A Fekete Macska Bandája

A film eredeti címe: Место встречи изменить нельзя
A film eredeti nyelve: orosz.
A feliratok tulajdonságai:
FPS:25.
A felirat nyelve: magyar.
A felirat kiterjesztése: srt.














Amundsen felvetette, hogy a régebben készített feliratairól mi lenne, hogyha megjelenne egy-egy bejegyzés ezen a blogon. Bennem is felmerült már ez, de nem hozakodtam elő ezzel a dologgal. Ő megtette.Ezért születhetett meg ez a bejegyzés.Én örülök neki, mert ez a mini sorozat többet is érdemelne. Én nagyon szeretem. (Erre közvetett bizonyítékként szolgálhat ennek a blognak a fejléce is. Ha "műelemzés"-nek vetjük alá, akkor látható, hogy a fotómontázs minden színes képből áll. Kivéve egyetlen egyet. Ráadásul az az egy át is lett montírozva, úgy néz ki, mintha grafitceruza rajz lenne. A képen Viszockij és Konkin látható. A Fekete Macska Bandája című  filmből. A színes képekben [de azért van egy kivételével is] egy közös található. Időközben mindegyikhez készítettem feliratot. Az az egy amelyikhez még nem, az egy tíz részes tévéfilm sorozat, a Birodalom bukása. Talán majd egyszer...) Persze ennek emocionális oka is van. Gyermekkoromban a nyarakat nagymamámnál töltöttük. Igen, így többesszámban. Én a húgommal, és az unokatestvéreimmel (Már azokkal akiket személyesen is ismerhetek. Az előző mondat magyarázata roppant személyes, és szomorú lenne, ezért eltekintenék a részletezésétől.). Együtt játszottunk, és időnként televíziót is nézhettünk. Fekete-fehérben. Nem sok filmre emlékszem azokból az időkből, de erre a sorozatra igen. Valószínűleg azért mert "hivatalosan" nem nézhettük meg. Csak úgymond "stikában".
 Amundsen: 1981-et írunk, vagy 82-őt. Nem tudom már. Szerettem a tévét, nagyon jó és színvonalas volt a Magyar Televízió műsora. Színvonalas tévéfilmek, tévéjátékok, színházi közvetítések, színészóriások voltak nap mint nap láthatóak. 10 éves lehettem talán. A kedd volt a sorozatnap. Nem emlékszem, talán ez az öt részes sorozat is keddenként volt. Akinek esetlen van régi „Rádióújságja” lefűzve, igazán utánanézhetne, nagyon megköszönnénk. Szóval volt ez a filmsorozat, ami nagyon más volt, mint a szovjet filmek általában. Nem volt unalmas, nem volt vontatott. Mert ezek voltak a szovjet filmgyártás - magyar utca embere által hangoztatott - kritikái. Ez egy jó film volt. Más volt, mint az akkori divatos „Maláji tigris” vagy a Jean Marais filmek vagy a kiváló és nagyon népszerű westernek, de megállta a helyét köztük. Az számított jó filmnek, amiről az iskolában másnap beszéltünk. És erről beszéltünk, nem is keveset. Viszockij jelentőségét nem fogtuk fel, de a film elnyerte a tetszésünket.
Szerettem volna újra megnézni gyermekkorom eme nevezetes alkotását... Nem sokra emlékeztem, de arra a jelenetre igen, amikor a rendőrség csapdát állít, és a szemük láttára ölik meg egy padon az emberüket, úgy hogy a gyilkos mondhatni gond nélkül elmenekül. Nagyon megmaradt bennem ez a jelenet, és ahogy ezen a rajzon látható, nem csak bennem.
Szóval, megkerestem a sorozatot (elég hosszú időbe telt, egyrészt mert már akkor is alacsony adat, és internet sávszélességgel rendelkeztem, másrészt pedig többször is ráfelejtettem, amikor meg lehetőségem lett volna rá), és hozzá való feliratot is kerestem. Szerencsém volt. Az Előszóban található információkat nem kívánom újra leírni, lényeg az, hogy több különböző hatás után, Amundsen munkája "betette a kaput". Elhatároztam, hogy én is megpróbálok feliratot készíteni... Tehát közvetett módon ennek a filmnek az elkészült magyar felirata is hozzájárult ahhoz, hogy bővült a magyar nyelven is élvezhető (remélem így van) orosz filmek tárháza. Persze igaztalan lennék, ha azt állítanám hogy csak ennyi történt. Hiszen "megismerkedhettem" e feliratok (és ezen blog révén) olyan emberekkel, akikkel egyébként soha. És ez is jó dolog... Szerintem.


Amundsen: a film kapcsán nekem is évek óta tervem volt, hogy megnézzem. Magyarországon nem volt kapható, a tévék nem vetítették. Sikerült DVD kópiát hozatnom Moszkvából és egy este megnéztem az összes részt. Aztán látva a feliratok ilyen mértékű előretörését, idő múlva  elkezdtem tervezgetni a saját fordítás és felirat készítését a filmhez.
Ez a minisorozat Arkagyij és Gregorij Vajner magyarul is megjelent regénye alapján készült. 
Amundsen: A könyv ma is kapható magyar kereskedelmi forgalomban. A könyv eredeti címe „Kegyelmi időszak” – a filmet megnézve pontosan tudjuk mit jelent ez a kifejezés.  Aki esetleg el kívánja olvasni az most ne figyeljen ide. A film néhány helyen kissé eltér a könyvtől de egy helyen nagyon. Az eredeti történet végén Varvara meghal. Talán ennyire tragikus befejezést nem akartak a film készítői.
Ide tartozik egy gyors megjegyzés a film (és a könyv) magyar címéről. Ez a „Fekete macska bandája” kétségtelenül jól hangzik, de sem az eredeti regényhez, sem az eredeti filmcímhez nincs köze. Ugyanis a film eredeti címe: „A találkozás helyét megváltoztatni tilos”. Ez utal Sarapov szerepére (ahogy ma divatos mondani: titkosszolgálati módszer), ahogy beépül a bűnözők közé. Mivel ez csak az ötödik részben látható igazán, a magyar fordítók egy ennél beszédesebb, a film egészére jellemző címet adtak.
A története közvetlenül a második világháború befejezése után kezdődik. Ez egy elég zavaros időszak. Hiszen egész Európa felbolydult, milliós "népvándorlások" voltak nyugat- keleti, majd keleti-nyugati irányba. Rengetegen vesztették életüket ezen sáskajárások nyomán. Nagyon sokan elvesztették mindenüket, volt aki a saját hazáját is... Kitántorogtak hát az öreg kontinensről, hogy újra kezdjék életüket, és a küzdelmet...
A háború nem csak épületeket, országokat pusztított el, hanem az emberek erkölcsi tartása is megrendült.  Ez nem csoda, hiszen ez is a háborúk kísérő jelensége. Csak erről nem szólnak a hősi eposzok. A rombolás után is élni kell. Túlélni. Megjelenek közben a zavarosba halászok, akik úgy gondolják, hogy a meggyengült államhatalmak éberségét kijátszva farkasként vethetik magukat embertársaikra, és azok kicsinyke személyes vagyonára is. Van a családomban egy kis történetecske. Egy hölgyről, aki fiatal kora dacára (körülbelül húsz éves lehetett, amikor ez a kis epizód lejátszódott az életében) elhatározta, hogy felutazik Budapestre. Mindez közvetlenül a háború után volt. Nem múzeumot ment látogatni, nem feketézni ment. A kíváncsiság hajtotta a fővárosba. Ugyanis hallott arról, hogy vannak olyan helyei a városnak, ahol a közbiztonság a nullához konvergál. Arról szólt a közbeszéd, hogy ezeken a helyeken megtámadják az embereket, és kirabolják őket. Nagyon sokszor még a ruháikat is leszedik róluk... Szeretett volna látni egy ilyen esetet. Szerencsére nem történt semmi baja. Nem volt vagánynak nevezhető, mindenki csodálkozott rajta amikor utólag kiderült, miért is utazott el a messzi nagyvárosba.
Szóval, a film ott kezdődik, hogy véget ért a háború, és a győztes Vörös Hadsereg egyik ifjú tisztje megérkezik Moszkvába, és rendőr szolgálatra jelentkezik.
Az ifjú titán a tapasztalt nyomozó keze alá kerül. Nem tétlenkedés vár rá, hiszen egy rejtélyes bűnbanda nyomára kellene jutniuk. A sorozat epizódjai a nyomozás kalandos történetét mesélik el. Persze, nem pontos kifejezés ebben az esetben a "mesélni" kifejezés használata. Ugyanis a Vajner fivérek könyve, és így a belőle készült filmsorozat is, megtörtént esemény, események alapján készült.
A film megpróbálja bemutatni a háború utáni Moszkva alvilágát. Persze a nyolcvanas évek lehetőségei szerint... Érdekesnek tartom, hogy annak idéjén a magyar cenzúra mennyire hamis képet festet a magyar társadalomnak az akkori szovjet viszonyokról. Egy idealizált képet próbáltak lefesteni, pusztán propaganda szempontok alapján. Hiszen a marxista-leninista utópia szerint a nevelés által megnemesedett úgynevezett szocialista embertípus öntudatból elhagyja a bűnöző életmódot. A szovjet filmgyártás (és ne feledjük, hogy a filmkészítés már a 20.század hajnalán a propaganda eszköze lett) több alkotásában is feltűnnek a jogot (kicsit vagy nagyon is) megszegő "hősök". Gondolok itt többek között a Briliantovaja Ruká-ra is... Persze, végül pozitív "kicsengése" van ezeknek a filmeknek.
Másrészről viszont a mai napig nem tudom eldönteni, hogy a film készítői tudatosan tették-e ebbe a sorozatba  a finom, szinte alig észrevehető (legalábbis a cenzorok nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni) rendszerkritikát. Nem ismételném magamat, hiszen az Antikiller bejegyzésben szenteltem néhány mondatot.
Az öt részes televíziós sorozatot Sztaniszlav Govoruhin rendezte, és az Odesszai Filmgyárban készült 1979-ben. Amundsen: Az évszám nagyon lényeges. A brezsnyevi pangás utolsó éveiben Viszockij népszerűsége csúcsán jár – a rendszer minden erőfeszítése ellenére. Egy évvel vagyunk a moszkvai olimpia előtt és sajnos egy évvel Viszockij halála előtt is. Ez az öt részes film hozott el számára egy újabb, kicsit másféle népszerűségi hullámot, aminek visszhangjait sajnos már nem érhette meg. Mindenféle túlzás nélkül mondhatjuk: óriásit alakít ebben a filmben. A másik főszereplő, a Sarapovot alakító Vladimir Konkin, 1981-ben nyilatkozta a filmről és Viszockijról, hogy a film forgatása alatt nemcsak Sarapov tanult Zseglovtól rendőrségi munkát és nyomozást, hanem Konkin is tanult Viszockijtól - színjátszást. Viszockij ekkor már tudta, hogy nagyon beteg. Túl az őt 37 évesen ért súlyos infarktuson, amiről alig tudott pár beavatott, sem magát sem színész kollégáit nem kímélve alakította, nagyon aprólékosan megformálva, Zseglov szerepét. Konkin nagy tisztelettel beszélt róla és első találkozásukról, ami a film forgatása előtt egy évvel, 1978-ban, Párizsban történt. Akkor, amikor a Tolsztoj évforduló kapcsán Viszockij a párizsi Olympia-ban adott koncertet.
A film utóéletéhez mindenképpen hozzátartozik, hogy ez azok közé a filmek közé tartozik, amiknek legendája van. A http://sharapov.kinoexpert.ru/index.asp címen olvasható saját weboldala, ahol a nagyon részletes elemzések mellett a film hibáira is felhívják a figyelmet. Ez szintén divatos és szintén a netes nyilvánosságnak és a minden otthonban megtalálható számítógépes háttérnek köszönhető, hogy akárki meg tudja találni az egy-egy forgatási helyszínen otfelejtett modern autót, vagy a pályaudvaron áthaladó szerelvényben észreveszik a 70-es években gyártott hűtőkocsit, vagy az elrobogó autóban visszatükröződik a stáb forgatási reflektora. De mindez már a film legendáját erősíti. Sem művészi sem tartalmi értékéből nem von le semmit.

Szereplők: 
Vlagyimir Konkin - Vlagyimir Sarapov főhadnagy,
Vlagyimir Viszockij - Gleb Georgijevics Zseglov,
Szergej Jurszkij - Ivan Szergejevics Gruzgyev,
Armen Dzigarhanján - Karp ("Púpos"),
Alekszandr Beljavszkij - Fox,

Jevgenyij Sutov - Szergej Ipatevics Pankov alezredes,
Natalja Danilova - Varvara Szinicskina, Sarapova választottja,
és még sokan mások...


Képek a filmből:




A feliratok a következő helyeken találhatóak:
1.rész
2.rész
3.rész
4.rész
5.rész

2 megjegyzés:

  1. A film és a könyv is nagy kedvencem volt, illetve még ma is az. A film ismertetője annyira teljes, hogy hozzátenni Én már csak a regényhez kapcsolódva tudok, - de csak egy apróságot. A Vajner testvérek a későbbiekben is szerepeltették műveikben Sarapov figuráját. (Ezek közül volt amit itthon is kiadtak magyarul).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Doktor Kubb!
      Észrevételed megjöttét jeleztem Amundsennek. Nem sokkal később küldött nekem egy e-mail-t. Nagyon köszöni az elismerő szavakat!
      Én is örülök, hogy a bejegyzés is megfelelő számodra. Egyébként ez a sorozat nekem is nagy kedvencem.
      Köszönjük a hozzászólásodat!

      Törlés