Feliratok

Sztyopocskin deszantos

Egy - szerintem - nagyon szerethető rajzfilmről szeretnék most néhány szót ejteni. Szerethető, mert humoros, még ha nem is feltétlenül úgy, ahogy a legtöbbünk a humort definiálja. Szerethető, mert egy kicsit önkritikus, miközben a hagyományos férfias értékeket képviseli. De egyáltalán nem buta módon. Miközben a klasszikus toposzokat - már ami a férfiasságra vonatkozik - megjeleníti, közben görbe tükrön keresztül (is) láttatja velünk mindezt. És épp ezért szerethető. És a szarkazmus, az önirónia miatt válik különbbé mint egy önmagát jobboldalinak tartó hazai (látszat)keresztény propagandista által közölt ikon. Volna mit tanulni bértollnokainknak Kelettől (és Nyugattól) is. De valamiért úgy gondolják, hogy az igazi magyar virtschaft része a butaság. (És most milyen megengedő voltam!)

Sztyopocskint párhuzamba állíthatjuk G.I. Joe-val - annál is inkább, mert az amerikainak is a rajzolt állapotát tekinthetjük eredendőnek.

Sztyopocskin nem deszantosnak született. Ő egy kétbalkezes szerencsétlenség volt kisiskolás korában, aki többre vágyott, mint ami a reális körülményeiből következett volna. Ő az a putyini hős, aki az anyagi boldogulás, jólét helyett a Haza szolgálatát tűzi ki önmaga elé célnak. Azért bátorkodtam a putyini hős kifejezés megalkotására és használatára, mert ez a motívum vissza-visszatérő az orosz állami médiában. Ott van az a dokumentumfilm - ha az emlékeim nem csalnak meg, akkor épp az ami a Krím hazatértéről szól -, amelyben példaként jelenik meg az az ifjú hölgy, aki nem közgazdasági főiskolára jelentkezett - pedig családja nem kifejezetten jómódban él -, hanem az államigazgatást célozta meg, mert tiszti végzettségre, a Haza szolgálatára áhítozott. Nincs is ebben semmi rossz.

A mese és a valóság sajátos keveréke ez a rajzfilm. A valóság olyan apróságokban jelenik meg, hogy pl. a hős orosz deszantosak, legalábbis az öregkatonák, afgán (ebben az esetben az orosz közbeszédben meghonosodott jelentésére gondolok = Afganisztánt megjárt veterán) katonadalt énekelnek. Vagy ott van a katonai készétel típus elnevezése, ami párhuzamba állítható Popeye (Emlékszik még erre a rajzfilmhősre valaki?) spenótjával. És gyanítom, hasonló motivációból került ez ebbe az alkotásba is. (Egye csak a gyerek bátran azt a kását!)


E zenei kliphez fűzött egyik angol nyelvű hozzászólás szerint, ez egy fasisztoid szemléletű videóklip. Szerintem, nagyon nem. Még akkor sem, ha a fasizmus definiciójának a napjainkban divatos és népszerű, ám roppant leegyszerűsített megfogalmazását fogadjuk el. A hozzászóló nehezményezi - és ezzel indokolja minősítését -, hogy fiatal lányokat láthatunk egyenruhában és katonai technikák használata közben is. Hát ez - szerintem - nagyon félrement! Ha valaki azt mondaná, hogy egy szexista videóklip, akkor - a dekoltázsok miatt - egyetértenék vele. De az, hogy cicababák katonaként vannak ábrázolva, na az nagyon nem fasisztoid ábrázolás. Főként, ha az ember ismeri Oroszország történelmi múltját, és érti is a dal szövegét. Meg kell értenünk, hogy Oroszország IV. Iván cár óta katonaállam. Ahogy Spárta katonaállam volt az ókorban, vagy ahogy katonaállam napjaink Izraele is. Minden vagy legalábbis szinte minden alá van rendelve az ország védelmének. A gazdasági potenciál, az életszínvonal... Mindaz, ami napjaink tömegkultúrája annyira fontosnak tart. És bár az oroszok gondolkodását is át meg átjárta már minden olyan ideológia, ami az amerikaiakét is, mégis legbelül a több évszázados tapasztalatokkal megtámogatott honvédő-katonás szellemiség újra és újra befolyásolja a többség gondolkodását, amikor úgy gondolják, hogy veszélyben van országuk integritása. És az országuk kifejezés alatt időnként nem csak az OF-ot értik, hanem a FÁK országokat is. És ez az, amit nem értenek meg véleményformálóink sem. Hisz, mikor megalakították ezt az államszövetséget (vagy államok közötti szövetséget), erről még hírt adott a hazai média. De azóta eltelt bő harminc év. És semmi nem hallani róluk. Pedig enélkül, nem biztos hogy reális képünk lehet az ukrán, a fehérorosz vagy a kazah eseményekről. A FÁK kicsit más mint az EU. Nem csak gazdasági kapcsolatban vannak egymással a tagországok. Szorosabb az együttműködésük, mint az EU tagjainak. Azok akik inkább a FÁK mellett látják Mao. jövőjét, mint az EU-ban, azok egy olyan politikai tömörüléshez próbálnak törleszkedni, ami a VSZ-es és a KGST-s tapasztalatokon alapszik. Egy olyan államideológiával szimpatizálnak, ahol az egyéni boldogulást alárendelnék az államhatalom érdekeinek. És olcsó(bb) gázt csak azok kapnak, akik készek integrálni gazdaságukat, katonai potenciáljukat az eurázsiai államszövetség vezető erejével. Erről (is) szól a FÁK. Én szóltam.

Ja, és teljesen egyet tudok érteni Federico Finchelstein fasizmus definiciójával.


Először úgy tervezetm, hogy ezt a bejegyzést majd február 23.-ára időzítem, hiszen ezen a napon van a Haza Védőinek Napja.
Az oroszok lakta ország(ok)ban minden szakmának meg van a maga emléknapja. Könyvelők, bányászok, ápolónők, pedagógusok... és folytathatnám a sort. E hónap 23.-a a Haza Védőié. Ilyenkor, hagyományosan, katonazenekarok találkozója van a Vörös Téren, és az emberek boldog ünnepet kívánnak egymásnak ezen a napon. Volt kísérlet a kádári Magyarországon is ezen ünnep meghonosítására - és ha valami nagyon fontos mélymagyar olvassa majd ezt az írást, nem kizárt hogy kísérletet tesz valami hasonló bevezetésére itthon is -, mégpedig szeptember végén, a pákozdi csata évfordulóján - volt ez a jeles nap, amíg meg nem szüntették a lelkes rendszerváltók.

A rajzfilmben láthatjuk Sztyopocskint, amint katonai kiképzésen esik át. És mit mondhatok erre? Azt hogy a hülyeség egyetemleges. Van az a jelenet, amikor a füvet le kell festenie zöldre. Ha hiszitek, ha nem, én személyesen tanúja voltam egy ilyen esetnek. Amikor sorkatonai szolgálatomat teljesítettem. Francia-angol tiszti küldöttséget  vártak a laktanyába, és a sportpálya egy részén sárgult a fű. És kiadták parancsba, hogy le kell festeni zöld zománcfestékkel. Ez nem a körömvágó ollóval vágd a füvet mozgalom (lásd még a kopaszok szívatása témakört) része volt. Tiszttől jött a parancs. És ez nem az "átkosban" volt. És amennyi rálátásom van napjaink magyar hadseregére, valahogy ma se nézek ki többet belőlük.
Szóval, furcsa volt látni ezt a geget - ami nekem megtapasztalt valóság. Mint ahogy annakidején furcsa volt az egyik debreceni stand up-ostól hallanom, hogy a haverja bevette a szájába a villanykörtét, de nem tudta kivenni utána. (Mert az Amiről a férfiak beszélnek még végén Szláva ugyanazt a poént meséli el. Most vagy valaki lódított vagy a hülyeség tényleg nem ismer határokat.)
Propagandisztikus ez a rajzfilm?
Az.
Az egyik fő üzenete az, hogy az oroszok mindig betartják a nemzetközi játékszabályokat, míg az amerikaiak nem. Sok évtizede ezt propagálják magukról. És ha "véletlenül" meg is szegnék az előírásokat, akkor sem elsőként teszik és nem is annyira, mint az amcsi adminisztráció. És legutóbb, a Krím annektálásakor ezt szépen le is vezették. Az ellenérdekű félnek nem maradt más lehetősége, mint az érzelmi ráhatás. Amivel semmire se ment.
Sztyopocskin a szerethető hazafiasság megtestesítője ebben az alkotásban, ahogy szerethető Austin Power világmegmentései is.

Talán kicsit mellé is beszéltem, meg sokat is. Igaz?
De remélem, kedvet kaptatok ehhez a rajzfilmhez!
Nem hosszú, nézzétek meg!

És nyugodtan mondjatok ellent nekem! 😉


Pilóta - Лётчик

 

A Pilóta egy 2021-es film. Háborús film.

Előítélettel ültem neki. Mert azért mert lőnek egy filmben, az nem azt jelenti, hogy le is tud kötni. És akkor mindjárt jöjjön egy pozitívum: egybe végignéztem. Nem volt olyan érzésem, hogy most befejezem, majd valamikor folytatom. És ez azért nagy szó. Ugyanakkor a körmömet sem rágtam tövig a cselekményen. Olyan ismerős volt. Nagyon hasonlított Alekszej Mereszjev életéhez. Akinek a rövid biográfiája olvasható ezen a blogon... A mozi megtörtént esetet dolgozz fel. És nagyon szép gesztusnak találom, hogy a film végén felsorolják azokat a hősöket, akik ugyanilyen, vagy legalábbis nagyon hasonló dolgokon mentek keresztül a Nagy Honvédő Háború éveiben.

1941. decemberében indul a történet. Nyikolaj Komlev bevetésre indul repülőgépével. A cél egy német tankoszlop. Egy - szerintem - nagyon szépen elkészített harcjelenettel örvendeztetnek meg bennünket az alkotók. Mondom ezt úgy, hogy annyira nem igénylem a "lőporfüstöt". A szépen kivitelezett támadás meghiúsítására német repcsik is feltűnnek az igen. És ahogy az lenni szokott, látványos és nekem korhűnek tűnő légiharc kezdődik, ami azzal végződik, hogy a szovjet gép lezuhan. A pilóta és a géppuskás túléli, ám teherautóval jön a német gyalogság, hogy elkapja (élve vagy halva) a két honvédőt.


Hősünk túléli az ütközetet, megsebesül és el kell jutnia saját hadseregéhez. Szép havas tájakat láthatunk közben, fenyőerdőket, befagyott folyót... Mindezek a képek az Afrika című filmet juttatták az eszembe.

Körülbelül egy éve láthattam. Az is második világháborús, és az főként télen játszódik. Kies fenyvesek, ismert szereplőgárda... Csak a film vége, na az volt egy kicsit mesterkélt. Nem az akcióra mentek rá a készítők, ami egyáltalán nem baj, de valami zavart benne. A díszletek, a kellékek olyan sterilnek tűntek. Jó, ez az én bogaram, de nem szeretem, amikor minden használati tárgyon, minden építményen az látszik, hogy új.
Az Afrika cselekménye vontatottabb, mint a Pilótáé. De most az utóbbiról írnék néhány mondatot!
Nem csak harci cselekmények vannak a filmben, hanem van benne érzelem, és drámaiság is.
Talán jó hír, hogy magyar nyelvű felirat van hozzá. Ami, sajnos, nem mindig adja vissza az eredeti szöveg hangulatát. Valószínűleg egy lelkes orosz angol nyelvű munkáját fordította le valaki. Látszik az igyekezet, hogy a nevek ennek ellenére helyesen legyenek átültetve magyarra - ez nem mindig sikerült.
A film képi világa próbál realisztikus lenni, és amikor a szereplő valami olyasmit mond, hogy b*ssza meg! a magyar feliratba megjelenik a várj! kifejezés. Ha jól emlékszem ez jelent meg... És igen, ez az indulatszó, kifejezés hozzáadNA a realisztikus ábrázoláshoz. Amikor lőnek, gránát robban a közelben, akkor nem feltétlen szokták az emberek szofisztikáltan kifejezni magukat. És épp ebből gondolom, hogy egy orosz angol nyelvű munkája lehet a magyar felirat alapja. Mert egy tanult, jómodorú személy, bár ismeri a mátokat (ez természetes!), de nem használja. Főleg, ha a világnak akar valamit megmutatni. Minden szentnek maga felé hajlik a keze, ő valószínűleg így küzd a bunkó oroszok sztereotípia ellen.
A legjobban az a zavaró, hogy a dialógusokban nincs különbség téve (a magyar verzióról beszélek) a magázódás és a tegeződés között. Hadikórházban soha, sehol nem tegezik a ápolónőt, és a beteget se. Katonai intézmény, szigorú alá és fölérendeltségi viszonnyal. A nővéreknek is van rangjuk. Az eredeti szövegben ennek megfelelően magázódnak, még akkor is, amikor az ápolónő koncertre hívja az ápoltat. (A magyar szövegben végig tegeződnek a kórházban.)  Ó, nem olyan nagy gond ez! - mondhatjátok.
Van egy szerelmi szál is a filmben. A pilóta - eleinte - visszaemlékszik a lánnyal való találkozására. Nem egy Valentin napi film, nincs erősen és hosszan ábrázolva. De! Fontos, mert a férfi a lánynak megígéri, hogy visszafog menni, visszatér a háborúból. Haza... A hazaszeretet ábrázolása nem abban merül ki, hogy a fagyos hideg és a zord farkasok ellenére is visszatér a támaszpontra, hogy azután Rambóként védje meg az Otthonát. Nem. A nő iránti vonzódása, a neki tett ígéret hajtja. Hogy a film végére a nő is magáévá tegye a férfi célját.
Szóval, bár viszonylag kevés percet szánnak az alkotók a kapcsolat bemutatására, mégis fontos szála a történetnek. És épp a köszönések változása, a magázodás elhagyása jelzi, hogy egyre bizalmasabb a kapcsolatuk. Igen. Először magázódnak. Majd jön egy jelenet, amikor már mindketten tegeződnek és együtt alvásban csúcsosodik ki a történet. Majd Nyikoláj, mint sérült pilóta, hadikórházba kerül és lábadozása során a kórház parkjában összefut Olgával - a lánnyal - és magázodnak. Szex ide, szex oda sok hónap telt már el azóta, nem írtak egymásnak, a kapcsolat megszakadt: miért tegeződjenek? (Jó, tudom. Nálunk ezt nem így "játsszák", de az oroszoknál igen. Már ha erkölcsösek, ha jólneveltek a felek. ) És épp ettől a távolságtartástól tud a jelenet vége áttörő lenni. Áttörőbb. És ez nem csak egy szimpla háborús film lenne, szerintem...

A Feliratok.hu megtalálhatjátok az elkészült magyarítást.
Jó szórakozást mindenkinek a filmhez!