Rendhagyó bejegyzés - Holtak bolygója 1960

Íme egy mozi, ami igazi kuriózum a maga nemében. Miért is? Mert ez volt az egyetlen kelet-német alkotás, ami az Egyesült Államokban  közismert és sikeres lett.  Ám kár volna azt hinni, kikövezett utat járhatott be. Mint azt tudjuk, a hidegháború korszakában a kulturális kapcsolatok szinte befagytak a, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a nyugati alkotások erősen megválogatva – igen, a cenzúra, - kerültek be, másrészről viszont a DEFA szájbarágós tartalommal teli történetei után. Az NDK politikai vezetése még a szocialista táboron belül is „vonalasnak” számított, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a nyugati alkotások erősen megválogatva – igen, a cenzúra, - kerültek be, másrészről viszont a DEFA szájbarágós tartalommal teli történetei után sem kapkodtak. (Nem bizony, még a „béketábor” kerítésein belül se igazán.)  De lássuk a tartalmat.

 A földi tudósok arra a következtetésre jutnak, hogy a szibériai Tunguzka meteor valójában egy idegen civilizáció felrobbant űrhajója volt. A Vénusz bolygó lakói jönnek szóba a fennmaradt henger információi alapján, ám azon a planétán semmi olyan jel nem tapasztalható, ami életre mutatna. Ezzel együtt a Föld nemzetei összefognak, hogy űrhajót küldjenek oda. Némi vita után összeáll a számos ország tagjait magában foglaló legénység és a hajó átszeli az űrt. Ám a bolygón több mint furcsa jelenségek sorát észlelik. Neki látnak felderíteni, mi történhetett.

A mozi két világosan elkülöníthető részből áll. Az első: a földi felvezető mozzanatok. A készítés időpontját tekintve elég furcsa, hogy egyértelműen egy multi-kulturális világot ábrázol, ahol eltűntek az népeket elválasztó korlátok, legfeljebb magánéleti és technikai zűrök keserítik az űrhajósok összeverbuválását. No meg a bürokrácia akadékoskodik, de csak kicsikét. Ebbe a szakaszba csempészik be az ideológiát, vagyis a tudásukat a háborús eszközökre elfecsérelni muszáj volt tudósok kesergését, az atomveszélyt, a nemzedéki konfliktusokat. De mindezek csak szőrmentén jelennek meg, pár odaszúrt mondattal a Nyugat felé. Jó-jó, azt is megelőlegezik, hogy szovjet ember lép majd elsőnek a Holdra, ami mostanra persze végképp komikusan hat. De akkoriban ez afféle kötelező tiszteletkörnek számított a „Nagy testvér” felé.

Fontosabb ennél, hogy azt mutatják, ugyan élnek még a régi beidegződések, ám az űrhajósok közössége becsüli egymást, számíthat a másikra. (Gene Roddenberry két évvel később indította a Star Trek projectet. Vajon látta ezt a mozit előtte?) A legénységben semmi piszkálódásnak nyoma sincs, legfeljebb sakkban akarják felülmúlni a másikat, de ott meg a robot mindent visz. (Igen, 1960-as években járunk. Ki a manó látott akkortájt olyan világűrös filmet, amiben nincs robot? Kinézték volna az illető rendezőt a szakmából. Ez a pre-R2-D2 legalább okos, aranyos, nem akar ártani az embereknek, ami más, amerikai mozikban bizony megesett.) Csak ízelítőül a nemzetköziségből: van kínai nyelvészünk, japán orvosnő, lengyel főmérnök, indiai matematikus és afrikai technikus és így tovább. Minő véletlen, a „komangyír” azért csak szovjet…
A szelíd ideológiai csipkelődés nem csúszott át az amerikai rostán. Amikor a kis formátumú, olcsó mozikra specializálódott Crown International Pictures mintegy 15 percet (vagy talán többet is) kivágott a moziból, sokat ártva vele a jól felépített szerkezetnek. (Úgy tudom, a hirosimai utalások és atombomba bírálat esett áldozatul  az ollónak.) Ennél rosszabb, hogy a helyi vélemények szerint valami borzalmas angol szinkront tettek a film maradékára. Hogy a fentiek ellenére mégis sikeres lett a mű, az egyértelműen a „vénuszi” jeleneteknek köszönhető.

A film igazi erejét az idegen bolygó képei jelentik. Tényleg kreatív a látvány, képes elhitetni, hogy egy másik világon járnak a hőseink. Azon ritka eset volt, amikor nem spóroltak a pénzzel, és ez át is jön a nézőnek. A trükköket ugyan a mai szem már könnyedén kiszúrja, de aki hajlandó átadni magát a mesének, nem fog csalódni. Stanislaw Lem „Asztronauták” című regénye volt az alapanyag és a történet ezen szakaszában érvényesülnek legjobban az írói erényei. Megjegyzem, Lem ettől a mozitól sem volt elragadtatva, éppúgy, mint a műveinek későbbi megfilmesítéseitől. Ha minden igaz, pont a kötelezően becsempészett ideológia bosszantotta. Mostanra ezek az ellentétek elcsitultak, sőt, gyanítom, a fiatal nézők ki sem szúrják a politikai tiszteletköröket. Vagy nem foglalkoznak velük. Tulajdonképpen nem is kell. A látvány és a fordulatos történet simán elvan mindenféle fölösleges maszlag nélkül. Nekem személy szerint az is tetszett, hogy hurráoptimizmus sincs benne. A bátor földiek sok titkot feltárnak, de korántsem mindent. Máskor csak találgatnak, sőt, a tragédia sem kerüli el őket. Bizony, nem ártott tudtára adni a nézőnek, hogy ami az emberiségre vár az űrben, az nem sétagalopp lesz. Vélhetően ezek az elemek voltak azok, amik az amerikai nézőket szintén megragadták, a fentebb említett kellemetlenségek ellenére. A „First Spaceship On Venus” – ezzel a címmel forgalmazták a filmet a nagy vízen túl, - ugyanis sokuknak jelentett maradandó élményt, az Interneten ez világosan nyomon követhető.

Egyetlen dolog van, amit mindenképp hibának rovok fel a mozinak. A színészek erősen közepes volta. Egy ilyen érdekes történetben az emberi tényező lett a leggyengébb láncszem. Részemről nincs olyasvalaki köztük, akit maradandó karakterként tudnék említeni.  De a mozi zenéje sem igazán nagy hatású. Afféle vatta a háttérben, puszta körítés. A képi világ, a jópofa Omega nevű robot, még az ideológiai részből is megőrződött valami az emlékeimben, de a színészekből alig valaki. Mielőtt valaki rosszra gondolna, nincs ripacskodás, vagy a képzetlenség más jele. A helyén van minden alakítás az adott jelenetekben, csak az a plusz hiányzik, ami az elsajátított mesterségbeli fogásokat művészetté emeli.

Ismét csak az a helyzet állt elő, hogy a magyar forgalmazás címválasztása nem volt szerencsés, a német eredeti jobb volt.  (A néma csillag) A "Holtak bolygója" bizony poéngyilkos megoldás.

Végezetül egy kis kikacsintás: Amikor a filmen ital, konkrétan whiskey kerül elő, majd amolyan oroszos módon gallér mögé öntik, azt hiszem, nem csak nálam jelent meg némi mosoly. Szóval, ebből is látszik, néhány részmozzanat nincs elsimítva, pedig tudjuk, a patás koma a részletekben rejtőzik.  A sci-fi műfaj kedvelőinek illik ismerni ezt a mozit. A kevés hátulütőit ellensúlyozzák a máig élvezhető részei. Bátran ajánlom minden kedves olvasónak.

                                                                                                                            Oldfan

Az eredeti bejegyzés megtalálható itt: http://filmbook.blog.hu/2013/08/09/holtak_bolygoja
A filmhez tartozó felirat pedig itt.