Pétervári banditák - kérés

"Kedves Olvasók!

Egy vagyok a blog olvasói közül. Reménnyel telve kereslek titeket és kérem a segítségeteket.

Egy orosz tv sorozatot keresek, mely magyar szinkronnal is megjelent (első évada) a Duna Tv-n. A címe: Pétervári Banditák (Banditskiy Peterburg: Baron). Sajnos mára teljesen eltűnt. Régi fórumokon olvastam, ahogy egymástól kérik kölcsön. Ebben remélve is írok, hogy talán valakinek meglehet még valahol. Archívumokban is kutakodtam, illetve olvastam máshol, arról hogy, mások írtak levelet a Duna Tv-nek is, de választ nem kaptak.

Sorozatnak nagy sikere volt Magyarországon is, csak valamilyen okból félre lett téve és nem igazán fellelhető sikere ellenére sem.

Én magam még nem láttam sehol-semmilyen formában, azonban egy barátom, aki látta mesélte, hogy mindenhol kereste már és semmire se jutott (angol, német, francia felirat is jó lenne, de még ezekkel sem elérhető). Szeretem az orosz filmeket, magam is megnézném szívesen és meglepném ezzel a kedves ismerősöm is.

Nagyon köszönök bármilyen segítséget! 

Üdvözlettel,

Zford"

Ványa, vodka, harmonika. Hollywood

Russzofóbia és Hollywood

Van egy ország... Van egy ország, amiről mindenki tudja kishazánkban a tutit. Hibátlanul felmondjuk az összes sztereotípiát. Mondhatnánk azt, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél... De a harasztot már legalább másfél évszázada fújja az a szél. Az a szél, amelyet titkos műveletek részelént gerjesztenek az európai (ma már max) középhatalmak. És persze, van erre már reakció is. Most mondjátok azt, hogy összeesküvéselméletet terjesztek! De ne mondjátok. Az oroszellenesség gyökere valahol oda datálható, mikor az angol imperialista terjeszkedés szembe találta magát az orosz imperialista terjeszkedéssel a Közép-Keleten. Valahol ott Irán és Afganisztán környékén. Mert a rosszhír keltés ugyanolyan hadviselési mód, mint a fegyverekkel vívott háború. Könyvek, könyvsorozatok jelennek meg az orosz közönség részére, melyekben bemutatják, elmondják, hogy miért is russzófob Európa. Mert az. A mainstream mindenképpen. Magyarországon is le vannak osztva a szerepek. Az aktuális (napjainkra mindenkorivá lezüllött) ellenzék hangosan oroszellenes, az aktuális hatalom meg igyekszik megnyerni Moszkva jóindulatát. Nem gondolom, hogy nem kellene végiggondolni azt az álláspontot, hogy Budapestnek figyelnie kell nem csak Brüsszelre, Washingtonra de Moszkvára is. (Ankarát nem értem, miért szokták idevenni. Peking meg, sajnos a jelenlegi gazdasági elképzelések /hiánya/ miatt lassan, de biztosan igényt fog tartani arra, hogy az ő általa fúj passzátszél is belekapaszkodhasson a magyar vitorláshajócska vásznába.)

Szabó Endre így ír a 19. század végén megjelent orosz versfordításait közreadó könyvének Bevezetésében: "A kinek véletlenül orosz nyomtatvány jut kezébe, bizonyosan azt mondja rá, hogy beh furcsa ákom-bákomok! S ez még a legkevesebb. A legnagyobb rész arról is szentül meg van győződve, hogy ezekkel a betűkkel nem is lehet irodalmat produkálni. Nem csoda, hiszen mindnyájan ebben a hitben nőttünk fel s kivált a jelenlegi nemzedék látatlanban el szokott utasítani mindent, a minek a neve orosz."

Szóval, a hivatalos kremli propaganda fontosnak tartja (már hosszú évek óta), hogy az orosz lakosság minél szélesebb része tisztába legyen azzal, hogy a róluk kialakult negatív kép miből, mitől, kitől származik. Köztudomású nálunk, hogy az oroszok vedelik a vodkát, szinte mindenki alkoholista ott, ezért le is nézzük őket. Miközben a WHO szerint, jóval nagyobb a magyarországi átlagos alkoholfogyasztás, mint az oroszországi. (Aki nem hiszi, járjon utána!) De ha ők igénytelen alkoholisták, akkor mi - a jelentősebb fogyasztók - mik vagyunk? Mire a beképzeltség?

Ez a filmecske, amit itt tekinthettek meg, az orosz Egyes Csatornán került bemutatásra a 2023-as év folyamán. És mit kap az, aki megnézi ezt?

Bepillantást olyan amerikai filmekben, melyekben meghatározó szerepet kapnak orosz származású karakterek és mind negatív színben tünteti fel az orosz népet. Az alkotók megpróbálják megtalálni a miértre a választ, a válaszokat. Az alkotást belső, hazai felhasználásra készítették, így van benne olyan rész (a nyelvhasználattal kapcsolatos rész, például), mely nem feltétlen fog "átjönni" a magyar anyanyelvű nézőnek. Hollywood kritikája a film végére átcsap támadóvá. És kérlek vegyük észre, hogy az utolsó percekben a filmben végig kritizált módszerekkel mutatják be Amerikát, az amerikai népet. Ez a néhány perc nem ezért igazán megdöbbentő nekem. Mert az. Ahogy az Ukrajna életre kel esetében, itt is a legvégére van tartogatva a legkeményebb mondanivaló. Csak most tényleg nagyon durva. Fel is merült bennem, hogy emiatt nem is lesz felirat a filmhez. Azután, úgy döntöttem, hogy tanulságos is lehet ez a néhány perc. Igazi kremliánus propagandát fogyaszthatunk. Nem arról van szó, hogy valakire rásütik, hogy oroszbérenc, oroszok fizetett ügynöke csak azért mert a NATO propagandának ellent mond, esetleg helyenként megpróbálja cáfolni, vagy árnyalni a nyugati mainstream anyagait. Nem. Ebben a néhány percben Moszkva beszél. Pontosabban az orosz állami nézőpont hallható.

És van ebben egy mondat, amelyet akár úgy is lehetne értelmezni, hogy fasisztoid. De úgyis, hogy nem. Csak felsorolja, hogy napjainkban mi a nyugati értékrend. A megfogalmazás olyan, hogy az európai szélsőjobb vitriolt pisilhet tőle a gyönyörtől. Miközben, azt is lehet mondani, hogy csak rosszindulatú belemagyarázás történik. Igazi kettősbeszéd. Klasszikus.

Így hát határozottan kijelenthetem, hogy a film fordítója, aki a feliratot készítette, nem ért feltétlenül egyet a filmben elhangzó összes állítással. Ugyanakkor úgy véli, a film megtekintése segíthet napjaink bizonyos politikai folyamatának megértéséhez, hozzásegíthet a tisztánlátáshoz.

És közben, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a különböző hollywoodi blockbasterekből származó jelenetek képesek arra, hogy kedvcsinálóként működjenek. És jól van ez így!    

Érdekesen összecseng a film mondanivalójával a következő interjú. Érdekesség, hogy nem sokkal azután készült, hogy a Hollywood oroszokhoz való viszonyáról szóló dokumentumfilmet bemutatta az orosz Egyes csatorna.

 

Kljukva

Egy augusztusi szombat estén  hárman ültünk az asztalnál.  Én, Szergej és Vagyim. Volt velünk egy kis (ukrán) kenyér, szafaládé, mustár és egy kisüveg vodka A "korelnök" fogyasztotta az utóbbit. Erõteljes jolki-pálkizás közeptte, ugyanis kénytelen volt egyedül inni. Egyébként tisztára olyan mind a karaktere, mind a fizimiskája, hogy bármely BBC alkotásban elmehetne Jeevsnek.
Csak úgy röködtek a jolki-páki, Venghri és a bláty, Magyarh-ok.))) Hiába, no! Vagyim Rosztov(na Don)ból származik.
Egy héttel később megkoronáztuk mindezt egy Bányásznappal.))

Ebből is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem csak én - és Szergej, aki végig vigyorgott, mint a tejbetök - értékeltem 5+-osra (egy négyes skálán) a társalgás színvonalát.

Vagyim különben nem csak verbálisan hozza Jeevest. Miközben maga a megtestesült kjukva. Mindennap iszik egy keveset.
- Nem alkoholizmus ez? - kérdeztem egyszer tőle.
- Alkoholizmus? Nem, ez nem az. Jolki-pálki, blin! Ez hagyományápolás. - válaszolta.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez az iszik mindennap kitétel gyakorlatilag azt jelenti, hogy iszik egy féldeci vodkát. És slussz. Utána egy kicsit mintha jobban megeredne az nyelve, de ez nem biztos, mert mindig sokat beszél. Nem tudom az orvosok mint gondolnak erről (hivatalosan és magánvéleményként), de ez nem hinném, hogy alkoholizmus lenne. Tényleg csak kedély javító intézkedés.
És hogy a Bányászok Napja milyen volt? Számomra felejthetetlen!
Volt vigyorgás, nevetés és hamisítatlan oroszföldi "bulizás".)) Csak szolidan, ahogy errefelé szokták.
Vagyim is nehezen felejtette.))) Búcsúzóul - augusztus utolsó péntek estéjén - összehoztunk közösen egy oroszos vacsorát. Életemben először ettem pelmenyit (borsos tejföllel) sós hering darabkákkal és... Egy kevés vodka, egy kis naranccsal kisérőként még befigyelt.
Egy dagesztánitól hallottam , hogy a vodka nem is igazán uborkával, vagy káposztával (ahogy a kjukva "megköveteli") az igazán jó, hanem gyümölccsel. Ő a málnát és a dinnyét kultiválta. Vagyimnak köszönhetően én az almát és a narancsot próbáltam, és finom volt. A kortyocskányi vodka nagyon tökéletesen kihozta a gyümölcsök addig rejtettnek tűnt aromáit.
Hiába no! Van élet a sztereotípiákon túl!

De mi is a kjukva pontosan?

Az orosz népről kialakított és kialakult előítéletek és olyan jellemzők, amikről azt gondolja a többség, hogy jellemző az oroszokra.
Ilyen nemzeti sztereotípiák nálunk is vannak. Már kisiskolásként sem értettem, hogy a magyar nemzeti érzület prezentálásaként, miért használnak az aktuálisszervezők cigányzenét. Semmi gondom nincs a  cigányzenével, bár nem kedvelem, és nem értettem soha, hogy mi köze van a magyar népi kultúrához a cigányzenének.
Persze tudom, ez még a dzsentris örökség része. A velünk élő 19. század. És a dzsentri-zene modernebb variációját: a magyar nótás vonulatot sem igazán tudom értékelni. Elismerem viszont, hogy a magyarkodó műmájerkedés egyik fontos "kulturális" megnyilvánulása. Egyébként a magyar nótával is ki lehetne űzni engem a világból.
Vagy ott van például a 2013-as Víj feldolgozás. Az egész, úgy ahogy van egy nagy kjukva paródia. Persze, sokan nem értették. Sem Ukrajnában, sem kis hazánkban. Mi ennek az oka. Ha a privát véleményemre vagytok kíváncsiak, akkor Ukrajnában a nem feltétlen kiugróan magas IQ szint  főként úgynevezett nemzeti érzelműek akadtak ki a filmen, Magyarországon pedig a keleti szláv kultúra tájékozatlanjai. A filmben található ide-oda utalások jelentős része érthetetlen, értelmezhetetlen számunkra. Mert egyáltalán nem vagyunk tisztába keleti és még keletibb szomszédaink kultúrájával (sem). Azt gondolom, ez utóbbi kategória megbocsáthatóbb, mint a fanatikus nacionalizmus. Leánykori nevén sovinizmus.

A Belga együttes Nemzeti hip-hop-ja egy páratlanul jól sikerült szarkasztikus alkotás. Maga az antimagyarkodás. Mégis, volt egy időszak amikor a nemzeti rádióadó rendszeresen sugározta. Gondolom azt vélelmezhették, hogy a lakosság egy jelentős része úgysem fogja felfogni, hogy (egy képzavarral élve) görbe tükröt hallgat. Nem értettem, hogy napjaink cenzorjai ennyire buták lennének, vagy csak tisztában vannak a mai magyar IQ átlaggal?

 
A hogyan látja Hollywood az oroszokat témakörről jó néhány évvel ezelőtt készült egy humoros rövidfilm. Tele kjukvával. Az orosz karakterek erős akcentussal, tele nyelvtani hibákkal beszélnek, míg az amerikaiak tökéletesen beszélik az oroszt. Elkezdtem hozzá feliratot készíteni, de valahogy eddig még nem sikerült befejezni. Eddig. De majd egyszer, hátha... 

Az anekdotázás, az élces történetek elmondása, a mai napig elevenen élő hagyomány az oroszok között.
Van egy-két anekdotájuk, melyet lefordítottak nekünk, és hallottam gyermekkoromban. Akkor nem gondoltam, hogy nem magyar viccről van szó...
Érdekes, de az úgynevezett rendszerváltozás (gengszerváltás, rendszerváltás, módszerváltás - kinek melyik a szimpatikusabb) óta eltűntek a viccek a magyar közbeszédből. Én legalábbis nem igazán szoktam viccet mesélő emberrel találkozni.

Végezetül megosztanék veletek egy orosz anekdotát. Több szempontból is jellemző. Kicsit "megszelidítve" közlöm. Amikor hallottam, az elbeszélő szájából szinte ömlöttek az olyan kifejezések, szavak melyeket nem szoktak szótárba tenni. Kivéve talán a szlengszótárakat... Szóval, tele volt máttal a levegő.)))

Május 9.-e, a Győzelem Napja, alkalmából a pionyírok azt a feladatot kapják, hogy keressenek egy még élő háborús hőst, egy igazi veteránt. Nagynehezen megtalálják Iván Ivanovicsot. Meghívják a hőst, aki a jeles napon az iskolai ünnepségen meg is jelenik. Talpig "vas"ban. Mellkasát mind bal, és mind jobb oldalon elborítják a kitüntetések, a rendjelek.
- Iván Ivanovics! Kérem meséljen a hősies küzdelméről! - kéri őt az iskola igazgatója.
- Ó! Már nagyon régen volt a Nagy Honvédő Háború! De a mai napig emlékszem, hogy harcoltunk itt, hogy küzdöttünk ott. Végig verekedtük Európát, és miénk lett a győzelem.
- Ön ott volt Berlin bevételénél is?
- Sajnos nem. Évekkel előtte hadifogságba kerültem.
- És mi történt a hadifogságba? Hogy élte túl?
- Az úgy volt, hogy a tábor parancsnoka elém állt és azt mondta nekem: Szerencséd van, mert ma jó kedvem van. Választhatsz: vagy lelövünk vagy hátulról jól meg***unk!
- És mi történt, Iván Ivanovics? - érdeklődött az igazgató.
- Hogy mi történt? Látja, hogy élek!

Ez ma már nem is annyira humoros...

 Nem tagadom, nem nevettem amikor eme adomát végighallgattam. Még mosolyra sem húzódott a szám, de én kivétel voltam abban a társaságban. (Az adoma "csattanója" pedig együtt rezeg azzal a híreszteléssel, amit ott kint az európaiakról terjesztenek. Persze, nem mindenki. Azaz, a mai Európában már nincsennek igazi Férfiak. LMBTQ propaganda van.)
Úgy tapasztaltam, hogy egy-egy élcet hajlamosak gyorsan mosollyal, nevetéssel "jutalmazni", amelyek rövid lefolyásúak. Könnyen "túlteszik" magukat a nevetésen, és időnként olyan érzésem volt, mintha a következő pillanatban már el is felejtették volna az egészet.

Az orosz humoristák egyik legjelesebb képviselője Danyiil Ivanovics Harmsz (1905.10.05- 1942.02.02.). Munkásságát az abszurd jellemzi. Nem volt a rendszer kegyeltje, így műveit csak 1956 - politikai rehabilitálása - után ismerhette meg a széles publikum.
1989 után Magyarországon is megjelentek (és megjelennek) írásai. Legutóbb - remélem jól tudom, ha nem valaki nyugodtan javítson ki - az Esetek, mely könyv Hetényi Zsuzsa fordításait tartalmazza.

Danyiil Harmsz...

Danyiil Ivanovics Harmsz a szovjet rendszer legnagyobb trollja volt. Eredeti családneve Juvacsov. A Harmsz egyik írói álneve.

Eme névválasztását állítólag a francia charme (sárm, kedvesség) és az angol harm (ártás, sérelem) szavak inspirálták. Mintegy költői hitvallásként.

Eleinte futurista hatások érték, majd megismerkedik az avantgarde-dal. 1931-ben letartóztatják és három évre ítélik szovjetellenes tevékenységéért. 1937 után nem jelenhetett meg írása. 1941-ben ismét letartóztatják. A vád: árulás. Attól tart, hogy főbelövik, ezért őrültnek tetti magát. (Rabositási fotóit tekintve elég jól sikerült neki.) Ekkor Leningrádban élt, ezért a blokád alá vont város börtön pszichológiáján van "elszállásolva". Itt hal éhen.

És mi a véleményem Harmsz munkásságáról?
Most úgy illene, hogy elkezdjek ódákat zengeni, igaz? Ha sznob lennék, így tennék. De - remélem - nem vagyok az. Bátran (?) felvállalom (nem nehéz az internet viszonylagos névtelenséget biztosít) a nézetemet.
Nem is olyan nagyon régen dolgoztam egy munkahelyen. Ami leginkább - az én szemszögemből - arról nevezetes, hogy nagyon-nagyon sok évet töltöttem ott. Az étkezési szüneteket egy kisebb társaságban töltöttem el. A csoport arról volt nevezetes, hogy állandóan ment a sziporkázás. Öt vagy hat éven keresztül. A humorizálás fajtája nekem való volt: szarkasztikus, asszociációs (sokszor két-három csavar is volt), kissé abszurdba hajló, néha cinikus (fujj!)... Mindig volt valami téma. Az autószereléstől a szexen át, az atomfizikáig minden belefért. Valaki mindig belefutott a dologba, és "színpadra került". Ahol azután meg lett forgatva néhányszor)))
Feri barátom - akit ilyenkor csak Ferikének szólítottam, vagy Ferenc testvérnek - többször megjegyezte, hogyha valaki felvenné ezeket az étkezéseket, és hetente összevágna egy félórás-órás műsort belőle: meggazdagodnánk. A Comedy Club legtöbb előadója elbújhatott volna. (Nem tudom tart-e még a show. Szerintem, igen. Időnként hiányoznak a fiúk. Vajon én hiányzom-e az ebéd mellől?)
Harmsznak van egy-két nagyon jó írása. De a legtöbb - számomra - nem nagy kunszt. Ezekkel leülhetett volna étkezni velünk, de nem nagyon lógott volna ki a sorból. Csillaga nem a legfényesebb lett volna. Sőt, némelyik csak hétköznapi dialógus lett volna közöttünk. Megszokott, mindennapi. Na, de az az egy-két írása! Azokkal övé a pálma! Még Magyarországon is!
Persze, mint magyar írtam le ezt a véleményt. Egy orosz egész másként értékelné ezt. Az ő humorvilágukban egyértelmű Harmsz helye a trónon. Írásait nem csak magyarként kell(ene) olvasni.
Azt gondolom, hogy aki Harmszot fordít magyarra nagy és nehéz feladatot vállal magára. Nagy és nehéz, ám abban biztos vagyok, hogy gyönyörű feladatot.
100 procentov, hogy nagy élmény lehet elmélyedni Harmsz szövegeiben.

Köszönet azoknak, akik Harmszot fordítanak magyarra! 

Danyiil Ivanovics Harmsz

Harmsz életéről 2017-ben életrajzi filmet forgattak. Az alkotás orosz-litván-macedón kooprudukcióban készült. És Pasanyovnak köszönhetően magyar felirattal is élvezhető.

A szarkazmus elég népszerű napjainkban és a fekete humort sem vetik meg az emberek. Magam a fekete humort annyira nem tudom értékelni. időnként semennyire.
2019. decemberében volt egy kis lövöldözés a Lubljankánál.

Az egyik ismerősöm sajátos módon felhívta erre a figyelmemet:
- Hallottad? Valakit lelőttek a Lubjankánál az OMONosok.
- Hallottam valamit. És?
- Artyom volt az.
- Artyom? Artyom Szentpéterváron van.
- Artyom terrorista volt. Nézz utána a neten!
- Hogyan?
- Üsd be az elhunyt nevét.
- Artyomnak mi a családneve?
- Nem azt, hanem ami a hírekben szerepelt!
Ezután, a kíváncsiságtól hajtva leültem a számítógép elé és megtudtam, hogy hívták a néhait. Rákerestem a képére. És nem Artyom volt. Itt az ideje tisztázni a kérdést!
Az ismerős hívva, és rápíritva:
- Megnéztem a képet, nem is Artyom az.
- Hazudnak. Tudod, hogy a zsaruk mindig hazudnak. Artyomot lőtték le.
- Honnan veszed.
- Felhívott.
- Felhívott és azt mondta, hogy a Lubjankához megy lelövetni magát?
- Nem. Felhívott és azt mondta: Itt vagyok a Lubjankánál. Meghaltam, most lőttek le az OMONosok.
- Figyelj! Hogy hív fel egy halott?
- Mi van? Nem érted a humort?
- Ez nem humoros.
- De. Szerintem az. Nagyon is. Ez a fekete humor. A fekete humorba nagyon jó vagyok.

Ahogy egy "régi" propaganda videójuk is a Russzkij okkupant is a szarkazmusukkal és a fekete humorukkal operál:   https://www.youtube.com/watch?v=XIviwK1MzJs

Azt gondolom, ennyi példa elég is, hogy lássuk: egy kicsit máshogy közelítenek a humorhoz a keleti szlávok, mint mi. Talán nem véletlen, hogy rendszeresen átverik a nyugati médiamunkásokat. Vagy inkább az "irástudóink" saját magukat (és közben igyekeznek bennünket is) csapják be?
(Itt olvashattok egy ilyen esetről is.)

"A mi az orosz irodalomban legelőbb fejlődött ki, az a szatíra volt. Természetes is. Valamely nép hanyatlásánál, (p.o. a rómaiaknál) vagy valamely átmenetnél magasabb műveltségi állapotba (mint pl. a francziáknál), mindjárt teremnek írók, a kik a kor erkölcseit és szokásait ostorozzák. Ezenkívül a szatírai elem máskülönben is alapvonása az orosz népjellemnek, a mint a népies mesékből mindjárt észrevehető." Szabó Endre az Orosz költők című könyvében imígyen fejtette ki a véleményét.

A Ványa, vodka, harmonika. Hollywood megtekinthető itt: https://videa.hu/videok/hirek-politika/vanya-vodka-harmonika.-hollywood-dokumentumfilm-orosz-yS4f9WsiC4wC5B94