Éneász - Энеида

A DVD borítója

Egy klasszikus alkotás 1991-es feldolgozása kerül ma sorra.

A modern értelemben vett nemzetek kialakulásának kezdete a felvilágosodás korába vezetnek vissza. Elementáris igény kezdett kialakulni az európai értelmiségben az anyanyelvi  bibliafordítások iránt. A felvilágosodás mint filozófiai esemény több eszmeiség terjedésének összegződése. Ott van az antikvitás reneszánsza, ami azután a 19.századra a klasszicizmusban csúcsosodik ki. De ott van benne a reformáció mozgalma is.

Luther 1517-ben, mikor kiszögezte a templomajtóra a tételeit, azt gondolta, hogy megvitathatja a kérdéseit, kételyeit a felekezetén belül. Tévedett.

Egy olyan útra lépett rá, amely egyik állomásán lefordította német nyelvre a Szentírást. És ezzel megvetette az irodalmi német nyelv alapjait. A magyar Károlyi (vagy Károli) Gáspár, néhány évtizeddel később, szinten elkészít egy anyanyelvi fordítás. És ezzel megveti a magyar irodalmi nyelv alapjait.

A nemzetté válás útján fontos lépcsőfok az 1789-es francia forradalom. Egy olyan ország kezd körvonalazódni, amelyet a mai fogalmaink szerint nemzetállamnak nevezhetünk. Az első a világon.

Egészen addig egy politikai nemzetet alatt csak az uralkodói családot és a nemesi családokat értették. Csak ők voltak a nemzet. (Mai értelembe vett magyar nemzet ezért sem lehet sem ezer, sem ezerszáz éves. De az orosz nemzet sem ezeréves, az ukrán meg pláne nem, ahogy a lengyel se. Még akkor se, ha a Telex egyik videójában ezt állítja.)

Az anyanyelvi bibliafordítások megjelenése alapot adott a nép nyelvén történő versek, regények megírására. Egy szóval, az egy adott nép irodalmának kialakulásáról van itt szó, ami azután a közösségi tudat kialakulásához vezetett.

Kelet-Európában az ortodox egyházak által vezetett népeknél az anyanyelvi bibliafordítások megjelenése jóval régebbi, mint Nyugat-Európában. Az istentiszteletek az anyanyelven hangzottak el, természetesen a liturgikus részek ószláv mondatait is értették a résztvevők. És bár a reneszánsz kor kimaradt az életükből, de az antikvitás nem. Bizánc politikai befolyása, a birodalom hanyatlása és megszűnése után kulturálisan éreztette hatását. Maradandóan képviseltette magát.

A Moszkva a harmadik Róma, és negyedik nem lesz teológiája élő eleven kapocsként integrálta az ókori Róma és Bizánc szellemiségét a ruszok (majd később az oroszok) között.

Az orosz irodalmi nyelv közel egy időben alakult ki, mint például a magyar, ám az ukrán nyelvű irodalom majd száz-százötven évvel később kezdett megjelenni.

Az orosz és az ukrán nyelv viszonya a 19. század végén még közel sincs a szétváláshoz. A cári állam hivatalos álláspontja szerint, az ukrán az orosz egyik nyelvjárása csupán. Egyfajta provinciális nyelv. Dosztojevszkij az Ördögökben megemlíti, hogy a pétervári elit ellenzéki estélyein tüntetőleg ukránul beszélnek a résztvevők. Szimonov egyik nagyszabású háborús regényében a forgalomirányító katonára megjegyzi az író, hogy vidékiesen, azaz ukránul beszél. Körülbelül hetven év telik el a két regény megírása között. Hruscsov Sztálin háború utáni tivornyáin fehér, (ukrán) népi motívumokkal díszített gimnasztyorkában vesz részt, és a kapatos Sztálin rendszeresen szóváteszi ukrán tájszólását. Erre a szerepére (vö. udvari bohóc) a szintén kapatos H. rá is játszik, amikor ukrán népdalokat énekel. De nem csak ő tér vissza öregkorára kulturális gyökereihez. Ugyanezen lakomákon a részeg Sztálin rendszeresen énekel egyházi dalokat. Persze, volt szeminarista társai, elvtársai csatlakoznak hozzá. Ők sem józanok ekkor. (Mára ennyit azoknak, akik ma már politikai okok miatt letagadják Hruscsov származását. Amire ő meg büszke volt. Nem a letagadásra. Az időparadoxon lenne.) 

Az Enejda-Éneász címú rajzfilm Iván Pavlovoics Kotljarevszkij főműve alapján - ami egy verses eposz - készítették 1991-ben. Ukrajnában.

I. P. Kotljarevszkij (1769-1838)

Kotljarevszkij Poltavában született egy elismert, ám szerény jövedelmű kozák családban. Tanulmányait 1780-1789 között egy teológiai szemináriumban végezte. Ezután négy évig jegyző, majd 1796-ig tanítóként dolgozott vidéki kisbirtokosoknál. 1796-1808 között katonai szolgálatban állt. Részt vesz az 1806-1812 közötti zajló orosz-török háborúban. 1808-ban nyugállományba vonul.

Jó hazafihoz méltóan tevékenyen részt vesz az 1812-es Honvédő Háborúban. Egy kisebb lovas kozákezredet vezetett.

1816-tól 1821-ig a Poltavai Szabad Színház igazgatója volt. '18 és '19 között tagja a Az igazság szeretete szabadkőműves páholynak. 1838-ban, Poltavában, hal meg. Soha nem volt házas, nem volt vérszerinti leszármazottja.

1794 körül kezd el irodalommal foglalkozni. Legnagyobb sikert, egyfajta hírnevet számára a huncut Enejda hozta el.

Kotljarevszkij műve tiszteletlenül bánik Vergilius Aeneis-ával. Ez nem egyedülálló dolog, hiszen ez a klasszicizmus óta nem ritka jelenség. (Emlékszem, gyermekkoromban a Magyar Televízióban volt egy Illiász feldolgozás, egy rajzfilm, amelyben a narrátor verses formában - és rendkívül tiszteletlenül - meséli el a történetet.)

"Az ókori költők közül senkit sem parodizáltak olyan gyakran, mint szegény Vergiliust. A francia Scarron, az angol Cotton és a német Blumauer, akik az ő számlájára akarták szórakoztatni a közönséget, és valóban szórakoztatták is őket." - jegyzi meg Nyikolaj Karamzin (1766-1826) még a 18.században. Mondjuk, nem Kotljarevszkijjel kapcsolatban (bár az ő költeményével kapcsolatban is igaz ez az állítás), hanem Nyikolaj Oszipov 1791-ben megjelent költeményére reagált így. Ám épp ez az a költeménye Oszipovnak ihlette Iván Pavlovicsot. Oly annyira, hogy egyes részeit szó szerint átveszi. Oszipov műve már rég feledésbe merült, addig Kotljarevszkij egy irodalmi hagyomány alapítójává vált. Ez előtt a kisorosz nyelvjárás nem dicsekedhetett ilyen népszerű alkotással.

Mert miről is szól ez a mű? Hát, hogy Trója lakói, a kozákok, elindulnak új hazát keresni. Bejárják  Tolnát Baranyát  a fél világot, vagy hát az egészet, mindent ahová érdemes volt az ókorban elmenni... Sőt még magában a Pokolban is jártak, hogy azután valahol felül találhassák meg az álmaik honát.

Az Enejda Pokla nem a judaizmus Seolja, és nem is a katkók Purgatóriuma. Sokkal inkább Dante Isteni színjátékából megismerhető hely. A politeista hellének Hádésza (Styx-estül, révészestül) és a középkori kereszténység abüsszosza ez. Amely leírása Kotljarevszkijnál jellegzetes (kis)orosz humorral áthatott. Óhatatlanul is Gogol jut az ember eszébe. Fanyar humorral legyőzni a Gonoszt. Ahogy megírta és megélte ezt Nyikoláj Vasziljevics...

 Az ukrán irodalom lényegében Kotljarevszkij Enejdájával kezdődik. Egy groteszk hőskölteménnyel. Amely teljes terjedelmében csak a szerző halála után - 1842-ben - jelenik meg. Tarasz Sevcsenkora nagy hatással volt e vers, még akkor is, ha költészetébe semmit nem vesz át elődje alkotásából. A híres és neves költő (akinek egyik versének megzenésített változata napjainkban Ukrajna nemzeti himnusza) kedvelte Kotljarevszkij verseit.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amit a költő emlékére írt:

Будешь ты владеть сердцами,

Пока живы люди;

Пока солнце не померкнет,

Тебя не забудут.

 

Vezetni fogod a szíveket,

Amíg élnek emberek,

Amíg a nap ki nem alszik;

Téged nem felejtenek.

Aki kíváncsi a rajzfilmre, az itt tekintheti meg: https://videa.hu/videok/film-animacio/enejda-rajzfilm-jZP97JM2H6LSKMMj