Vörös Kísértet

 

Húh... Egytelen szó miatt, egy hashtag miatt néztem meg ezt a filmet. Ez a kifejezés a thriller volt. Komolyan. Megjártam már evvel a szóval, de él bennem a vágy, hogy egyszer rájöjjek pontosan mit is értenek rajta az emberek. E kíváncsiságom okán "sikerült" horrorfilmet is megtekintenem (nem vagyok erre büszke), de ilyet, hogy egy második világháború okán milyen lehet egy thriller? Na, azt elképzelni se tudtam. Megnéztem, most már tudom. A lövöldözős résznél mintha lett volna egy kis thrillerecske. Először -láttatlanban - olyan stirlitzes-kémes valamire gondoltam. De ebben, nem olyan... 

A thriller hastag teljesen felesleges ebben az esetben, szimpla reklámról, beetetésről van szó, véleményem szerint. Akkor megbántam, hogy megnézzem? Távolról sem! Sőt, többször megtekintettem. Nem egy műalkotás, de nekem tetszik. Nem mondanám feltétlen konvenciónálisnak - miközben valójában az -, van benne valami kelet-európai, miközben az egyetemes filmgyártás elemeit is jól használja. Kedvelem.

Amikor a remény eltűnik - megjelenik ő

A film reklámszövege (Когда исчезает надежда – появляется он) sokat sejtető, kicsit messianisztikus, de jó. És végül is, pontos is. De nem ezért - mármint a legutolsó pillanatban feltűnő szuperhős miatt - kedveltem meg ezt a filmet. Hanem a hollywoodi klisék miatt, amik fel-feltünedeznek a filmben. De valahogy nem egy zs kategóriás háborús film lesz belőle, hanem egy kicsit szarkazmustól sem mentes, de mégis komoly(kodó) alkotás. Valami olyasmi, mint amit a Párizsba! (На Париж!) című filmtől vártam volna. Akkor (2020) nem jött össze, mostanra (2020) igen. Megy ez fiúk, csak akarni kell! (És az időtényező se számít.)

Elgondolkodtam azon, hogy mekkora befolyással lehetett rám az a tény, hogy gyermekkorom nagy mozifilmjét a Kelly hőseit két héttel e film előtt, újra megtekintettem. Hiszen az sem egy szokványos háborúsfilm. És kíváncsi voltam, tényleg üt-e még az a film. Ahogy évtizedekkel előtte ütött... És vajon napjaink megmondóemberei sületlenségeket hordanak-e össze vele kapcsolatban (jórészt igen), vagy tényleg túlságosan feminin Csodabogár. (Egy fittyfenét!) A hosszú haj és a hippis allűrök miért lennének LMBTQ kompatibilisek? Szóval, egy nem szokványos amerikai film felkészített egy nem szokványos - bár a felületes szemlélőnek akár szokványosnak is tűnhető - orosz filmre.

Másodszori megnézésre rájöttem, hogy a gegek mellett azért nagyon is komolyan van ábrázolva a háború is. És ez a kettősség az, ami igazából a film erőssége. Nem egy bóvli-háborút láthatunk, hanem kegyetlent. De az embertelenség mellett ott van a hősiesség, nem hazafias pátosszal teljesen, hanem időnként esetlenül, időnként már-már epikusan megjelenítve... Ám (talán épp ezért) szerethető.

Most foghatnám és idemásolhatnám az "eredeti" szüzséjét a filmnek. Azt ami rávett, hogy nézzem meg. De nem teszem, mert... Nem vagyok egyáltalán híve a CTRL+C-zésnek, még akkor se, ha annyi saját invesztáció lenne benne, hogy le kellene fordítanom. Meg, valójában az orosz nyelvű ismertető egy kicsit átverős. Komolyan. Az én érdeklődésemet felkeltette, de nem azt kaptam, amit az alapján vártam. Jobbat.

Kaptam egy kis Sergio Leonét, egy kis Eastwoodot, egy kis Hét szamurájt (vagy Hét mesterlövészt?), Szarvasvadászt Rambóval... Vagy egy halom hollywoodi klisét egy kis kelet-európai környezetben. Mindez megspékelve egy kis fekete humorral. Ennyi lenne  a film? Igen. Nagyjából ennyi. De nekem bejött. Ahogy a film zenéje is. Időnként ráerősít arra, ami igazán tetszett nekem ebben az alkotásban. Ha lenne OST-je, beszerezném...

Persze, máshogy is meg lehet közelíteni a dolgot. Ez a film tele van olyan megoldásokkal, amit a filmkészítés történelme során mások sikerrel alkalmaztak már. Nem találok benne semmi eredetit. Jobban járunk, ha az amerikai verziókat nézzük meg, mert azok egyrészt ikonikusak ma már - és ez az orosz film soha nem lesz az -, másrészt a Szarvasvadász, csak a Szarvasvadász. Azok a filmek, azért ott vannak a szeren. Látvány, karaktermegjelenítés, történet, realizmus - a nem kívánt rész törlendő! Ez meg? Akár jogos is lehetne ez az észrevétel. De! Az orosz humor - ami búvópatakként fel-felbukkan a film pergése során -, amely hol fekete (amit annyira kedvelnek), hol önironikus (amit szintén), épp arra utal, hogy: Hé, emberek! Mutatok nektek egy görbe tükröt is! Ezt szeretitek. Ezt igénylitek. Így menekültök a realitás elől!

És miről szól a film? Már a legelején elhelyezi magát az alkotás a történelem folyójában. 1941 végén járunk. A német hadsereg Vjazmánál bekeríti (vagy napjaink divatos szavával élve katlanba zárja a Vörös Hadsereg négy seregét. A szovjetek iszonyú veszteségeiről tájékoztat minket a film elején lévő felirat. Ahogy arról is, hogy egyes katonák megpróbáltak kijutni a katlanból. Egy ilyen csapat útját figyelhetjük meg. A katonák között van sebesült és egy nő is. Valamint két falusi. Az egyikőjük egy (belorusz) vadász, és ő a csapat kalauza. Mert a főhadnagy a kis csapatával szeretne csatlakozni a Vörös Hadsereghez, és újra felvenni a harcot a megszállókkal. A németek szempontjából ők partizánok, és egy tanya körül ki is alakul a konfliktus... Egyébként, a filmbéli események a Moszkvai Csata előestéjén játszódik. Ez az ütközet(sorozat) hozza el a Szovjetunió első katonai győzelmét a Harmadik Birodalom felett.

A film keretes szerkezetű. Az első és az utolsó jelenet főkarakterein viszont észrevehetünk változást. A nyomásra, a stresszre nem ugyanúgy reagálnak. És ez akár egy szimbóluma is lehet a filmnek. És ezzel kapcsolatban van még egy tanúság.

De az a Vörös Kísértethez kapcsolódik...