Eljuttatni bármi áron

A film eredeti címe: Доставить любой ценой,
Spezialeinheit Ostfront
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt.














A könyveknek megvan a maguk sorsa - tartja az ősi mondás. Persze, ahogy lenni szokott a bölcs mondásokkal (és azok zanzásításaival), hogy tévesen (is) szokták idézni őket. Terentianus Maurus eredeti mondatai tartalmilag arról szólnak, hogy az olvasótól függ, miről szól a könyv. Az olvasó tájékozottsága, műveltsége befolyásolja a mű üzenetének "átjövését".  Nagyon sokszor mondjuk egy alkotásra, hogy nem jó, nekünk nem tetszik, csak azért mert nem értjük miről szól.
Ez a veszély ennél az alkotásnál nem áll fenn! Egy könnyen emészthető történetet mesél el a film. Néhány szempontból azért érdekes ez az mű. Fontosnak tartom, hogy tudjátok, egy négy részes televíziós sorozatot vágtak össze egy filmé. Ez egy elég elterjedt gyakorlat napjaink orosz filmgyártásában. A blogon sem ez az első ilyen film. (Viszockij. Köszönet, hogy élsz; Ballada a bombázóról, az Államtanácsos, a Vadászat a Piranhára, Csalóka napfény 2) A magam részéről érdekesnek tartom az orosz tévés sorozatok színvonalát. A skálán a gagyitól a nagyon jóig tart ezek minősége.
Érdekes ahogy a Csapat (Brigáda) feldolgozza a nyolcvanas évek végétől, a kilencvenes évek végégig tartó időszakot. A maffiák és oligarchiák létrejöttének, megerősödésének időszakát. (Említhetném e témában, a Pétervári banditák című sorozatot is, ráadásul úgy tudom, hogy ennek első évadát a Duna televízió is bemutatta.) A magam részéről hiányolom, hogy hasonló hozzáállással nem készült nálunk ilyesmi. Pedig lehetne benne egy két dolog: olajszőkítés, fegyver- és kábítószer csempészés, politika és a bűn összefonódása stb...  (Magam úgy gondolom, hogy amíg e témakör feldolgozása várat magára, addig biztos, hogy aktuális József Attila eme sorai:
"Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény")

A jó néhány 2.világháborús témát feldolgozó szovjet-orosz tévés sorozatok közül az Eljuttatni bármi áron kicsit más mint a többi. Igazából nincs is rossz, gonosz a karakterek között. Ennek oka talán az időhiány, nincs idő a karakterek kidolgozására, és nincs változás az egyes karakterek jellemzőiben sem. Nem egy mélyenszántó pszichológiai alkotásról van szó, hanem egy szórakoztatásra szánt műről. És úgy látszik, hogy van igény ilyen filmekre, hiszen Németországban is kiadták DVD-n, és Blue Ray-en is. Spezialeinheit Ostfront címmel.
Az orosz eredeti cím sokkal találóbb, míg a német változat félrevezetőbb. Szerintem.
És miről szól ez a közel két órás film?
A Nagy Honvédő Háború elején járunk. A német csapatok előretörnek. A front mögött lázas evakuáció folyik. Meg kell menteni az embereket, meg kell menteni az anyagi javakat! Az országban található egyik szépművészeti múzeum anyagát is próbálják megóvni az emberek. A gyűjtemény részét képezi egy úgynevezett teuton Biblia. Erre fáj Rosenbergnek (egyebek mellett a Megszállt Keleti Területek Reich Minisztérium [Reichsministerium für die besetzten Ostgebiete] vezetője) a foga. Ugyanakkor a szovjet vezetés számára is fontos a könyv. Egy kiállításhoz kellene, amelynek fővédnöke Sztálin, amely kiállítás célja a honvédelmi öntudat megerősítése. Hiszen a Német Lovagrend (Teuton lovagok) a kora középkor folyamán megpróbálták a keleti szlávokat behódoltatni, területüket, országukat elfoglalni, identitásukat megváltoztatni. Nem nehéz a múlt és a (filmes) jelen közötti párhuzamot megtalálni.

Jelenet a filmből

Elindul a hajsza a könyvért...
Bizonyos értelemben egy roadmovie-t láthatunk. Egy könyvet megpróbál néhány lelkes hazafi A pontból B pontba eljuttatni. Bármi áron.

A film látványvilága eléggé korlátozott. Ennek, szerintem, egyetlen oka az, hogy eredetileg tévés környezet számára készült. És mint tudjuk, a televíziós alkotásokra jóval kevesebbet költenek, mint a mozisokra. Így kívánja a Befektetési Szabály, a pénz alapú társadalom alaptörvénye. És kultúránk, a földi kultúra erre alapszik már vagy ötezer éve. Ám a relatív pénztelenség nem mindig párosul érdektelenséggel. Ilyenkor az szokott előfordulni, hogy a tévés sorozatból összevágnak egy hosszabb alkotást. Egy ilyen zanzásított filmhez készítettem feliratot, amit megtalálhattok itt.

A háborúk egyik jellemzője, évezredek óta, az úgynevezett műgyűjtés. Az ősi idők óta a hadizsákmány részét képezték, az ellenség kulturális javainak elrablása. És erről a szokásáról mind a mai napig nem szokott le az emberiség. Talán Feleki Lászlónál olvastam valamikor, hogy ha az úgynevezett katonai zsákmányokat visszaszolgáltatnák az előző tulajdonosoknak, akkor kiürülne a Louvre. De nem csak az. Szinte a világ összes jelentős múzeumát érzékeny veszteség érné.
Természetes (?), hogy a náci hadigépezet is végigrabolta Európát. A zsákmányolásnak két fő célja volt. Az egyik a német gazdaság (és hadigépezet) életben tartása, a másik a kulturális értékek felhalmozása (harácsolás). A német vezetés egyes tagjai (pl. Göring) elsősorban sznobságukat "élték ki" a műkincsek begyűjtésével. Másoknak szakrális céljaik voltak. A nyolcvanas évek legvégén (nálunk a kilencvenes évek első felében) kezdtek megjelenni azok a könyvek, melyek a nácizmusra, és a fajelméletre, nem kizárólag mint ideológiára tekintett. Ezek a művek igyekeztek feltárni a hitlerizmus vallási jellegét is. Persze voltak érintettek, akiknek ez sok volt. Mára viszonylag terjedelmes könyvtára van a témának. Ezért a tájékozott ember, ma már nem tartja fikciónak a nácik okkult érdeklődését sem. (Az sem véletlen, hogy a WASP Eisenhower [akiknek a szülei mennoniták voltak, és maga is ilyen nevelést kapott], a 2.világháborús visszaemlékezésének a Keresztes háború Európában címet adta.)
Az Indiana Jones filmekben is ábrázolt állami kegytárgygyűjtés nem fikció. Ha nem is pont úgy, nem is pont azt, de felsőbb utasításra gyűjtögetett a "brigád". Ma már szinte közhely számba meg az a feltételezés, hogy Indy karakterét Otto Rahnról mintázhatták George Lucasék.

Szóval, aki egy háborús környezetben játszódó műkincsmentős, műkincs megszerzős filmre vágyik, nézze meg ezt az alkotást!


Eggyel kevesebb!