A film eredeti címe: Князь Владимир
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25,
kiterjesztése: srt.
Egy kedves, vidám rajzfilmet láthat az aki megtekinti ezt az alkotást. Lendületes, érzelemdús szövegű dalok csendülnek fel ebben az alkotásban, és...
És a "klasszikus" felállás: a Jó és a Gonosz küzdelme. Erről szól ez a rajzfilm.
A történet keretét az orosz történelem egyik nagyon régi korszaka adja.
Orosz történelem régi korszaka?
Nem ez a legpontosabb kifejezés!
Ez az az időszak amikor "megszületik" egy új állam Európa keleti felén. A Kijevi Ruszról, a keleti szláv nemzetek (belorusz, orosz, ukrán) nemzetek bölcsőjéről van szó.
Az új állam ifjú uralkodójáról, Vlagyimirről is szól ez a rajzfilm.
A felirat megtalálható
itt.
Erről a korról nem sok pontos történelmi ismerettel rendelkezünk. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) e kevés történelmi tény szinte mind-mind ott vannak az alkotásban. Távolról sem állítom, hogy ez a rajzfilm pontos, korhű alkotás!
Csak annyit, hogy a történelmi tényeket sajátságosan felhasználva egy történelmi alapokkal rendelkező mesét készítettek az alkotók.
Nem többet, de nem is kevesebbet!
Úgy gondolom akkor vagyok korrekt, ha a történelmi tényekkel is megismertethetem az Érdeklődőket!
(Ez talán lesz akinek segíteni fog napjaink eseményeinek értelmezésében is.) Tudom nem könnyű feladatra vállalkozok most, de remélem sikerrel járok...
Hát kalandra fel!
Messzi távoli korba fogunk majd visszamenni... Ezeréves
távolságra repülünk a mától. Majdnem abban az időszakba amikor eleink
megjelentek a Kárpátok bércein, hogy elfoglalják az Aranyos Szegletet, amikor az első Árpád-házi királyaink
uralkodtak.
Persze jobb, ha előbb az előzményt is áttekintjük:
Jelenlegi ismereteink szerint a szlávok őshazája az
Elba-Dnyeper, és a Balti-tenger-Kárpátok területén volt található. Innen indult
a szláv népek „kirajzása” valamikor az i.u. 6.-8.században. Ez az eseménysor nem csak a népesség
szaporodás miatt indult el, hanem szoros összefüggésben van a sztyeppei nomád
népek mozgásával is. Bár ebből a korból
nem túl sok kordokumentum maradt fenn, de mindez bizton állítható. Mind a bizánci
történeti feljegyzések (Theophylaktosz Szimokattész), mind a 12.század elején a Kijevi Barlangkolostorban készült
évkönyv (Poveszty vremennih let) beszél erről.
Mivel a szláv lakosság földművelő életformát folytatott, ezért a nomádok
számára a katonai értékük csekély volt, így főként szolgaként „alkalmazták”
őket. A hun, majd az avar birodalom felbomlása után az elhurcolt szlávok nem
tértek vissza „őshazájukba”, hanem ott folytatták életüket ahová a történelem
vihara sodorta őket. Az új hazájukban megindult a népek közötti keveredés. Ez
természetesen kulturális téren is megtörtént. Mindez a szlávok közötti
differenciálódát is előidézte.
A szláv népvándorlásnak volt egy spontán formája is. A
Nyugat-Római Birodalom összeomlása után a germán törzsek benyomulnak a volt
birodalom területére (ez főként a Kárpátoktól északra lévő területre volt
jellemző). Maguk után hagyva egy "kiürlő" területet. Amire a keletről érkezők betelepülhettek (gyakorlatilag erőszakos cselekmények nélkül). A keleti szlávok az i.u. 8.századra érik el a Pripjaty
folyótól északra lévő területet ( ez a folyó a Dnyeper jobb oldali
mellékfolyója). Leginkább a Dnyeper középső vidékén éltek, a Deszna és a Szejm
folyók környékén. Novgorod környékét csak
a 10.századra érik el. A 12.századi történetíró a következő keleti szláv
néptörzseket ismeri: poljánok (jelentése: „mezei lakó”; Kijev környékén éltek),
szeverjanok (jelentése:”északiak”; a poljánoktól északkeletre, a Deszna
folyónál éltek), ulicsek, tivercek, drevljanok, dregovicsok, kirivicsek,
radimicsek, szlovének, fehér horvátok.
Természetesen a keleti szlávok a vándorlásaik során nem
lakatlan területekre értek. Az északi részeken például finnugor törzsek éltek,
akik az idők folyamán teljesen beolvadtak a szlávságba. A déli végeken a Kazár
Birodalommal kerültek szomszédságba a keleti szlávok. A kazárok adóztatták a
déli részen élő szlávokat. A 9.század
vége felé a kazárok szerepét átvette egy időre a magyar törzsszövetség. Utánuk
a besenyők következtek. A Kijev környéki szlávok nem csak harcoltak a
nomádokkal, hanem időnként zsoldosként fel is fogadták őket. Így bizonyos fokú
asszimilálódás is történt (Például a kunokkal [polovecekkel] is. A későbbi
Kijevi Ruszban szinte természetes volt, hogy a rusz elit kun kánok leányait
vegye feleségül. Persze a rokoni kapcsolatok nem akadályozták meg a feleket az
egymás elleni küzdelemben sem.).
A 9.században a térségben megjelenik a skandináv népelem
(viking-normann-varég) is. Ezen hajós nép megjelenését elsősorban a
kereskedelmi expanzió okozta. Hamar kiderült, hogy a széles folyókon viszonylag
egyszerűen el lehet jutni a Balti-tengetől a Fekete-tengeren át egészen
Bizáncig. Illetve a Krímben található görög településekig. A varégok jól
fegyverezett kereskedőhajókon közlekedtek. Útjuk során kereskedőtelepeket hoztak létre. Az első ilyen
telepjük Novgorod környékén épült.
 |
| Rurik és társai |
Nyesztor szerzetes krónikája szerint, miután a szláv törzsek megszabadulnak a varégok adószedési kötelezettségétől,
összevesznek egymással és a novgorodiak elhatározták, hogy a tengerentúli
fejedelmekhez fordulnak katonai segítség kérés céljából. A novgorodiak kérésére három testér ( Rurik (?830-879),
Szineusz és Truvor), csapataikkal együtt megindulnak a Novgorod ellen összegyűlt szlávok ellen. Rurik
Novgorod fejedelme lesz (a Rurik dinasztia Kijevbe, Vlagyimirban, majd végül
Moszkvában fog kormányozni egészen a 16.század elejéig). Rurik kiséretének (druzsina) az
egyik tagja, Aszkold lesz Kijev fejedelme.
Ez az eseménysor, ami
a „normannok behívásának története”-ének hívnak, és amelyről az Őskrónika tudósít
bennünket (PVL), az orosz történelem korai szakaszának egyik legvitatottabb eseménye.
(Történt ugyanis 1749. szeptember 6.-án, hogy Gerhard Fridrich
Miller aki hivatalos cári történetíró, a szentpétervári Cári Tudományos Akadémia
tagja, e napon tartotta éves beszámolóját. A téma, az orosz nép származása és
nevének eredete volt. Miller ekkor
ismertette elméletét, mely szerint a Kijevi Ruszt a normannok alapították. De
elméletét nem fejthette ki mert a tudományos társaság tagjai felbolydultak,
közbekiáltásaikkal lehetetlenné tették az előadás folytatását. M.I. Popov
akadémikus szerint Miller megbecstelenítette az orosz népet. A vitát Erzsébet
cárnő elé bocsátották felülvizsgálat céljából. A cárnő létrehozatott egy vizsgálóbizottságot [melynek
tagja volt Mihail Vasziljevics Lomomoszov is]. A vizsgálat eredménye az lett,
hogy Millert eltiltották az óorosz
történelem tanulmányozásától. A
„normannpártiak” és a „normannellenesek”
vitája a 19. és a 20.században is fel-fellángolt. Például a 2.világháború alatt
Grekov akadémikus a KB által kiadott „Bolsevik” nevű újságban hazafiatlan
elméletnek nevezte a „varégok behívásának” elméletét. A hivatalos álláspont még
1978-ban is az volt, hogy „Rurik, Szineusz és Truvor bejövetelének legendája…
színtiszta fikcíó, a krónikaíró történeti gondolkodásának sablonosságára utal,
nem más, mint hipotézis, amellyel ideje leszámolnunk.” [Dimitrij Lihacsov
akadémikus].
Ebbe a kérdésben [hogy kik is voltak az oroszok ősei], maga a krónikás nem fogalmaz egyértelműen:
„Elmentek hát a tengeren túlra a varégokhoz, a ruszokhoz.
Mert azokat a varégokat ruszoknak nevezték, csakúgy, ahogy a többieket
svédeknek, megint másokat normannoknak és angoloknak…”
Mivel Nyesztor a krónikáját a 12.században írta, nem
egyértelmű számunkra, hogy kiket tekinthetett ő ruszoknak… Szerinte milyen viszonyban voltak egymással a
szlávok és a ruszok?
„A szláv és az orosz nép egy, hiszen a varégok nevezték őket
rusznak, korábban szlávok voltak.”
Tehát láthatjuk, hogy Nyesztor nem definiálja egyértelműen a
ruszokat. [Mondhatni, látszólag ellentmondásban van saját magával. Persze azt
tudni kell, hogy az Őskrónika 1112-ben íródott, és ráadásul kétszer át is
dolgozták, bővítették, kiegészítették a művet.] A mai napig tart a kutatás, hogy a behívott
varégok valóban szlávok lehettek-e. Elgondolkodtató, hogy a balti-tengeri
Rügen-szigeteken a 6.századtól kezdve élt egy szláv törzs, amelyet a német
krónikások rusznak, ruszinnak neveztek. Vannak olyan feltételezések, hogy
Novgorodba rusz-szlávok érkeztek meg [egy kis viking erősítéssel ]. De ez talán nem is olyan lényeges kérdés…)
A Kijevi Rusz kialakulása egy közel egy évszázados folyamat
volt. Kezdetnek tekinthetjük Oleg fejedelem tevékenységét. (Az Őskrónika szerint Kijevet, „minden orosz város anyját” (ez az elnevezés állítólag magától Oleg fejedelemtől, Rurik fiától, származik), 862-ban alapították meg. A források közül Rurik személyéről csak Nyesztor műve tesz említést, viszont fiát Oleget már arab, és a bizánci művek is említik. Természetesen legelőször épp egy Bizánc ellenes sikeres hadjárata okán… E háború hozadéka volt az első rusz (egy kis túlzással: orosz) nemzetközi egyezmény létrejötte, melyet 911-ben békekötéssel megerősítettek. Ezáltal Oleg kereskedői vámmentesen árusíthattak Bizáncban; hadifogolycserére került sor; megegyeztek abban, hogy konfliktusaikat a jövőben milyen módon oldják meg; illetve a szökött rabszolgákat, bűnözőket kölcsönösen kiadták egymásnak.) Oleg a PVL szerint
882-ben elindul Novgorodból és lehajózik a Dnyeperen, elfoglalja Kijevet, és
megöli a város vezetőit Aszkoldot és Dirt. Ezzel ellenőrzése alá vonta a
Baltikumot Bizánccal összekötő kereskedelmi utat. Ugyanakkor nem tett semmi
olyat amely alapján azt mondhatjuk, hogy az államiság alapjait letette volna.
Csupán hegemóniát szerzett egy terület felett, amely területen adót (hívhatjuk ezt védelmi pénznek is, és ezzel közelebb is járunk a valósághoz) szedett be,
ezzel biztosítva maga és druzsinája számára
a megélhetést. Az Oleg által vezetett varég-szláv druzsina nem csak
Bizánccal konfrontálódott, hanem megpróbálta a kazároknak adót fizető szláv
törzseket (radimicsek, tivercek, ulicsok) is a saját érdekszférájába vonni. Ez
többé-kevésbé sikerült is neki. (A tivercek és ulicsok esetében a „kevésbé” áll
fenn. Az ő esetükben nem járt sikerrel a vállalkozása.) 912-ben Oleg rejtélyes
körülmények között meghal.
Nyesztor krtónikás szerint:
„Egyszer a táltosok azt jósolták Olegnek, a lova fogja a halálát
okozni. Ezért a fejedelem
többé nem ült rá, de meghagyta
lovászainak, hogy gondozzák rendesen. Teltek az évek és eszébe jutott a lova. A
lovászai azt mondták neki, hogy paripája kilehelte a lelkét. Oleg megörült,
mivel nem teljesült be az átok. Illően akart elbúcsúzni hű társától, ezért
felkereste a maradványait. Te akartad az én vesztemet okozni, mondta és
rálépett lova koponyájára. Ekkor előkúszott onnan egy kígyó és halálra marta
Oleget.”
Oleg halála után fia Igor követte a fejedelmi trónon. Uralkodása folyamatos harcok, küzdelmek láncolata. Küzd
a besenyőkkel, a bolgárokkal és rendszeresen összerúgja a port Bizánccal. És a
harchoz, a háborúhoz mi kell? Pénz, pénz, pénz. (Montecuccolli megfogalmazásában.
) A pénz, az adó beszedése hozzájárult
Igor halálához. De átadom a szót ismét Nyesztornak:
"945-ben elindult Igor a drevljánok földjére, hogy
behajtsa tőlük járandóságát. Miután beszedte az adót, hazafelé vette az irányt.
Útközben azonban meggondolta magát és druzsinája egy részével visszatért
Iszkorosztyenbe, a drevlján fővárosba nagyobb zsákmány reményében. Amikor a
drevljánok értesültek újabb jövetele céljáról, tanácsot ültek
fejedelmükkel,Mállal és azt mondták: 'Ha a farkas beszabadul a juhok közé,
addig nem nyugszik, amíg mindet el nem pusztítja. Ha nem öljük meg Igort,
teljesen kirabol bennünket.' Ezután a drevljánok elfogták a fejedelmet. Testét
két fa közé kötötték, majd szétszakították..."
A PVL krónikásától tudjuk, hogy Igor halála után a felesége Olga vette
át a druzsina vezetését.
A Rurik (vagy szlávosan Rjurik esetleg Rjurikovics)
dinasztia elszlávosodására utal, hogy Igor feleségének és gyermekének
(Szvatoszláv) szláv neve van. Olga régensasszonynak két fontos cselekedetéről
tud az utókor. Az egyik, hogy
megbosszulja a férje halálát (a krónika így tudósít minket):
"946-ban körülzárta Olga hadserege a drevlján fővárost,
Iszkorosztyent. Egy egész nyáron keresztül tartott az ostrom. Ekkor Olga
követeket küldött a városba a következő üzenettel: „Már minden drevlján város
letette a fegyvert, nekünk adózik és békességben él. Mit akartok hát?” Azok
pedig így feleltek: „Mi szívesen adóznánk, de félünk a bosszúdtól. Meg adnunk
sincs már mit, se mézünk, se prémünk.” Olga a következőképpen válaszolt: „Nem
kell nekem sem a mézetek, sem a prémetek. Elég, ha minden porta ad három verebet
és három galambot.” A drevljánok örömmel teljesítették kívánságát, azt
gondolták, így vége szakad szenvedésüknek. A ruszinok pedig minden madár
lábához egy-egy taplót erősítettek, majd meggyújtották
és visszaengedték őket a fészkükre. A madarak ily módon lángba borították az
egész várost. A városból menekülő drevljánokat pedig Olga katonái hányták
kardélre.”
Olgáról még annyi biztosan tudható, hogy 857 körül megkeresztelkedik,
de semmilyen adat nincs arról, hogy bárki is követte volna őt e tettében a környezetének
tagjai közül.
Olga megkeresztelkedése után, mivel Bizánc álláspontja szerint
aki a bizánci rítus szerint lesz keresztény az Bizánc hűbérese, követeket küld
I.Ottó német királyhoz. Erre azért van szükség, hogy ellensúlyozzák Bizáncot. Olga arra kéri a
németet, hogy küldjön neki egy püspököt. A kérésnek nem sietett eleget tenni
Ottó, a missziós pap már csak Szvjatoszláv udvarába tud megérkezni.
Nyesztor szerint Olga megreformálja az adószedést is. Ezentúl nem a
fejedelem járja végig a városokat, és szedi be az előre meg nem határozott
adót, hanem úgynevezett pogosztokat hoz
létre. A pogoszt egy közigazgatási egység, ahová a törzseknek kell bevinniük az
előre meghatározott nagyságú adót (urok).
A pogosz katonailag megerősített település volt, ahol
igazságszolgáltatás is működött. Az első pogosz a novgorodi volt (947).
Olga halála után fia Szvjatoszláv lett a fejedelem. Az új uralkodó folyamatosan háborúzik. tegyük
hozzá, hogy sikeresen. Küzd a bolgárok, a besenyők ellen. A kazárokat teljesen
legyőzi. Uralkodása alatt a fejedelemség területe nagyot nő. Bizánc egyre
inkább aggódik a fejedelem befolyásának növekedése miatt. Ezért a Kelet-Római
Birodalom rendszeresen felbérli a besenyőket a szlávok ellen. 970-ben
Szvjatoszláv úgy dönt, hogy nem tudja egyedül irányítani a fejedelemséget.
Ezért a területet felosztja fiai között.
Legidősebb fiát Jaropolkot Kijev,
Vlagyimirt Novgorod, Oleget pedig a Ovrucsba (drevljánok) vezetőjévé teszi. Ez
gyakorlatilag egy közigazgatási reform. Ezután elindul egy Bizánc ellenes
hadjáratba. Végül a küzdelembe mindkét fél belefáradt, és békét kötöttek. A
harcba belefáradt és hazafelé tartó szláv csapatokat Kijev alatt megtámadták
Kurja vezetésével a besenyők (972). A harcba Szvjatoszláv az életét vesztette.
Kurja kán pedig a koponyájából, nomád szokás szerint, arany serleget készített.
A fivérek között hatalmi harc kezdődött. Jaropolk Ovrucsnál legyőzi
Oleget (aki meg is hal a csatában), és elűzi Vlagyimirt Novgorodból.
(Novgorog Szvatoszláv idejében független volt Kijevtől, de
szoros kereskedelmi kapcsolatban volt vele. Vlagyimir 10 éves lehetett amikor Novgorod fejedelme lett.
Bátyja, Jaropolk a nagyfejedelem [hiszen ő örökölte apja után Kijevet, a
fejedelemség központját] megtámadja seregeivel Novgorod városát. Vlagyimir
elmenekül. Két évig bolyong a világban. Nem tudni pontosan merre járt,
feltételezések vannak arra, hogy esetleg
Franciaországot, Itáliát talán Skandináviát látogatta meg.
Közben Jaropolk nyugati orientációjú külpolitikát folytat.
Követet küld I.Ottóhoz [973], Kijevben pápai legátust fogad [977].)
980-ban Vlagyimir egy varég druzsina élén visszatér
Novgorodba. Vlagyimir megüzeni a nagyfejedelemnek, hogy kész megküzdeni vele.
De előtte megtámadja Polockot (az ottani fejedelem nem adta hozzá a lányát), és
ezután indul Kijev ellen. Vereséget mér bátyára,
és megszerzi a kijevi trónt (980). Vlagyimir nagyfejedelem testvére meggyilkolásával kezdi meg az uralkodást. A „hagyományos” Rurik külpolitikát folytatja. Növeli a neki adót fizető területeket.
981-ben szembe kerül a lechekkel (lengyelekkel). Mondhatjuk, hogy ez az első lengyel-orosz háború…
Vlagyimir ebben a hadjáratban is sikeres. Elfoglalja a Vörös Oroszföldet (Volhíniát), és Galíciát (Halicsot).
Az ezt követő években folytatja expanzív külpolitikáját. Meghódoltatja az
összes keleti szláv törzset. Eddig a Rurik dinasztia külpolitikája arról szólt,
hogy megpróbálták a különböző keleti szláv törzseket kiszakítani a kazár
adófizetési kötelezettség alól, és utána maguk számára adófizetővé tették az
adott törzset. Az uralom nem volt szilárd. Az adószedés és a közös hadjáratok
tartották össze. A szlávok harchoz kapcsolódó szokásaik (zsákmány, rabszolgaszerzés) nem sokban különböztek a nomádokétól. Nem véletlen, hogy a szláv
fejedelmeket is „kagán” néven illették a korabeli kereskedők. Ugyanakkor a
harcmodoruk különbözött. A szlávok rendszerint gyors csónakjaikon közlekedtek,
és a part menti területeken fejtettek ki harci cselekményeket (lásd viking
harcmodor).
986-ban vagy 987-ben II.Baszileiosz bizánci császár, aki
ekkor Európában a bolgárokkal és
Ázsiában Phókasz lázadó seregeivel
küzd, segítséget kér Vlagyimirtől.
A nagyfejedelem kész a segítségnyújtásra, de cserébe a császár nővérének
kezét kéri. Konstantinápoly elfogadja az ajánlatot (ez is mutatja, hogy nagy
bajba voltak, hiszen bíborban született hercegnőket nem adtak feleségül
külföldinek, ráadásul pogányoknak). Vlagyimir 6000 harcost küldött, így 988-ban
leverik Phókasz seregét. A császár késlekedik ígéretének beteljesítését, ezért
Vlagyimir Bizánc ellen indul. 989-ben elfoglalja a Krímben található bizánci
kolóniát Herszoneszt. Ezután a császár teljesíti ígéretét, Vlagyimir feleségül
veszi Annát, visszaadja a várost és felveszi a kereszténységet. Pontosan nem
tudni, hogy a megkeresztelkedés Kijevben, vagy Herszoneszben történt meg.
Ugyanakkor parancsot adott arra, hogy népe, a Kijevi Rusz lakói is
keresztelkedjenek meg. Kijevben csoportos bemerítkezések voltak a Dnyeperben,
Novgorod azonban ellenállt. A novgorodiak ragaszkodtak pogány isteneikhez.
Kijevben a kereszténység már közel száz éve jelen volt, ezért a város lakó nem
idegenkedtek az „új” vallástól.
(Vlagyimir halála után három évvel Theitmar német krónikás szerint
Kijevben 400 templom volt. Nem valószínű, hogy mindezeket húsz év alatt
építették volna fel.)
(Az Őskrónika szerint 986-ban „vallási expo”-t tartottak a
kijevi udvarban. Vlagyimir udvarában muzulmán bolgárok, zsidó kazárok, és a pápa
követei ismertették meg vallásuk tanításaival, értékeivel az uralkodót.
Római püspök követeit azzal utasították el, hogy Vlagyimir
ősei sem fogadták el tanításukat.
A judaizmus képviselőt azért küldte el a Vöröslő Napocska, mert elismerték, hogy
Isten megharagudott rájuk, és ezért szétszóródtak különböző országokba.
A mohamedán
paradicsom leírása igazán tetszett a nagyfejedelemnek: „Vlagyimir… szerette
a nőket, és a kicsapongást, ezért
kedvtelve hallgatta őket.” De nem tetszett neki a körülmetélés, a disznóhús
evés tilalma, és az italtól való tartózkodás.
Az évkönyv feljegyezte még
Vlagyimir reflexióját: „ A Rusz számára a vigasság az ivás vigassága, nem tudunk
enélkül meglenni.”
Végül a bizánci rítusú kereszténység mellett döntött, de ez
a döntés nem teológiai érvek mellett dőlt el. Sokat nyomott a latba, hogy
nagymamája Olga a görög vallás követője volt. Érv volt az bizánci templomok szépsége is, és hogy a tanácskozásra összegyűlt bojárok és városatyák
többségének a bizánci rítusú kereszténység volt szimpatikusabb.
Mivel Vlagyimir világot járt ember volt, ezért valószínűbb
hogy a templomok belső szépségénél fontosabb volt, hogy számára a bizánci
állammodell szimpatikusabb volt, mint például a Hanza-modell. Tehát inkább politikai döntés
volt ez részéről, mint sem teológiai.)
Ezután Vlagyimir tudatosan elkezd városokat alapítani Kijev
körül. Ugyanakkor ezen város lakóit tudatosan telepíti be. Különböző etnikumú,
kevert identitású népséggel. Különböző szláv törzsek tagjait keveri össze
különböző finnugor törzsek tagjaival. Multikulti városok jönnek létre, hogy
azután elkezdjen kialakulni a közös nemzettudat. Hogy a Kijevi Rusz lakosai ne varégként, drevaljánként, ne finnként, hanem szuidaliként, kijeviként, csernigiviként, perejavszláviként tekintsenek magukra. Hogy ruszok (ruszicsok) legyenek.
Mindannyian.
A törzsi kereteket szétrombolja ezzel a tettével Vlagyimir.
A törzsterületek határai megszűnnek. A fejedelmi adminisztráció összefogja az
új országot. Vlagyimir „újít” a közigazgatásban is. Fiait ő is kinevezi egyes
területek vezetésére, de nem engedi őket sokáig egy helyen lenni. Nem engedi,
hogy a helyiek és „kormányzó” között szoros kapcsolat alakulhasson ki. Ezzel is
saját befolyását védi, miközben gyermekei beletanulhatnak a kormányzásba.
Ezek a ruszok nem a mai értelembe vett oroszok. És nem is a
mai értelembe vett ukránok (Hiába tanítják ezt több mint két évtizede Ukrajnába
ezt. Bár ez az elmélet már vagy másfél évszázados.). Nem a mai fehéroroszok (Hiába tanítják ezt több mint két évtizede
Belorussziába.). Így ír erről Vaszilij Kljucsevszkij:
„ A 11.század közepére
még csupán azok az etnográfiai elemek álltak készen, amelyekből azután hosszú
és nehéz folyamat eredményeként formálódik ki az orosz nemzet.” Vlagyimir spirituális egységet is igyekezett, már Rusz
megkeresztelkedése előtt is, létrehozni fejedelemségének lakosai között.
A pogány szlávok vallási hiedelmeikről nincs sok adatunk.
Bár az Igor-ének is megőrzött számos pogány hiedelmet. Az biztos, hogy a
különböző szláv törzsek hiedelemvilága nem volt egységes.
A házassági
szokások például különbözőek, de a temetkezési szokások ezzel szemben egységesek voltak. A
kereszténység elterjedéséig a halottakat égették, utána pedig a koporsós
temetés lett az elfogadott.
A keleti szlávok vallása a természet, a halottak, és az ősök
tiszteletére alapult.
A természet kultuszuk alapja
a napisten volt. A napistenségre több elnevezést is használtak: „a
napkirály Szvarog fia, aki Dazsbog”, vagy ”Dazsbog, Szvarog fia, azaz
Szvarozsics”. A PVL-ben Horsz ennek az idolnak a neve. Ugyanitt olvasható, hogy Vlagyimir fejedelem
egy Kijev melletti magaslaton felállította több pogány bálvány szobrát:
Perunét, Horszét, Dazsbogét, Sztribogét, Szimarglét és Mokosét. A vallási
szinkretizmusra való törekvését jelzi,
hogy (legalább) két napisten is van közöttük. Sztribog a szél istene, Mokos egy
női termékenység idol. Perun a villámlás, a mennydörgés istene. Perun egy
nagyon ősi bálvány lehet, mert nem csak a keleti szlávok ismerték, és
tisztelték, hanem a nyugati szlávok és a déli szlávok is. Ugyanakkor a varégok
között is ismert és népszerű bálvány volt. Arról, hogy a skandináv Thor kultusz
„ elszlávosodásáról ” van szó ebben az esetében, vagy egy ősi szláv istenalakról, aki
hasonlít Thorra, erre nincs pontos válasza a történelem tudományának jelenleg.
Vlagyimir Panteonjában nem szerepel, de a Bizánccal kötött
szerződésekkor mindig Voloszra (vagy Veleszre) esküdtek meg a szláv vezérek.
A pogány kultusz papjait zsreci-nek hívták. A kultusz
ápolásában részt vettek még a volhv-ok és kugyesznyik-ek. Mindkét szó varázslót
jelent, de a köztük lévő funkcionális különbségekről nincs információnk. Van olyan
vélemény, hogy vidéken a lakosság teljesen csak 15-17.századra vált
kereszténnyé. Ekkora hagytak el minden pogány kultuszhoz kapcsolodó szokást. (A
napjainkra újjáéledő szláv pogányságról most nem emlékeznék meg.)
Alekszandr Nyevszkij kezdeményezésére Vlagyimir fejedelmet
kanonizálták.
A Kijevi Rusz történetének folytatásától most eltekintenék... Talán csak annyit, hogy miután a Rusz déli határánál élő nomádokat teljesen legyőzik a ruszok, Kijev jelentősége erősen lecsökken. Mind katonai, mind gazdasági szempontból. A déli határoknál megszűnnek katonai táborok, tehát ezek ellátására "szakosodott" kereskedők elkerülik a környéket. Kijev jelentősége tovább csökken amikor a nagyfejedelem Vlagyimirbe költözik. Ebben az időszakban már javában tart az a folyamat amely Rusz szétszakadásához vezet.
A tatárok (13.század) adják meg Rusz számára a kegyelemdöfést...
Ugyanakkor napjaink keleti szláv államai számára Rusz a saját államiságuknak az origója.
Az orosz nacionalizmus alapja az, hogy magukat a Rurikok örökösének tartják. Azért mert a Rurikok a fejedelmi központjukat Kijevből (annak stratégiai és kereskedelmi fontosságának elvesztése után) Vlagyimirbe helyezik. Rusz szakadozik. Később tovább költözik a fejedelmi udvar a Moszkva folyó partjára... A Rurik (vagy Rjurik) ház adja az orosz állam első cárjait (egészen a 16.század közepéig). Mivel a cárok a valamikori Rusz egységét kívánták helyreállítani, ezért az orosz identitás fontos részvé vált a szláv egység orosz vezetés alatti ideája. (Oleg Vorotnyikov a Vojna alapító-vezetője [jelenleg szökésben és Interpol körözés alatt] a Krímben idén történtekkel kapcsolatban kijelentette, hogy hosszú évek óta először büszke arra, hogy orosz. [Ezt azért tartotta fontosnak közölni a világgal, mert egy amszetrdami politikai rendezvény hirdetésén azt állították a szervezők, hogy a Vojna is képviseltetni fogja magát a rendezvényen. Vorotnyikov kérte, hogy a Vojnára ne hivatkozzanak rendezők. Az Openborder fesztivál [2014.04.22- 05.01.] szervezői nem tettek eleget Oleg V. kérésének. Erre Vorotnyikov a Vojna internetes oldalán reagált, kijelentette, hogy az amszterdami fesztivál célját tekintve oroszellenes, és a Vojna soha nem volt oroszellenes ezért sem képviseltetik magukat a dzsemborin. Itt olvasható Vorotnyikov
álláspontja. Mindez szerintem példázza nagyon sok orosz álláspontját. Hiába elégedetlenek Putyin rendszerével, mégis felsorakoznak mögötte. Mert szerintük nemzeti érdek volt a Krím annektálása. [Lásd Rusz egyesítése.] Ha az USA egyik célja az ukrajnai eseményekkel az volt, hogy megingassák Putyin hatalmát, akkor ez nem jött össze. Ha az hogy az Oroszországot összeroppantsa, Ukrajnát befolyási övezetébe vonja, akkor ebbe az EU is bele fog rokkanni...)
Az ukrán nacionalizmus a területi kontinuitás alapján áll. Természetesen a Rusz területének kontinuitása alapján.
 |
| Vlagyimir aranypénze |
Annak területnek (amit ma Ukrajának neveznünk) zivataros,
viharokkal tarkított történelem jutott osztályrészül. A Rusz számára a
legutolsó csapás a tatárjárás volt. Már előtte darabokra szakadt az ország, és
az állandó háborúskodásokba le is gyengült.
A terület jelentős része az Arany Horda megszállása alá
került. A Rurik család moszkvai központtal igazgatta tovább az uralmuk alatt
maradt területet. A tatárok adófizetőivé váltak. (Napjaink ukrán szélsőséges
nacionalista felfogása szerint az Orosz Állam alacsonyabb rendű [?] mint az
ukrán, mivel az orosz cárok átvettek tatár államigazgatási gyakorlatokat. Erre [is] utalt Putyin is a Krím annektálási ünnepségén elmondott beszédében: az ukrán nacionalisták arra büszkék, hogy évszázadokig lengyel elnyomás
alatt életek, és ezen idő alatt váltak „európaivá”.) A volt Kijevi Rusz
területén a litvánok, a lengyelek, a tatárok és Rurikok által vezetett orosz
állam osztozkodott. Minél inkább erősödött gazdaságilag, katonailag Moszkva,
annál inkább nagy hangsúlyt fektetett a tatárok elleni küzdelemre. E küzdelmek
főként a Határvidéken (u krajna) zajlottak. Gyakorlatilag nagyon
leegyszerűsítve azt mondhatjuk, azok a ruszok akik litván befolyás (megszállás)
alatt éltek, azokból „lett” az az etnikum amit ma fehérorosznak hívunk,
akik lengyel majd osztrák befolyás alatt azokból az ukránok, és akik legtöbbet
konfrontálódtak a tatárokkal azokból az oroszok.
A Határvidéken kialakul a kozákság. Ez a népesség eleinte
szláv származásúakból állt. Katonai szolgálattal tartoztak az uralkodónak ezért
ők önkormányzati autonómiát, adómentességet kaptak cserébe. Természetesen
kapcsolatba kerültek a tatárokkal, majd a törökökkel is, és nem csak katonailag
és gazdaságilag. Állandó utánpótlás volt számukra a földesuraiktól
megszökő és az új élet reményében hozzájuk csatlakozók, a törvény szigora elől
menekülők is. A kozákság számára ez egyik legfontosabb dolog mindig az a
autonómiájuk megőrzése volt. Ezért konfrontálódtak a lengyelekkel (moszkvai
segítséggel), és ezért küzdöttek Oroszország ellen (lengyel segítséggel).
A 18.századra a kozákság szerepe visszaszorult. (A tatárság
maradéka a Krímbe szorul. Az elengedhetetlen hadsereg reform során a
hagyományos kozák seregek jelentősége minimálisra korlátozódik.) Az oktatásban
az orosz kulturális dominancia érvényesül (II.Katalin és I.Sándor nevéhez
fűződik az úgynevezett népiskolai rendszer létrehozása. Amely rendszer nem a
parasztság gyermekeinek, hanem a középosztály gyermekei részére lett
létrehozva.) I.Sándor uralkodása idején Harkovban megalapítanak egy egyetemet
(1801, 1805-ben nyitja meg kapuit), amelynek épülete a helyi nemesség, és a
város módosabb polgárai pénzén épül fel. 1830 körül ezen az egyetemen kialakul
egy szellemi műhely, amely tagjai célul tűzték ki maguk elé, hogy az ukrán
nyelvet, történelmet, hagyományokat tanulmányozza.
 |
| Még nem halt meg Ukrajna? (az ukrán himnusz első sora alapján) |
E kutatások azután az 1834-ben létrehozott kijevi Szent
Vlagyimir Egyetemen kiteljesedtek. Az 1830-as lengyel felkelés után Moszkva
elhatározza, hogy a további nemzetiségi felkelések megakadályozása céljából
eloroszosításba kezd. Ennek a célnak az eszközévé szánták a kijevi intézményt.
A Szent Vlagyimiron azután elkezdődtek (vagy inkább folytatódtak) az ukrán
etnográfiai kutatások is. Ez nem volt Moszkva ellenére sem, mert az ukrán nyelvet
nem tartották önálló nyelvnek, hanem csak az orosz nyelv egyik dialektusának
(Napjainkban Kijev van így a ruszinnal. Szerintük a ruszin nem önálló nyelv,
hanem az ukrán egyik dialektusa, Vannak olyan ruszinok akik ezt nem így
gondolják. Érdekességként megemlíteném, hogy az ukrán közoktatásban a ruszin
kifejezést a volt Kijevi Rusz lakóira használják. [Lásd a sárga betűs PVL idézeteket.]). De nem csak az orosz
értelmiség, hanem az ukrán értelmiség egy része is így gondolkodott. Az
első generációs értelmiség (akik a harkovi és kijevi egyetemről kikerült) főként
kozák származású volt. Ezért is tapasztalható az ukrán nemzettudatba kozák romantika (is). (Annak ellenére, hogy nagyon sok kozák él a mai napig Dél-Oroszországban ukrán nemzettudat nélkül.) A helyi történelem, a helyi hagyományok megismerése egy
újfajta közösségtudat kialakulásához vezetett. Ez a formálódó ukrán nemzettudat
kialakulásának kezdete. Az 1846-ban alakult meg Kijevben a Cirill és Metód Társaság,
amely tagjai Oroszország föderális átalakításában gondolkodtak. Emellett
szükségesnek tartották volna a jobbágyság eltörlését, a lelkiismereti
szabadságot, a rendi előjogok eltörlését.
 |
| A Rurik szigony ukrán címerben |
1861-ben jelenik meg az első ukrán nyelvű lap
(Osznova), amely 22 hónapig jelent meg. Az ukrán kulturális ébredést lelkesen
fogadták Szentpéterváron. Tarasz Sevcsenko közös felolvasó esteket tartott
Turgenyevvel, Dosztojevszkijjel. Az ukrán területen gomba módra létesültek a
vasárnapi iskolák, ahol az ifjú értelmiségiek romantikus lelkesedéssel
ápolhatták a népi kultúrát. A cári udvar azonban szeparatista veszélyt látott
ezekben az oktatási intézményekben. 1863-ban betiltanak minden ukrán nyelvű
publikáció megjelenését. Az osztrák fennhatóság alatt lévő Galíciából csempészték
be ezután az ukrán nyelvű sajtótermékeket. 1870-től a cári tiltás szigora
enyhült. 1873-ban Lembergben (Lvov, Lviv) megalapítják a Sevcsenko Irodalmi
Társaságot, amelyből évtizedek múlva a nem hivatalos ukrán akadémia lesz.
1876-ban újra betiltják az ukrán publikációkat az Orosz Birodalom területén.
Ehhez hozzájárult, hogy a Galíciából származó ukrán nyelvű sajtótermékek erősen
oroszellenesek voltak, és ezek a nézeteket vissza akarta a cári udvar
szorítani. A 20.század elejére az oroszországi ukrán politikai követelések célja az
autonómia volt.
Az ország első világháborúban legyengül, és a cári hatalom összeomlik. Ez új lehetőségekkel kecsegteti a birodalom népeit.
A galíciai ukrán nemzettudat eszméi, ideái elterjedéséből eltűnnek az akadályok. Ezek az eszmék nem tekintik Moszkvát Rusz örökösének. Természetesen az ukránságot tekintik annak. Az ukrán iskolákban azt tanítják, hogy a Kijevi Rusz lakói az ősukránok. (A tankönyv alapján. Ugyanezen tankönyv több helyen a ruszin nevet az ukrán szinonimájaként használja. Egyik fejezetében arról olvashatunk, hogy melyik három keleti szláv nép az ukránság ősei. Teljes a káosz az ukrán "őstörténet" tanításában. Ma még nincs egységes "kánon".) Ezzel szemben a Kijevi Ruszban elkezdtek a keleti szláv törzsek törzsi keretei felbomlani, de az egységes néppé válás folyamata nem tudott befejeződni (külső okok miatt).
Források:
Szvák Gyula, Krausz Tamás, Niederhauser Emil, Font Márta:
Oroszország története
Pannonica Kiadó, 2001
Mihail Heller:
Orosz történelem
Az Orosz Birodalom története
Osiris kiadó, 1996
Maha László
Ukrajna történelme 7.
Ungvár, 2012.
A sárga betűs idézetek Maha László könyvéből, a piros betűsök pedig Mihail Heller könyvéből (fordította Balogh Magdolna) származnak.
A bejegyzés második részét egy régi-új feliratnak szánom.
A Jövőből vagyunk második részének korrigáltam a feliratát. Ami megtalálható
itt.
Sajnos a film üzenete aktuálisabb mint valaha...
A filmhez kapcsolódó
bejegyzést kiegészíteném néhány információval.
Maga a film egy 2.világháborús ütközet hagyományőrzők(?) általi feldolgozásával kezdődik. A valóságban is évről-évre újra játsszák a brodi katlan eseményeit. Talán azért, hogy ezáltal hátha megváltozik a történelem...
Szóval a Galícsina SS Hadosztály egy létező, vagyis valamikor létező harci alakulat volt.
1941. június-júliusában a kollaboráló ukrán hatóságok kérik
a német adminisztrációt, hogy hozzanak létre harcoló ukrán alakulatokat,
amelyek elsődleges célja a hitleri új világrendért való fegyveres harc
lenne. Ám ekkor ezt a javaslatot a
németek figyelmen kívül hagyják. Az irántuk lelkes ukránokat kisegítő rendőri
egységekbe szervezik, illetve különböző német egységek legénységét töltik fel
velük.
1942 tavaszától a partizánmozgalom egyre nagyobb gondot okoz
a német hadvezetés számára. Így ukrán nacionalistákból megalakítják a 201-es
rendőrzászlóaljat, akiket Belorussziában vetnek be. Az 1942-43-as téli hadjárat
hatalmas embervesztesége után ismét felmerül, hogy ukránokból egy teljes
hadosztályt alakítsanak. Alfred
Rosenberg, a Reich keleti ügyekkel foglalkozó minisztere támogatta az ötletet, amelynek a lényege az volt hogy szlávokat alkalmazzanak a bolsevikellenes küzdelemben. A Wermacht
vezetése fenntartásokkal ugyan, de szintén támogatta az ötletet. Felmerült az
is, hogy az Orosz Felszabadító Hadsereg (vlaszovisták) mintájára szervezzenek
egy Ukrán Felszabadító Hadsereget is.
1943. márciusában újsághirdetések jelentek meg Galícia
szerte: Harcra kész galíciai fiatalok
kiáltványa címmel. Ebben a terület kormányzója Otto Wechter kérte a
Birodalomhoz és a Führerhez hű fiatalokat, hogy jelentkezzenek az
alakuló fegyveres alakulatba. Az új fegyveres alakulat (német neve: SS-Schützendivision
„Galizien”) alakításával kapcsolatos teendők intézésére több helyen hivatalokat hoznak létre.
1943. június 3.-ig
80 060 önkéntes jelentkezik (ebből
53 000 ember jelentkezését fogadták el). Nem csak az újonnan alakuló SS hadosztály létszámát tudták feltölteni a németek, hanem belőlük hozták létre a 204-es rendőr zászlóaljat, és néhány egyéb harci alakulatot is (akiket a Brodi csata után, 1944 július, beolvasztanak majd a Divízióba.).
1943. július 18.-án kezdődik meg a kiképzésük.
1943.július
30.-án hivatalosan is megalakul az Galicsina SS Önkéntes
Hadosztály (SS Freiwilligen - Division „Galizien”). Az alakulatban a fő nyelv a német, az ukrán
csak kiegészítő nyelvként funkciónál. Az alakulat tagjainak esküt kellett
tenniük a Német Birodalom és a Führer szolgálatára, irántuk való hűségre. A kiképzésük több helyen zajlott. Egyes egységeket Bialystok és a Gdynia környékén, másokat Kelet
és Dél-Franciaország területén , illetve a voltak akiket a volt Jugoszlávia területén képeztek ki.
Kezdetben a német tisztek nagyon elégedetlenek voltak az
ifjú ukránok fegyelmével, de a szigorúság amelyet bevezettek az alakulatnál
javított a helyzeten. Hiány volt képzett ukrán tisztesekből, tisztekből, ezért
ezek képzését is elindították.
Az alakulat tényleges harci kiképzése 1944 tavaszán kezdődött
el.
Ettől függetlenül már ez előtt bevettették őket az ellenállók
elleni küzdelembe a németek Franciaországban, Lengyelországban, Jugoszláviában
és Nyugat-Ukrajnában.
1944. februárjában
a németek létrehozzák a Kampfgruppe Beyersdorff-ot (ez a harci egység a
vezetőjéről kapta a nevét). Ennek az harci csoportnak részeként az SS Galicsina
tagjai háborús bűntetteket követnek el. Ekkor kerül az ukrán SS Divízió Brodi
körzetébe. Ebben az időben (1944. február 28) történik a guta penjackajai tragédia is (Guta
Penjackaja egy lengyelek által lakott falu volt. Ezen falucska 172 lakóházát rombolták
le. Az áldozatok számát 500-800 közé teszik. Pontosan nem tudni, mert az
áldozatok jelentős része elégett. Idősek, fiatalok, gyerekek … Nők és férfiak… A túlélők száma körülbelül 50 fő volt. Napjainkban egyes ukrán történészek azt
állítják, hogy a mészárlást a németek követték el [Ezen revíziós
történelemszemlélettel rendelkező személyek 2000 körül kezdték hangoztatni ezt
a nézetet. Ugyanis, akkor Nagy Britanniában
kirobbant egy botrány. Kiderült hogy az országban mintegy 1500-2000
volt SS-es kap szociális juttatásokat. A
közvélemény felháborodott. Az ukrán emigráció egyes tagjai, az óceán mindkét partján,
ekkor szerecsenmosdatásba kezdtek.] . Lengyel történészek szerint a Galícsina SS Hadosztály és az ukrán „Сіромахи” [Farkasok] ezred volt az elkövető. Ugyanakkor
ebben az időszakban az UPA is elkezdte szisztematikusan gyilkolni a környék
lengyeljeit. Az ok az volt, hogy az
erősödik Ukrajna szerte antifasiszta ellenállás, és Kelet-Galicia lengyel falvai
élelmiszerrel támogatták a partizánokat és/vagy a lengyel Honi Hadsereget. Az UPA egységei a Galícsina SS egységeivel
közösen hajtják végre a népirtásokat (természetesen a német elöljáróság
tudtával és beleegyezésével). Ezen akció
során több tucat települést pusztítanak el. Ezen települések egyike volt Guta
Penjackaja is.).
Az 1.Ukrán Front 1944.július 13.-án megindítja támadását a
Lvov-Szandomirszkij vonalon. 15.-én már a Galícsina egységei is harcban állnak. Július 18.-án Brodinál katlanba zárják a
tengelyhatalmak katonáit. Július 22.-én
megpróbálnak kitörni a katlanból. A harcok során nem volt dezertálás a Galicsina
soraiból. Többen vaskeresztet kaptak a harcok alatt tanúsított bátorságukért.
A harcok után a Galícsinát kivonják a frontról, és a
hátországban elindul az alakulat újjászervezése, feltöltése. Ukrán területen
soha többé nem vetik be őket.
 |
| A Brodi katlanban |
1944. szeptember 28.-án a bevethető Galícsina egységeknek a
szlovák felkelés leverésére adnak parancsot. Októberre már az egész Divízió
együtt harcol. (Ekkor is követnek el az egységek háborús bűntetteket.) 1944. október 17.-én Heinrich Himmler
megváltoztatja az egység nevét. Az új név:
14 . Waffen- Grenadierdivsion der SS ( Ukrainische Nr. 1).
Az alakulat egyre több tagja dezertál és csatlakozik az UPÁ-hoz.
1945. januárjában Stájerországba és Karintiába vezénylik
őket. Februárban a feladatuk már az, hogy felvegyék a küzdelmet a jugoszláv
partizánokkal. Március elején még mindig több mint 20 000 fős a létszám,
és így ők a legnagyobb létszámú SS Divizió.
1945. áprilisában már Ausztria védelménél számítanak rájuk. Ebben
a hónapban 98-an dezertálnak. A hónap végén feloszlanak. Pavlo Sandruk, az
Ukrán Nemzeti Hadsereg parancsnoka személyesen jelenik meg az alakulatnál és az alakulat tagjai új hűség esküt tesznek le.
Megalakul az 1.Ukrán UNA Divízió (1 УД УНА).
A Divízió vezetése 1945.május 5.-én követeket küld a
szövetségesekhez, a fegyverletétel körülményeiről tárgyalnának. A hadosztály
kisebbik része az amerikaiaknak adja meg magát, a többség pedig a briteknek. Rimini (Olaszország) közelébe
lévő hadifogolytáborba kerülnek. A Vatikán kérésére nem adták át őket a
Szovjetuniónak. (A Vatikán értékelése szerint az ukrán származású hadifoglyok ”jó katolikusok és elkötelezett antikommunisták”. ) A háború után többségük
Kanadában talált új hazát. Még a nyolcvanas évek közepén is kérte a szovjet
fél, hogy a háborús bűnökkel vádolt volt Galícsina tagokat adja ki az észak-amerikai
ország, de Kanada azt állította, hogy azok már nem élnek ott. Állításuk szerint
egy részük természetes körülmények között elhalálozott, a többiek pedig már
régen elhagyták az országot.
1949-ben az amerikai megszállási övezetben veterán bajtársi szövetséget
alakítottak volt galícsinások. Ez a müncheni székhelyű társaság az ’50-es évekbe
New Yorkba költözik, majd 1960-ban Torontoba (Kanada). A volt SS alakulathoz
köthető bajtársi társaságok a mai napig aktívak. Őrzik és táplálják a mítoszt, a Galícsina SS Hadosztály
mítoszát.
 |
| Galícsinás emlékfelvonulás - Lviv 2014. |
Ukrajna egyes régióiban hatalmas kultusza van ennek az
alakulatnak. Lvivben minden évben felvonulást rendeznek az SS Hadosztályra emlékezve.
Van olyan város, ahol galícsinásokról utcákat neveztek el.
Szomorú aktualitása van ennek.
Napjainkba zajló ukrán polgárháborúnak (Persze ennél sokkal bonyolultabb a helyzet, ezzel a a szóval, hogy polgárháború egyáltalán nincs pontosan kifejezve a mai helyzet. Hiszen nem csak ukrán állampolgárok harcolnak ukrán állampolgárok ellen, hanem más országok állampolgárai is, valaki az egyik oldalon, mások a másikon. De nem feltétlenül kalandvágyból. És még ez is a valóság leegyszerűsítése... Az egész egy kicsit olyan mintha megint 1918-1920-at írnának arrafelé...) egyik kiváltó oka is ez a Nyugat-Ukrajnában virágzó náci kultusz. Bár a Janukovicsot megbuktatók hivatalos megszólaláskor nem említik, de erősen támaszkodnak a szélsőséges ideológiákban hívő nyugat-ukrajnaiakra. Kénytelen mert a társadalmi támogatottságuk elég alacsony. Ezt legutóbb épp egy kanadaiak által fizetett közvélemény kutatás mutatta ki.
 |
| Az UPA él! |
Ha figyelmesen olvassuk a híreket (és nem csak az hazai és észak-atlanti hírforrásokat ismerjük [nem szabad elfelejteni, hogy az USA és az EU is érintett fél az ukrajnai eseményekben, ezért tőlük sem várható el, hogy korrektül tájékoztassanak bennünket]), akkor feltűnhet, hogy a Turcsinov-Jacenyuk páros minden fontosabb döntése előtt FBI, CIA vezetők, amerikai alelnök, esetleg EU-s tisztviselők utaztak el Kijevből.
Ebből annyi következik, hogy erős az észak-atlanti érdekérvényesítő képesség Kijevben.
Ugyanakkor a hatalomba már a kezdetekkor beemelték a Pravij Szektor vezetőit. Andrij Parubij a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára lett.
 |
| Pravij Szektor és Bandera |
Ennek egyetlen oka lehet, mégpedig az hogy szükségük van a PSz aktivistákra, szimpatizánsokra. A Jobb Szektor pedig nyíltan banderista társaság. Nem véletlen, hogy a zászlójuk (piros-fekete) ugyanaz mint ami az UPÁ-é volt.
Persze hogy ez vörös posztó sok dél-kelet ukrajnai szemében. De ez mintha nem lett volna fontos a kétes körülmények között hatalomra jutott kijevi vezetés számára.
Ráadásul Parubij alkalmatlan is politikusnak. (A krími válság kezdetén az egyik közösségi oldalon elkezdett hencegni azzal, hogy Doku Umarov csecsen terroristát megkéri, hogy kezdjen terrorakciókat Moszkva ellen. Még aznap Kadirov csecsen vezető hozzászólt Parubij bejegyzéséhez. Közölte hogy Umarovot személyesen ő ölte meg, és a következő Parubij lesz. Különben meg lehet, hogy csapatot szervez, mert szerinte Kijevben sérülnek a csecsen érdekek. Néhány órával később a ПС-es vezető azt nyilatkozta újságírók előtt, hogy feltörték a profilját és nem is ő írta az egészet. Vagy a másik eset, amikor a Krím annektálása esetére azt ígérték a Pravij-osok, hogy orosz neonácikkal lángba borítják Moszkvát... Szerintem nem ilyen a felelős [már ha egyáltalán van ilyen] politikus. Persze fiatalokat megbolondítani tudnak...)
Az úgynevezett terrorellenes akció megindítása előtt nem csak amerikai vendége volt Turcsinovnak, hanem a ПС kormányellenes tüntetést is tartott Kijevben. Követelték a kijevi kormány leváltását, mert a kelet-ukrajnai demonstrációkat nem szüntették meg. Erővel. Pedig az, hogy az ország keleti felén fegyveres harcok vannak, nagyban a Pravij Szektor okozta. 2014. februárjában, Janukovics bukása után kezdődtek el a tüntetések három keleti régióban. A hónap végén a regionális vezetők kérték Kijevet, hogy erősítse meg a helyi rendőri erőket, mert ПС-es szabadcsapatok érkeztek több kelet-ukrajnai városba és eléggé feszült a helyzet. Kijev nem tett semmit az utcai incidensek felszámolásáért. (A
Politika-Mir hírportálon található néhány videofelvétel ezekről az eseményekről.) Ezután kezdtek úgynevezett önvédelmi csoportokat szervezni a helyiek. És egyre hangosabban kezdték követelni a föderatív államszervezetet. Eközben a világ a krími helyzeten ámuldozott... A Krím csatlakozása után Kijev az ország keleti felére próbált nyomást gyakorolni. A sikertelen katonai akciót húsvét előtt leállították, de húsvét és egy újabb ПС-es tüntetés után újra megindultak a harckocsik.
Persze mivel a hadsereg tagja nem voltak túl aktívak a civil célpontok ellen (és túl sokan dezertáltak is[
https://www.youtube.com/watch?v=x7k9EuL1vqw ] ) ezért a második hullámra a frissen létrehozott Nemzeti Gárdát feltöltötték külföldi zsoldosokkal és ПС önkéntesekkel.
Így már egy kicsit hatékonyabbá vált a küzdelem (
http://www.youtube.com/watch?v=oGzOpbSk_i4 )... Május második felében már borzalmas dolgok történtek azon a vidéken. Már nem csak a kijevi Nemzeti Gárda küzdött a donbasszi, luganszki önvédelmi alakulatokkal, hanem a helyi oligarchák is elkezdtek magánhadseregeket szervezni, és bevetni... Május végén már arról is érkeztek hírek, hogy azokat a katonákat akik nem hajlandóak polgári célpontokra lőni, azokat a Nemzeti Gárdisták tarkón lövik...
Persze a másik oldalon is megjelentek a doni kozák és a csecsen önkéntesek. És ebbe a meghatározásba azért sok minden belefér...
 |
| A Krím választásra készül. 2014 |
Emlékszik még valaki arra, hogy a krími népszavazás plakátjai itthon mennyire avíttnak tűntek? A kijevi vezetés azóta bebizonyította, hogy nem voltak túlzások az akkori plakátok...Nem értem, hogy miért jó Turcsinovnak, Jacenyuknak hogy a kijevi vezetésre égnek ezek az állítások? (Persze az euro-atlanti övezetben erről nem írnak, nem beszélnek. Tabu a média számára.) Gyakorlatilag Moszkva malmára hajtják a vizet. Minden amivel riogattak az orosz véleményformálók, mindent "megvalósított" Kijev. A még ügyvivő kijevi kormány legfontosabb politikai pártja, a Батькивцина (Batykivscsina) sem egy europeer gyülekezet. Szerintem.
Ott van az elnök asszony (Julija Tyimosenko) telefonbeszélgetése amelyben kifejti, hogy az ukrajnai orosz kisebbség ellen atomfegyvert vetne be legszívesebben. Persze, utólag szólt hogy ő ilyet nem is mondott. Az ellenfelei vágták össze a hangfelvételt. (De akkor az odesszai pogrom után [2014.0214.], miért dicsérte a pogromlovagokat? Érdekes módon az ukrán politikusok egymásra licitáltak ebben az esetben. Még a ma sztárolt Porosenko is beszállt ebbe a kórusba.) Legnagyobb vihart Irina Farion Szvoboda párti képviselő asszony okozta: "Bravó Odessza! Ti megmutattátok az igazi ukrán lelket! A nagy nacionalisták Iván és Jurij Lip leszármazottai vagytok. Az ördögök égjenek a pokolba! A futball fanatikusok a legjobb lázadók!"
Kolomojszkij Dnyetropetrovszk kormányzója (a Batykivscsina párt tagja), és oligarcha. Vérdíjat tűz ki minden egyes orosz fejére akit elkapnak fegyverrel a kezében. Különböző "árfolyamok" vannak. Így akarná bizonyítani, hogy orosz katonák vannak Ukrajnában.
Akciójához csatlakozik (az általa alapított) PrivatBank. Donyeck és Lugansz környékén óriásposztereken hirdetik hogy 10 000 dollárt fizetnek egy moszkálért.
Néhány nap múlva a bank nyilatkozatot tesz közzé, hogy nincsenek ilyen poszterek kirakva Kelet-Ukrajnában.
A moszkál szót az orosz szinonimájaként használják.
A москаль kifejezés eredetileg moszkvai illetőségű személyt jelentett. Később a szó jelentéstartománya kiterjedt, és nem csak moszkvait, hanem az Orosz Állam képviselőjére (illetve orosz katonákra is vonatkoztatták. ( A magyarban a moszkovita kifejezés ami legjobban kifejezi a szó jelentését. Pontosabban kifejezné, ha újabb jelentés bővülésen nem ment volna át ez a kifejezés. Talán a muszka szó adná vissza legjobban az értelmét. Csak a muszkának nincs pejoratív hangulata, nem úgy a moszkálnak.) Az Usakov féle Magyarázó szótár szótár hozzáteszi, hogy ezt a kifejezést a belorusz és az ukrán soviniszták használják az orosz szó szinonimájaként.
De ugyanilyen sértő kifejezésként használják a kacap-ot is az ukránok az oroszok megnevezésére. A кацап eredete a как цап ukrán kifejezésre vezethető vissza. A kak cap jelentése: olyan mint a kecske. Ez egy 17.századi kifejezés. Ebben az időben a nagyoroszok (akiket ma csak oroszoknak nevezünk) között divat volt az úgynevezett kecskeszakáll. Ebből származik a kacap.
Persze a kozákok is megkapták a magukét!
A 17.század óta hoholnak hívják őket az oroszok. A jellegzetes kozák hajviselet okán kapták ezt a ragadványnevet. A fejet leborotválták és csak egy (hosszú) hajtincset hagytak meg. A хохол szó jelentése taréj. Az egyik legelső megjelenése az irodalomban Lev Tolsztoj nevéhez fűződik. Az Anna Kareriná-ban a szerző a хохлацкая лень kifejezést is használja. A földművesek (Tolsztoj ekkor már gazdálkodó ember) által lustaság ( лень) volt a kozákok életformája. (A kozákok meg lenézték a földműveseket röghöz kötöttségük miatt.) A kifejezés feltűnik még Osztrovszkij 1883.-ban megjelent Utazás a Kaukázusban című művében is: "... только под Харьковом услыхал хохлацкую речь." (... csak Harkovhoz közel hallottam hohol beszédet.).
Kevésbe pejoratív a сало в шоколаде
kifejezés.
Ahogy az oroszokról az embereknek a vodka, a fehéroroszokról a krumpli, a németekről a kolbász juthat az eszébe, úgy az ukránokról a szalonnára asszociálnak egyesek. (A filmben is van erre utalás.) A szalo v sákáláde kifejezés jelentése csokis szalonna. A kifejezésben a csoki az ukrán konyha "extremitására" utalna. Nincs semmi baj az ukrán ízekkel, de egy kicsit sok édesítőszert (cukor, méz) használnak. Egy kis túlzással: még a mézet is megcukrozzák. Nagyon finomak az ételeik, de időnként használhatnának (jóval) kevesebb cukrot. Egyik kedvenc csemegém a Nyizsnij Kréker. Ez egy sós, sajtos kekszféleség. Időnként azért a kekszből kiérződik hogy cukros tésztából készült. Nem zavaró, de nekem kicsit pikáns.
Egy odesszai vállalkozó 2000 körül elkezdett édességet gyártani szalo v sákáládé néven. Természetesen nem szalonnából készült a töltelék, hanem a szalonnát egy fehéres krém helyettesítette.
Ebből is látható, hogy ha az együttélés súrlódásokkal is jár, de humorral elviselhető.
Inkább mint haraggal, gyűlölettel...
Az aknavetők, a nehéztüzérség, a harckocsik, a harci helikopterek, harci repülők csak a gyűlölet, a harag, a meg nem bocsátás, a bosszúvágy magvait tudják szétszórni. A halált, a gyászt most és... sok nemzedéknyi időre.
 |
| 2014.04.28. Lviv |
Számomra megdöbbentő volt, hogy 2014. május 9.-én, 1945 óta először, nem volt Győzelem Napi felvonulás Kijevben. Az indok az volt, hogy a keleti-ukrajnai harcok miatt nem időszerű a dolog. Ez még így akceptálható is lett volna. Ha... ha 2014. április 28.-án elmaradt volna a (sajnos már) hagyományos lvivi neonáci felvonulás.
Ha május 9.-én a herszoni kormányzó (a Batykivscsina párt tagja), veteránok és családtagjaik előtt nem hívja Hitlert felszabadítónak. Hivatalosan semmilyen következménye nem lett ennek. Nem hivatalosan lett, mert nem birkák előtt tartott beszédet! Kifütyülték, a mikrofonját eldobták... (https://www.youtube.com/watch?v=05OYHGyXkYo) De úgy tűnik sem a pártjának a vezetői, sem hivatali elöljárói semmilyen kivetni valót nem találtak a beszédben. Hiszen csak azt mondta, amit Bandera. Nem értem miért csodálkoznak azon, hogy őket is banderistáknak tartják...
 |
| A moszkvai ukrán nagykövetség előtt. 2014.május |
Rá kellene már ébrednie mindenkinek, hogy Ukrajnát (is) a szélsőséges nacionalizmus nem összetartja, hanem szétveri! A legnagyobb gazságokat a nemzeti zászló lengetésével lehet eltakarni (mondta egyszer valaki. És milyen igaza van.)
Pedig Ukrajna egy nagyon szép ország.
Csodálatos emberekkel... Ukránokkal, oroszokkal, tatárokkal, görögökkel, románokkal, lengyelekkel, ruszinokkal, fehéroroszokkal, zsidókkal, örményekkel, bolgárokkal, magyarokkal...
Egy igazán sokszínű ország.
