Áfonya


A film eredeti címe: Афоня


A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
nyelve: magyar,
kiterjesztése: srt.












Nem tagadom a szovjet korszak filmjeit nem ismerem igazán jól. Láttam ezt-azt az idők folyamán, de túlzás lenne azt állítanom, hogy "képben" vagyok. Annak idején, iskolai keretek között, a nevezetes-
nek tartott napokon elvittek bennünket, kötelező jelleggel, a moziba. Amikor a koromnak megfelelő filmet vetítettek, akkor élveztem is ezeket a látogatásokat.  Sőt! Kisiskolásként nagyon vártuk a fő-
film előtti Nu pagagyi-t. Volt, hogy egyet, de volt olyan is hogy kettőt is levetítettek "bemelegítésnek". Nem is igen szoktam "elkalandozni" ez ebben az időszakban, vagy még régebben készült filmek kö-
zött.
Most mégis megtettem. Ennek oka az, hogy megkértek erre...
Időnként levélváltásba szoktam "bonyolódni" egyesekkel. Ez úgy szokott kezdődni, hogy a blog e-
mail címére írnak. Én meg válaszolok. Van akivel csak egy-két e-mail-t váltunk, és van akivel többet. Van akivel időszakosan szoktam levelezni. De akkor nagyon...
Örülök ezeknek a leveleknek, mert visszajelzésnek tekintem őket. Vannak akiket érdekelnek ezek a filmek, van értelme elkészíteni hozzájuk a feliratot.
Egyik ilyen levelező, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Tihonovnak, hívta fel erre a filmre a fi-
gyelmemet. (Ha jól emlékszem az egész úgy kezdődött, hogy a Brilliantovaja Ruká című filmet nem találta sehol sem... Mivel [saját bevallása szerint 30 éve kedvencei a szovjet-orosz filmek] gyűjtőnek sem utolsó, ezért kuriózumokat is mutatott nekem. Például a Scsorsz című 1939-es filmet, "eredeti" MOKÉP-es felirattal. Érdekes volt látni ezt az alkotást. Sztálin megrendelésére készült a film, és az 1919.-es ukrajnai eseményekről szól. Nagyon régen láttam ilyen szép kalligrafikus szövegezést...)
Régóta kereste ehhez  a filmhez a feliratot.
Hát itt van...
Kérésére megnéztem a filmet, és "beleszerettem"...
A film első felében levő dialógusok, annyira ismerősök voltak...
Sőt, ha hiszitek ha nem, még a "kalandok" egy része is. Na nem saját élményanyagból, hanem má-
sok elbeszéléséből. Olyanokéból, akik saját bevallásuk szerint soha nem látták ezt a filmet (megkér-
deztem). Valami lehetett akkoriban a levegőben...
A film 1975.-ben készült.
A történet szerint adva van egy vízvezeték szerelő, A.N. Borscsov vagy ahogy a barátai hívják Áfonya. Róla leginkább az mondható el, hogy a társadalmi elvárásoknak nem igazán kíván megfelelni, éli a maga kissé bohém életét.
Napközben jó munkásemberhez méltóan a köz érdekében szereli a vízvezeték rendszereket, cseréli a csapokban a tö-
mítéseket, az O gyűrűket. De azért nem feledkezik meg a saját maga hasznáról sem.
Csapja a szelet a nőknek, de egyszer feltűnik az életében egy naiv (de lehet hogy az idealista jelző pontosabb lenne) kislány, és Borscsov azt veszi észre, hogy fenekestül felfor-
dult az élete...
Én magam a film műfaji besorolásával is bajban vagyok.
Tudom, hogy az ilyesmi filmeket tragikomédiának is nevezik, de számomra e két fogalom (amelyből ez a kifejezés ered) teljesen összeegyezhetetlenek. Valami nekem vagy tragikus, vagy vidám. Ez a film inkább vidám. Látom benne a rend-
szerről szóló öniróniát, és épp ezért nem tűnik szomorúnak az alkotás. Mégis nekem egy kicsit olyan mint a Forrest Gump. (Persze egy kicsit túlzó ez a hasonlat.) De mégis, a Gump is humoros jelentetekkel, gegekkel indul, és a végére már egyáltalán nincs kedve kárörvendően mosolyogni a jóérzésű embernek.
Az Áfonya is így kezdődik, és a film második felére (ahogy az előbb említett amerikai alkotás is) szinte észrevétlenül átváltozik kicsit komolyabbá. 
Bennem most is itt van a dilemma, hogy egy kis rendszerkritikával fűszerezett játékfilmet, vagy a szovjet rendszert ideológiailag kiszolgáló alkotást láthatunk akkor, amikor megtekintjük a Georgij Danelija rendezésében készült filmet.
De valahogy így volt ezzel a korabeli közvélemény is. Nehezen értették meg, hogy egy antihős (hi-
szen az erkölcsi normák szerint Borscsov nem más), hogyan lehet egyáltalán főszereplője egy film-
nek (Forrás:kino-teatr.ru). Ennek ellenére a film nagy közönségsiker volt. Sőt, ma is igen népszerű. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy még internetes szakáruház is viseli az Áfonya nevet.
Áfonya karaktere egy műveletlen tuskóé. Egy olyan ember (a hozzá hasonlóakról írta Petőfi a "Nem írok, és nem olvasok. / Én magyar nemes vagyok!" sorokat), akinek semmilyen kulturális igénye nincs. Számára a fizetésnap az ünnepnap, érdeklődési köre az alkohol és nők köré összpontosul. Mégis szerethető személy. Árvaként nőt fel, és az az egy-két mondat, amiből ez kiderül, jelzi hogy komoly drámával indult az élete. És jelzi, a 20.századi orosz  történelem emberi tragédiáit is. Nem véletlen, hogy még napjainkban is rengeteg orosz film, filmsorozat foglalkozik a 2.világháború eseményeivel. Áfonya is az apátlan nemzedék tagja.
Miért szerethető Borscsov mégis?
Mert nemcsak humora van, hanem nagy szíve is.
Leonyid Kuravljov alakítja Afanaszij Borscsovot (ismerős lehet ez a név azoknak, akik látták valaha a Tavasz tizenhét pilla-
natát, a Halló, itt Iván cár-t, vagy az 1976-os Timur és csapatát [ezt gyermekkoromba bemutatta a Magyar Televizíó, és számomra ez "A" Timur és csapata. Remélem ezt megértik a műkedvelő, műértők is.], a Fekete Macska Bandáját, vagy esetleg a Rzsevszkij Napóleon ellen-t... Persze sorolni lehetne az alkotásokat, ahogy mondani szokták napestig, hiszen szó szerint rengeteg filmben szerepelt). Leonyid Vjacseszlavovics Kuravljov 1936.október 8.-án született Moszkvában. Édesapja Vjacseszláv Jakovlevics Kuravljov (1909-1979) szerelőként dolgozott egy repülőgépgyárban. Édesanyját Valentina Dimitrijevics Kuravljovát, aki fodrász volt, koncepciós per után elítélik, és északra, a murmanszki régióba száműzik. Mindez 1941.-ben történt. Itt, egy tóparti kis faluban kezd iskolába járni Leonyid. A matematika, kémia, fizika nagy gondot okozott neki, így szinte "belekényszerült" későbbi szakmájába. Iskola után elhelyezkedik, dolgozik, de tervét nem adja fel. 1955-ben sikeresen felvételt nyert a színészképzőbe.
Munkásságát kitüntetéssel is elismerték (először 1965-ben, másodjára 1976-ban). A hozzáértők dicsérni szokták, mert epizódszereplőként is a tökéletes karakter formálásra törekszik.
A női főszereplő (... talán nem is szerencsés ez a meghatározás, hiszen Katyerina Sznyigireva a történet szerint elég ritkán tűnik fel) karakterét Jevgenyija Szimonova alakítja. A művésznő Leningrádban született 1955-ben. Édesapja, Pável Vaszilevics Szimonov (1926-
2002), pszichológus volt. Édesanyja Olga Szergejevna Vjázemszkaja, pedagógus. Táncot tanult, zeneiskolában is járt. 1972-ben kezdi meg színművészeti tanulmányait. Első filmes szerepét 1973-ban kapja meg. 1975-ban diplomázik és elkezdődik a színházi karrierje is. Azért fogalmazok így, mert az 1975-ös Áfonya után népszerűvé vált ország-
szerte.
Napjainkban is aktív mind a színház, mind a film világában.
Második házasságában él,  Andrej Espaj rendező a férje. Mindkét házassága során egy-egy lánya született. Zoja Kajdanovszkaja (1976), és Marija Espaj (1985).
A film harmadik fontos szereplőjét egy igazi "nagyágyú" alakítja.
Jevgenyij Pavlovics Leonov(1926-1994) mint Kolja tűnik fel a színen. Egy véletlen (vagy inkább Borscsov lazasága okán) "találkozás" során ismerkedik meg Áfonyával. E találkozást folyamodványaként mindketten  berúgnak... Ami Kolja éle-
tében hoz egy kis változást...
Leonov édesapja egy repülőgépgyár alkalmazásában állt. A Nagy Honvédő Háború alatt az egész család itt dolgozott, még a gyerekek is. Közben elkezdi iskolai tanulmányait egy repülős iskolában. Itt harmadikos, amikor Rosztiszláv Zaha-
rov a Bolsoj Színház híres koreográfusának színjátszó csoportjába kerül. 1947-ben diplomázik, 1948-
tól a Sztaniszlavszkijról elnevezett zenésszínház színpadán debütált. 1968-tól a Majakovszkij szín-
házat erősíti. A '70-es évek elején a rengeteg filmszerepe miatt, mivel a forgatások ideje sokszor ütközött a színházi kötelességeivel, sok konfliktusa volt a színház művészeti vezetőjével. Ezért szín-
házat váltott.
Élete során számtalan színházi alkotásban, és rengeteg filmben szerepelt.
1988-ban egy németországi körutazás közben szívroham éri. A gyors orvosi beavatkozásnak köszön-
hetően életbe marad. A műtét után 16 napig kómában feküdt. Hatvannyolc éves korában hunyt el 1994-ben. A Novogyevicsij temetőben nyugszik.

Néhány kép a filmből:



A film egyik dialógusában a főszereplő a következőt mondja:
"MHK-t lehetne tartani, tata".
Eredetileg az MHK helyett ГТО-t mond (Persze az is megérne úgy lehet, néhány mondatot, hogy az oroszok legalább annyira szeretik a rövidítéseket használni a beszélt nyelvben, ahogy az amerikaiak is. De lehet az is, hogy még jobban. Személyes tapasztalatom szerint, főként az úgynevezett műszaki szaknyelvben.). Gyakorlatilag rokon fogalmakról van szó. A szovjet Готов к труду и обороне СССР mozgalmat szinte egy az egyben adoptálták a ma-
gyar viszonyokra.Még a nevét is átvették: Munkára Harcra Kész. (Ezért vettem a bátorságot és "ma-
gyarítottam" MHK-nak az eredeti kifejezést.) Ha nagyon élesen akarnék fogalmazni akkor azt is mondhatnám, hogy az úgynevezett béketábor ezzel, és ilyen mozgalmakkal próbálta a civil lakos-
ságot felkészíteni a hagyományos háború követelményeire.
A ГТО mozgalom 1931-1991-ig létezett. Ugyanakkor követelményrendszere az alapja a mai orosz testnevelési módszernek is.



Végül itt meghallgatható Áfonya kedvenc orosz népdala (kórusműként feldolgozva):








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése