Egy - szerintem - nagyon szerethető rajzfilmről szeretnék most néhány szót ejteni. Szerethető, mert humoros, még ha nem is feltétlenül úgy, ahogy a legtöbbünk a humort definiálja. Szerethető, mert egy kicsit önkritikus, miközben a hagyományos férfias értékeket képviseli. De egyáltalán nem buta módon. Miközben a klasszikus toposzokat - már ami a férfiasságra vonatkozik - megjeleníti, közben görbe tükrön keresztül (is) láttatja velünk mindezt. És épp ezért szerethető. És a szarkazmus, az önirónia miatt válik különbbé mint egy önmagát jobboldalinak tartó hazai (látszat)keresztény propagandista által közölt ikon. Volna mit tanulni bértollnokainknak Kelettől (és Nyugattól) is. De valamiért úgy gondolják, hogy az igazi magyar virtschaft része a butaság. (És most milyen megengedő voltam!)
Sztyopocskint párhuzamba állíthatjuk G.I. Joe-val - annál is inkább, mert az amerikainak is a rajzolt állapotát tekinthetjük eredendőnek.
Sztyopocskin nem deszantosnak született. Ő egy kétbalkezes szerencsétlenség volt kisiskolás korában, aki többre vágyott, mint ami a reális körülményeiből következett volna. Ő az a putyini hős, aki az anyagi boldogulás, jólét helyett a Haza szolgálatát tűzi ki önmaga elé célnak. Azért bátorkodtam a putyini hős kifejezés megalkotására és használatára, mert ez a motívum vissza-visszatérő az orosz állami médiában. Ott van az a dokumentumfilm - ha az emlékeim nem csalnak meg, akkor épp az ami a Krím hazatértéről szól -, amelyben példaként jelenik meg az az ifjú hölgy, aki nem közgazdasági főiskolára jelentkezett - pedig családja nem kifejezetten jómódban él -, hanem az államigazgatást célozta meg, mert tiszti végzettségre, a Haza szolgálatára áhítozott. Nincs is ebben semmi rossz.
A mese és a valóság sajátos keveréke ez a rajzfilm. A valóság olyan apróságokban jelenik meg, hogy pl. a hős orosz deszantosak, legalábbis az öregkatonák, afgán (ebben az esetben az orosz közbeszédben meghonosodott jelentésére gondolok = Afganisztánt megjárt veterán) katonadalt énekelnek. Vagy ott van a katonai készétel típus elnevezése, ami párhuzamba állítható Popeye (Emlékszik még erre a rajzfilmhősre valaki?) spenótjával. És gyanítom, hasonló motivációból került ez ebbe az alkotásba is. (Egye csak a gyerek bátran azt a kását!)
E zenei kliphez fűzött egyik angol nyelvű hozzászólás szerint, ez egy fasisztoid szemléletű videóklip. Szerintem, nagyon nem. Még akkor sem, ha a fasizmus definiciójának a napjainkban divatos és népszerű, ám roppant leegyszerűsített megfogalmazását fogadjuk el. A hozzászóló nehezményezi - és ezzel indokolja minősítését -, hogy fiatal lányokat láthatunk egyenruhában és katonai technikák használata közben is. Hát ez - szerintem - nagyon félrement! Ha valaki azt mondaná, hogy egy szexista videóklip, akkor - a dekoltázsok miatt - egyetértenék vele. De az, hogy cicababák katonaként vannak ábrázolva, na az nagyon nem fasisztoid ábrázolás. Főként, ha az ember ismeri Oroszország történelmi múltját, és érti is a dal szövegét. Meg kell értenünk, hogy Oroszország IV. Iván cár óta katonaállam. Ahogy Spárta katonaállam volt az ókorban, vagy ahogy katonaállam napjaink Izraele is. Minden vagy legalábbis szinte minden alá van rendelve az ország védelmének. A gazdasági potenciál, az életszínvonal... Mindaz, ami napjaink tömegkultúrája annyira fontosnak tart. És bár az oroszok gondolkodását is át meg átjárta már minden olyan ideológia, ami az amerikaiakét is, mégis legbelül a több évszázados tapasztalatokkal megtámogatott honvédő-katonás szellemiség újra és újra befolyásolja a többség gondolkodását, amikor úgy gondolják, hogy veszélyben van országuk integritása. És az országuk kifejezés alatt időnként nem csak az OF-ot értik, hanem a FÁK országokat is. És ez az, amit nem értenek meg véleményformálóink sem. Hisz, mikor megalakították ezt az államszövetséget (vagy államok közötti szövetséget), erről még hírt adott a hazai média. De azóta eltelt bő harminc év. És semmi nem hallani róluk. Pedig enélkül, nem biztos hogy reális képünk lehet az ukrán, a fehérorosz vagy a kazah eseményekről. A FÁK kicsit más mint az EU. Nem csak gazdasági kapcsolatban vannak egymással a tagországok. Szorosabb az együttműködésük, mint az EU tagjainak. Azok akik inkább a FÁK mellett látják Mao. jövőjét, mint az EU-ban, azok egy olyan politikai tömörüléshez próbálnak törleszkedni, ami a VSZ-es és a KGST-s tapasztalatokon alapszik. Egy olyan államideológiával szimpatizálnak, ahol az egyéni boldogulást alárendelnék az államhatalom érdekeinek. És olcsó(bb) gázt csak azok kapnak, akik készek integrálni gazdaságukat, katonai potenciáljukat az eurázsiai államszövetség vezető erejével. Erről (is) szól a FÁK. Én szóltam.
Ja, és teljesen egyet tudok érteni Federico Finchelstein fasizmus definiciójával.