, hogy pontatlanul fogalmaztam, de csak azt szerettem volna példával illusztrálni, hogy szerintem nincs olyan, hogy biztonságos atomerőmű. Mert ha az emberi tényezőt sikerülne is kiküszöbölni, akkor is előfordulhat még üzemzavar. (Ha jól emlékszem ezt az eufémizmust szokták használni a rendkívüli, nem várt eseményekre.)
      A lényeget tekintve szerintem igen is lehet a két eseményt egy lapon említeni, ugyanis mindkét esetet úgy hívják, hogy baleset. Még ha a kiváltó okok nem is azonosak.
      De ez csak az én véleményem...
      Egyáltalán nem biztos, hogy igazam van...

      Törlés
    2. Szia!

      Ez is egy nezopont, viszont nem latom az alternativajat az atomeromuveknek. Osszessegeben nezve meg mindig a legolcsobb es legtisztabb modja az aram eloallitasanak. Fosszilis eromuvek rengeteg fustot okadnak (amely ironikus modon tobb sugarzast visz a kornyezetbe, mint barmely atomeromu), a vizeromuvek nem telepithetoek mindenhova es brutalis kornyezeti atalakitasokkal jarnak. A szel es napenergia draga, utobbi idohoz kotott es az egyenliton kivul nem is igazan eri meg, elobbi meg annyira megbizhatatlan, hogy kell moge egy hasonlo meretu tartalek (ez jellemzoen gazturbinas), amely megdragitja valamint az egesz halozatot megdragitja. Nemetorszagra most pl. az osszes kornyezo orszag es a fel nemet ipar ki van bukva a szeleromuveik miatt.

      Masik meg, tovabbra sem ertek teljesen egyet. Azert mara rengeteget fejlodtek az atomeromuvek, mint mondjuk a Three Miles Islandi vagy a Csernobili, valamint a meglevoeket is folyamatosan fejlesztik, embereket kepzik. Sajnos, balesetek vannak, voltak es lesznek is, ez nem is vitas, hanem az, hogy mit tesznek a mernokok a megelozesre es a baleset hatasainak minimalizalasara. Es vannak, amire csak valoszinuseg-szamitassal lehet keszulni. Fukushima pont ilyen: egy honappal az erintett blokk tervezett vegleges(!) leallitasa elott jott egy olyan szokoar, amelyre amiota mereseket csinalnak nem volt pelda. Pedig a valaha mert legnagyobb es legalacsonyabb vizallas - amely kozel 100 eve volt - masfel vagy ketszeresere mereteztek a rendszert (pontos adatra sajnos mar nem emlekszem).

      Masreszt sokan hasonlitjak Fukushimat Csernobilhoz: ossze sem lehet hasonlitani. Csernobilnal megszegtek rengeteg szabalyt (pl. a tul alacsony teljesitmenyen valo uzemelest, amely a reaktortipus sajatossaga es vezetett a lancreakcio megszaladasahoz, a tulyomashoz, majd a hidrogen-robbanashoz es a reaktorfedel lerepulesehez, bar meg igy is a grafittuz volt a legnagyobb problema - ezutan le is allitottak az osszes grafitos, forralovizes reaktort), tortent rengeteg emberi mulasztas. Es erdekes modon senki nem beszel TMI-rol, ahol az amcsik nem picit paraztak attol, hogy a megolvadt reaktormag bekoszon a talajvizbe (ott is nem keves emberi hulyeseg jatszott szerepet).

      Törlés
    3. Fukushimanal ha nem mosta volna el a viz a hutorendszert semmi baj nem tortent volna. De meg igy is, maguk a reaktortartalyok nem serultek, bar 1-2 blokkban deformalodtak a futocellak. Ami szennyezodes kikerult a kornyezetbe, az a containment rendszerben tortent hidrogen-robbanas vagy az ezt megelozni kivant szelloztetes soran kerult ki, amely szerencsere nagysagrendekkel kisebb, mint Csernobilnal es egesz kontrollalt. Es igazabol erre a meretu szokoarra is fel lehetett volna keszulni. (Bar akkor meg mindig vitatkozhatunk arrol, hogy mennyire jo otlet egy foldrengesekkel sujtott orszagba atomeromuvet telepiteni).

      Szo se rola, baleset volt ez is, szennyezodes kerult ki a kornyezetbe itt is. De hogy mas iparok osszessegeben sokkal-sokkal tobbet tesznek hozza a kornyezetunk pusztitasahoz "biztonsagos", "normal" uzem mellett, azt szerintem eleg nehez lenne megcafolni. Es balesetek ott is vannak, nem is kell messzire menni, ld. vorosiszap.

      Szoval nem mondom, esznel kell lenni nagyon. De pl. akik Fukushima kapcsan egybol azzal jottek, hogy zarjak be Paksot azonnal, azok nem a realitas talajan elnek. Honnan fogjak Magyarorszag villamosteljesitmenyenek 40%-at potolni? Az alapterhelesnek (tehat, ami 24 oraban folyamatosan van) a tetemes resze... Az is elgondolkoztato, hogy Paks nyereseges tud lenni, ugy, hogy joval a piaci atlag alatt van szemben a szeneromuvekkel, amelyek jellemzoen felfele huzzak azt. (Es meg igy is zarjak be oket, mert nem eri meg). Na meg arrol is elfeledkezik mindenki, hogy Paks egeszen mas reaktortipus es egeszen mas biztonsagi rendszerekkel rendelkezik. (Erdekesseg: eredetileg meg egy egeszen mas tipusu eromuvet rendeltunk az SZU-tol, amely meg egy csomo, nyugaton altalanosnak szamito biztonsagi elemet nem tartalmazott, pl. containment zona. Utana halasztva lett a projekt, mert a soron kovetkezo 5 eves tervben a vegyipar fejlesztese volt eloiranyozva, aminek mellektermeke jol egetheto lett volna olajeromuvekben, amely epitese olcso. Csak aztan mar latszott, hogy kezd begyuruzni az olajvalsag ide is es megis az atomeromu maradt, akkor viszont az oroszok miatt lett par ev keses, mivel ok kozben magukeva tettek a nyugati biztonsagi filozofiat, igy atterveztek az egeszet. Konkretan Paks volt a mintadarabja az akkori szovjet iparnak. (Ha valakit erdekel a tema meg, tudom ajanlani Szabo Benjamin Atomkorkep cimu konyvet. Lehet olvasni benne nagyon erdekes dolgokrol.

      - s.

      Törlés
    4. Szia!
      Egyetértek veled nagyon sok mindenben.
      Igen, a fosszilis erőműveknek is rengeteg hátránya van!
      Igen, az atomerőművekre azt mondják, hogy olcsó áramot biztosítanak. (Ugyanakkor a nukleáris hulladékot is biztonságosan kellene tárolni. Ami nem biztos, hogy olcsó hosszútávon sem.)
      Mint írtam is, annak idején mindezt ismertették velem is egy iskolai órán. Nagyon korrekt kis előadás volt. Pro és kontra érvekkel. Engem akkor sem tudtak meggyőzni. De nem is tudom, hogy mi lenne az igazán jó. Az akkori tanárom szerint, és ebben egyetértek vele, az emberekkel ismertetni kellene azt, hogy minek mi az ára. Utána meg döntsék el, hogy mi éri meg nekik, és mi nem. Mi drága, és mi nem.
      Hiszen róluk, rólunk van szó. Olyan nincs hogy (jelentős) energiatermelés hátrányok nélkül. Lehetünk idealisták, és remélhetjük, hogy a jövőben talán lesz, de a jelen egészen más.
      Fukusimát épp azért hoztam fel csak, mert nem csak az emberi hülyeség a veszélyforrás. A környezetünk, az időjárás időről-időre meglep(?) minket. Nem konstans bolygónk időjárása. Legalábbis történelmi ismereteink szerint (lásd például kisebb-nagyobb jégkorszakok). Valahogy ezt is bele kell kalkulálni. Beleszámolni a kiszámíthatatlant.
      A bejegyzés írásakor bennem is felmerült, hogy az amerikai esetekről is írok, de azután ez kimaradt. Köszönöm, hogy ezzel is kiegészítetted a bejegyzést!

      Nagyon köszönöm építő észrevételeidet, kiegészítéseidet!

      Külön köszönöm a hozzászólásod végén található könyv ajánlót.

      Törlés
    5. Szia!

      Talan a torium (bar ott meg ha jol emlekszem megint elojon a grafit, amit pont a nehezen olthatosaga miatt nem szeretnek) lenne meg jo vagy a magfuzio (talan 100 ev mulva...). Torium egyebkent csomo elonyos tulajdonsaggal rendelkezik az uranhoz kepest, egy "hatranya" van: nem lehet belole fegyvert kesziteni. Tobbit gondolom kitalalod.

      - s

      Törlés
  2. Filmet, feliratot meg köszönöm.

    - s

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen, Amundsen nevében (aki a feliratot készítette) is.

      A felirat készítője, Amundsen, megkért hogy tolmácsoljam köszönetét az építő jellegű hozzászólásaidért.

      Törlés
  3. Itt honnan letölthető a felirat?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      A két kitüntetés ábrázoló kép alatti második sor mondatában szereplő egyik "itt" szóra kellene kattintani, vagy a feliratok fülre és az ott található megfelelő filmcímre.

      Törlés