Nem szép dolog döglött oroszlánba rúgni. De nem is ez a célom azzal, hogy magyar felirattal közkincsé teszem ezt a dokumentumfilmet. Vagy hívjuk propagandafilmnek? Az előző Speciális jelentés (az Ukrajna életre kel) bőven túlhaladta az orosz propaganda jelzős szerkezetet. Az idő alátámasztotta az állításait. Hol van már Kijev Szelleme? (Kontrétan egy repülőgép makettgyártó az egyik termékének a dobozán, ahogy egy másikén az Iron Maiden Eddie-je díszeleg. Pedig mennyi energiát feccölt a nyugati és az ukrán propaganda ebbe a mítoszba! Mennyien elhitték, hogy létezik a hős ukrán pilóta, aki sorra szedi le az orosz katonai repülőket. A hős Honvédő Pilóta. Hát, ő nincs. Nem is létezett. Ahogy Zelenszkijné sem vette észre a konyhája ablakából az őt figyelő drónt, és így nem is vágott hozzá egy borsókonzervet. Pedig a férje még nemzetközi találkozón dicsekedett eme mesével.)
Ahogy kezdtem is, nem szép dolog döglött oroszlánba rúgni. És Zelenszkij az. Nem mától, és nem is tegnaptól. Hanem amikor eldöntötte, hogy 2024-ben nem lesz Ukrajnában elnökválasztás. Eurovíziós szavazást le tudtak bonyolítani abban az országban, elnökválasztást ugyanabban az évben nem. Egy olyan háború miatt, ami jogilag nem háború. Oroszország nem üzent hadat Ukrajnának, és Ukrajna se Oroszországnak. Fontos dolog ez? Jogilag, igen. Zelenszkij érvet adott nyugati ellenlábasainak a saját leváltásához. Mármint akkor, ha azok élni akarnának a lehetőséggel. Ezért nem elegáns dolog Zelenszkijt "bántani". És ez a film nem is teszi azt. A Nyugati Demokrácia önmaga által felkent Védője nagyon marginálisan jelenik meg az alkotásban. Annyi azért lejöhet a nézőnek - ha eddig rózsaszín ábrándjai lettek volna -, hogy Zelenszkij-jel soha nem fog már Moszkva tárgyalni.
A film fókuszában a háború és a kábítószer kapcsolata áll. Visszamegy egy kicsit az időben is, nem túl messzire, csak a Harmadik Birodalom idejéig. Megemlítődik Normann Ohler, akinek magyarul is megjelent könyvéből (Totális kábulat) kiderül, hogy a Blitzkrieg nem a német hadsereg gépesítettségéről, nem a katonák hősiességéről, a tisztek rátermettségéről szólt, hanem a metamfetamin emberre gyakorolt hatásáról. A híres Villámháború stratégia nem más, mint egy nagy trip. Ami államilag volt finanszírozott. Egy nagy trip és annak az afterparty-ja. Ennyit a katonai dicsőségről.
A történelem során mindig is használtak tudatmódosító szereket a harcosok. Az egri védőknek a végső harc közben Dobó bort vitetett. A Vörös Hadsereg katonái a támadás előtt megkapták a szto gramm-jukat. Az egyik francia király lepároltatta a bort, hogy kevesebb szekérrel el tudja vitetni azt a katonáihoz. És a helyszínen - amikor vissza akarták vizezni -, derült ki, hogy úgy jobb, mint a bor volt. Így találták fel a konyakot. Az egyik mítosz szerint. A másik szerint a hollandok jártak így a francia borral. De ez most nem lényeg! Szóval ahhoz, hogy valaki hős legyen, megváltozott tudatállapot szükségeltetik. Senki nem olyan bolond, hogy elkezdjen rohanni az ellenséges fegyveresek felé. Alapszinten mindenki félti a tyúkszaros életét. Lássuk be! (Nemrég az egyik ismerősöm azt mondta, hogy az édesapja elmenetele óta nem fél attól, hogy ő is elmegy egyszer. Nagy szavak. Voltam a határon egy-kétszer. Azóta nem vagyok nagylegény. Más lesz a világ, ha egyszer valósággá válik a keresztút. Amikor csak egy picin múlik, hogy merre mégy tovább...)
A tudatmódosító szereknek mellékhatása is van. Van aki őrjöngő állattá, van aki buddhává issza magát. És ez a mellékhatás kihatással van a háborúra is. Szintetikus anyagokat a német nácik kezdtek először a hadseregben használni. De már előttük, a weimari köztársaság idején is átszőtte a kábítószer és kultusza a német mindennapokat. A patikákban ópium, heroin, kokain alapú gyógyszerekhez lehetett viszonylag könnyen és egyszerűen hozzájutni. A német társadalom már ekkor be volt nyugtatózva. A náci hatalomátvétel után az új vezetés nem viszonyult liberálisan a narkóhoz. Látszólag. Kábítószerellenes ügyosztálya ugyan lett a rendőrségnek, de a hadseregben majd ők vezetik be a (harci)napi gyógyszeradagot. De nem csak ezért voltak képmutatók. Hanem mert a főnácik közül nem is egy szintén narkomán volt. A gyógyszeres teljesítményfokozás a hadseregben témakör a második világháború után se került le a napirendről. És itt kapcsolódnék eme bejegyzés filmjéhez. Aminek fő témája ez, mármint a harci drogok. A harci drogok helye és szerepe az ukrán hadseregben.
Voltam sorkatona, nincsenek illúzióim. Egy laktanyában jóformán bármi beszerezhető. (A tudatmódosítókra koncentráljunk, kérem!) De nagyon nem mindegy, hogy az ember kezébe nyomják azt, vagy úgy kell megtalálni a beszerzés módját. Gyerekkoromban, például azt mondták (lásd suttogó propaganda), hogy Vietnamban heroint adták az amerikai katonáknak. És bár az indokínai-háború folyamán a CIA kábítószert csempészet (koporsóban) az USÁ-ba, mégsem gondolnám, hogy ott az ellátmány része lett volna a dolog. Az amerikai katonák füveztek Vietnámban, ahogy a szovjet katonák füveztek Afganisztánban. Ez fakultatív dolog volt mindkét esetben. A Wehrmacht katonái az ellátmány részeként kaptak meth bogyókat, hogy ne fáradjanak el, hogy tűrjék a sztyeppi teleket. És a függőség kérdése... A náci Németország társadalmának drogfüggése, a Harmadik Birodalom összeomlása után, a Szövetséges Hatalmak egyik fontos problémájává vált. Mivel a kábítószerek egyik mellékhatásának gondolták azt, hogy a német társadalom ellenállás nélkül tűrte a nácik terrorját, ezért egy nemzetközi kábítószerellenes összefogást hoztak létre, nulla toleranciával. Aminek határait az utóbbi évtizedekben feszegetik egyesek. Gyógyítás felől közelítve a kérdéshez. (Nagyon nehéz kérdés ez. Hiszen rengeteg pénzről is szól ez a dolog. Morális kérdések is felmerülnek, miközben világunk egyre immorálisabb. A laikus pedig elveszik a jól vagy rosszul hangzó szlogenek világában. Egyre inkább már csak hit alapon tud az ember választ adni a fontosabbnál fontosabb kérdésekre. Nekem ne mondjátok, hogy az Ész irányítja a világunkat!)
Ennek a dokumentumfilmnek a szemére lehet vetni, hogy kilóg a lóláb - elnézést a képzavarokért - hiszen könnyen tetten érhető benne a propaganda. Igen, tetten érhető, de halat is eszünk, attól hogy szálka van benne. Mindösszesen meg kell tanulni hogyan tegyük azt. Vegyünk egy példát a nem túl távoli múltból! Ukrajna kapott néhány F-16-os vadászgépet. Nem sokkal később lezuhant az egyik. A hivatalos kijevi propaganda azt állította, hogy épp tevékenyen részt vett egy orosz légitámadás (amelyet rakétákkal és drónokkal folytatott az orosz fél) visszaverésében, amikor végzetes találatot kapott. Viszont, az orosz hadseregben "vérdíj" van kitűzve, minden modernnek gondolt nyugati fegyverre, fegyverrendszerre. Kérdezem én, amennyiben szándékosan és sikeresen az orosz fél pusztítja el az amerikai gyártmányú vadászrepülőt, nem használja ezt ki a moszkvai propaganda? Ahogy tette ezt az Abrams, a Patriot, a HIMARS-ok esetében is? A vadászgép lezuhanásának hírének csak ukrán forrásai voltak. Napokkal későbbiek. A hírt átvette az orosz és a nemzetközi média is. Egy nappal később, az esetre hivatkozva Zelenszkij leváltotta az ukrán légierő parancsnokát. Ennyi ami tudható. A magam részéről, ennyi információ alapján, azt gondolom, hogy az ukrán F-16-os nem harc közben zuhant le. Szerintem, baleset történt. Amit a kijevi propaganda el akart kenni. A moszkvai propaganda harsogott volna, ha a gép harc közben zuhan le. Valószínűleg, ők lettek volna az elsők, akik világgá kürtölik. (Ahogy az eset után azt állították, hogy összesen már három F-16-os veszett oda, mert ők kettőt a földön megsemmisítettek.) A légierő parancsnokának leváltása megerősíti ezt a feltételezést. Hiszen ez nagy presztízsveszteség az ukrán félnek. A szövetségesei előtt. Kb. annyi történhetett, hogy a szovjet-orosz gépekhez szokott pilóta rosszul mérte fel, hogy egy amerikai géppel meddig lehet elmenni, mondjuk egy bravúrban. A sokéves rutin olyan manőverbe vihette bele, amit az F-16-os vezérlése, annak védelme nem támogatott. Ennyi. Persze, más is elképzelhető. Ott van a következő állítás, hogy a légvédelem baráti tüze okozta a vadászgép pusztulását. Aha... Az ugye megvan, hogy elektronikai jeleket sugároznak a NATO gépek, hogy ne forduljon elő olyan, hogy saját légvédelmük szedi le a repzajt így vagy úgy. Biztos kiszerelték a jeladót, mielőtt átadták volna a gépet Ukrajnának. A Patriot-okat úgyis NATO katonák kezelik... Szóval, ezek a kijevi variációk nehezen hihetőek. Mint a borsókonzervvel drónt lecsapó Zelenszkaja esete. Hát ezért kell az információkat úgy kezelni, mintha halat ennénk. Annál is inkább, mivel egyre orwellibb a planétánk. Csak talán a gyűlölt Emmanuel Goldstein a régi. De nekem akkor sincs rá két percem.
Miért rossz a kábítószer? Miért, rossz a kábítószer? Mert módosítja a katona tudatát. Mert elembertelenít. Kikapcsolja az ember lelkében lévő gátakat. A morális gátakat. A katonákkal két nagy gondja van a hadvezetésnek. Az egyik, hogy elfáradnak, a másik, hogy nincs bennük ölési vágy. A fáradtság miatt pihenni, enni kell. Az ölési vágy hiányát meg kell szüntetni. Lehet mesélni rémtörténeteket az ellenségről, de az időigényes. A kábítószer olcsóbb és gyorsabb. A katona sérthetetlennek érzi magát, nem érzi a fájdalmat és a fáradságot. Érzéketlen. Kíméletlen önmagával és az ellenséggel szemben is. A hadvezetés által vágyott, valódi eldobható hősök. Disposable Heroes. Még akkor is, ha a politikusok misztifikálják őket. Ha a hőskultusz részeivé válnak. Mint ahogy az ukrajnai háború legelején, az akkori ukrán elnök meglátogatta a donyecki repülőtér ukrán védőit, és kiborgoknak hívta őket - ahogy már előtte az ukrán propaganda elnevezte őket -, és méltatta kitartásukat és hősiességüket. Mert hát a nélkülözést, a fájdalmakat milyen jól tűrik ezek a gyakorlatilag halálraítélt hősök. Van az a tudatmódosító... Mondjuk Porosenko a klasszikusat használta, használja. És az orosz hadseregben? Sok csúnya dologgal megvádolta már a nyugati és az ukrán propaganda az orosz hadsereget, de azzal nem, hogy a központi ellátás része lenne a kábítószer biztosítása a harcosok számára. Persze, ez nem azt jelent, hogy a drog nem lenne jelen az OF harcosai között is. Csak nagyon nem mindegy, hogy tiltott, tűrt, támogatott vagy kötelező vagy esetleg erősen javasolt a használata a kémiai szereknek.
És egy kicsit most elvonatkoztatok a bejegyzés fő témájától. Ugyanis nem tervezem, hogy bármely formában visszatérjek a keletiszlávok belviszályához. Vannak ismerőseim itt is, ott is. Tizenegyedik éve tart a konfliktus, és soha nem gondoltam azt, hogy belviszály állna mögötte. A geopolitikai okokról nem ejtenék most szót. Zelenszkijről viszont igen. Van olyan filmje ami tetszik, és olyan is ami nem annyira. A szakmájáról ennyit. Ami érdekesebb ennél, hogy mit láthatott Kolomojszkij felkérésében? Miért indult el az ukrán elnökválasztáson? 2014 után - szerintem - teljesen világos volt, hogy Ukrajna vezetése nem lesz egy népünnepély. Putyin üzenete világos volt: amíg az ukrán vezetés nem tesz le a nyugati orientációról, addig mindig fel-felfognak gyulladni a szeparatizmus lángjai Ukrajna-szerte. És az Orosz Tavasz lángjai fellobbantak a Krímben, Poltavában, Herszonban, Odesszában, Harkovban... Hogy azután a donyecki és a luhangszki elolthatatlan görögtűzzé váljon. Nem értem, hogy miután Zelenszkij a kampányban megígéri, hogy békét (és fegyvernyugvást) hoz elnöksége az országnak, megválasztása után miért kezd arról beszélni, hogy a donbassziak ha nem húznak el Oroszországba, akkor az átnevelő táborok fognak rájuk várni. Mi volt a célja? A szeparatisták eltökéltségének erősítése? Az orosz hadsereg beavatkozásának kiprovokálása? (Zelenszkij ezen nyilatkozati magyar felirattal megtekinthető itt.) Reménytelen helyzetben volt Ukrajna, amikor beiktatták elnöknek. És most? Ha holnap megszűnnének a harcok, ha béke lenne, Ukrajnának akkor sem lenne már esélye a szép jövőre. Legalább 50-100 év, ha minden jól menne, amíg kiheveri a veszteségeit. (És ez egy optimista feltételezés. Mert például, Németország a mai napig nem heverte ki a 2. világháborús vérveszteségeit. Napjaink problémáinak egy része visszavezethető az akkori pusztításra.) De a turcsinovi-porosenkoi politikába ez bele volt kódolva. Ez annyira nyilvánvaló volt tíz évvel ezelőtt is. Vajon tényleg elhitte, hogy a fegyveres konfliktusból jól fog kijönni az ország, vagy a szélsőséges politikai mozgalmak foglyává vált, és rákényszerült arra, hogy folytassa Jacenyuk és Turcsinov által elkezdett ATO-t? Ugye nem a pénz szédítette meg? Ugye nem zsarolták, nem kényszerítették? De akkor hogyan vált héjává?
És miért? Miben bízhat még?
Tényleg ér ennyit az összeharácsolt vagyon?
Dokumentumfilmek a témával kapcsolatban:
Sztyepán Bandera életéről : https://www.youtube.com/watch?v=mmW6deddZlw&t=183s
Az odesszai pogromról : https://videa.hu/videok/hirek-politika/ukrajna-a-forradalom-alarcai-azov-kijev-odessza-YjyNsZwHpUTxkoVc
Film Zelenszkijről és csapatáról: https://www.youtube.com/watch?v=nllwzyW2VD0&t=145s
Az orosz katonai beavatkozás kezdetéről: https://videa.hu/videok/hirek-politika/ukrajna.-eletre-kel-dnr-kijev-lnr-DnPIpISkvs9rvwqx
És a Speciális Jelentés Zelenszkij és narkós harcosai című epizódja megtekinthető:
Néhány évvel ezelőtt - Te jó ég! Milyen "régen" volt már! -, december tájékán, rendszeresen feljöttem a föld alól a Szlavjanszkajánál. Elmentem a nem messze lévő buszmegállóba és vártam, a nekem megfelelő irányba tartó járatokat. (Kettő ilyen volt.) Kora reggel volt, és ezért még koromsötét. Míg várakoztam a távoli túloldalon lévő bevásárlóközponton lévő óriási LED falon futó reklámokat néztem. Rendszeresen feltűnt a Megmentők Szövetségének trailere.
("Feketén izzik az ég
Lüktet a neonreklám
Alatta szenved a nép
Tart még a rabszolgaság...")
Tudtam, hogy ezekben a reklámfilmekben rendszerint ellövik a legjobb pillanatait a filmeknek. Sőt! Nagyon sokszor a film összes jó pillanata bele van sűrítve ebbe a másfél-két percbe. December utolsó másfél hetében akcióztak a mozik. Jól hangzik, nem? Gyerekkorom óta érdekelt a dekabrista felkelés története. És akkoriban nem túl sok mindent lehetett Magyarországon tudni róla. És amit igen, az olyan negédesen meseszerű volt. És az a film épp ezen eseményt dolgozza fel! De találok-e valakit, aki eljönne velem a moziba? Én a moziban, a színházban, a különböző előadásokban azt szeretem, hogy a vége után el lehet menni valahová, és lehet beszélgetni. Persze, nem mindig - nagyon sokszor nem - a éppen aktuális kulturális élményről. Bármiről. Mert csak filmet nézni otthon is lehet. Szóval, akcióztak a mozik, de megjelent a kísértés is. Ugyanebben az időben egy koncert is felkeltette az érdeklődésemet. Bachtól a jazz-ig. Valami ilyesmi volt a címe a produkciónak. Apa és lánya, orgonán és szaxofonon, adta elő Bach dallamait. A Megmentők Szövetségét még január elején is adták a mozik.
Puskin egy fantasztikus költő. Természetesen, a magyar nyelvű műfordításokban ez nem feltétlenül jön át, a maga teljességében. És ez egyáltalán nem a fordítók hibája. A Szaltán cár című rajzfilmhez, amikor feliratot készítettem, elővettem az eredeti költeményt, és végigolvastam. Teljesen kész voltam! Fantasztikus szójátékokat találtam benne. Időnként olyan érzésem is volt, hogy Puskin nyelvújtó is. (Néhány évvel később rákérdeztem egy ismerősömnél erre, és mosolyogva helyeselt. Igen, előfordult, hogy Alekszandr Szergejevics új, addig nem létező szavakat, kifejezéseket alkotott) Puskin elbeszélései voltak a hidak, amik elvittek az orosz irodalomhoz. Az Elbeszélésekhez pedig egy régivágású pedagógus révén jutottam el. És ez a két dolog - a dekabrista felkelés és Puskin - együtt, nálam a mai napig menő. Persze, az orosz irodalom Nagyjáról csak elismerő szavak illik mondani. Mármint sznoboknál. De ő valahol egy irodalmár troll is. Egy ember, aki nagyon szerette és művelte az orosz nyelvet. Annak minden rétegét. Igen, még a vulgáris réteget is. Van néhány epigrammája és magánlevele, melyek csúnya szavakat is tartalmaznak. Persze, nem ezek vannak a rivaldafényben. De egyik fontos művének - a Borisz Godunovról van szó most - befejezésekor így dicsérte meg magát: Ай да Пушкин, ай да сукин сын. Kurafinak, azaz kurva fiának nevezi önmagát. Azért ugye érzitek ebben trollkodást? Mert nem ténymegállapításról van ám szó ebben a mondatban. Szóval, Puskin a költészetében - főként a kezdeti időszakban - megjelenik a vulgaritás, de ez azért túlmutat a magamutogatáson. Alekszandr Szergejevics a nyelv részének tartotta a trágár szavakat. De nem hangsúlyos ezek megjelenése a költészetében, az írásaiban. Számos olyan írásmű van, ami nem nélkülözi az obszcén szavakat, de valójában ezek apokrif Puskin művek. Azaz, valójában nem valószínű, hogy ő írta, csak valaki visszaélt a nevével. Az irodalommal hivatásszerűen foglalkozók széles rétege úgy véli, hogy az 1821. áprilisában írta a Gabrieliáda költeményt. (Van olyan vélemény is, hogy 1822 nyarán.) Ez egy igen könnyed hangvételű alkotás, gyakorlatilag az Angyali üdvözletnek nevezett bibliai esemény már-már blaszfémikus kifigurázása. Vagy valami másnak? (Puskin ekkor 22 éves.) És, valójában, nem már-már... Az ifjú Puskin szkeptikus az egyházi tanítások iránt. Az egyházi vezetők, miután megismerték a mű szövegét - 1828-ban -, panaszt tesznek a cárnál. Az alkotásban szereplő Mária alakja semmiben nem hasonlít az evangéliumi történet leírásában szereplővel.
"Он улетел. Усталая Мария
Подумала: «Вот шалости какие!
Один, два, три! — как это им не лень?
Могу сказать, перенесла тревогу:
Досталась я в один - и тот же день
Лукавому, архангелу и богу."
Azért a szövegben nem a benne lévő kifejezések a durvák, hanem amit állít! Hogy elfáradt Mária, mert hát aznap megvolt háromnak is. A Gonosznak... Az utolsó két sor maga az istenkáromlás, és utalás egy másik bibliai történet eretnek értelmezésére is. Puskin tagadta hogy ő írta volna a költeményt. Más választása, mondjuk, nem is lehetett. Megvan a költemény tervezete, puskini rajzokkal és kézírással. Ami szinte egyértelmű bizonyítéka a szerző személyének. Jó, ez így nem pontos, hiszen ez csak egy ráutaló, de nem egyértelmű bizonyíték.
Egy kis kitérő: Nyikita cár és a negyven lánya című meséje egy maró szatíra I. Sándor cárról és környezetéről. Nyikita cárnak ahány lány a volt, annyi nőt tett anyává. Mindegyik lányának valami testi hibája van, és erről szól ez a mű. A poéta életében nem jelent meg ez az alkotás. Amin nincs mit csodálkozni, amennyiben képben vagyunk I. Sándort illetően. Ugye, hogy nem túlzás trollkodással "vádolni" Alekszandr Szergejevics Puskint? Hiszen egyszere volt ünnepelt költő és elhallgatatott poéta. Nonkomformista populáris literátor. Valljuk be, ez azért teljesítmény.
(Egy 1822-es magánlevélben meg van említve, hogy a Gábrieliádia (Gavrialda az eredet címe a műnek) Puskin műve, és Gábriel arkangyal Mária iránt érzett szerelméről szól. De vannak más korabeli írásbeli bizonyítékok is, amik megerősítik Puskin szerzőségét.)
1828-ban jogi eljárás indul Puskin ellen a Gavrialda miatt. A költő ekkor nagyon megijed, attól tart, hogy a Bizottság száműzetésre vagy halálra ítélheti. A történet vége az, hogy I. Miklós cár megmenti a költőt. Az érett Puskin nem szereti, ha megemlítik neki ezt a verset, ennek egyik oka, hogy megváltozik a valláshoz való viszonya. Meg hát ugye, az 1828-as eljárás is megviselte azért őt.
Hogy mennyire volt őszinte a poéta kereszténységhez való viszonya, azt csak az Isten tudja. Temetésén több főpap nem volt hajlandó megjelenni. Az imperátor maga - Karamzin özvegyének egyik levele szerint - azt mondta: "Пушкина мы насилу заставили умереть как христианина" - Kényszerítettük Puskint, hogy keresztényként haljon meg.
A dekabristák ügye
1823-ban de Witte grófot kinevezik a 2. (Déli) Hadsereg 3. tartalékos lovassági hadtestének parancsnokává. Ezzel nem csupán egy átlagos hadsereg parancsnoka lett, hanem tulajdonképpen a dél-oroszországi tartalék, tartalékos csapatok vezetőjévé vált. Iván Joszipovics Witte ismerte a rábízott területeket és az ott élő nemzetek, nemzetiségeket és szokásaikat. A gróf számára fontos volt a hírszerzés és az elhárítás munkája, és azok felügyelete is. Mind a lengyel, mind a törökországi vidékek az érdeklődésének homlokterében volt. És épp ebben az időszakban erősödött meg az orosz cári hadseregben a rendszerellenes tiszti mozgalmak. Ezen mozgalmak bizonyos tekintettből szabadkőműves befolyás alatt állt. Ez különösen így volt a fővárosi gárdában és a Déli Hadseregben. A fővárosban a fő motiváció a tisztek között a dicsőség és az izgalom utáni vágyakozás volt. A tétlen gárdisták unatkoztak, akik között számosan páholytagok voltak. A Déli Hadseregben a rendszerellenes tisztek nagyrészt lengyel származásúak voltak. Ők nem csak az orosz császárt iránt éreztek negatívan, hanem Oroszország iránt is hasonlóan éreztek.
"A szabadkőművesek és a dekabristák előkészítik a 19.századi orosz értelmiség megjelenését, amelyet Nyugaton rosszul értenek, összekeverve azt azzal, amit ők értelmiségnek hívnak. De maguk a szabadkőművesek és a dekabristák, a született orosz nemesek még nem voltak tipikus értelmiségiek, és csak néhány olyan vonással rendelkeztek, amelyek megelőlegezték az értelmiség megjelenését."
N. Berdjajev
Az akkoriban Oroszországban létező szabadkőműves páholyok közül a kisinyovi volt - ami a 2. Hadsereg tisztjeire alapult - a leginkább államellenes. Ezt Puskin is elismerte Zsukovszkijnak írt levelében(1826. január 20) : "Szabadkőműves voltam a Kisinyovi Páholyban, vagyis abban, ami miatt az összes páholyt megsemmisítették Oroszországban." (Eredetiben: Я был масон в Кишиневской ложе, т. е. в той, за которую уничтожены в России все ложи.)
Hagyományosan - Oroszországban feltétlenül és ezáltal világszerte - romantikus hősök bravúrjaként van ábrázolva eme hatalomátvételi kísérlet. Olyan hősök ezek a forradalmárok, akik az ország demokratizálásáért küzdöttek. A valóság ennél jóval bonyolultabb, és összetettebb. A dekabristák programját az Orosz Igazság (Русская Правда) nevű kordokumentumból jól kiolvasható. Nem csak a császári család hatalomból való kiszorítása volt a cél, hanem a fizikai megsemmisítés sem utasították el a forradalmárok egy része. A nőket és gyermekeket sem kímélték volna. Ezt 1825-ben a revoluciónisták nem tudták megtenni, de 1916-ban ezt megtették...
A császár helyett egy szabadkőműves diktátort neveztek volna ki, akinek egy (mai kifejezéssel élve:) nyugatbarát kormány segítette volna. A lengyel tisztek követelésére Oroszország feldarabolását tervezték. (Litvánia, Lengyelország, Finnország, a Kaukázus kiszakítását tervezték. Ukrajna kiszakítása is szóba került. (K. F. Rilejev például 50 független államban gondolkodott az egységes Oroszország helyett.)
Arról nem is beszélve, hogy egyfajta romantikus köd lengi körül a dekabrista mozgalmat. Mintha az ő demokráciafelfogásuk olyan korszerű lenne. Miközben nem. Terveik között szerepelt a csendőrség létszámának 100 000-re növelését - miközben I. Miklós császárnak öt századnyi volt csak. Az ellenzékiekre sem a megértés és a tolerancia várt volna. Az esetleges ellenzékiekre átnevelő táborok vártak volna. (Egyáltalán nem véletlen, hogy a dekabristák tervei ennyire hasonlítanak a bolsevikok tetteire. Leninék egyfajta példaképként tekintettek a dekabristákra. Történelmi ősöknek.)
A dekabristák megpróbáltak a kormányzati struktúrába behatolni, hogy belülről tudják majd blokkolni annak működését.
A Pável - születési neve Paul, mivel szász származású - Pesztel által vezetett Déli Társaság radikálisabb volt, mint az Északi Társaság. A szentpétervári gárda tisztjei liberálisabbak voltak. A dekabrista felsővezetés szülei szorosan kapcsolódtak a cári rendszerhez. Például, Pesztel apja Szibéria főkormányzója volt, Murajov apja I. Sándor nevelője, Konovnicin apja hadügyminiszter, Muravjov-Aposztol apja madridi nagykövet, Csernyisev nagyapja II. Katalin tanácsadója volt. Az ifjú Bobrinszkij gróf unokája volt a legnagyobb cárnőnek. És vár az összeesküvők szavakban köztársaságot akartak létrehozni, azonban ellenezték a jobbágyság eltörlését. A földhöz juttatásukról már ne is beszéljünk!
N. Turgenyev bár szavakban kész volt a "rabszolgaság" eltörlésére, ugyanakkor gond nélkül eladta saját jobbágyait. Ahogy később Herzen (1812-1870) is a földműveseiért kapott pénzből éldegélt Párizsban (és írta forradalmi gondolatait).
A zsidókérdés megoldását Pesztel úgy képzelte el, hogy felfegyverzi és Palesztina meghódítására elküldi őket. (A történelem úgy alakult, hogy az Orosz Birodalom vált a zsidók második otthonává. Az első, természetesen Palesztina - még a 20. század 30-as éveiben is a palesztin szó olyan zsidót jelentett, aki az egykori római Júdea provincia területén született. Néhány évtizeddel később, egy KGB művelt eredményeként terjedt el a világban a szó jelentéstartalmának megváltozása. Jasszer Arafat nagy örömére. -, de a zsidóság nagyrésze a cár alattvalója volt, míg el nem indult a kivándorlás az óceánon túlra.) De mivel a geopolitikai realitás az volt, hogy az így létrejövő hadsereg az Oszmán Birodalom csapatai ellen esélytelen, ezért a dekabristák által vezetett Oroszország katonai segítséget nyújtott volna a létrejött új hadseregnek. Szép külpolitikai kilátás, nem? Egy hosszú és keserves közel-keleti kaland rémképe. A belpolitikai krízis mellé. Ugyanis, nem zárható ki, hogyha Pesztel álma megvalósul - és az orosz földesurak elűzik a földekről a muzsikjaikat - garantáltan kitőrt volna éhséglázadás. Vagy lázadások.
Iván Oszipovics de Witte grófnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Déli Társaság tevékenysége lelepleződött. Valószínűleg lengyel ügynökein keresztül jutott el hozzá a lázadás terve.
Az Egyesült Szlávok társasága is kapcsolatba került a dekabrista mozgalommal. Ebben a társaságban - mármint a Соединенных славян-ban - a lengyel és az ukrán nacionalistáknak meghatározó szerepük volt. Közvetlenül a lázadás előtt a két szervezet egyesülni készült. De Witte hamar rájött, hogy a szálak Pesztel kezében összpontosulnak. A grófnak nagyon jól felkészült, ügyes és elkötelezett ügynökökre volt szüksége.
A minisorozatról
Egy négy részes minisorozattal foglalkozhatunk (most, legalább néhány mondat erejéig). Hol járunk és mikor?
Közvetlenül a dekabrista felkelés után vagyunk, és Szentpéterváron titokzatos gyilkosságok történnek. Ezen bűncselekményeket látszólag egyetlen dolog köti össze: egy költemény. Amelynek sorait, kis cédulán, minden esetben megtalálják a nyomozók az áldozatnál, az áldozat cuccai között. Van-e összefüggés az áldozatok között? Mi köze ehhez a versnek? Ki lesz a következő?
Egy moszkvai rendőrtisztviselő - két segítségével - megpróbálja kideríteni az igazságot.
Napóleon legyőzésével az orosz hadsereg megváltoztatta a világot. Most itt volt az ideje, hogy magát Oroszországot is megváltoztassa. De a győztesek megosztottak. A kormány lassan cselekszik, és a katonai elit ifjú tisztjei összeesküvést szőnek. A megegyezés lehetősége napról napra csökken. A barátok ellenségekké válnak. Eljön a harag ideje.
E mellett megtekinthető a Megmentők Szövetségeitt. (Amely mozifilm magát a dekabrista felkelést mutatja be. "Előtanulmány"-nak is jó a minisorozathoz.) Néhány megjegyzés olvasható erről a filmről a blog néhány írásában:
A megszépítő emlékezet a dekabrista felkelést igyekezett minél szebb ruhába felöltöztetni. De végül is nem volt más, mint egy sikertelen puccs. Egy esős szeptemberi hétvégén - nem is olyan rég - elővettem a filmet és megnéztem. Akkor már eldöntött dolog volt, hogy közkincsé teszem magyar felirattal. És ahogy a hatalomátvételi kísérlethez értem, eszembe jutott a tavaly nyári Prigozsin-féle - nem is tudom minek nevezzem. Amikor A Wagner CSVK megindult Moszkvának. Az úton elég messzire eljutottak és persze sok elemző ezt a putyini-rendszer gyengeségének biztos jeleként értékelte.
Úgy gondolom, ez a film elég jól bemutatja, hogy mennyire nehéz - mind a hatalomhoz hű fegyveresnek, mind a puccsistának - rálőni a másikra. (Állítom ezt úgy, hogy ifjúként egy fegyverbaleset részese voltam. Azaz valóságos megtapasztalásom van az elsülő kapanyélről. Ahogy a seregben emlegették - és gondolom ma is emlegetik - az ilyen eseteket. Ráadásul. kórház lett a vége... ) A tűzparancsot könnyű kiadni, de vajon végrehajtják-e? És ebben nincs semmi politika. Csak belénk van kódolva, hogy ne öljük le a sajátjainkat. És ezt az ösztönt le kell győzni ahhoz, hogy ölni akarjon az ember. Persze, ha egyszer átszakad a gát... Ebben a témában nagyon plasztikus az a jelent, amikor a Szenátus Téren az imperátor a tűzérségnek kiadja a tűzparancsot, de a tűzérek vonakodnak elsütni az ágyút. A távozó császár hátranéz, és a tűzérttiszt megérti, hogy személyes példamutatásra van szükség. És az első lövés eldörrenése után, a többi ágyú már "könnyedén" elsül. Száll a kartács, és intézi az emberek sorsát.
De nem csak fegyver elsütése nem könnyű, hanem a tűzparancs kiadása sem. (Már ha nem erősen eltorzult a vezető személyisége.) És ezt is szépen bemutatja a film. A cár nem szeretne vérrontást, mindent megtesz, hogy elkerülhető legyen. De amikor nincs más, ha már minden békés lehetőség elfogy, ha már az ellenfél átlépi a Rubikont, akkor öletni kell. Mert a szánalom a hatalom részéről, a gyengeség jelévé válik. Tavaly nyáron ezen a folyamaton Putyinnak is át kellett mennie. De mert nem volt kegyetlen a kezdetektől, nyugaton gyengének vélték. A kíméletlen orosz nagyúr képe él sok atlantista honpolgár elméjében, mert ezzel mossák az agyunkat év(tized)ek óta. Közben pedig csak államférfiként viselkedett. És elküldte Prigozsint és a wagnerosokat Belorussziába krumplit szedni. Ahogy azt az egyik ismerősöm közölte nevetve... Persze, itt nem ért véget a történet.
I. Péter cár neve összefonódik a reform kifejezéssel. És jogosan. És az összes utódja a trónon folytatta ezt a munkát. Ami nem más volt, mint Oroszország modernizálása. Azt nem állíthatjuk, hogy töretlen lendülettel. Különböző okok - és ez legtöbbször belpolitikai volt - meg-megtörték a lendületet. És a dekabrista felkelés is pont egy ilyen ok volt. Az összeesküvők gyorsabb változást szerettek volna elérni, de épp ezzel lassították a folyamatot. És nem ők voltak az egyetlenek.
Szóval, a Megmentők Szövetsége egy nagyon jó film. Szerintem ezzel kezdjétek!
Annál is inkább, mert sokat segít a Cerberus minisorozat hátterének megismerésében, ami szerintem, a jobb megérthetőséget és ezzel az alkotás élvezeti értékének emeléséhez is hozzájárul. Tizenévesként, amikor először hallottam a dekabristákról, nagy segítség lett volna abban, hogy kielégítse kíváncsiságomat. Akkoriban csak három-négy mondatos meghatározást találtam róluk. Szabvány állítások, politikailag bekorlátozva. Az idő előrehaladtával persze, megváltozott ez is. Éljetek a lehetőséggel!
