Az egyik legkedveltebb karakter - számomra - ebben a sorozatban Muszja a nagymama, vagy dédnagymama, attól függően, honnan nézzük. Én Borja felől nézném. De ahogy, mint minden jó vígjátéknál, ebben a sorozatban is kedvelhető minden karakter. Még az esetleg negatívabbnak tűnők is. Ott van például a gengszter-karakter. Az igazi kilencvenes évekbeli bandita egyfajta karikatúrája, filmes sztereotípiája.
"Adva van egy hitehagyott zsidó család napjaink Moszkvájában. Ők Abramonvicsék. Nem könnyű az életük, mert az egyik ősük - Haim Abramovics, a cipész - valamikor hatalmas bűnt követett el. És azután sem szállt magába, hanem úgy okoskodott, hogy az elkövetett bűnért a Mindenható a felelős. Nem csoda hát, hogy az áldás elkerülte ezek után nem csak őt, hanem a családját is. Nem véletlen, hogy leszármazottjai is istennélküli életet élnek. Küszködnek, küzdenek... de valami mindig visszatartja a boldogulásukat.
Napjainkban, Haim egyik leszármazottjának lehetősége lesz arra, hogy egy kis segítséggel, a család feletti átkot megtörhesse... Mert hát az Örökkévaló jó, és hűséges. Ha valakit kiválaszt valamire, akkor a választását nem bánja meg soha. A kiválasztott csetlik-botlik, időnként a Jó Pásztor botjával felé suhint, de az ügyeskedő csalóból végül becsületes Harcos válik. Mert megbánhatatlan az Ő elhívása."
Szószedet a Szegény Abramovicsok című sorozat tizenegyedik részéhez:
Hüpe: Baldachim, ami alatt az esküvői szertartás zajlik.
Kish mir in tuches: Jiddis mondás, amely magyar fordítása: csókold meg a s*ggem!
Kashrut: Kóser. A táplálkozási előírásoknak összessége a judaizmusban.
Fejgele: Jiddis szó, jelentése kismadár. Szó szerint: fecském. A szó másodlagos jelentése: homoszexuális.
Cugunder: Börtön, végrehajtási intézet, fogda. Általában minden olyan hely, ahol az elítélteket elhelyezik.
Hipes: Zaj, felfordulás.
A Bitva Eksztraszenszov a TNT műsora. A Britain's Psychic Challange angol műsor orosz adaptációja. Izraelben Koah - Az erő - néven fut. A műsornak előre megírt forgatókönyve van, nincs benne semmi spontaneitás. A feliratban csak egyszerűen Médiumok névvel illettem eme sorozatot, amikor megemlítik.
A tizenegyedik rész megtekinthető
itt.
Szószedet a tizenkettedik részhez:
Weizmir: Fájdalom. Weh ist mir. Fájdalmam, jaj nekem.
Drek mit fefer!: Szlenges vulgáris kifejezés. Jelentése: rossz minőség.
Vlagyimir Kuzmin: Orosz rockénekes (született 1955. május 31.), gitáros, dalszerző. Ismert slágere a Szibirszkije morozi.
Holere dir ih bojh!: Szó szerint: kolera a gyomorban!
A film szövegkörnyezetéből kiderül, hogy itt az egészséges, erős szinonimájaként jelenik meg ez a kifejezés.
Halamigynyik: Ukrán szó, jelentése nagyjából: csirkefogó.
Misignye kop: Ez egy tradicionális fogalom, amely arra utal, hogy valaki hosszú időt tölt magányosan vagy egyedül. (Igen, az hogy valaki magányos az nem jelenti feltétlenül azt, hogy egyedül is van. De kell ezt egyáltalán napjainkban magyarázni? Szerintem, egyáltalán nem. Elég ha csak az Európa Kiadó egyik évtizedes dalszöveg töredékére gondolunk: "... sokan vagyunk, kevesen.") Mély gyökerei vannak az orosz kultúrában és filozófiában a misignye kop-nak, és a pszichológiához is kapcsolódik.
Először a 18. században jelenik meg ez az irodalomban. Az önfelfedezés és a belső érzés (fejlődés) folyamatának leírására szolgál.
Napjainkban is fontos, hogy elhagyjuk a napi gondokat, a virtuális valóságokat és ráérjünk magunkra. A Tóra szombatról szóló parancsainak is valójában ez a lényege.
A tizenkettedik rész nézzétek
itt!
Említettem már az
egyik bejegyzésben azt az esetet, amikor az egyik ismerősömtől rákérdeztem a magyarországi híradásokban a kilencvenes években fel-feltűnő híreket, amelyek arról szóltak, hogy orosz neonácik közép-ázsiaiakat gyilkolnak meg Moszkvában. Annyi mindent mondtak, mondanak Oroszországról a médiában, aminak se füle, se farka, hogy ha már lehetőségem lett rá, rákérdeztem a dologra. Nem egy szakértőtől, hanem egy olyan embertől, aki autentikusabbnak tekinthető, hisz ott élt, ott él.
"- Régebben voltak olyan gyilkosságok Moszkvában, amelyeknek az áldozatai ázsiaiak voltak. A gyilkosok pedig újfasiszták. Ilyenek még ma is vannak? - kérdeztem egyszer újdonsült ismerősömtől, akivel politikáról és történelemről már beszélgettünk többször is.
Majd pontosítottam: Olvastam ilyenekről, még valamikor a '90-es évek második felében.
- Azok gopnyikok voltak. - jött a válasz. Egy kézlegyintés kíséretében.
- Kik? Nem újfasiszták?
- Gopnyikok.
- Hogy?
- Azok olyan műveletlen tuskók.
- Moszkva melyik részén voltak ezek a gyilkosságok?
- Azok ljuberci-i tuskók voltak."
Oké! Ideje egy kicsit pontosítanom! Az elhangzott kifejezés, miszerint ljuberci tuskók, nem feltétlenül azt jelenti, hogy ljuberciek voltak az elkövetők. Nos, akkor fussunk neki!
Ljuberc Moszkva külvárosa. Össze van nőve a fővárossal, de az MKAD-on kívül fekszik, tehát közigazgatásilag nem Moszkva. A fővárosi tömegközlekedési vállalat buszjáratai elérik ezt a várost azért. Olyasmi ez, mint Budapest vonatkozásában Vecsés vagy Budaörs.
Szóval, ljuberci tuskók... vagy inkább az ehhez hasonlító ljuber tuskó? Kik a ljuberek?
 |
| Ljuberek a hetvenes évek végén |
A ljuberek mozgalma a hetvenes évek végén indult a (szó szerin) Moszkva melletti Ljubercből. Ebből a városkából indult, és elterjedt az egész Szovjetunióban. A lendület valamikor a kilencvenes évek elején fulladt ki, és mondhatjuk azt is, megszűnt. Persze utolsó mohikánok mindig és mindenütt vannak. Olyanok, akiknél megáll az idő.
A hetvenes évek végén a Moszkva környéki városok - amelyeket magyarul általában külvárosnak hívnak, miközben nem feltétlen fedik le e magyar nyelvű fogalom a megfelelő orosz szó jelentését (Említettem, hogy Ljuberci is, Mitiscsi is gyakorlatilag összeépült Moszkvával. Ugyanakkor, például, Szolnecsnogorszkba a Jaroszlavszkijból másfél óra alatt ér ki a vonat. A gyorsvonatnak pedig egy óra kell. Közigazgatásilag ugyanaz a kategória ezek a városok.) - látványos növekedésnek, fejlődésnek indultak. Tinédzserek és a huszonévesek elején álló fiatalok tömegeit integrálta egy új eszmeiség.
Az 1980-as olimpiára készülés egyik központja lett a városka. Az úgynevezett erősportokra itt, Ljubercben készültek fel az olimpikonok. Ez a dolog felizgatta a helyi fiatalokat. Egyre többen kezdtek testépítéssel foglalkozni, még akkor is, hogy a hatalom nem egyszerűen nem támogatta, hanem kifejezetten tiltotta azt. Az első edzőterem - amely a bodybuilderezésre fókuszált - a Mir utca 7A-ban nyílt meg. Szinte természetes, hogy az újonnan létrejött mozgalomban - amely szétterjedt az országban - különböző irányzatok jelentek meg. Voltak, akik számára a sport, a testépítés számított és voltak akik inkább úgynevezett utcai harcosokká kívántak válni. Ezek a "harcosok" készek voltak magányos járókelőkre támadni, ablaküvegeket beverni és egyéb ilyen agresszív cselekedeteket végrehajtani. Rendszeresen bementek - csoportosan - Moszkvába és felkeresték a népszerű ifjúsági találkozóhelyek és ott arrogánoskodtak. (Parkok, diszkók, kávézók stb)
Az 1980-as évek elején - mindezzel párhuzamosan - a Szovjetunióban megalakultak az első neofasiszta csoportosulások is. (Álljunk meg itt egy szóra! Az utóbbi időszakban annyi arcpirító hazugságot lehet olvasni a kádári Magyarországról is. A neofasiszta ideológia a késő brezsnyevi korszakban megjelenik a Szovjetunióban is, és Magyarországon is. Ahogy itt Magyarországon is voltak ljuberek, csak ők maguk sem tudták, hogy vannak "elvtársaik" a SZU-ban. Mindez benne volt a levegőben. Ezt hívják korszellemnek. Ez az amit nem lehet határzárral kirekeszteni az országokból. És ez csak dolog a sok közül. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy hazánkban minden olyan szerveződést, mozgalmat amelyet nem tudott kontroll alatt tartani - pedig igyekeztek - lefasisztoidoztak, le(neo)fasisztáztak. Igyekeztek összemosni mindenkit mindenkivel, és ezzel lekaraktergyilkolni a nem elvtársakat.) Az első nevezetesebb neofasiszta összejövetel 1979. április 20.-án volt. Az 1982. áprilisi 20.-ai (Hitler születésnapja) Puskin téri demonstráció összecsapással végződött. Nem a karhatalom verte szét a hitlerimádók gyülekezetét, hanem a Ljuberből érkező ifjak. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a moszkvai rendőrség szándékosan úgy alakította az eseményeket, hogy a tüntetést ne a rendőrök, hanem a ljuberek verjék szét.
Ezen esemény után, az addig tökéletesen apolitikus mozgalom antifasiszta és hazafias jelleget kezdett felvenni. És arrafelé antifasisztának és hazafinak lenne nem egymást kizáró tényezők, hanem inkább egymást erősítők. Nem úgy, mint a Baltikumban vagy Ukrajnában. De ebbe a sorba kis hazánk is beleillik.
Innentől kezdve a ljuberek "vadásztak" a kihívóan öltözködő, nyugatiaskodó, liberális elveket valló moszkvai fiatalokra.
A sport mellett az egészséges életmódot is propagálták. Az alkoholizmus ellen időnként sajátságosan küzdöttek. A belüggyel is érdekes volt a viszonyuk. A rendőrség felhasználta őket, ugyanakkor legaktívabb csoportjaik ellen küzdelmet is folytattak. (Felhívnám a figyelmet arra, hogy a ljuberek egy része végig teljesen apolitikus maradt. Számukra az egészséges életmód és a sport volt csak a fontos.) A mozgalomnak a 80-as évek közepére már saját himnusza és jelképrendszere is volt. 1986 utánra teszik azt az időszakot, amikor más Moszkva környéki városkák ifjai is elkezdtek beutazni a Városba, és úgy kezdtek el viselkedni, mint a ljuberciek. Ezen látogatások megszűnése annak volt köszönhető, hogy egyre több garázda ljuber kapott letöltendő börtönbüntetést. Akit Isten el akar veszejteni, annak elveszi az eszét. A garázda, hőzöngő ljuberek túl sokat kezdtek gondolni magukról, öntörvényűekké váltak, a belügyi védőszárny alól kikerültek. És a rendőrség felszámolta őket.
Elérkeztünk a sorozat végéhez. Az utolsó két rész következik. Persze, a lényeg nem változik:
