Előző bejegyzésemben igyekeztem tágabb történelmi kontextusba helyezni az alkotást. Tettem mindezt azért, mert úgy gondoltam a film elég részletes, önmagát megmagyarázza. Ám kiderült, hogy a szokásos emberi előítéletek egyikének csapdájába estem. Elfelejtkeztem arról, hogy az ami számomra egyértelmű, az nem azt jelenti, hogy a velem azonos kulturális környezetben élők számára is az. Minderre úgy jöttem rá, hogy a film kapcsán élénk (és viszonylag) hosszan tartó levelezés alakult ki köztem és Oldfan között. Úgy gondolom, mindketten tanultunk egymástól, tehát mondhatjuk azt, hogy gyümölcsöző volt e diskurzus. Így utólag teljesen megértem felvetéseit, reakciót. Mint néző nem ásta bele magát a témába - nem is kell, hiszen a film nézőjének nem ez a "feladata" -, és iskolai oktatásunk sem tesz hangsúly a Kárpát-medencétől keletre található területek történelmének megismertetésére. Ami szerintem elég nagy hiba. Hogy miért? Mert ha a nagy nyugatimádatunk helyett időnként keletre is kitekintenénk, akkor rengeteg hamis legendával kevesebbel lenne tele az önképünk. A magyarkodók lózungjainak hamis volta hamarabb kiderülne. Történelmünk romantikus interpretációi odalennének. Nem hinnénk azt, hogy mi védtük meg Európát az Oszmán Birodalomtól, megérthetnénk a Rákóczi-szabadságharc elbukásának pontos okait. (Jó, ehhez nyugatra is kellene néznünk, mert akkoriban épp egy összeurópai konfliktus zajlott, aminek az utolsó (valódi) kuruc csapat, csak egy kisértékű sakkfigurája volt. Épp csak felfért a táblára.
Megérthetnénk, hogy a honvédek, akik a Don kanyarban védték(?) a Magyar Királyságot, igazából nem hősök voltak, hanem áldozatok. Feláldozhatóak. És az akkori magyar politikai elit - az utóbbi évtizedekben egyesek által piedesztára állított Horthy Miklóssal az élén -, (ember)áldozatot mutattak be a remélt nyereségért (föld) cserébe. Persze, mondhatjátok hogy némelyek hősként küzdöttek a Sztálingrád melletti frontszakaszon, ám morális értelemben ők nem lehetnek hősök. Életüket, akkor és ott, feláldozhatták, hogy megmentsék katonatársaik életét (például), de 'a mit kerestek ott' kérdés visz mindent. Agresszorok voltak mind (jogi értelemben). Még akkor is, ha nem önszántukból kerültek oda. Odaküldték őket, mert a magyar politikai elitnek akkoriban sem számított a magyar állampolgárok élete. Az anyagi dolgok akkor is fontosabbak voltak számukra, mint a hamis jelszavak, amikkel teleharsogták országunkat.
A film (Союз Спасение) 800 000 000 rubel felhasználásával készült el. (Eddig, hivatalosan 2,72 millióan látták az orosz mozikban.) Andrej Kravcsuk rendezte, aki nevéhez olyan filmek kötődnek mint a Viking és az Admirális. Eddigi rendezői munkássága 10 műhöz (mozifilm, televíziós sorozat) kapcsolható. Az általam említett kettő a legismertebb Magyarországon. Az admirális a maga nemében nem egy rossz film, csak terjedelmi gondok vannak vele. Lehet, hogy két filmet kellett volna belőle csinálni. Esetleg... két különálló filmet. Egy olyat amiben Kolcsak admirális magánélete dominálna, meg olyat ami inkább történelmi. De így egybe... Nekem kicsit sok.
A Vikinggel meg az a helyzet, hogy nem láttam. Elkezdtem nézni. De nem sokáig bírtam. Viszont nem állítom, hogy ez a film hibája.
A Megmentők Szövetsége nálam pálmás. Nagyon jó filmnek tartom. Az indokaim egy része vizuális, a másik része tartalmi. A vizualitásról annyit, hogy nekem hitelesnek tűntek a kosztümök, szépek a tájak, a számítógépes háttér meg számítógépes))) A mondanivaló nem az öldöklésre van kihegyezve, nem úgy mint a Rzsevbe, ami szintén pozitívum számomra. A dialógusok elgondolkodtatóak - főleg, ha az ember nem csak egyszerű néző, hanem "kénytelen" belemélyedni a szöveg mélységeibe.
Karakterábrázolások kissé elnagyoltak, ám megfelelőek. Sokszereplős drámát, vagy sokszereplős tragédiát - nézőpont kérdése - láthatunk. Így nincs is az alkotóknak ideje - mert a néző türelme nagy úr - mélyebb pszichoanalízisre. De nem is hiányzik. Szerintem megtalálták a megfelelő arányt.
A film számomra a Matildával közel azonos minőséget képvisel, de jobb mint az. De nagyjából ugyanaz a kategória.
Hát akkor csapjunk bele a húrokba!
A dekabristák... "... Abban az időben, amikor ezek a lelkes ifjú emberek, teljes hittel és erővel megesküdtek a pétervári abszolutizmus megdöntésére, Sándor esküt tett, hogy Oroszország kapcsolatot tart az európai korlátlan monarchiákkal. Létrehozta a híres "Szent Szövetséget"
A. I. Herzen
E rövid idézetből is látszik, hogy a neves gondolkodó és író Alekszandr Ivanovics Herzen szimpatizált a dekabristákkal, elképzeléseikkel. Ő az, aki bár ekkor emigrációban él, megtöri a hallgatás csendjét. A felkelés leverése és az azt követő bírósági eljárások után a cenzúra nem tűrte a decemberi események és résztvevői emlékét. Tilos volt magáról az eseményről és az elkövetőkről is beszélni. Talán épp ez a meg nem engedés volt az egyik összetevője azon okoknak, amelyek odavezettek, hogy a valóság teljesen háttérbe szorult és a legendák alakultak ki. A későbbi oroszországi forradalmi mozgalmak mind a dekabristákból eredeztették maguk. A programjukat nézve nem is alaptalanul. A Déli Társaság vezetője, Pável Pesztel, radikális változást akart. Az ő jövőképébe nem fért bele az élő cári család. Ezen elképzelése 1918. július 16.-án Jekatyerinburgban valósággá válik. Az utolsó cár családja ekkor már rég le volt tartoztatva. A város a bolsevikok uralma alatt állt ekkor. A házban, amelyben a családot őrizték, katonai őrség volt. Orosz és magyar katonák közösen vigyáztak rájuk. Van olyan forrás - például az utolsó cár feljegyzései -, mely lett őrségről beszél. Ugyanakkor az akkori köznyelvben a lett nem csak a baltikumi népet jelentette, hanem a külföldi, az idegen ajkú szinonimája is volt. Ahogy napjainkban az angol. A mai köznyelvben, ha valakit leangoloznak az nem feltétlenül azt jelenti, hogy az adott személy brit állampolgár, hanem azt is jelentheti, hogy külföldi az illető. Alekszandr D. Avdejev komisszár írásából tudható, hogy a végzetes napon a házban magyarok is voltak az őrszolgálat tagjai között. Anatolij Alekszejevics Jakimov a fehérek vizsgálóbizottsága előtt azt állította, hogy a család kiirtásának napját megelőzően magyarok őrizték az objektumot és az uralkodói családot. Ezt őrséget leváltja egy másik. (Köztük volt Jakimov is.) Július 4.-én lecserélik a belső őrséget. A cár naplójában azt állítja, hogy az új belső őrség lettekből áll. (Ami nem biztos, hogy szó szerint értendő, hiszen előtte a magyarokat is letteknek nevezte. Arról nem beszélve, hogy ha egy magyar elkezdi elveszteni a tipikus magyaros akcentusát előbb-utóbb megkérdezi tőle valaki, hogy a Baltikumból jött-e?☺) A 10 fős kivégzőosztagból 7-en magyarok voltak, és a maradék 3 fő orosz volt.
Jakimov vallomása szerint: "Az Amerika-szállóból érkezőket mind kivétel nélkül „lettnek” hívtuk. A nem oroszokat azért neveztük „lettnek”, mert nem oroszok voltak. Azt nem tudtuk, hogy ezek valójában lettek-e vagy nem, ezt senki nem tudta közülünk. Teljesen lehetséges, hogy nem lettek voltak, hanem magyarok."
Pável Pesztel ezenkívül olyan mezőgazdasági szerkezetről álmodott, amely nagyban hasonlít a megvalósult szovhoz-kolhoz rendszerhez.
Az Északi Társaság vezetői inkább az alkotmányos monarchia létrehozásában látták Oroszország jövőjét. Ahogy írtam már az eltérő jövőkép az ami szétfeszíti a Megmentők Szövetségét. Ugyanakkor az utókori propagandája homogénnek tünteti fel a dekabristák ideológiáját.
" A forradalmárok szűk köre szörnyen messze volt a néptől. De ügyük nem volt hiábavaló. A dekabristák felébresztették Herzent." Írta V. I. Lenin a Herzen emléke című cikkében. A bolsevik ideológusok komolyan gondolták, hogy ők a dekabristák ideológiai örökösei. Nem véletlenül, nem elírásként fordítottam a feliratban a tovariscs szót elvtársnak. Kedves ismerősömnek ez sok volt, de egyszerűen arról van szó, hogy ezt a kifejezést használta az összes orosz forradalmi csoport, de még polgári párt is (BUND). Narodnyikok, anarchisták, kommunisták, eszerek: mindenki. (Elég ha kiadványaik korabeli magyar verziójával, vagy a kiadványokról hírt adó írásművet veszünk a kezünkbe.) Az, hogyha valaki csak a kommunistákhoz tartózónak érzi ezt a kifejezést, az ugyanolyan téves analógia, mint amikor a Fidesz kisajátította (és meggyalázta) a polgár szavunkat. Az önálló jelentéstartalmú szóból a párthűség, a pártszimpátia szinonimáját alkották meg. Szerencsénkre az idő túlhaladt (reméljük véglegesen) e szó jelentéstartalmának megváltoztatásának kísérletén. Persze az ilyen szemantikai harc nem különleges a politika történetében. Csak a 20. században tettek ilyet a bolsevikok, a nácik és még ki tudja hány párt tagjai.
A dekabrista felkelés kirobbanásának közvetlen oka az volt, hogy elhunyt I. Sándor császár. A Romanovok I. Péter óta így nevezték az uralkodót, ezzel kívánták jelezni, hogy felvilágosultak és az országot megreformálva naggyá kívánják tenni Oroszországot. A cár szó etimológiailag a Ceasar latin névből származik, ahogy a magyar császár szó is. Amit az orosz udvarban használtak az az imperator latin kifejezésből (francia közvetítéssel) az oroszba kerülő szó. Az eredeti latin szó jelentése olyan személyre utal, aki felelősséggel van felruházva. Világi és spirituális vezető egyben. Tehát I. Péterre tökéletesen ráillett, hiszen a Szinódus vezetését önmagára a császárra bízta. És közigazgatási reformja révén a mindenkori uralkodó örökölte ezt a tisztséget.
I. Péter után, ha az uralkodóval kapcsolatban a cár szót használták, akkor az minden esetben a nevezett személy maradiságával volt összefüggésben. Modern uralkodó császár (pontosabban imperátor), a középkori pedig cár. Tetszik, nem tetszik ez az etikett.
Az uralkodók elhunytakor mindig felszínre kerül az utódlás kérdése. A véres háborúk elkerülése céljából törvényi szabályozás is van ilyenkor. A modern Oroszországot célul kitűző Nagy Péter létrehozta az első trón örökösödést szabályozó törvényt.
Hát akkor csapjunk bele
A dekabristák... "... Abban az időben, amikor ezek a lelkes ifjú emberek, teljes hittel és erővel megesküdtek a pétervári abszolutizmus megdöntésére, Sándor esküt tett, hogy Oroszország kapcsolatot tart az európai korlátlan monarchiákkal. Létrehozta a híres "Szent Szövetséget"
A. I. Herzen
E rövid idézetből is látszik, hogy a neves gondolkodó és író Alekszandr Ivanovics Herzen szimpatizált a dekabristákkal, elképzeléseikkel. Ő az, aki bár ekkor emigrációban él, megtöri a hallgatás csendjét. A felkelés leverése és az azt követő bírósági eljárások után a cenzúra nem tűrte a decemberi események és résztvevői emlékét. Tilos volt magáról az eseményről és az elkövetőkről is beszélni. Talán épp ez a meg nem engedés volt az egyik összetevője azon okoknak, amelyek odavezettek, hogy a valóság teljesen háttérbe szorult és a legendák alakultak ki. A későbbi oroszországi forradalmi mozgalmak mind a dekabristákból eredeztették maguk. A programjukat nézve nem is alaptalanul. A Déli Társaság vezetője, Pável Pesztel, radikális változást akart. Az ő jövőképébe nem fért bele az élő cári család. Ezen elképzelése 1918. július 16.-án Jekatyerinburgban valósággá válik. Az utolsó cár családja ekkor már rég le volt tartoztatva. A város a bolsevikok uralma alatt állt ekkor. A házban, amelyben a családot őrizték, katonai őrség volt. Orosz és magyar katonák közösen vigyáztak rájuk. Van olyan forrás - például az utolsó cár feljegyzései -, mely lett őrségről beszél. Ugyanakkor az akkori köznyelvben a lett nem csak a baltikumi népet jelentette, hanem a külföldi, az idegen ajkú szinonimája is volt. Ahogy napjainkban az angol. A mai köznyelvben, ha valakit leangoloznak az nem feltétlenül azt jelenti, hogy az adott személy brit állampolgár, hanem azt is jelentheti, hogy külföldi az illető. Alekszandr D. Avdejev komisszár írásából tudható, hogy a végzetes napon a házban magyarok is voltak az őrszolgálat tagjai között. Anatolij Alekszejevics Jakimov a fehérek vizsgálóbizottsága előtt azt állította, hogy a család kiirtásának napját megelőzően magyarok őrizték az objektumot és az uralkodói családot. Ezt őrséget leváltja egy másik. (Köztük volt Jakimov is.) Július 4.-én lecserélik a belső őrséget. A cár naplójában azt állítja, hogy az új belső őrség lettekből áll. (Ami nem biztos, hogy szó szerint értendő, hiszen előtte a magyarokat is letteknek nevezte. Arról nem beszélve, hogy ha egy magyar elkezdi elveszteni a tipikus magyaros akcentusát előbb-utóbb megkérdezi tőle valaki, hogy a Baltikumból jött-e?☺) A 10 fős kivégzőosztagból 7-en magyarok voltak, és a maradék 3 fő orosz volt.
Jakimov vallomása szerint: "Az Amerika-szállóból érkezőket mind kivétel nélkül „lettnek” hívtuk. A nem oroszokat azért neveztük „lettnek”, mert nem oroszok voltak. Azt nem tudtuk, hogy ezek valójában lettek-e vagy nem, ezt senki nem tudta közülünk. Teljesen lehetséges, hogy nem lettek voltak, hanem magyarok."
Pável Pesztel ezenkívül olyan mezőgazdasági szerkezetről álmodott, amely nagyban hasonlít a megvalósult szovhoz-kolhoz rendszerhez.
Az Északi Társaság vezetői inkább az alkotmányos monarchia létrehozásában látták Oroszország jövőjét. Ahogy írtam már az eltérő jövőkép az ami szétfeszíti a Megmentők Szövetségét. Ugyanakkor az utókori propagandája homogénnek tünteti fel a dekabristák ideológiáját.
" A forradalmárok szűk köre szörnyen messze volt a néptől. De ügyük nem volt hiábavaló. A dekabristák felébresztették Herzent." Írta V. I. Lenin a Herzen emléke című cikkében. A bolsevik ideológusok komolyan gondolták, hogy ők a dekabristák ideológiai örökösei. Nem véletlenül, nem elírásként fordítottam a feliratban a tovariscs szót elvtársnak. Kedves ismerősömnek ez sok volt, de egyszerűen arról van szó, hogy ezt a kifejezést használta az összes orosz forradalmi csoport, de még polgári párt is (BUND). Narodnyikok, anarchisták, kommunisták, eszerek: mindenki. (Elég ha kiadványaik korabeli magyar verziójával, vagy a kiadványokról hírt adó írásművet veszünk a kezünkbe.) Az, hogyha valaki csak a kommunistákhoz tartózónak érzi ezt a kifejezést, az ugyanolyan téves analógia, mint amikor a Fidesz kisajátította (és meggyalázta) a polgár szavunkat. Az önálló jelentéstartalmú szóból a párthűség, a pártszimpátia szinonimáját alkották meg. Szerencsénkre az idő túlhaladt (reméljük véglegesen) e szó jelentéstartalmának megváltoztatásának kísérletén. Persze az ilyen szemantikai harc nem különleges a politika történetében. Csak a 20. században tettek ilyet a bolsevikok, a nácik és még ki tudja hány párt tagjai.
A dekabrista felkelés kirobbanásának közvetlen oka az volt, hogy elhunyt I. Sándor császár. A Romanovok I. Péter óta így nevezték az uralkodót, ezzel kívánták jelezni, hogy felvilágosultak és az országot megreformálva naggyá kívánják tenni Oroszországot. A cár szó etimológiailag a Ceasar latin névből származik, ahogy a magyar császár szó is. Amit az orosz udvarban használtak az az imperator latin kifejezésből (francia közvetítéssel) az oroszba kerülő szó. Az eredeti latin szó jelentése olyan személyre utal, aki felelősséggel van felruházva. Világi és spirituális vezető egyben. Tehát I. Péterre tökéletesen ráillett, hiszen a Szinódus vezetését önmagára a császárra bízta. És közigazgatási reformja révén a mindenkori uralkodó örökölte ezt a tisztséget.
I. Péter után, ha az uralkodóval kapcsolatban a cár szót használták, akkor az minden esetben a nevezett személy maradiságával volt összefüggésben. Modern uralkodó császár (pontosabban imperátor), a középkori pedig cár. Tetszik, nem tetszik ez az etikett.
Az uralkodók elhunytakor mindig felszínre kerül az utódlás kérdése. A véres háborúk elkerülése céljából törvényi szabályozás is van ilyenkor. A modern Oroszországot célul kitűző Nagy Péter létrehozta az első trón örökösödést szabályozó törvényt.
 |
| I. Pál |
I. Pál császárnak az egyik legfontosabb rendelete az öröklési törvény megváltoztatás volt, amelyet 1797. április 5.-én (16.-án) hozott. Ez a törvény eltörölte az előzőt, a péterit. Pál létrehozta azt a törvényt, amely a jövőbeli uralkodók megkoronázásának egyetlen jogszerű alapja. A császár eme törvénye egészem 1917-ig hatályban volt.
"...дабы государство не было без наследников, дабы наследник
был назначен всегда законом самим, дабы не было ни малейшего сомнения, кому
наследовать, дабы сохранить право родов в наследствии, не нарушая права
естественного, и избежать затруднений при переходе из рода в род"
 |
| Konsztantyin Pavlovics nagyherceg |
Konsztantyin nagyherceg még I. Sándor életében kijelentette, hogy nem kíván uralkodó lenni. Így a törvény értelmében a következő jelölt Nyikoláj Pavlovics Romanov volt. I. Sándor írásba foglalta, hogy az utódja Nyikoláj (Miklós) lesz.
Az MTA útmutatása szerint az uralkodók nevét minden esetben a név magyar megfelelőjével kell visszaadni. Ezért a film nézése közben a felirat kissé zavaró lehet. Ugyanis amíg a nagyherceg nem uralkodó, addig Nyikolájként szerepel a feliratban, amint uralkodó Miklósként. Ezért a Szenátus téren éljenző katonák Miklóst éltetik, aki előtte (a magyar felirat szerint) Nyikoláj volt.
II. Katalin unokája (Konsztantyin) azért kapta ezt a nevet, mert a nagymamája azt szerette volna, ha a fiú Bizánc (Konstantinápoly-Isztambul) trónján ülne majd. Igen, ez azt jelenti, hogy a péteri cél, a fekete-tengeri bejárat birtoklásának vágyáról nem mondott le a császári család.
A nagyherceg 1796-ben feleségül vette Julianna Henriette Ulrikot. (1820-ban másodjára is megnősül, ekkor egy lengyel grófnőt vesz el. Felesége Ioanne /Zsanette/ Grudzinszkaja. Az 1830-as varsói felkeléskor kénytelenek elhagyni a várost. A következő évben a nagyherceg meghal Vityebszkben. A halál oka: kolera.)
Jóhírére árnyék vetült. 1803-ban egy férjes asszonyra vetett szemet. A dolog nem feltétlenül kölcsönös szimpátián alapult, így némi erőszak is volt, amit azután pénzzel "orvosoltak". Ezt az ügyet nem tudta feledni a nagyherceg. A bűntudat fel-feltört benne. Apja (I. Pál) halála sem múlt el nyomtalanul a lelkéből. Egy úgynevezett palotaforradalom áldozata lett az apja. A trónról való lemondásában szerepet játszott az is, hogy félt attól, hogy atyja sorsára jut. "Megfojtanak, ahogy atyámat megfojtották." - mondta. Ez motiválhatta abban, hogy szóban lemondott a trónról.
Ugyanakkor a páli örököséi törvény szerint, nem lehetett volna úgy kijelölni az utódot, ahogy azt I. Sándor tette. Érdekes jogi helyzet.
Konsztantyin nagyherceg részt vesz az austerlitzi csatában mint parancsnok, végig harcolja a Honvédő Háborút, a lipcsei csatában is jelen van. 1815-ben a lengyel hadsereg parancsnoka lesz.
1823-ban morganatikus házasságára hivatkozva lemond a trónról. Morganatikus házasságnak az olyan házasságokat nevezzük, amelyekben a feleségnek nincsenek a férjjel azonos jogai. Ez nemesi házasságoknál állt fenn. Magyarán rangon aluli házasság.
I. Sándor Manifesztumot készít az "ügyletről" - amit Konsztantyin nem ír alá, mondván, hogy a trónról lemondani nem tud, mivel el sem foglalta ill. el sem kívánja foglalni -, amely dokumentum titkos, és csak halála után lehet és kell kihirdetni. Nyikoláj 1819 óta tud Sándor tervéről.
I. Sándor halálakor bejelentik, kihirdetik a Manifesztumot Moszkvában és Péterváron is. Az Állami Tanács legtöbb tagja, és Nyikoláj sem mer semmit tenni, mivel a dokumentum a páli törvény szerint nem teljesen jogszerű. Nem kívánnak precedenst teremteni.
Elkezdenek érmeket verni Konsztantyin képével, ám maga a nagyherceg Varsóban marad. Nem hajlandó sem Moszkvába, sem Pétervárra utazni. Ugyanakkor megkövetelte a sándori Manifesztum tiszteletben tartását, és kétszer is megüzente, hogy nem kíván trónra lépni. Ezután 1825. december 13.-án (25.-én; gregorián naptár) Nyikoláj bejelenti, hogy ő I. Miklós császár.
A következő nap kitör a dekabrista felkelés.
Péterváron a Szenátus téren négyszögben felállnak azok a gárdisták, akik felesküdtek Konsztantyinra. A filmben elég jól bemutatják, hogy milyen ígéretekkel bírták rá őket a lázadásra. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy I. Miklós - aki a dekabristák kihallgatását személyesen vezette - és a katonai bíróság a gárdistákat viszonylag kevéssé büntette meg. Sokakat megvesszőztek ugyan, sőt hatan bele is haltak, de a többséget csak átvezényelték a csecsen háborúba. Úgy gondolom, hogy figyelembe vették a közember számára nem feltétlenül könnyen átlátható jogi helyzetet is. Ugyanakkor a főszervezők, akik a fennálló társadalmi rendet kívánták így vagy úgy megdönteni, a jogos büntetésüket kapták meg. A kor jogi normái szerint európai ítéletek születtek.
Az más kérdés, hogy a közvélemény ezt nem, vagy nehezen dolgozta fel. Az elítélt dekabristák, nemesek voltak, fiatalok és műveltek. Volt olyan tiszt, aki franciául tett vallomást. Apropó, vallomás! Pesztel mindenkit, akit csak lehetett bemártott. Tudta mi vár rá, és úgy döntött nem egyedül lesz hős. Többeket az ő vallomása alapján ítéltek el.
A közhangulatot a Szenátus téri események is befolyásolták. A dekabrista lázadó alakulatokkal szemben felsorakoztak Miklós csapatai. A dekabrista felkelés bukásának két fontos oka volt. Az egyik, hogy Trubeckij herceg, az Északi Társaság vezetője, a megbeszéltek ellenére nem jelent meg a téren, így a csapatok irányítás nélkül maradtak. A másik, a kartácstűz, amelyet a Miklóshoz hű tüzérség "szolgáltatott". A téren a halottak között nem csak katonák voltak, hanem rengeteg bámészkodó is. A dekabristák nyeregbe érezhették magukat, hiszen az orosz történelem folyamán eddig mindig (legalább kétszer) a Gárda döntötte el, hogy ki lesz a következő uralkodó. A Gárda puccs kísérleteit eddig soha nem tudták megakadályozni. És mindig meghalt az a Romanov, aki a Gárda útjában volt. Jól tudta ezt Miklós is, ha máshonnan nem, hát apja (I. Pál) halálával kapcsolatban tudhatta. Ez a kartácstűz szükségességének magyarázata. A dekabrista felkelés volt az utolsó eset, amikor a Gárda királycsináló helyzetbe pozicionálta magát. De ennek a puccsnak a leveréséhez használt tüzérségi akció rengeteg bámészkodó civil életébe került. Talán ezért sem bocsátott meg Miklósnak a népe.
Óvatosan megpróbálta megreformálni, modernizálni országát, de a magas társadalmi elutasítottság miatt nagy lépésekre nem szánta rá magát.
Személye a magyar történelemhez is kapcsolódik. Ő az az uralkodó, aki a nemzetközi kötelezettségeinek megfelelően 1849-ben csapatokat küld a Habsburg Birodalom megsegítésére. Nevezett Birodalomban az 1848-as év folyamán a fennálló rend, és az uralkodó Habsburg császár ellen felkelés tör ki, és az osztrák császár csapataival nem tudja az integritást megőrizni. Ezért Miklós segítségét kéri.
Amennyiben valakinek a filmmel, annak tartalmi részével, vagy az írásommal kapcsolatban bármilyen kérdése van, kérem nyugodtan tegye fel! Ha nagyobb, vagy összetettebb a dolog, az sem gond. maximum lesz belőle még egy bejegyzés. Ez nem fenyegetés, ígéret.☺
https://vosztok.blogspot.com/2020/04/megmentok-szovetsege.html
hatalmas film és köszönöm a feliratot
VálaszTörlésMiután a kosztümös filmek lelkes rajongója vagyok, a Megmentők Szövetségére gyorsan lecsaptam. Hamarább is mint kellett volna. Jobban járok, ha előbb elolvasom a bloggazda első bejegyzését. Amint ő is írja feljebb, hosszabb eszmecserét folytattunk a történelmi részletekről, egyes kifejezésekről. Megspóroltam volna neki és magamnak a gépeléseket. Máskor erre ügyelni fogok, de miután régen futottam össze egy igazi szép kiállítású és fiktív dolgokkal nem felhígított sztorival, elragadott a hév a megtekintésére. Köszönet TroA barátunknak az alapos háttérismertetésért. Nálunk a történelem oktatás pár mondattal elintézi a dekabristák mozgalmát, pedig, mint az olvasható, ugyancsak összetett társaságról volt szó. A császári örökösváltás okai számomra szintén újnak és érdekesnek bizonyultak. A "Nyikoláj - Miklós" névcserét a nézéskor nem értettem, most világossá lett, miként az "elvtárs" szó felbukkanása is.
VálaszTörlésA filmben meglepő volt az öreg császár szinte joviális hozzáállását figyelni a titkosságra alig ügyelő szervezkedőknél. Elég tudathasadásos állapot lehetett egy uralkodó számára, hogy szimpatizál azon gondolatokkal,amiket nem engedhet végrehajtani a dinasztiája érdekében. A dekabristák naivitása megpecsételte a sorsukat. Vajon miből gondolhatták, hogy a Miklós önszántából félreáll? Hiszen jól kellett ismerjék annak a hatalomnak a belső természetét, amely ellen fordultak, pedig a felsőbb körökhöz tartoztak. Katonailag azt is fel kellett volna mérniük,- sok tapasztalt hadfi volt köztük - hogy ha nyílt terepre vonulnak ,ágyúk nélkül kiszolgáltatottak lesznek. íezek persze csupán továbbgondolások, a film tartalmához igazából sok közük nincs.
Maga az alkotás szépen kivitelezett, csodás kosztümökkel teli, pazarul fényképezett. A színészi játék átlag felettinek mondható, bár a rendkívül sok részlet és személy néhányuknál elvette a filmidőt a karakterek igazi jellemábrázoló kibontására. A mai felfogásnál lassabb vezetésű a történet, viszont a klasszikus stíluson nevelkedett néző fölöttébb elégedett lesz vele. Azért a trükkök is hatásosak, hogy az ilyesmit nagyra tartók igényét ugyancsak kiszolgálják. Mindenképp a " erősen javasolt" kategóriában van a Megmentők Szövetsége, ha a közelmúlt filmkínálatát nézem.
Még egyszer köszönet a választásért, a cikkekért és végül, de korántsem utolsó sorban, a magyar feliratért.
Kedves Oldfan! Köszönöm hozzászólásodat!
TörlésFelvetésedre szeretnék reagálni. Ha eltekintünk az osztályharcos szemüveg használatától, azt láthatjuk, hogy a decemberi esemény kirobbantói ugyanazon társadalmi kaszthoz tartoztak, mint az uralkodó. És gazdaságpolitikailag nem is akartak mást. Egyszerűen nem tűnt veszélyesnek a szervezkedés. A szocialista történetírás szerint a titkos társaságok taglétszáma 400 fő körüli volt. Ennek a tizede az amit ma mondanak. Hát,nem egy népmozgalom... Még a 400 fő se sok. 5-6 szervezet, szerte az országban. Ráadásul főnemesekkel az élen. Nem gondolom, hogy naivak voltak a dekabristák. Egyszerűen túl hirtelen kellett volna dönteni. És Trubeckij herceg - a vezetőjük - eltűnt. Nem jelent meg. Ez az egyik. A másik, hogy nem igazán készültek - szerintem - harcra. Hiszen annyira jogszerűek akartak lenni, mint ahogy ellenfelük Miklós is. A legfőbb cél nem maga a hatalom volt. A hatalom csak eszköz lett volna. Kivonultak a katonák a Szenátus térre. Miért? Megmutatni az erejüket, és nyomást gyakorolni a Szenátusra - hogy ne tehesse le Miklós az esküjét -, ennyi volt a nagy terv. A történelmi tapasztalatuk azt mutatta, hogy a Gárda királycsináló. Egyetlen császár sem tett semmit a puccsista gárdistái ellen. Azt gondolhatták, hogy ez most is így lesz. Tévedtek.
Tüzérség... Nem volt tüzérségük. Nem gondolták, hogy lesz ellenfelük. Persze, ment az agitáció, hogy minél több alakulat ne esküdjön fel Miklósra. Ilyen "küzdelemre" készültek, nem véres harcra. Van egy nagy hátrányunk velük szemben. Mi tudjuk a történet végét, ők sodródtak az eseményekkel. Mi tudhatjuk, hogy mit kellett volna tenniük, ők sokszor azt se tudták ki van velük szemben a téren. Szerintem nem voltak naivak, csak az események túlléptek az elképzeléseiken, az előfeltevéseiken. Nem készültek fel minden eshetőségre, és Miklós nem úgy gondolkodott, mint ahogy ők szerették volna. Másrészt sok idejük se volt gondolkodni a jövőn, a lehetőségen. A császár váratlan halála miatt improvizálniuk kellett. Nem jött össze. De Oroszország szempontjából nem biztos, hogy ez akkora tragédia. Szerintem.
Örülök, hogy tetszett a film!