Ukrajna: A forradalom álarcai

 

Nem állt szándékomban! Komolyan! Már én is unom!

Ha hiszitek, ha nem, túl sok figyelmet nem szenteltem az ukrajnai eseményeknek már egy jó ideje. És itt nem egy-két hétről, vagy hónapról van szó. Eleinte igen, évekkel ezelőtt. De a sok képmutatás, hazudozás amiben élenjártak a független, objektív propagandisták, belefásítottak a borzalmakba. Még Porosenko volt az elnök, de már csak legyintettem, ha elém került egy ukrajnai hír.

Teljesen váratlanul ért hát, hogy a hazai közvélemény, hogy felbolydult, mikor szintet lépett a konfliktus ez év február végén. Persze, már jó ideje tapasztalom, hogy kikerült a fókuszból a téma. Mikrokörnyezetemben először nagyfokú ukránszimpátia dominált, ami már jó ideje nincs. Sőt! (A propaganda  ismét túltolta a biciklit.)

Van egy francia dokumentumfilm, ami az előzményekre fókuszál. 2016-ban készítették és a majdani forradalom (mások szerint puccs) győzelmétől indít, és a győzelem utáni első hónapokról szól. Úgy mutatja be az eseményeket, ahogy az európai mainstream médiának soha nem volt szándéka. Nem pártos, de egy másik Ukrajnát mutat be, mint amit sulykolnak. Ez az Ukrajna nem demokrácia, pláne nem a demokrácia bástyája. Egy kormányzat erőlködését láthatjuk, amely kormányzat szó szerint minden eszközt bevett, hogy egybetartsa uralmi területét, integritást biztosítson, ha kell vérrontás árán is. A történet nagyon összetett. Lehet érvelni pro és kontra. De a tényekkel nem árt tisztában lenni. Mert a tények makacs dolgok. Paul Moreira -  a film készítője - jól dolgozott. Munkája igyekszik pártatlan lenni. És ez - napjainkban pláne - nagy dolog.

A film egyik nagy erénye, hogy nem próbálja az alkotó véleményét lenyomni a néző torkán. Ezt talán azzal éri el, hogy a koncepció szemmel láthatólag csak annyi, hogy beszélteti az embereket. Akik helyenként igyekeznek bagatellizálni a szerepüket, az eseményeket, de azért kilóg a lóláb. Finom kis elszólások itt-ott, és a nézőben a kép egyre inkább elkezd változni. Moreira nem kíván véleményt nyilvánítani, ő "csak" bemutat. Nincs egyrészt-másrésztozás. Nincs maszatolás. Legalábbis a film készítőinek szándéka szerint. A körülmények részleteinek megkarcolása után elérkezünk a május 2.-ai odesszai eseményekhez. Amiről túl sok mindent ma sem tudhatunk, hiába ígérte meg az ukrán elnök (Porosenko) a német kancellárnak (Merkel), hogy kinyomoztatja és a bűnösöket bíróság elé állíttatja. Egyik sem történt meg, mind a mai napig. Vajon miért nem?

J. Krajzman FEMEN aktivista 2014.05.02.

És akkor most egy kis kitérő. A FEMEN feministának mondott akciócsoportról volt már szó ebben a blogban, ha jól emlékszem. Az Ukrajna nem bordély című dokumentumfilm azért eléggé odavágott a hiteleségüknek. A Kitty Green ausztrál rendezőnő által jegyzett dokumentumfilm azt is állítja, hogy egy bizonyos Viktor Szvjatszkij nevű férfi fejéből pattant ki a gondolat, hogy egy ilyen szervezetet kellene létrehozni. Ezzel nem is lenne gondom, csak az is kiderült, hogy V. SZ. nem csak ötletadó, hanem verbálisan abuzálja is a lányokat, akiket FEMEN aktivistaként ismer a világ. A szervezet vezetője - Inna Sevcsenko - azt állította a film debütálása során, hogy a férfinek nincs már köze a FEMENhez. Hát... Mi mást mondott volna? (Most mondjam azt, hogy elég ha csak telefonon tartja a kapcsolatot a főnöknővel? Miből élnek a FEMENes lányok? Bögre és póló eladásból? Kétlem. És ez a kérdés a Pussy Riot-tal, és a Vojná-val kapcsolatban is felvetődhet(ett). Az orosz női punk zenekar (és aktivisták), mint feminista csapat mögött is egy férfi áll(t)... Aki kitalálta a projektet, valószínűleg a financiális kérdésekre is kitalált valamit. Az ilyen emberrel csak úgy megtudja szakítani a kapcsolatot az organizációja? Érdekes kérdés ez, ugye?)  

A szervezet csak feminista jellege erősen megkérdőjeleződött, amikor aktivistájuk aktívan részt vett a 2014-es odesszai pogromban. Saját maga töltött fel képeket és videót - amiket utána nem sokkal később törölt is - közösségi platformjára. A videón látszik és hallatszik, hogy lelkesen szláva ukraina-gerojam szlávázik, ami analóg a magyar Kitartás! Éljen Szálasi!-val. Számomra egyébként teljesen érthetetlen módon, az orosz hadsereg behatolása elleni tiltakozó európai - így a budapestin is - tüntetéseken is előkerült ez a jelszó, ezzel az európai háborúellenes tüntetők akaratlanul is alátámasztották azt a toposzt, hogy az EU a nácizmus felé tart. Pontosabban fogalmazva, hogy az ukrán neonácikat támogatják. Az ilyen irányú propagandista agytrösztöknek nem kell hamisítani felvételeket, elég bejátszani a tüntetéseken készült eredetieket. Lám, mire is vezet a történelem nem ismerete. Mire is vezet, ha vakon megbízunk szimpatikusnak tűnő propagandistáknak.

Szóval, Krajzman kisasszony lelkes fellépése óta a FEMENt russzófóbnak és neonáci szervezetekkel is kapcsolatot tartó társaságnak tartják. Mintha performansz mentesebb is lenne azóta az életünk.

De térjünk csak vissza! Elég a kalandozásból!

Paul Moreia (1962-) francia származású dokumentumfilmes és újságíró. szereti a rázós témákat. Újságírói tényfeltáró munkája során számos országban megfordult. A teljesség igénye nélkül: Irak (Első önálló munkájának címe: Bagdad dzsungelében.), Afganisztán, Burma, Palesztina, Kongói Demokratikus Köztárság, Szomália.

A francia oknyomozós televíziós újságíró egyik megalapítója. 1999-ben indult a CANAL+ csatornán az első műsorsorozatát. Munkái rendkívül népszerűek voltak, sőt egy az egyik epizód után a francia rendőrség újraindított egy bűnügyi nyomozást. Munkáit számtalan díjjal ismerték el. 2006-től különválik a csatornától és egy céget hoz létre, amelyen keresztül forgalmazza alkotásait. Filmjeit nem csak Franciaországban, hanem a világ számos országában vetítik. A teljesség igénye nélkül: Kanada, India, Szingapúr, Ausztrália, Japán, Oroszország...

2016-ban készíti el A forradalom álarcait, két év múlva két filmmel is jelentkezik. Az egyik az orosz propaganda gépezetről szól, a másik a mobiltelefon-függő gyerekekről, és eme addiktológikus forma veszélyeiről. 2019-ben az elefántcsontparti kakaóültetvényeken forgat. A gyerekmunkásokról, akik egészségüket veszélyeztetve gondozzák a kakaóültetvényeket. Környezet és egészségkárósítás, fegyveres milíciák védelme és emberjogi visszaélések - ezeket mutatja be, csak hogy tudjuk, milyen áron van biztosítva az édesipari gyáraknak a kakaóvaj.

2020-ban nézőinek bemutatja a C.D.S. (Sinaloa Cartell) vezetőjét, vezetőit.

A felirat elkészítésében, a magyar nyelvű felirat létrejöttében nagy segítségemre volt LISOK. Sőt! Nagyban, nagyon nagyban, hozzájárult, hogy a magyar nyelvű felirat elkészülhetett. Köszönet neki ezért! A kész munkát (magyar feliratos film) megtekinthetitek itt:

https://videa.hu/videok/hirek-politika/ukrajna-a-forradalom-alarcai-YjyNsZwHpUTxkoVc

A mai napig emlékszem annak a napnak az estéjére, amikor először eljutott hozzám az infó. Fáradt voltam, de felmentem az internetre. Híreket olvasni. Ez volt az első. És aznap az egyetlen. Letaglózott. Megdöbbentettek a videófelvételek. És ahogy az ügyet utána kezelték... Az új Ukrajna (mint állam) nem tud fellelkesíteni. Ljubov Nepop mosolya se. Из-за Одессы.

Ez a 2016-os francia dokumentumfilm megerősíti azt a narratívát, amit pl a TV-C orosz tv társaság február végi Ukrajna életre kel című műsora is sugall.

Illetve láthatjuk, hogy a nyugati média által elbagatellizált szélsőjobbos befolyás az ukrán kormányzatra mennyire fals. Mindig azzal érveltek, hogy a Verhovna Radában alig 10% körüli a képviselőinek száma. Ugyanakkor azzal szembesülhetünk, hogy bár nem számítanak nagy pártoknak, szervezeteknek, befolyásuk mégis hatalmas (volt?) a hatalomra. Miközben a hatalom legfelső birtokosai felhasználták őket, aközben ők "bátran" terrorizálták az ukrán társadalmat. És az ukrán állam legfőbb irányító inkább beolvasztani (vagy ha ez nem ment, akkor leszámolni) igyekeztek, mint felszámolni őket. És mindez az amerikai adminisztráció tudtával és támogatásával történt. A médiájuk mindig arról beszélt, hogy Ukrajnába eljött a demokrácia ideje és ők ezt a demokráciát és annak kifejlődését készek anyagilag is támogatni. De amikor szóba kerül, hogy neonáci csoportok erőteljes támogatásával történt/történik mindez, akkor - ahogy Victoria "fuck the EU" Nuland is tette a kongesszusi vizsgálóbizottság előtt - szemrebbenés nélkül puffogtatnak frázisokat és beszélnek mellé. (A film tartalmaz ilyen jelenetet is.) Egyáltalán nem meglepő számomra, hogy annakidején - 2016-ban - a franciaországi ukrán nagykövet el szerette volna érni, hogy a CANAL+ ne mutassa be Paul Moreia eme filmjét. Helyette az ukrán állam által gyártott, gyártatott Majdant dicsőítő alkotásokat ajánlott.

Teljesen bumfordi volt az ukrán politikus ajánlata. Amolyan közép-kelet-európai csinyovnyik mentalitás. Egy olyan emberé, aki nem érti a demokráciát, nem érti, hogy mit jelent a hatalmi ágak különválasztása és mi a valódi újságíró feladata.

Bibó Istvántól származik az a gondolat, hogy demokratának lenni annyit jelent, hogy nem félni.

2016-ban a CANAL+ vezetősége nem félt levetíteni ezt a dokumentumfilmet.