Rendhagyó bejegyzés - Volhínia

Nagyon régen terveztem már, hogy ehhez a lengyel filmhez készítek magyar nyelvű feliratot. Sok minden közbejött, de a dolog időszerűségéből semmit sem vesztett. Ugyanolyan tájékozatlanok vagyunk Kelet-Európa 20.századi történelmét illetően, mint voltunk. Társadalmunk véleményformálói ugyanolyan provinciálisan gondolkodnak, mint 20 vagy 30 esetleg 100 éve. Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, de meggyőződésünk, hogy mi fújjuk a passzátszelet. Is.
Negyedik éve tart az egyik szomszédos országban a polgárháború, és mi megelégszünk a sulykolt propagandával. Nagyon okosnak képzeljük magunkat, de valójában semmit nem értünk. Jókat és rosszakat látunk csak. Időnként eljutnak hozzánk olyan hírek, hogy az egyik jófiú csúnyán néz a másik jófiúra. Nem értjük miért, és ezért gyorsan el is felejtjük a dolgot.
Nem tudjuk beilleszteni az átvett világértelmezésbe, így jobb ha nem is foglalkozunk vele.
Tényleg jobb így?

"A kelet-lengyeleket kétszer ölték meg: először fejszecsapásokkal, másodszor az események elhallgatásával. És ez a második halál sokkal rosszabb, mint az első."

Jan Zaleski, a neves lengyel nyelvész, e soraival kezdődik a Volhína című film. Nem véletlen. Hiszen a Jagello Egyetem végezett későbbi docens ifjúként személyesen élhette át mindazt, ami számunkra "csak" egy film.

Bizonyos értelemben a lengyel Wojciech Smarzowski rendezte film végre megtöri a hallgatás miatti második gyilkosságot. Történelmileg korrekt megközelítést kapunk, ami a téma érzékeny volta miatt, egyáltalán nem evidencia. Talán a Cseres Tibor regényéből készült Hideg napokhoz hasonlíthatnám e film jelentőségét, ha... Ha nem lengyelek, hanem az ukránok készítették volna így el.
De mindez jelenleg irreális elvárás lenne. Az ukrán politikai elit (?) nem abban érdekelt, hogy őszintén szembenézzen a múlttal. Vérre van szükségük; emberhúsra, golyófogókra, mert csak ezért cserében kap pénzügyi, katonai és propaganda támogatást. Háborús bűnök eltagadása, az elkövetők hőssé hazudozásával lehet embereket arra biztatni: Legyetek olyanok, mint ők! A Hazának szüksége van rátok!

Félreértés elkerülése végett: a fentebbi felvételek nem Kijevben a "dicső" majdani puccson készültek, hanem Odesszában. 2014. május 2.-án.
Akkor az államelnök megígérte, a német kancellár asszony határozottan kérte,  hogy az elkövetőket elkapják és bíróság elé állítják. Azóta semmi nem történt. Nem hogy bíróság elé nem állítottak senkit, még csak meg sem nevezték a feltételezett hangadókat, elkövetőket. Gyakorlatilag mintha semmi nem történt volna.
Másodjára is megölték azokat az odesszai oroszokat.
Azért ne legyünk igazságtalanok. Történt valami. Az áldozatok számát folyamatosan lentebb hazudják. Mintha számítana, hogy 116 vagy 98 a pogrom áldozatainak száma. Bűnösök nincsenek, hiszen négy éve Odesszában a pogromlovagok csak megismételték azt, amit az ukrán nacionalisták (akiket az ukrán állam jelenlegi vezetői és képviselői hősöknek tartanak) a 2. Világháború alatt elkövettek. Nem egyszer, nem kétszer.
Amíg nincs őszinte szembenézés a múlttal, addig a múlt bűnei bármikor megismétlődhetnek. És nem csak Ukrajnában.
Európa szégyene, hogy némán hallgat ez ügyben. Ja, hogy ebben az esetben nem lehet putyinozni, meg oroszozni... De kár! (Vigyázat! Szarkazmus.)
Hát ilyenek az európai értékek.

Kovács András filmjében (Hideg napok, 1966) az volt a nagyszerű, hogy az elkövetők nemzettestvérei mutatták be az elkövetett háborús bűnt, bűnöket. Mintegy bűnvallásnak, nemzeti gyónásnak is tekinthetjük azt a filmet.
Emlékszem néhai irodalomtanárnőmre, aki nagyszerűnek tartotta a filmet, de hibának az elkészítését. Mert Újvidéken (Novi Sad) állítólag úgy jöttek ki a moziból a szerbek, hogy leköpdösték a helyi magyarokat. Hogy igaz-e ez vagy nem, nem tudom. Mindenesetre a jugoszláv filmgyártók "elfelejtették" elkészíteni a magyar film délszláv folytatását, (Ahogy a szerb irodalommal foglalkozók sem tartották fontosnak, hogy "válaszoljanak" Cseres könyvére.) az 1944-es és 1945-ös vajdasági revansról. Talán ha szembenéztek volna ők is saját embertelenségeikkel, háborús bűntetteikkel elkerülhető lett volna sok minden a '90-es években. Például a szrebrenicai vérengzés. Többek között... De amíg az (ember)mészárosokra hősként tekintenek, addig nincs biztonságban senki sem.

Jelenet a filmből

A lengyel rendező-forgatókönyvíró készíthetett volna egy elfogult filmet, de ő nem esett bele ebbe a csapdában. Alkotásában minden benne van, aminek benne kell lennie. Nem jófiúkat és rosszfiúkat láthatunk. Ha egy értelmes ember megnézi ezt az alkotást akkor nem ukrán-utálattal a szívében fog felkelni a székéből, foteljéből, ágyából. Szemmel láthatólag nem nemzetiségi uszítás volt az alkotók célja.
Utal, még ha csak dialógusok formájában, az ukránságot ért sérelmekre, melyeket a lengyel közigazgatás mért rájuk. Az erőszakos lengyelesítésre (Opsz! Önkritika. Ez is újdonság itt Közép-Kelet-Európában.), a Pilsudskiékhoz köthető '920-as hadifogoly kínzások és mészárlásokra. E mellett láthatjuk, hallhatjuk a szociális irigykedést, az önsajnálatot. Az ölésre felhívó gyilkos ideológia térnyerését. És magából a gyilkosságokból talán a legkevesebbet, de ez egyáltalán nem hátránya a filmnek. Nem vérpistikéknek készítették. Ennyi.
    

Igazi felnőtteknek való film. Elgondolkodtató.
A film Volhínia egyik kis falujában játszódik. Egy fiatal lány életén keresztül lehetünk részesei a kelet-lengyel (vagy ma már nyugat-ukrán) területen élők életének. Nem romantikus, hanem realista képet kapunk a '30-as 40-es évek falusi életéről. A megélhetés küzdelmes voltáról. Ne legyenek illúzióink! Itt a Kárpát-medencében sem volt könnyebb a falusi emberek élete. A mindennapi munka éppen arra volt elég, hogy fenntarthassák magukat. Örültek, bánkódtak. Szerelmesek lettek, és megházasodtak. Sokszor nem azzal, akibe belehabarodtak. Az anyagi javak mentén hozták meg a döntéseket, és nem mindig volt a döntési folyamatba beleszólásuk az érintetteknek.
Az amúgy sem könnyű életet még jobban megnehezítette a politika. A háború azt jelentette, hogy a család fenntartó, a fizikailag legerősebb ember elkerült a környékről, de azt a munkát amit eddig elvégzett, továbbra is el kellett végeznie valakinek. A háború az azt jelentette, hogy időnként különböző egyenruhájú férfiak jelennek meg, akik nem kérnek. A háború csak további bizonytalanságot hoz a kisember életébe, a már eddig is meglévők mellé.
És ha ez még nem lenne elég, akkor a kisember kétségbeesésében, irigységében, sértettségében nagy ember akar lenni. Bandába csoportosul és elindul. Felfegyverezve...

 A film készítői epizódszerepeket ajánlottak fel ukrán színészeknek, de egyikőjük sem fogadta el a felkérést.
Az elkészült filmet nem lehetett bemutatni Ukrajnában. Az indoklás az volt, hogy a film nyugatlanságot okozhat Kijev utcáin.
Ebben az ukrán hatóságoknak, szerintem, tökéletesen igazuk van.
Persze, hogy felháborodnak az emberek, ha azzal kell szembesülniük, hogy hőseik nem hősök, hanem kegyetlen gyilkosok. A nacionalista agymosás eléggé előrehaladott állapotban van keleti szomszédunknál. És a jelenlegi államhatalom is inkább nacionalista mesékkel kábít, minthogy őszinte legyen. Egyik ékes példája ennek maga Porosenko, aki a május 9.-ei Győzelem Napi megemlékezésen azt mondta, hogy a valódi második frontot nem is Normandiában nyitották meg, hanem az ukrán nacionalista UPA tevékenysége volt az.
Az UPA tevékenységéről csak annyit, hogy a németektől kapta a fegyvereit, végig kollaborált a náci Németországgal. Közbiztonsági okból került csak összeütközésbe a két fél. Azután, hogy a banderisták (UPA) elkezdték gyilkolni ukrán politikai riválisaikat (akikkel egy szervezetet is alkottak - OUN), és azok vezetője, Melnyik, panaszt tett a Megszálló Hatóságnál. A németek gyakorlatilag egy (a velük kollaboráló) ukránok közötti belső hatalmi harcba avatkoztak be. Ennyi a porosenkoi második front "története". De nem ez az egyetlen hitető mese, amit napjainkban kitalálnak arrafelé.
Az ukrán elnök, miniszterelnök és néhány parlamenti képviselő a lengyel követségen tartott vetítésen megtekintette az alkotást. Nagyja Szavcsenko képviselőnő üdvözölte a filmet. Neki tetszett. De ő elég önjáró lett, mióta bekerült a Radába.
A lengyel külügyminisztérium szóvivője szerint a film elején található idézet törlését kérték a cenzorok. Akkor lehet, hogy ez az írás sem tetszene nekik?

Kiegészítés a felirathoz 

Morg - Területegység. Egy morg körülbelül 0,56 hektár.

Szoltisz - A latin scultetus szóból. Király által kinevezett személy. Feladata volt egy adott közösség (falu, város) ügyeinek közügyeinek intézése, vagyon nyilvántartás, adóbeszedés, igazságszolgáltatás.
A nyugat-ukrán területeken a köztisztviselőket hívták így a 19.század végéig.
1933-1939 között a (Szovjetunióhoz nem tartozó) ukrán falvakban ismét létrehoztak egy ilyen nevű irodát. A szoltiszt a falugyűlés választotta meg, a kerületi vezető engedélyezte kinevezését. Adminisztratív feladatokat látott el.

OUN - Организа́ция украи́нских национали́стов vagy Організація українських націоналістів. Magyarul Ukrán Nacionalisták Szervezete. A Szervezet a ma Nyugat-Ukrajna néven ismert területen fejtette ki tevékenységét. Legaktívabb időszaka az 1930-1950 évek közötti időszak. Megalakulásakor a lengyel és szovjet elnyomás elleni harcot, védelmet tűzte zászlójára. Tervei között szerepelt egy önálló, független ukrán állam létrehozása, amely lengyel, csehszlovák, román és szovjet területekből, melyeken ukránok éltek, állt volna össze. Az OUN vezetése a terrort elfogadhatónak, megengedhetőnek és szükségesnek tartotta a cél elérése szempontjából. Az OUN hivatalos irataiból egyértelműen kiderül lengyel-, zsidó-, oroszellenessége, és antikommunizmusa.
Az OUN 1929. január 27-február 3.-a között tartott Ukrán Nacionalisták Első Kongresszusán alakult meg, Bécsben. Ekkor (és itt) több radikális nacionalista szervezet egyesült:
- Украинская войсковая организация Ukrán Katonai Szervezet;
- Лига украинских националистов Ukrán Nacionalista Liga amely egy régebbi összeolvadás eredménye. Tagjai:
Украинское национальное объединение Ukrán Nemzeti Egyesület,
Союз украинских фашистов Ukrán Fasiszták Szövetsége,
Союз освобождения Украины Ukrajnát Felszabadító Szövetség,
Группа украинской национальной молодёжи Ukrán Nacionalista Ifjak Csoportja,
Союз украинской националистической молодёжи  Ukrán Nacionalista Ifjak Szövetsége.

Az OUN első vezetője Jevgen Konovalec volt, akit az NKVD egyik ügynöke 1938. májusában megölt. 1939. augusztusában a római 2. Nagy Gyűlésen Andrej Melnyiket választották meg új vezetőnek. Melnyik megválasztását annak is köszönhette, hogy az OUN legradikálisabb tagjai lengyel börtönökben töltötték megérdemelt büntetésüket. 1940 elején (néhány hónappal Lengyelország megszállása után) az OUN vezetése kettészakad. (A németek kiengedték a lengyel börtönökből a legradikálisabb ukrán nacionalistákat, köztük Sztyepán Banderát.) Bandera megalakítja az úgynevezett forradalmi OUN-t, az UPÁt. (Erről a szervezetről majd a következő bejegyzésemben kitérek. Ugyanis nem hagynám a témát, és a következő munkám is ehhez a történelmi korhoz és ehhez a földrajzi helyhez lesz köthető. Addig is olvashattok a blogon erről: itt, meg itt, meg itt.)
Az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) kijelentette, hogy a római Gyűlés határozata érvénytelen, és ők az egyedüli és igazi OUN. Melnyikék szabotőrök és kártevők. (És mint ilyeneket, elkezdték felszámolni. Gépfegyverrel.) 1956-ban megalakul egy úgynevezett külföldi OUN is, melynek vezetői Zinovij Matla (1910-1993) és Lev Rebet (1912-1957) voltak.
2015. április 9.-én a Verhovna Rada (az ukrán parlament) törvényben ismerte el, hogy az OUN és az UPA tagjai, katonái Ukrajna függetlenségért harcoltak. A törvényjavaslatot Román Suhevics fia, Jurij Suhevics terjesztette be. A törvényt Petro Porosenko 2015. május 15.-én aláírta.

Rzeczpospolita - Lengyel köztársaság (Rzeczpospolita Polska). A Lengyel-Litván Unió 1569-es átalakulása után hívták így (is) Lengyelországot. Az 1795-ös harmadik felosztásig létezett, mint önálló állam.

A történelmi háttér

A Szovjetunió megtámadásakor Galiciában 540 000 zsidó élt. Velük szemben, még a németek bevonulása előtt, több agresszív akciót is végrehajtottak. Lengyelek is, és ukránok is. 1941.június-júliusában 35 pogrom volt Kelet-Galiciában. A legnagyobb (és leghíresebb) a lvovi (lvivi, lembergi) volt. Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a mai Ukrajna területén történelmi hagyományai vannak a zsidóellenes pogromoknak. A 19. századi Orosz Birodalom területén lezajló pogrom hullám, hullámok főként ezt a területet érintették. (Ez volt a Letelepedési Terület. Pontosabban a Letelepedési Terület nagyobbik része a mai Ukrajna területének egy része.) Érdekes (?) módon ezt a történelmi tényt nem nagyon propagálják a mai kijevi vezetők. Talán az ősi ukrán földön az oroszok rendeztek pogromokat? Akkor Bogdán Hmelnickij (1593 vagy 1595 - 1657) hetman orosz vagy ukrán? Mert ő is volt pogromlovag. Azon a területen.

A németeket felszabadítóként ünneplő ukrán nacionalisták antibolsevizmusokat zsidóellenes pogromokban élték ki. A szovjet propaganda a háborút megelőző 21 hónapban nem folytatott náciellenes agitációt, így a galíciai zsidók nem tudtak a megszállt Lengyelországban történt antiszemita atrocitásokról. Amikor megtapasztalták azt, akkor (a túlélők) az erdőkbe menekültek. Ám ott sok jóra nem számíthattak. Mind az ukrán miliciák, mind a lengyel Honi Hadsereg tagjai antiszemiták voltak. A londoni lengyel kormány seregének parancsnoka így írt: „Jelentem, a Kormány és a Nemzeti Tanács tagjainak összes, a lengyelországi zsidókat érintő nyilatkozata és lépése vidéken a lehető legrosszabb hatást éri el, és a Kormány ellendrukkereinek vagy ellenségeinek a malmára hajtja a vizet. Így volt ez a »Zsidóság Napjá«-val, Schwarcbart beszédével, Liberman kinevezésével és a zsidó újév alkalmából küldött jókívánságokkal is. Kérem, tekintsék ténynek, hogy az ország többsége antiszemita beállítottságú. Ráadásul ebben a szocialisták sem kivételek.”

1942-1943 folyamán szinte az összes galíciai gettóban volt lázadás.

Az ukrán nacionalisták és a náci németek együttműködése megelőzte a Szovjetunió megtámadását.

Canarisnak, a náci hírszerzők vezetőjének, módja volt arra, hogy jelentős ukrán nacionalista személyiségeket használjon fel a német katonai akciók támogatására Lengyelország, majd később Oroszország ellen. Hitler, amennyire hihetünk szavainak, nagy rokonszenvvel viseltetett az ukrán nacionalizmus iránt: "Önnek , Canaris, felkelést kell előkészítenie azokkal az ukrán szervezetekkel, amelyek együttműködnek önnel, s amelyeknek ugyanazok a célpontjaik vannak: a zsidók és a lengyelek."

"Az ukrán nacionalisták örömmel fogadják a Nyugat-Ukrajnába behatoló hitlerista csapatokat – állítja Wieslaw Szota lengyel történész,- Az OUN különítményei azonnal a németek segítségére sietnek: rajtaütéseket szerveznek a lengyel államigazgatási és katonai intézmények ellen. A „Poliszka Sziscs” bandák lefegyverzik a rendőrőrsöket és nyugtalanítják a visszavonuló  lengyel csapatokat... Egy, az OUN tagjaiból álló ukrán egység Roman Szusko ezredes vezetése alatt a németek oldalán, Wehrmacht-egyenruhában részt vesz az 1939 szeptemberi hadjáratban."

A ma Nyugat-Ukrajnának nevezett területre (Volhínia, Galicia) 1943-ban érkezett el a Vég.

Az UPA egységei ekkor faluról-falura járva elkezdték irtani a lengyeleket.

A lemészároltak pontos száma nem ismert 30 000-től 120 000-ig tart a becslés. Én magam azt gondolom, hogy nem is a számok nagysága számít. Hiszen emberi ésszel felfoghatatlan dolog ez az egész. Ahogy a kivégzés módjai is felfoghatatlanok. A szadizmus, a barbarizmus ekkora foka a hihetetlen kategóriája a legtöbb ember számára. A fennmaradt fényképek azok, amik tanúsíthatják számunkra, hogy igen, tényleg van az embertelenségnek ez a szintje.

"Volhinia földjét két év óta emberi vér áztatja. Az itt véghez vitt kegyetlenkedések miatt két év óta  a fiatal lányok haja megőszül. A Hitler szolgálatában működő állig felfegyverzett ukránok hajnalonként lengyel falvakat vesznek körül, felgyújtják a házakat, és fejszecsapásokkal  lemészárolják a lángoló lakásokból menekülni próbáló lakosokat. Módszeresen arra törekszenek, hogy egyetlen élő lélek se szabaduljon meg ebből a szörnyűséges mészárlásból. És nemcsak a lengyel  falvaknak a sorsa ez. A sárga-kék karszalagos hitleristák vértől bemocskolt kezükkel ukrán parasztok ezreit gyilkolják le, akiket azzal gyanúsítanak, hogy rokonszenveznek  a partizánokkal és a Vörös Hadsereggel. Egy Roszisk közelében fekvő faluban a Hitlert szolgáló ukránok egyetlen éjszakán lemészárolták  az egész lakosságot, 800 embert…"

Jaroszlav Galan, ukrán író. 1944. március.

Számomra a 2014. május 2.-ai pogrom felvételei is ugyanúgy ez a felfoghatatlan kategória, mint a volhíniai mészárlásoké. Hihetetlen, hogy ilyenre ember képes. Még hihetetlenebb, hogy egyesek hősként, szabadságharcosként tekintenek ezekre a bűnözőkre.

A mai napig emlékszem arra, amikor először hallottam az odesszai eseményekről. Pedig csak a rádió szólt akkor este. De utána felmentem a netre, és amit a videómegosztókon láttam... Tényleg nem lesz ebből per Hágában? Miért jobb az, ha ismeretlenek szószerint levadásszák a hangadókat? Soha sem lesz vége? Ha hétszeres a bosszú Káinért, akkor hetvenhétszeres Lámehért...

Történelmi epizódok a filmben

A film egyik jelenetében a lengyel Honi Hadsereg tisztje találkozik ukrán nacionalistákkal. Az egyik UPÁs felismeri, és megdicséri a tiszt egyik költeményét.

A lengyel tiszt Zygmunt Rumel (1915. február 22 - 1943. július 10) lengyel költő. Kiszilin (Kisielin) falunál az UPÁsok négy lóhoz kötözik, amiket megvadítanak, és így azok széttépik az ifjú katonát.

1943. augusztus 28.-án a Liuboml melletti Sztun faluban valóban megáldották a kaszákkal, sarlókkal, vasvillákkal felfegyverkezett és a liturgián résztvevő... (Minek nevezzem a brutális gyilkolásra készülődőket?) 

A filmben található ortodox prédikáció 1943. szeptember 27.-én hangzott el Iwankowicze faluban.

A filmben a lengyelek megtorló akciója a Sahryń-i mészárlásra (1944. március 10.), vagy Pawłokoma-i mészárlásra (1945. március 3.) utalhat. Ugyanakkor meg kívánom jegyezni, hogy ennél a(z legutoljára említett)  esetnél a gyerekek és a nők életét megkímélték.

És az utánpótlás:

"– Война кончилась сто лет как!

– Никогда она не кончалась, Артем. Никогда."

"- A háborúnak már vagy száz éve vége!
- A háború sosem ér véget, Artyom. Sohasem."

Dimitrij Gluhovszkij : Metro 2035

(Fordította: Goretity József)

A felirat megtalálható itt:
https://www.feliratok.info/?search=Hatred+%28Wolyn%29+%28BDRip-ROVERS%2C+480p-RMTeam%2C+720p-ROVERS%2C+720p-RMTeam%2C+1080p-ROVERS%2C+1080p-RMTeam%29&soriSorszam=&nyelv=Magyar&sorozatnev=&sid=&complexsearch=true&knyelv=0&evad=&epizod1=&cimke=0&minoseg=0&rlsr=0&tab=all