Sztyopocskint párhuzamba állíthatjuk G.I. Joe-val - annál is inkább, mert az amerikainak is a rajzolt állapotát tekinthetjük eredendőnek.
Sztyopocskin nem deszantosnak született. Ő egy kétbalkezes szerencsétlenség volt kisiskolás korában, aki többre vágyott, mint ami a reális körülményeiből következett volna. Ő az a putyini hős, aki az anyagi boldogulás, jólét helyett a Haza szolgálatát tűzi ki önmaga elé célnak. Azért bátorkodtam a putyini hős kifejezés megalkotására és használatára, mert ez a motívum vissza-visszatérő az orosz állami médiában. Ott van az a dokumentumfilm - ha az emlékeim nem csalnak meg, akkor épp az ami a Krím hazatértéről szól -, amelyben példaként jelenik meg az az ifjú hölgy, aki nem közgazdasági főiskolára jelentkezett - pedig családja nem kifejezetten jómódban él -, hanem az államigazgatást célozta meg, mert tiszti végzettségre, a Haza szolgálatára áhítozott. Nincs is ebben semmi rossz.
A mese és a valóság sajátos keveréke ez a rajzfilm. A valóság olyan apróságokban jelenik meg, hogy pl. a hős orosz deszantosak, legalábbis az öregkatonák, afgán (ebben az esetben az orosz közbeszédben meghonosodott jelentésére gondolok = Afganisztánt megjárt veterán) katonadalt énekelnek. Vagy ott van a katonai készétel típus elnevezése, ami párhuzamba állítható Popeye (Emlékszik még erre a rajzfilmhősre valaki?) spenótjával. És gyanítom, hasonló motivációból került ez ebbe az alkotásba is. (Egye csak a gyerek bátran azt a kását!)
E zenei kliphez fűzött egyik angol nyelvű hozzászólás szerint, ez egy fasisztoid szemléletű videóklip. Szerintem, nagyon nem. Még akkor sem, ha a fasizmus definiciójának a napjainkban divatos és népszerű, ám roppant leegyszerűsített megfogalmazását fogadjuk el. A hozzászóló nehezményezi - és ezzel indokolja minősítését -, hogy fiatal lányokat láthatunk egyenruhában és katonai technikák használata közben is. Hát ez - szerintem - nagyon félrement! Ha valaki azt mondaná, hogy egy szexista videóklip, akkor - a dekoltázsok miatt - egyetértenék vele. De az, hogy cicababák katonaként vannak ábrázolva, na az nagyon nem fasisztoid ábrázolás. Főként, ha az ember ismeri Oroszország történelmi múltját, és érti is a dal szövegét. Meg kell értenünk, hogy Oroszország IV. Iván cár óta katonaállam. Ahogy Spárta katonaállam volt az ókorban, vagy ahogy katonaállam napjaink Izraele is. Minden vagy legalábbis szinte minden alá van rendelve az ország védelmének. A gazdasági potenciál, az életszínvonal... Mindaz, ami napjaink tömegkultúrája annyira fontosnak tart. És bár az oroszok gondolkodását is át meg átjárta már minden olyan ideológia, ami az amerikaiakét is, mégis legbelül a több évszázados tapasztalatokkal megtámogatott honvédő-katonás szellemiség újra és újra befolyásolja a többség gondolkodását, amikor úgy gondolják, hogy veszélyben van országuk integritása. És az országuk kifejezés alatt időnként nem csak az OF-ot értik, hanem a FÁK országokat is. És ez az, amit nem értenek meg véleményformálóink sem. Hisz, mikor megalakították ezt az államszövetséget (vagy államok közötti szövetséget), erről még hírt adott a hazai média. De azóta eltelt bő harminc év. És semmi nem hallani róluk. Pedig enélkül, nem biztos hogy reális képünk lehet az ukrán, a fehérorosz vagy a kazah eseményekről. A FÁK kicsit más mint az EU. Nem csak gazdasági kapcsolatban vannak egymással a tagországok. Szorosabb az együttműködésük, mint az EU tagjainak. Azok akik inkább a FÁK mellett látják Mao. jövőjét, mint az EU-ban, azok egy olyan politikai tömörüléshez próbálnak törleszkedni, ami a VSZ-es és a KGST-s tapasztalatokon alapszik. Egy olyan államideológiával szimpatizálnak, ahol az egyéni boldogulást alárendelnék az államhatalom érdekeinek. És olcsó(bb) gázt csak azok kapnak, akik készek integrálni gazdaságukat, katonai potenciáljukat az eurázsiai államszövetség vezető erejével. Erről (is) szól a FÁK. Én szóltam.
Ja, és teljesen egyet tudok érteni Federico Finchelstein fasizmus definiciójával.
Az ismertetődet olvasva, kedvet kaptam a film megnézéséhez.
VálaszTörlésEmlékszem Popeyre és a muszkli növelő spenótjára. Az egyik kedvenc játékom volt a Commodore 64-en! :)
😊
TörlésA Commodore 64 se rossz, mármint a rajzfilmsorozathoz képest. Bár azt, szerintem Mao.-on nem biztos, hogy bemutatták. Kisgyerekként a novi sad-i tv tuti játszotta. De kis hazánkban, inkább a bazooka rágók képregényeiből ismerhették a gyerekek. (Amit, mármint a bazooka rágót, szintén jugoszláviai magánimportból volt elérhető.) De az 1980-as robin williams-os Popey film, már a moziban (és később a tv-be) is látható volt itthon. Egy kis hétfő esti nosztalgia: https://www.youtube.com/watch?v=nSdz5ln2rME
Nos, én nagyon nagyokat nevettem ezen a filmen, köszönöm szépen!
VálaszTörlés(Az a nézetem, hogy az orosz néplélek megértése nélkül nem lehet a mai helyzetet épkézláb módon feldolgozni. Abban pedig szerintem segít ez a film.)
Szívesen! örülök, hogy tetszett. Mert én így kódoltam az üzenetedet.
Törlés(Az egyik kedves ismerősöm - talán nem haragszik meg, ha véletlenül ezt elolvassa - elkezdett orosz blogbejegyzését fordítani. Az apropót a most zajló orosz-ukrán háború adta neki. Úgy gondolta, fontos lenne bemutatni, hogyan élik meg az érintettek /egy része/ ezt a konfliktust. A kisemberek. Öt blog bejegyzésének lefordításáig jutott el, de már nem folytatja ezt, mert nem lehet ilyen írásokat találni. A szerzők törölték őket. És újakat nem írnak. Pedig üdítő volt őket olvasni a háborús pszichózist gerjesztő egyoldalú - és propagandisztikus - okoskodások, tudósítások árjában.
Igen, fontos megismerni a másikat. A tőlünk különböző, másként gondolkodókat. És nem bedőlni a gyűlölet profétáinak.
Én a néplélek kifejezést annyira nem kedvelem, inkább más kulturális identitást mondanék. Más kulturális hatások, más hagyomány, más valóság értelmezések. A néplélek kifejezés számomra olyan általánosító. Úgy gondolom, te nem ebben az értelmében használtad, hanem valami olyasmire gondolhattál, amit én is írtam az előbb. Igazad van, jobb megismerni a másikat, mint gyűlölni csak azért, mert nem úgy jár az agya, mint önmagunknak.
Köszönöm a hozzászólásodat!
Szerintem mindegy is, hogy hogyan nevezzük, a lényeg, hogy másképpen gondolkodik egy keleti, meg egy nyugati ember. Mivel másképp gondolkodik, ezért egy nyugati nem fogja föl, hogy egy keleti ember mást gondol igaznak, mint ő.
TörlésMostanában pont azért néztem végig néhány orosz scifit, mert nagyon érdekelt, és néha már nagyon zavar a nyugati kulturális hegemónia. Egyrészt egész jó filmeket csinálnak, másrészt a "feelingjük" nagyon eltér a nyugati fősodortól.
A nyugati filmben pl megpróbálnak kommunikálni az ufóval.
Az orosz filmben már azt az egyszerű tényt, hogy Moszkva felé tart, veszélyként érzékelik és mit csinálnak? Persze, hogy lelövik. (Attraction.)
De a legdurvább amit mostanában láttam az "Atlantis" című ukrán film. Egyszerűen el sem hiszem, hogy évekkel ezelőtt már ilyen filmet csináltak. (A naiv szemlélő nem is fogja fel, hogy mit jelent benne az a jelenet, amikor az egyik elesett katona holttestét vizsgálják, és a legjobban a volt katona (egyébként kommandós) főhős tudja, hogy mi történt azzal az - egyébként ellenséges katonával.)
Vagy - Sztyopocskinra visszatérve - az oroszoknak az tényleges történelmi tapasztalata, - de legalábbis érzése - hogy az amerikaiak csalnak. Méghozzá a technológiai fölényük kihasználásával csalnak.
(Most pl hír volt, hogy Javelin rakétákat adnak át az ukrán haderőnek. A Javelin olyan drága, hogy éles lövészetet még az amerikai hadsereg tisztjei sem hajthatnak végre vele, csak nagyon korlátozottan. Az évfolyamból az az egy ember lőhet vele, aki a legjobban teljesít a felkészítés során. Találtam egy forrást, ami szerint egy darab rakéta akár 300 ezer dollár is lehet.)
Mi ez, ha nem csalás, egy orosz szempontjából?
(Az afganisztáni "kaland" idején is volt ilyen tapasztalatuk, amikor is már majdnem megnyerték, és az amerikaiak elkezdték átadni a mudzsahedinnek a stinger rakétákat. Ez, és a felderítési adatok fordították a háború menetét orosz szempontból teljesen vesztesre. És az teljesen mindegy, hogy tényleg nyerésre álltak-e, vagy pedig ez csak a narratíva, ha ők ezt így gondolják, akkor ez van.)
És - úgy látszik, hogy például ezek a tapasztalatok - akár valósak, akár véltek - megjelennek a "kulturális identitást" formáló és/vagy kifejező alkotásokban...
Úúúúú! Most komolyan: öröm volt olvasni a hozzászólásodat! (Nem is sejtettem, mit "provokálok ki"!😉) Nem azért, mert nagyon egyetértek veled, sem azért, mert nagyon nem. Hanem mert a véleményeddel megismertettél. Mondjuk, csak kiegészítni tudnám, de azt meg minek? Kerek, amit írtál.
TörlésSzerintem, az hogy napjaink orosz sci-fi-eiben az földönkíbvüli idegenre, mint potenciális támadókra tekintenek, onnan eredhet, amit te népléleknek hívtál. Nyolcász éve védekezésre készülnek, aminek nem mond ellent, az, hogy terjeszkedő háborúkat is folytattak. (Ha békét akarsz, készülj a háborúra - tartja a ókori római mondás.) Úgyhogy, a legutolsó mondatoddal isteljesen egyet tudok érteni.
Az Atlantis című filmről már hallottam, de ezek után, hogy felhívtad a figyelmemet rá, meg is fogom nézni! Köszönöm!
Sztyopocsin...
Április elsején - és ez nem ugratás! - feltétlen nézz fel erre az oldalra! (Hozzászólásod elolvasása után, úgy döntöttem, hogy az orosz deszantosok gyöngye vissza fog térni az oldalra.)