Szerelmem

 

E bejegyzést egy kedves és aranyos orosz-japán koprodukcióban készült animációs film ihlette. Nem szaporítom a bejegyzésben a szót róla, hisz nem hosszú (nincs fél órás se), de hangulatos alkotásról van szó. A hozzá tartozó feliratot még 2019-ben készítettem, és egész mostanáig a laptopomban pihent.

A 19.század végi Moszkvába repít el minket ez a film. A tizenhat éves Anton megismerkedik a szerelemmel... Apropó! A film cím nem egy személyre utal, hanem egy érzésre. Romantikusnak romantikus az alkotás, de nem Anton Júliájáé a főszerep, hanem a Szerelemé, az első szerelemé, ami ráadásul Antoné. Arról hogy hogyan éli meg az első szerelmet. Persze, gondolhatnánk azt, hogy akkor ez biztos egy szentimentális alkotás, de nem az. Szerintem legalábbis. Hangulatilag a Farm ahol élünkhez (Little House On The Prairie) hasonlíthatnám, esetleg a Váratlan utazáshoz (Road to Avonlea). Egy boldog békeidőben játszódó történetecskék! (Mindkét értelmében. Hisz, mindhárom mű a 19. század legvégén játszódik... Amelyet egy hatalmas világégés fog majd végérvényesen elpusztítani. És abban az értelemben is békeidőben játszódik, hogy tizenhat évesen még boldog naivitásban él a legtöbb ember. Persze, vannak akik már ekkor elkezdenek ghosting-olni, slow fade-elni meg... Hát igen, sokak életében ekkor kezdődik el az a lelki folyamat, ami azután érzelmi kiégéshez, cinizmushoz, hideg szívhez vezet majd a későbbiekben. Ahogy a világháborúk is kipusztították a nyugati világból az idealizmusokat, hogy végül dehumanizált társadalmak is létrejöhessenek elfeledvén a Boldog Békeidők romjainak emlékét is.)

Szóval, Anton a moszkvai tinédzser elolvassa Turgenyev Első szerelem című könyvét, és elkezd vágyakozni arra az érzésre, ami akkora erővel tudja mozgatni az embert... Az ifjú a valóságot kiszínezi az álmaival és egy csodálatos esztétikai élménnyel ajándékoz meg bennünket ez az animációs film.

Talán nem is helyes animációs filmnek hívni ezt az alkotást. Üvegre festett képeket fotóztak le a készítők, így ezzel a módszerrel alkották meg ezt a filmet. Hasonlóan, mint ahogy Walt Disney (és csapata) 1937-ben Hófehérkét (és az ő mozgását) rajzfilmbe helyezték. Hasonlóan, ám cseppet sem ugyanúgy dolgozott a két csapat. Az elképzelések alapját közösnek tekinthetjük, ám a megvalósítások módja nem ugyanaz volt. 

A film sajátságos látványvilágának köszönhetően - amelyben elévülhetetlen az üvegfestéses technika érdeme - impresszionista hatású, amely rettentően sokat hozzátesz a történethez. Is. Mert hát magát a filmet is egyfajta magasságba emeli.

Iván Smeljov Szerelmes történet című regénye alapján készült eme mozgókép. Három éven keresztül készítették Jaroszláv városában. A pénzügyi hátteret az orosz Pérvij Kánál és a japán Dentsu Tec cégek biztosították. A rendezőnek, Alekszej Petrovnak, nem ez az első igazán sikeres animációs filmje. Ha Isten is úgy akarja, visszatérhetünk még hozzá...

Iván Szergejevics Smeljov (1873-1950) orosz író a Forradalom előtti idillikus múltidézés nagy mestere. Tagja volt a Szreda irodalmi csoportnak. 1894-ben elveszi feleségül Olga Alekszandrovna Ohterlonát (aki apai ágon a skót Stuartokkal rokonságban volt). Kezdetben üdvözölte a februári forradalmat, de hamar kiábrándult belőle. Az októberi forradalmhoz és a bolsevik hatalomátvételhez ellenségesen viszonyult. Oroszország halálát látta a lenini hatalomátvételben. 1918. júniusában távozik Moszkvából, és a német megszállás alatt lévő Krímbe utazik családjával együtt. Ez év őszén a Vörös Hadsereg átveszi a hatalmat a félszigeten, és letartóztatják az író fiát. Személyesen jár köztben Lunacsarszkijnál és Leninnél, sőt maga Makszim Gorkij is megpróbál segíteni neki. Ennek ellenére fiát, Szergejt, kivégzik. Mindezen események inspirálják a külföldön legnagyobb sikert elért regényének a Holtak napjának (Солнце мертвых) cselekményét.

Amint tud visszatér a Krímből Moszkvába, de már ekkor dédelgeti magában az emigrálás ötletét. Ami végül 1922-ben megtörténik. Először Berlinbe, majd Párizsba utazik. Emigráns újságokban jelennek meg az írásai. A náci megszállás alatt is a francia fővárosban marad. Szimpatizál a Szovjetunió nácik által való megtámadásával. (Szergej Melgunov történész szerint: Шмелев так и говорит: с фурером — Бог . Szmeljov úgy is mondja, a führerrel van Isten.) Támogatásáról biztosította a vlaszovistákat is. Mindez erőteljes pravoszláv elkötelezettsége determinálta benne. A keresztény hit és az ortodoxiához való ragaszkodása műveiben is erőteljesen megjelenik. A bolsevizmust ördögi ideológiának tartja, és mivel a hitleri Németország az antibolsevizmus legerőteljesebb és tevőleges ellensége, így számára már-már evidencia, hogy az isteni küldetés megvalósulása a Szovjetunió 1941-es megtámadása. (Személy szerint úgy vélem, hogy ebben a kérdésben megcsalattatás áldoztává vált. Nem vette észre, hogy Berlinben is egy antikrisztusi ideológiát valló élcsapat volt hatalomban. "Ha a sátán saját maga ellen támad, és így meghasonlik magával, nem maradhat meg, hanem elpusztul." Máté 9,26 SZIT)

 

Életének utolsó éveit betegségben és magányban töltötte el. Párizsban halt meg, hamvait 2000. májusában hazaviszik szülőföldjére, és a Donszkoj kolostor nekropoliszában helyezik el.

A Szerelmes történet megírása 1925-1926-ban történt meg.

És az animációs filmet feltétlen nézzétek meg! Megéri.

Hisz, mindannyian Antonként kezdtük. Láthatjuk ahogy egy kamasz felnőtté válik (és esetleg eszünkbe juthat saját életünk ezen szakasza), láthatjuk a nagy dilemmát, a választás dilemmáját. És ezáltal a fiú megteremti saját poklát és mennyországát. Próbákon megy keresztül, mely során megérti, hogy mi is a szerelem. Az igazi, az önfeláldozó, őszinte, gyógyító szerelem/szeretet.

Tudtátok, hogy az ókori görög nyelv, a koiné, három nem teljesen azonos jelentésű kifejezést is használt a szeretet szóra? (Persze, a magyar nyelv is kifejező, hisz két kifejezése is van arra, amire az orosznak, az angolnak csak egy.) És ez nem véletlen. És mi sem jelképezi jobban posztmodern korunk sivárságát, hogy mi nem csak elkoptattuk eme a kifejezést, de a többség mintha nem is értene - bár ösztönösen vágyik rá - a fogalom finomságát, sokszínűségét. És így hogy érthetnénk meg a salamoni bölcsességet, mely szerint: Ne keltsétek! Ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja!