Cár

Cár

A film eredeti címe : царь                              
Alternatív címek : Tzar, Tsar
A film nyelve: orosz
A produkció honlapja: -
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25
Fálj kiterjesztése: srt
Felirat nyelve: magyar


Mielőtt bármit is írnék magáról a filmről, úgy gondolom néhány kiegészítő információt megosztok Veletek. Hiszen Rettegett Iván (1530-1584) és kora az amit bemutat ez az alkotás.
A magyarul elég kevés forrás áll az ember rendelkezésére. Nem véletlen, hiszen népünk történelméhez nem kapcsolható közvetlenül ezek az események. Mi, az oszmán és a német hódítókkal voltunk elfoglalva abban az időben. Az oroszok a tatárokkal és az lengyelekkel…
IV. Iván
Bojárok lányaival
Rettegett Iván, III.Vaszilij moszkvai nagyherceg fia. Három éves korában apja súlyosan megbetegedik. A nagyherceg halála után, egy héttagú Tanács vezeti az országot, egészen Iván nagykorúságáig. Ebben az időszakban a bojárok egy része gyakorolta  az uralmat. A központosított hatalom hívei, és a bojárok egyes csoportja között nyílt hatalmi harc volt. E küzdelem egyik fontos pillanata volt, amikor a tizenöt éves (és ezért nagykorú) cárevics trónra lép (1545). (És mint tudható, a hatalomnak személyiség torzító hatása van. Felnőtt emberekre is, nemhogy a fiatalokra.)  Macarius metropolita ünnepelte ezt az eseményt. Ez nyílt kinyilvánítása volt annak, hogy a Pravoszláv Egyház támogatja az új cárt. Ez nem volt más mint az állam és az egyház összefonódása.(A film tele van áthallási lehetőséggel, amelyek többsége számunkra, nem annyira egyértelműen felismerhetőek, mint például az oroszok számára. Mindez történelmi és kulturális különbözőségünk miatt van. A mai orosz társadalomban, időről-időre kiújul a vita erről az ügyről is. A Pópa című film is kapott e miatt bírálatot.) Jelentős reformok fűződnek a nevéhez: önkormányzati, közigazgatási, igazságszolgáltatási, a katonai és az adóreform. Ugyanakkor azokat akik a politikájával szemben álltak, kíméletlenül eltávolította az útból. Belpolitikai feszültségek ( a feudális viszonyokat átrendezi,birtok rendezésbe fog. Megerősíti a közigazgatást és a fegyveres erőket.) mellett, a külpolitikai sikertelenség (litván háború [1558-1583] kudarcai ) vezettek el ahhoz a terrorisztikus uralomhoz,  amely hivatali idejének második felét jellemezték. Ekkor hozza létre az  Opricsinát, amely szervezet tevékenységét  tömeges kivégzések, gyilkosságok, Novgorod „megrendszabályozása” illetve más városokban ( Tver, Torzhok, Vedge)  pedig zavargások kitörése kísért. Történészek több ezerre becsülik az áldozatok számát. (Ugyanakkor orosz történészek egy némelyike megemlíti, hogy az Opricsina [rém]uralma, jóval kevesebb áldozatot követelt, mint ezen időszakban, a Nyugat-Európai kulturkőrhöz tartozó Franciaországban dúló vallásháború [lásd Szent Bertalan éj]. Vagy V.Károly uralma alatt kivégzettek száma, illetve VIII.Henrik „munkásságá”-ról sem kell felejtkeznek el.)
Az opricsnyikokat (akiknek hűség esküt is kell tenniük) felhasználja a „régi” bojárok ellen.
Ez fegyveres konfliktusokat jelent.
A meghódított területeken, a hozzá lojális nemesség (opricsina) kapott feudumokat.
Közben az „ősi” nemesség birtokai (az örökösödések következményeként) felaprózódott. Így a régi nemesség tönkrement, az új „lovag” réteg  pedig felemelkedett.
Tehát anyagilag is igyekezett tönkretenni a központi hatalom ellenségeit, illetve nem riadt vissza az erőszaktól sem. Még saját családtagjait sem kíméli.
Az országban nem csak az állam által gerjesztett terror szedi az áldozatait, hanem éhínség és pestis is pusztít.
A cár gyakorlatilag az Opricsina „apátja” volt. Naponta többször részt vett a misén.
Vallásosságból is példát mutatott: énekelt a kórusban, rendszeresen imádkozott, szertartás alatt csengetett, napjában többször fennhangon olvasta a Bibliát. Mindezekkel körülbelül napi 9 órát foglalkozott. Összetudta egyeztetni magában a templomi szolgálatot, és a kegyetlenségek, kínzások megparancsolását.
1566. július 25.-én Fülöp (Filip) metropolita aláírja azt a chartát amiben megígéri, hogy a cár és az Opricsina ügyeibe nem szól bele, véleményt nem nyilvánít róluk, tetteikről.
1568.március 22.-én Fülöp(Filip) metropolita nem hajlandó megáldani a cárt.
Követeli, hogy szüntesse meg az opricsinát. Erre válaszul a cár testőre vas rudakkal halálra verik a metropolita szolgáit, magát  a metropolitát megfosztják rangjától és a Tver Otroch kolostorba száműzik. Az országban rendszeresek a felségárulási perek.
Az első nyomda megnyitása is ebben az időszakban van.
Életében elég erőt tudott mutatni ahhoz, hogy nemcsak megerősítse országa védelmét, központosítsa a hatalmat, hanem megnyitotta az  orosz terjeszkedés előtt az utat a Kaszpi-tenger felé.
Ugyanakkor halála után meggyengül Oroszország, és a külső ellenségei erőteljesen pusztítják (a krími horda támadása).
IV.Iván személyiség torzulását vannak akik az 1553-as betegségéhez, és/vagy első feleségének, Anasztázia halálához kötik (1560). A cár a bojárokat vádolta gyilkossággal, és felségárulással. Mindezt brutálisan megtorolta.

A film fordítása közben volt egy pillanat, amikor abba akartam hagyni a dolgot.
Ennek egyik oka az volt, hogy van olyan szereplő, aki  állandóan csak kiabál, ordibál, és miatt elég nehéz volt érteni, hogy mit is mond. Azután ott volt a másik véglet, az állandóan suttogók… De túllendültem a holtponton és befejeztem a dolgot. És nem bántam meg.
Egyáltalán nem gondolom, hogy egy szimpla történelmi filmet láthatunk. Tulajdonképpen Retteget Iván életéből láthatunk részleteket. Ezeket a részeket jól láthatólag elválasztották a filmben. Külön alcímeket is kaptak (A cár imája, A cár háborúja, A cár haragja, A cár szórakozik). Maga a film nem a történelmi események részletes bemutatására törekszik. Inkább korrajz szeretne lenni. Véleményem szerint az alkotók napjainkról alkotott véleménye is benne van itt-ott a filmben.  A történelmi események csak a keretét adják a történetnek.
A film 1565.-ben kezdődik és csak néhány év történetét öleli fel.
Litván háború egy része, a szemünk előtt zajlik, és vele párhuzamosan az opricsina is működik.
Láthatjuk, hogyan gyakorolja a hatalmát IV.Iván, és a befejező jelenet megmutatja a hatalommal élő ember egyik legnagyobb problémáját…
 
A Pópá-hoz hasonlóan ebben a feliratban is, a Károli-féle bibliafordítást használtam. Ugyanazon indok miatt. Egy archaikus nyelvezetet kívántam megjeleníteni. Ha már a pravoszláv liturgia nyelve az ószláv (és a helyi nyelv [jelen esetben az orosz]), ami azért elég archaikus a beszélt oroszhoz képest…
Három különböző vallásos karaktert is megkülönböztethetünk a filmben.
Sokat gondolkodtam, hogy a feliratban ezt hogyan tudnám megjeleníteni. De nem is próbálkoztam vele. Az ok, igen egyszerű. Nem azonos a kulturális hátterünk az oroszokkal.
A pravoszláv gondolkodás nem analóg sem a katolikussal, pláne nem a protestánsokéval.
De erről majd máskor, egy másik felirat kapcsán…talán…

A Cár című film felirata itt található.

Végül egy kis személyes:
Munkahelyi elfoglaltságom miatt, pénteken nem tudtam előkészíteni a blogbejegyzéshez mindent.
Szombaton meg családi elfoglaltságom volt. Ezért elnézést kérek, hogy nem a szokott időben jelentkeztem.

2 megjegyzés:

  1. Ez nagyon nem tetszett. Gyakorlatilag semmi olyat nem találtam benne, ami megfogott volna. Lehet, hogy csak rossz passzban néztem meg, de valahogy teljesen más hullámhosszon voltam, mint az alkotók.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem azért tetszett, és ezért is készült a felirat, mert szerintem egy nagyon érdekes témát feszeget. Látszólag IV. Iván életéből látunk epizódokat.
      Számomra a Trón és az Oltár viszonyáról (is) szól a film. Ez egy nagyon izgalmas téma.
      Kell-e az Államhatalom és az Egyház között szövetség, együttműködés? Ha van ilyen, akkor annak milyen veszélyei vannak az Egyházra nézve, és az Államra nézve?
      Szóval, ez nagy és szerteágazó téma. Különböző nézőpontokkal. Engem ezért "fogott" meg ez a film.

      Törlés