Sakál... a bejegyzés folytatása

 

Folytatom a legutóbbi bejegyzésemet. Nem pont ebben a formában terveztem, de oda se neki! A MoszGaz bűnügyi sorozat - amely tulajdonképpen Cserkaszov őrnagy, aki időnként százados, nevezetes eseteit dolgozza fel. Az első és a második sorozatot a való élet ihlette. Ahogy ezt hivatalosan mondani szokták: a film megtörténet eseményt dolgoz fel. A moszkvai gázszolgáltató munkaruháját felhasználó sorozatgyilkos esetéről egy érdekes dokumentumfilm is készült, valahol talán még nekem is megvan...

A második évad két idősíkban játszódik. Az egyik a korai brezsnyev-korszakban, a másik a Nagy Honvédő Háborúba kalauzol el minket. De mielőtt ebbe nagyon belemegednék, más témára váltok!

Kicsit - vagy nem is nagyon - meglepett a nézői szokás(ok). A MoszGaz iránti érdeklődésre ránéztem párszor. Az első esettől nem értettem, hogy miért van az, hogy a közel azonos időben feltett részek iránti érdeklődés enyhén szólva számomra érthetetlenül alakult. A legutolsó részt jóval többen nézték meg, mint az első részt. Volt amikor másfélszer annyian tekintették meg. De ez hogy lehet? Azt megérteném, hogy valamennyien megnézik az első részt, de a másodikat már jóval kevesebben tekintik meg. Azán a következőket esetleg még kevesebben... Oké, ez rendben lenne. Sokan érdeklődnek a sorozat után, ám az első (esetleg második, harmadik, sokadik) rész után úgy döntenek, hogy nekik nem tetszik ez, esetleg unalmas és abbahagyják a dolgot. Nem nézik végig a sorozatot. Ezzel semmi gondom nem lenne. De nem ezt láttam. Hanem, hogy az utolsó részt jóval többen nézik meg, mint az elsőt. Vagy mint az első hét részt összesen. Talán csak az lenne fontos a többségnek, hogy ki a gyilkos? Most komolyan! Érti ezt valaki?

A cserkaszovos sorozatokra jellemző, hogy több benne a hulla, mint amennyi részből áll. És nem az első részben hal meg mindenki. Az első szériában a halálos áldozatok száma tíz. Azután van olyan évad amiben nem is egy bűncselekményt göngyölít fel a Moszkvai Bűnügyi Osztály. Szerintem, ha csak az utolsó részre (vagy csak az első és utolsó részre) koncentrál valaki, akkor sok jó pillanatot kihagy. A szereplőgárda - ha engem kérdeztek - kimagasló. Előbb-utóbb napjaink összes népszerű színészét és színésznőjét láthatjuk ilyen-olyan szerepben. Akik nem csak népszerűek, hanem jó aktorok is. Arról nem is beszélve, hogy a sorozat(ok) alkotói igyekeznek a korszak(ok) miliőjét is igyekezik megragadni. Nem feltétlen idealizált a kép amit láthatunk. Itt van például az a jelenete az egyik évadnak, amikor Seleszt és élettársa vacsoráznak. Tükörtojást. Ketten egyet. Szegényes lakhatási környezetben erősen szegényes vacsora. Ez - az ilyen jelenet - többet ér, mint egy szociológus ömlengése. Na mindegy! Úgy látszik, sokaknak a sorozat legvége a fontos. Az összkép, amit egy valamikori társadalom mindennapjairól szól, az már nem annyira. Hiszen Cserkaszovéknál még azt is láthatjuk, hogy az idő elteltével, hogy hígult fel a rendszer ideológiailag. Az Idő (vagy másik nevén a Történelem) már ilyen. A korszellemre ráérezhetnek egyes politikusok vagy filozófusok, de az Idő könyörtelen és a legnépszerűbb és legprogresszívebb ideológiai rendszerteket is avíttá és nevetségessé válnak.

Az első évadot, aminek a címe MoszGaz, itt tekinthetitek meg: https://videa.hu/video_kereses/MoszGaz%20S01

A második évadról, ami a Hóhér címet viseli, itt olvashattok.

Az első és a második évadnál is a "régi" felirataimat használtam fel. Nem javítottam ki a bennük maradt helyesírási hibákat, elütéseket. Az első évad újra nézése után két olyan mondatot találtam amelyek végére ma már nem azt az írásjelet tenném, mint amit annakidején tettem. A legutolsó részben egy helyen amikor olvastam mit írtam az jutott az eszembe, hogy: Te jó ég!

Mégsem változtattam rajta.

Ugyanez a hozzáállással viszonyultam a Hóhérhoz is.

És végezetül csak visszatérnék arra a statisztikai tényre, hogy az első évad befejező része nézetebb volt, mint az első. Egy több évados sorozatról van szó, amelyben a rendszeresen feltűnő (és eltűnő) szereplők karaktere formálódik, egymás közötti kapcsolatuk változik. Így idővel az egyes dialógusokban feltűnhetnek olyan utalások, amik előző évadban történtekre utal (utalhat). Szóval, ha tetszik a saga, akkor bátran szánjatok rá időt. 

A második évad epizódja megtekinthetőek:

1. rész         2.rész         3.rész

4. rész         5.rész         6.rész

7.rész          8.rész

Lövészárok

A Lövészárok című film alapkoncepciója egyáltalán nem eredeti. Még ha csak az orosz mozi házatáján nézelődünk akkor sem. Ott van mindjárt a Jövőből vagyunk című film. Vagyis filmek. Adva van két (vagy több) kincsvadász, akik fekete ásatással foglalkoznak és valahogy visszakerülnek a múltba. És pont abba az időszakba (jelesül a 2. világháború idejébe) amelyben épp a kutakodásuk fókuszában van.  Majd valahogy visszajönnek a jelenbe...

A Jövőből vagyunk második része után se pihentették a témát, mert a televízió számára is készítettek hasonló filmet, filmeket. (A cím most nem jut az eszembe, de emlékszem, hogy láttam, és tetszett is, de semmi olyan nem volt bennem, ami miatt feltétlen foglalkozni akartam volna ezzel az alkotással.) De, személyes élményem alapján, azt mondanám, hogy a Végső visszaszámlálás című amerikai film az alapmű. (Nyugodtan javítsatok ki, ha tudtok régebbi alkotást ezzel az ötlettel.) Gyerekkorom nagy kedvence volt. Balatonvilágoson egy vállalati gyereküdültetés során láttam vagy ötször. Szinkronos volt, de viedómagnóról ment. Nagyon élveztük. (A másik nagy sztárfilm ugyanekkor a francia Éretlenek volt. Ugyanott, ugyanakkor.) A sztori annyi, hogy egy repülőgépanyahajó viharba kerül, és visszarepül az időben. Az amerikai katonáknak lehetőségük lesz megnyerni a Pearl Harbour-i ütközetet...

Hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel, vagy sem, hadd ne áruljam el! Szerintem, még most is - közel negyvenöt évvel a film elkészülte után - élményt okoz a megtekintése.

Ó, azok a Tomcat-ek! Meg a Zero-k...

A Jövőből vagyunk első része a leningrádi fronton játszódik, a második epizód az ukrajnai Brodinál. A brodi katlan eseményei elevenednek meg a szemeink elől. Minderről  olvashattok ezen a blogon.

Az első részről itt.

A másodikról itt és itt.

Talán csak annyit - kiegészítésképpen -, hogy az első rész inkább egy ifjúsági film, míg a második epizód komorabb hangulatú, még akkor is, ha pozitív végkicsengésű a sztorija.

A Lövészárokban pedig 1941. Donbasszába repülünk vissza. A Nagy Honvédő Háború elején és egyáltalán nem dicsőséges időszakába. (És akkor most jöjjön egy másik filmajánló. Szimonov regényéből készült 1963-as Élők és holtak szintén ebben az időszakban játszódik. Ez a szovjet film tökéletesen alkalmas, hogy a második világháborúról szóló szovjet filmekkel kapcsolatos sztereotípiákat neglilálja.)

Vajon véletlen, hogy éppen Donbasszba kerülnek vissza a film hősei? Naivak lennénk, ha azt gondolnánk, hogy igen. Van a dologban egy kis aktuálpolitika.

Nem nagy, de van. Egy magyarországi néző számára talán fel sem tűnik. De hát a jó(l megcsinált) propaganda ilyen, nem szájbarágós. Hanem rafinált. Szinte észrevehetetlen. Már-már művészet. De ilyesmi Magyarhonban ismeretlen. Nekünk a primitívség jutott. Ez van.

Valamikor - meg nem mondanám már, hogy idén vagy inkább tavaly, de inkább tavaly - láttam egy ukrán akciófilmet, amely szintén Donbasszban játszódott. Talán Fehér Holló vagy Sólyom volt a címe. És roppant szájbarágós propagandával átitatott - és ezért gyakorlatilag élvezhetetlen - mesterlövészes alkotásról van szó. Nem volt egyszerű végignéznem. Szájbarágós és hazug. Ja. Mint egy magyar NERkompatibilis kultuszfilm. Ezekkel az alkotásokkal a legfőbb gond az - azon kívül, hogy leforgatták -, hogy nézhetetlenek. Okosan is lehetne ilyeneket csinálni, de ahhoz is minimális tehetség kellene. A pénz nem minden. A Lövészárokban minden a helyén van. Bár ideológiailag elkötelezett, de ez nem tolakodó. Mintegy csak halkan visszhangozza a hivatalos értelmezést. Annyira halkan, hogy a világ nagy részén nem is hallható. Így ha napjaink történelem lesz, a film megnézése akkor sem lesz kínos.