Pont az idei nemzetközi nőnapon került elém (ismét) ez a film. És ha már elém került, meg is néztem. Emlékeztem, hogy egy nagyon jó film ez, de bevallom erősen hiányos emléképek maradtak meg bennem. Úgyhogy, nekiálltam felfrissíteni magamban a sztorit. És nem bántam meg.
Március nyolcadika idén szombatra esett, de ettől függetlenül végighallgathattam egyik (és másik munkatársam) zsörtölődéssel egybekötött véleményét erről az ünnepről. Szó volt egyrészről az ünnep miatt elpusztított szegény virágokról, másrészről pedig meghallgathattam a mindegy én azért veszek valami csokit, mert ha semmi nem lesz, akkor mosolyszünet az tuti lesz. Oké, ezek annyira pasis dumák. Volt időszak, amikor én is így gondoltam. Megspékelve azzal, hogy hát ez mégiscsak egy munkásmozgalmi ünnep. De ma már egyáltalán nem úgy gondolom, mint ahogy a fentebb idéztem. Mi hozta el a változást a gondolkodásomban? Lehet furcsának fog tűnni, de köze van ennek az orosz nyelvhez, az orosz kultúrához. Most hogy a russzofóbia elfogadott politikai termék lett, furcsának hangozhat az a kijelentésem, hogy az orosz egy európai nép. (Sokszor európaibbnak tűnik nekem, mint a Kárpát-medencét benépesítők. De ebbe ne menjünk most bele.) Egy nyelvet megtanulni több, mint az, hogy kommunikálni tudok olyanokkal is akikkel eddig nem tudtam. Egy nyelvet megtanulni több mint új nyelvtani szabályrendszerek megtanulása, bebiflázása és alkalmazása. Több mint olyan szavak megtanulása, amiket a körülötted élőknek még a passzív szókincsükben sem szerepelnek. Ezek csak az első lépések. Egy nyelv megtanulásához hozzátartozik egy másik kultúra megismerése, megértése. De legalábbis igyekvés ezekre. És ez az amit az AI soha nem fog nyújtani. Soha nem fogja neked prezentálni a másik gondolkozásának megértését. A szupertolmács szoftver tűpontosan lefordíthat egy adott szöveget, de a mögötte lévő embert - a karaktert -, hogy tehetné élővé benned?
Én a nőnap lényegét külföldön értettem meg. És - ha engem kérdeztek - nem mindegy, hogy csoki vagy virág. És ha engem kérdeznétek, az sem mindegy, hogy milyen virág.
Egyáltalán nem véletlen - szerintem -, hogy az egyik általam viszonylag sűrűn látogatott oldalon feltűnt március nyolcadikán az Áldjátok a nőt! című film. A cselekmény egy tengerparti falucskában kezdődik, ahol egy ifjú leányzó éli a halászfaluk népének cseppet sem könnyű életét. A leány a tengerparton véletlenül összefut egy katonatiszttel. Hogy egymásba szeretnek-e vagy csak a lány lehetőséget lát a kitörésre, hadd ne részletezzem! Mindenesetre, felesége lesz a nála jóval idősebb tisztnek. Ők még nem tudják, hogy egy nagy háború kirobbanása előtti éveket, napokat élik. A lánynak az élete nem lesz könnyebb, de minden felmerülő nehézség ellenére hűségesen megőrzi magában azt az érzést, ami miatt igen mondott a férfi közeledésére. Az élet nem feltétlen egy fáklyásmenet. Senki nem ígérte meg senkinek, hogy népünnepélyként élhetjük le az életünket. Most, hogy egyre több jel mutat arra, hogy Európa népei számára véget ér a kegyelmi időszak, most hogy a bennünket védő üvegbúra igen erősen kezd megrepedni, az egyéni életünkben - ha eddig nem tettük volna ezt meg - egyre inkább meg kell becsülnünk a hozzánk közel valókat. Önmagad megbecsülése ott kezdődik, hogy értékeled a körülötted lévőket. És az apró figyelmességeken sok múlik. Legyen az csoki vagy virág. A jó szó mellett.
Az életet széppé mi tudjuk csak tenni. A körülmények legtöbbször nem kedveznek a gondtalanságnak. Mégis, ha visszagondolok eddigi életemre azt látom, hogy a küzdés, a kitartás, a gondok feletti átnézés mellett nagyon fontos még az, hogy tudjuk nem csak a küzdelemre kell tekintenünk. Az esetleges győzelmi mámor időleges, múlandó és talmi. Fontosabb ennél az amit néhány szál virággal, egy csokival ki szeretnél időnként fejezni. Ha már március nyolcadika... De a megbecsülést nem csak ezek a dolgok jelképezik. Figyelj, vedd észre amikor kifejezik irántad a megbecsülést! Ha nem éhes farkasok közt élsz, előbb-utóbb tuti észlelsz majd ilyet.
Persze, az is igaz hogy ez a koratavaszi ünnepet is túltolják a celebritások. És ezzel épp az intimitását veszik el az emberektől. De persze őket ez nem érdekli, hiszen a kattintások, a like-olások sokkal fontosabbak nekik, mint az emberi érzések. Igen, visszataszító amikor a kampányüzemódba kapcsolt politikusok rövid videókban reklámozzák, hogy ők mennyire... Számítóak. Ahogy valahol az is groteszk, amikor az
Ördög testvér, játssz még-et harmincnyolc éve toló heavy metal bonviván áldott Karácsonyt kíván a nagyérdeműnek. Közösségi oldalon keresztül. De hát kinek mit jutott...
A film az Irina Grekova írói álnevet használó Jelena Szergejevna Ventcel (1907-2002) orosz matematikus professzorasszony (a technika tudományok doktora; szakterülete a játékelmélet és a valószínűségszámítás valamint az operációelmélet) 1976-ban megjelent regénye alapján készült.
Azt gondolom, hogy a regény 2003-as feldolgozása során a készítők sikeresen kerülték el a szentimentalizmus csapdáját.
Csak ajánlani tudom a filmet!
(A regényt nem ismerem. Pedig, igazából talán az lett volna a legjobb, ha összehasonlítottam volna a két alkotást. Nézzétek el nekem felkészületlenségemet!)
A blogban a filmről készült első bejegyzés
itt olvasható el.
Idézném a 2015-ös írásom utolsó mondatait:
"
A címben szereplő Благословите kifejezés elsősorban áldást jelent (felszólító módban). Ugyanakkor a liturgikus irodalomban az áldás kifejezés szinonimájaként használják a boldog szót is. Úgy gondolom, nincs nagy tartalmi különbség ha megáldani és/vagy boldoggá tenni szeretnék egy hölgyet. Ugyanakkor ismerek olyan álláspontot amely szerint a két szó nem helyettesíthető egymással. Szerintem igen.
Hiszen a Boldogság maga az áldás."
Valahogy most úgy vélem, hogy helyesebb talán inkább a címben található kifejezés eredeti jelentését használni, mint azt amit tíz éve használtam. Most is úgy gondolom, hogy a boldogság maga az áldás, de az áldás több is mint "csak" a boldogság. De nézhetjük úgy is, hogy minden ami áldás boldogságot okoz. De akkor meg... (Ha tudnátok, hányszor de hányszor dilemmáztam már fordítás közben ilyesmiken! Úgyhogy, ne gyertek nekem az AI fordítással! Az csak a fordítás szépségét tudja elvenni. Ha engem kérdeztek...)
Persze, meg tudnám magyarázni racionálisabbnak tűnő érvel is, hogy miért változtattam meg a film magyar címét. 2015-ben a DVD-n kiadott verzióhoz készítettem feliratot, most pedig azt egy kicsit ki is terjesztettem. Ugyanis, a televízió számára készült kópia került most terítékre. Na nem a három órás verzióé, hanem egy olyan digitalizált verzióé, amely olyan dialógusokat is tartalmaz, amit a DVD nem.
(Persze tudom, hogy ennek jelölésére meglennének a megfelelő szakkifejezések, úgyhogy maradjunk az első verziómnál.)
És végezetül ejtek néhány szót a filmről is. A cselekmény évtizedeken ível át. Egy fiatal leányzó viszontagságait láthatjuk. Nem tesz ő semmi különöset, egyszerűen a körülmények változása mitt állandó küzdelem az élete. Ahogy mindannyiunké. Az élet állandó küzdelem és változás. És a mindennapi nehézségek között kellene boldognak lennünk. A leányból asszony lesz. Életét odaszánja... És ez ma már ritkaság. Elsősorban nem saját maga boldogulásával foglalkozik. Egy olyan korszakban szocializálódott, amikor ez volt a természetes. Lehet így boldog egyáltalán az ember?
Az asszony hajában egyre több az ősz hajszál, és amikor úgy gondolhatná, hogy elég idős ahhoz, hogy már soha ne érhessen révbe, kiderül, hogy téved. A világ is megváltozott, nemcsak az ő életkora.
("Elmúltál 47 de az ami hátra van
Lehet még az maga a nyár
Hidd el a boldogság nem Amerikában van
Hanem a szíved előtt áll
Most is a szíved előtt áll
Igen, mindig a szíved előtt áll")
Azért látszik a cselekményen, hogy egy nő írta. Egy idős hölgy. És ez a megjegyzésem nem értékítélet. A történet megmutatja - többek között -, hogy viszonyulnak a hölgyek a háború(k)hoz. A rettenet egy másik perspektívából nézve. De az is látszik, hogy egy idősödő ember, hogy tekint vissza hosszú életének borzasztó epizódjaira. Egy leélt nehéz élet nem keserűséget, hanem a mindig megtalált boldogság-pillanatokat jelent Irina Grekovának. (Hadd maradhassak eme írói álnévnél.) Nem olvastam az eredeti művet, de azt gondolom, hogy a való élet inspirálta azt. És az írónő egyfajta kompenzálásként élhette meg a sztori kitalálását. Így látatlanban, pontosabban olvasatlanként, valami ilyesmi érzés fogott el a film nézése közben. Tíz éve nem láttam, de nem bántam, hogy újra megnéztem. (Ennek egyik bizonyítéka, hogy elkezdtem - pontosabban folytattam tíz év után - a fordítással való pepecselést.) Élveztem a filmet, még akkor is, ha a szerző boldogsága utáni vágyakozásának egyfajta manifesztációja hatja át jónéhány jelenetet. Végül is, ez egyfajta poszttraumás kezelés. A 20. század traumájának kezelése. Egy nő vallomása arról, hogyan változott meg körülötte a világ. Néhány évtized alatt...
Mindezeket egyáltalán nem azért írtam le, hogy elvegyem a kedveteket ettől a filmtől. Sőt!
Betelni az élettel. Hallottátok már ezt a kifejezést?
Nem azt jelenti, hogy egy életen át tejben-vajban fürdik az ember.
Érdekesnek - és egyúttal hitelesnek is - tartom a film történelmi kontextusát. Bár a Történelem nincs a film fókuszában, azért a korszakra jellemző dolgok fel-feltűnnek. Gondolok például a filmben (is) feltűnő vérrel lemosható gyalázattól kezdve a néprádión keresztül sok minden. Itt van például a szovjet propaganda: a finn-szovjet háború - bár csak jelzésértékkel jelenítik meg - megítélése soha nem az volt ott, mint Nyugaton. A szovjet narratíva szerint ez a téli háború a Polgárháború folytatása volt. A kezdeti harcmodor is ezt tükrözte, ami miatt nagy veszteségei voltak a Vörös Hadseregnek. Bugyonnij a dél-orosz sztyeppéken sikeresen alkalmazta azt a taktikát, ami a finn fronton katasztrófához vezetett. A finn hadsereg vezetői kivétel nélkül mind cári főtisztek voltak, és ez a tény is alátámaszthatta a szovjet narratívát. Abban az időben a Nyugat Finnországgal játszatta el azt a szerepet, amit napjainkban Ukrajnával. Mindkét esetben Moszkva úgy ítélte meg, hogy a védelmi céljai eléréséhez területekre van szüksége. Helsinkinek területcserét ajánlott fel, amit a másik fél nem fogadott el. Ukrajna esetében kihasználta a puccs után kialakult interregnumot és magához csatolta a Krím-félszigetet. Hiába hosszabbították meg előtte nem sokkal az orosz hadikikötők bérleti idejét, nem bíztak Turcsinovékban.
De a párhuzam abban is áll, hogy az első finn háború nagy veszteségeit követő második finn háború során már nem rohamoztak ész nélkül, hanem bizony átálltak a felőrlő taktikára. Ahogy néhány évvel ezelőtt Ukrajnában is megtették. Egyesek arról beszélnek, hogy napjaink orosz hadserege gyenge, mert nem bírja legyőzni az ukránt. És nem akarják észre venni, hogy nem csak az ukrán hadsereget véreztetik ki, hanem bizony a Nyugati gazdaságot is. Az USA békekikényszerítése mögött - szerintem - az van, hogy az amerikai gazdaság sincs jó állapotban. Közben ezzel párhuzamosan az elnökük vámháborúkat kezdeményez. Ami sokba kerül. Talán ezért is szeretnék lezárni a Hamasz felszámolását, az ukrán konfliktust és ezért tárgyalnának az iráni vezetéssel. Jelenleg, körülbelül ennyit jelent a Make America Great Again.
Egy szó, mint száz: úgy gondolom, azok is értékelni tudják a filmet, akik a történelmi filmeket kedvelik, és azok is, akik az emberi kapcsolatokat vagy éppen a személyiségfejlődést bemutató alkotásokat kedvelik jobban.
Állok a boltban a sorban és hirtelen arra gondolok, hogy az Áldjátok a nőt lényege miben is különbözik a Moszkva nem hisz a könnyeknek-étől? Ha - az utóbbi film esetében - elvonatkoztatunk az első számú főhős(nő)től és a barátnőire figyelünk, azt láthatjuk, hogy bár az idő rajtuk is eltelt, de az életük (a korukon kívül) gyakorlatilag semmit nem változott. Sem az életkörülményeik, sem a céljaik. Miközben az élet két fő jellemzője, hogy küzdelmes és hogy változik. Ez adja a nehézségét és a szépségét is. De ha egy stagnáló életet élünk le, akkor vajon be tudunk-e telni magával az élettel? Vagy örökké tartó hiány és vágyakozás lesz az osztályrészünk? Vagy éppen a változó körülmények közötti változatlanság az ami a legjobb az emberi léleknek? Ugye hogy más körítés, de a mondanivaló nem feltétlenül az.
A filmet csak ajánlani tudom! (Mindkettőt.)
%20%D0%B6%D0%B2%D0%B0%D1%87%D0%BA%D0%B8%20Love%20is...%201993-1994%D0%B3%D0%B3.jpg)