A rajzfilm szerkezete engem egy kicsit Antoine De Saint-Exupéry leghíresebb írására A kis hercegre emlékeztet. Mármint abban, hogy ott is és itt is, bolygóról bolygóra történő vándorlás viszi előre a történetet. Mintegy road movie-ban. A kis herceg is keres valamit, és Alisza is. A prince történetét kifilézték és elcsépelték, ezáltal elgiccsesítették a mondanivalót. Béke poraira! Aliszáék megúszták ezt, de ettől függetlenül az orosz kislány princess. A francia kisfiú méltó párja. Bár soha nem találkozhatnak, mert nem egy műfajban születtek meg.
A szokásos szarkazmus is fel-feltűnik a rajzfilmben. Az egyik kedvencem, mikor kijelentetik - Alisza által -, miszerint az ember a természet királya, Erre jön egy megjegyzés, miszerint erről a (vad)állatok nem tudnak, mert tanulatlanok.))) És ezután a kis princess felvonul - a lépcsőn át - az űrhajóba. Hátulról van megrajzolva a távozása, mégis olyan mintha még az arcát is látnánk. Konklúzió: Kedvelem az orosz humort (is). Oké, light-os, de jó.
A Száz évvel annyira bejött, hogy kezembe vettem Bulicsov Projekt 18 című novelláskötetét. Tinédzserként kimaradt - akkoriban inkább a 20. század észak-amerikai vonulatát preferáltam -, de visszahozta annak a kornak az atmoszféráját. (Pontosabban, a gyermekkoromét.) Nem hiszem, hogy akkor végigolvastam volna akár egy novellát belőle. És most? Gyakorlatilag egyszerre néztem meg ezt a rajzfilmet - majd fordítottam le azt - és olvasgattam esténként a könyvet. Jól kiegészítették egymást. Pedig, Aliszáék meg sem említődnek egyik novellában sem, nemhogy szerepelnének. És miért épp ezt a kötetet választottam ismerkedésnek? A címe hasonlít kamaszkorom egyik - számomra kedves - slágerére:
Maga a kötet meglepően jó. Időnként kicsit avittas volt nekem, de a maga korában tuti menő volt. Van benne egy kisregény, amelyben szerepelnek olyan lények, akik valamikor emberek voltak. Valami kutatóintézetben teljes géntérképet elkészítették róluk - és el is tárolták -, majd atomjaikra szedték szét az ember(eket) és összerakták állatként. A testük madár vagy hal (és a többi, és a többi...) test lett, ám a tudatuk (és így az emlékeik is) megmaradtak emberiként. Magyarán, a teljesen átalakított testben ugyanaz az emberi lélek lakozott továbbra is. Mindez a tudományos kutatás céljai számára történt. Ezek az állat-emberek kutatók, természettudósok voltak, és új fizikumuk lehetővé tett számukra olyan kísérletekben való részvételt, amikben az antropomorf megjelenés gát. (És a sztori inkább az emberi tulajdonságokról szól, mint a génkísérletekről.) És a rajzfilmben szereplő szereplő ritka állatok is emberszerűek. És nem csak azért, mert beszélni tudnak. A két alkotás közel egyidejű megismerése igazán érdekes élményt adott.
A rajzfilm élvezeti értékéből semmit nem von le, ha a nézőnek semmi ismerete sincs Kir Bulicsov szépirodalmi tevékenységével kapcsolatban. (Azt olvastam, hogy Alisza kalandjait több mint ötven regényben írta bele az író. Nekem ez így egy kicsit soknak tűnik - de ki tudja -, a több mint ötven írásában szerepelteti Bulicsov Alisza Szeleznyovát forma hihetőbb, szerintem. De ezen nem veszek össze senkivel. Valaki biztos megszámolta.) Ez a filmecske önmagában is megállja a helyét. Javaslom, nézzétek meg!
Elég neves rajzfilm volt ez egykoron a sci-fi kedvelők között, lévén szinte hozzáférhetetlen. Még magyarítás nélkül is "vadásztak rá." Nos, azóta a blog gazda tett róla, hogy változzanak a dolgok.
VálaszTörlésRészemről a "Lila gömb" film volt az első ismerkedés Alisza kalandjaival. Szó ami szó, azzal összevetve bizony sokszor csak pislogtam, mennyire mások a főbb szereplők megjelenítései ebben a rajzolt változatban. Sőt, itt-ott még a jellemben is. Alisza itt még kissé hebehurgya, néha engedetlen nebuló. Az ismeretlen dolgok és a rejtélyek iránti vonzalma azonban már ebben a rajzolt verzióban is benne van. Rövidke az alkotás, meglátszik, hogy a nyiladozó értelmű korosztály gyorsan lanyhuló figyelméhez szabták a vetítési időt. Ők a törzsközönség. Van itt kérem rejtély, kalóz, cselszövés, csúnya hazudozók, hogy legyen kiknek az álnoksága miatt izgulni, de egy percig sem kétséges, hogy a jó szereplők nincsenek igazi veszélyben. Azok a jó karakterek, akik sosem adják fel a nemes elveiket, és a viszontagságok sem törik meg őket. Ez a mese még egy másik korszak gyermekeinek készült. Akad - természetesen - humorforrás is, helyzetben és szövegben egyaránt. A szinte művészi rajzok sora pedig azokat a kicsiket is leköthette akkoriban, akik még a komputeres látványorgiák előtt születtek. Erényekből nincs hiányérzet. Mégis azt hiszem, mostanság ezt a filmet már inkább értékeli az évtizedekkel bőven ellátott felnőttek sora, mint a Marvel univerzumon "edződött" ifjak. A "nosztalgia faktor" szívósan tartja magát, de világ másfelé halad(t). Fanyalogni nem kell rajta, de örülni sem igazán lehet neki.
Minden egyes gondolatoddal - ebben az esetben (is) - egyet tudok érteni. Igazából semmi relevánsat nem is tudok hozzáfűzni. Talán csak annyit, hogy Alisza belőlem Bulicsov "rajongót" csinált. Épp most van folyamatban a Minden egy földi kislányról című antológia megvétele. Ebben öt történet van a ötvenvalahányból. (Úgy rémlik, ötvenhárom van. Egyszer összeszámoltam.) Nekem úgy tűnik, hogy a szerző egész életében regényeket írt. Szóval, engem beszippantott az Alisza-univerzum, és ez valahol a Lila Gömbbel - a filmmel - kezdődött. Az a kedves hangulat - amit a rajzfilmmel kapcsolatban is említesz - magával ragadt. És azt gondolom, hogy a "másfél percenként ha nincs akció, akkor unalmas" életérzésnek előbb-utóbb vége lesz. (A csömör nagy úr.) És akkor újra eljöhet hangulatokkat okozó, azokkal operáló alkotások kora. Szóval, én reménykedem...
Törlés