Út Berlinbe

A film eredeti címe: Дорога на Берлин
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25 és 23,976
kiterjesztése: srt.
















Az Eljuttatni bármi áron közzététele után elhatároztam, hogy nem készítek több második világháborús filmhez feliratot. Ennek a döntésnek személyes oka van. Valami olyasmi, amihez hasonlót Amundsen is megtapasztalt, és ezért bizonyos szempontból erősen "visszavett" ő is. Konkrétumokat nem kívánok megosztani, legyen annyi elég, hogy az inkorrektségből elegünk lett.

Az Út Berlinbe egy 2015-ös alkotás. (A hivatalos DVD, és Blue Ray megjelenés időpontja 2015. május 26.) Még abban az évben találkoztam a filmmel. Hogy mégis készítettem hozzá feliratot, az annak a személynek köszönhető, aki az Eljutattnira is megkért.

Szándékosan nem a hivatalosan kiadott DVD, Blue Ray borítón található (és a Kinopoisk által is használt) képet tettem ki a bejegyzés elejére.Az adott kép annyira megtévesztő szerintem.

Erre a képre ha rátekint az ember, azt gondolhatja, hogy egy dicsőséges csihi-puhis filmet fog látni. Sok-sok puskaropogással, remélhetőleg ömlő vér, kiforduló belek, és összeégett emberek látványával.
A magasban tartott vörös zászló, a háttérbe lévő épület építészeti stílusa, a címben szereplő városnév könnyen hamis asszociációra késztethet minket. Óhatatlanul az ember eszébe juthat egy nevezetes fénykép, amin éppen a Reichstagra tűzik ki a sarló-kalapácsos zászlót.
De ez a film nem ilyen, nem erről szól.
Ez gyakorlatilag egy road mozi, világháborús környezetben. Nem mondom, hogy nincs benne fegyverropogás, csatazaj. Mert van. De a lényeg nem az. Mi a lényeg?
Ami a valóságban is. Az emberi kapcsolatok.
A film két főszereplője, Szergej Leonyidovics Ogarkov és Dzsurabajev (csak így egyszerűen, mert a kazah fiúnak nem tudjuk meg a teljes nevét, és maga ez a tény is fontos lehet a mű értelmezésekor), egymás számára teljesen közömbösek.

Jelenet a filmből

Nem ismerik egymást, nem is ismerhetik, de úgy alakul a helyzet, hogy közösen kell elindulniuk.
Útjuk célja a hadsereg parancsnoksága.
1942.-ben járunk, még a fordulat előtt, de már kibújt a szög a zsákból, már foszladoznak a mítoszok.
Nem kívánok a történelmi részletekbe (most) belemerülni, elég azt szem előtt tartani a film nézésekor, hogy bár a Wehrmacht még offenzív műveleteket folytat, ám a lendülete már alább hagyott. Az utánpótlási vonalai meghosszabbodtak, és jelentős partizán tevékenység bontakozott ki az általa megszállt területeken.
Történetünk hősei a Déli Fronton szolgálnak. Innen indulnak útnak.

A film forgatókönyvét Emmanuil Kazakevics Két ember a sztyeppén című, magyarul is megjelent, műve, és Konsztantyin Szimonov háborús naplója alapján írták. Sztálin egyik kedvenc háborús regényírójáról most nem kívánok írni (megtettem én ezt már máskor, amit a 2014-es év februári bejegyzésében el is olvashattok), viszont Kazakevicsről essen néhány szó:

Emmanuil Kazakevics

1913. február 24.-én (régi naptár szerint 11.-én) született a Poltavai kormányzóságban található Kremencsugban.  Édesapja újságíró, és irodalomkritikus, édesanyja tanárnő. Szüleivel és Galina nevű nővérével együtt több városban is éltek. (Gomelben, Moszkvában, Kijevben, és 1924-től Harkovban.)
A harkovi épületgépészeti műszaki főiskolán végez. 1932-ben szüleivel Birobidzsánba költözik. (Ebben az időszakban az állami propaganda erősen népszerűsíti a vidéket, főként az ország zsidó származású lakosai között. Ezzel egyszerre szeretnék a cionisták vitorlájából a szelet kifogni, és nemzetközi támogatásokhoz is így szeretnének hozzájutni. Közben a Távol-keleti részeket megerősíthetik a koreai, kínai beszivárgás ellen, illetve megfékezhetik az elégedetlenkedő bajkálontúli kozákokat is.) A Zsidó Autonóm Körzet építkezésein, szakképesítésének megfelelően, tevékenyen részt vesz.
1935 és 1938 között a Birobidzsaner Stern (Birobidzsani Csillag) című újság irodalmi szerkesztőségében is ténykedik. Nevezett újság (alapítva 1930. november) első szerkesztője az író édesapja volt. Eleinte hetente háromszor jelent meg az újság 2000 példányban. (Napjainkban is megjelenik, ma már kétnyelvű [orosz, jiddis], míg a kezdetekkor csak jiddis nyelvű volt.)
Első versei is itt, ezen az médiafelületen jelennek meg (1932). Már ebben az évben önálló (és első) verseskötete is megjelenik. Érdekességként megemlítem, hogy Kazakevics szépirodalmi tevékenysége során a verseit (először) csak jiddisül írta, prózai alkotásait pedig csak oroszul. Puskint, Lermontovot, Majakovszkijt fordított jiddisre.
1937-től mint szabadúszó műfordító tevékenykedik. (Pl. Balzac Ismeretlen remekműjének orosz fordítása is az ő nevéhez fűződik. 1939.) 1938-ban Moszkvába költözik, 1940-től tagja az Írószövetségnek. 1941-1945 között katonai szolgálatot teljesít. Kezdetben a népfelkelők irodalmár századában. Felderítőként kezdte, majd a felderítő különítmény vezetőjévé, kapitányává (ami a mi századosunknak felel meg) vált. 1944-ben belép a Szovjetunió Kommunista Pártjába [ВКП(б)].
Első orosz nyelvű regénye a Csillag (Zvezda) volt (1947). Ebből film is készült, kétszer is. 1949-ben, és (a remake) 2002-ben. Ez a regénye is megjelent magyarul. Az orosz nyelvű megjelenés évében a szerző elkészítette regényének jiddis nyelvű fordítását is, ami a moszkvai Ejnikajt (אייניקייט - Egység) újság dupla számában jelent meg. Ez az újság a Zsidó Antifasiszta Bizottság (1942-1948) egyik sajtóterméke. A lap példányszáma 1945-ben 10 000 volt. Az újságot a kozmopolitizmus elleni küzdelem okán szüntetik meg. A Csillag jiddis változatának az Ejnikajtban történt megjelenésével azonos időben, a varsói Folks Sztyme (פֿאָלקסשטימע - Nép Hangja) újságban is megjelenik. (Ezt az újságot Lengyelországban adták ki, de ebben az időben a Szovjetunió területén is terjesztették.)
A Két ember a sztyeppént 1948-ban írta meg. A hivatalos kritika nem fogadta kitörő lelkesedéssel ezt a regényét. Ennek oka lehet a megváltozott belpolitikai helyzet is. (Lásd: Az Ejnikajt megszűnésének oka.) Ám ettől függetlenül 1948-ban megkapja első Sztálin díját (a másodikat 1950-ben kapta.)
1949-ben a Tavasz az Oderán címmel jelenik meg könyve. Az 1953-ban írt regénye (Сердце друга) ismét a kritika kereszttüzébe került. 1956-ban megírja a Tavasz az Oderán folytatását (Дом на площади). Majd jön 1961 A kék füzet. A Carlo Collodi által írt Pinokkió kalandjait oroszra fordítja. Utolsó regénye (Новая земля) befejezetlen marad...
1962. szeptember 22.-én meghal E. Kazakevics. Testét a Novogyevicsi Temetőben helyezték végső nyugalomba.
Eddig hét művét filmesítették meg. Az egyiket kétszer.

Néhány gondolat a felirathoz

"- Dzsurabajev! Drzsurabajev! A csizmáid nem szorítanak?
- Nem!"
Hangzik a párbeszéd a film egyik jelenetében. A nem-leges válasz után a kérdező felröhög.
Miért? Kérdezheti a figyelmes, és elmélyült filmnéző.
A válasz nagyon egyszerű. A kérdés kétértelmű. Az orosz szlengben amikor megkérdezik valakitől, hogy nem szorít-e a lábbelije, akkor a felől érdeklődnek, hogy nem hülye-e az illető.
Utalás arra, hogy az illetőnek mintha hirtelen megnőtt volna a lábfeje. A fej mérete nem változik, de a láb megnyúlik, megnagyobbodik. Tehát agyilag visszamaradt a fejlődésben, és abnormális kinézetű lesz a delikvens.
A kinézetének abnormalitása, és a negatív irányú mentális képességek között a magyar nyelv is lát kapcsolatot. Lásd a mongol idióta kifejezést. (Ez a Down-szindróma népi elnevezése.) Itt a betegség miatt elváltozott arc, és a távol-keleti emberek arcformája közötti hasonlóság okán alakult ki ez a pejoratív értelmű, bántó és rasszista kifejezés.
Szóval, Dzsurabajevtől úgy kérdezik meg, hogy minden rendben van-e a lábbeliével, hogy közben úgy is lehet érteni, hogy kétségbe vonják szellemi képességeit. Ezért röhög fel a szolgálatvezető. Persze, közben "játssza a hülyét", hiszen így fejezi be a társalgást:
- Nézd, közbe akartam járni, hogy adjanak neked egy újat."
Felmerült bennem, hogy élve a fordítói szabadsággal "magyarosítom" a párbeszédet, de arra jutottam, hogy inkább csak ferdíteném a dialógust, mint fordítanám, ha ezt tenném. Hiszen annyira egyértelműen lábhoz kötött az elsődleges értelme a párbeszédnek.
Az enyhe évődő kötözködést persze nem reagálja le a kazah srác, de ez érthető is valahol, hiszen nem anyanyelve az orosz.

A fasiszta szó jelentése az orosz köznyelvben:
Már általános iskolás koromban felhívták a figyelmünket (az osztályét), hogy a fasiszta szót nem minden esetben használják megfelelően az emberek. Most nem kívánok azzal foglalkozni, hogy egy tudományosan pontos definícióját megadjam a szónak, hiszen ilyen meghatározásnak könnyen utána tud nézni akárki. Szeretnék kitérni arra, hogy a történelmi, politikai jelentés mellett él az orosz kultúrközegben egy köznapi jelentése is a szónak. Ebben, ilyen értelemben is használja a film egyik szereplője ezt a kifejezést:

"Ez a háború, olyan mint egy játék. Elkapják, és megölik. Észre se veszik, hogy maga lány. Mert fasiszták. Érti?"

Könnyen belátható, hogy a beszélő itt nem tudományos, vagy politikai értelemben használja a fasiszta szót. A köznapi beszédben fasisztának számít minden olyan hadsereg, amely megtámadja az országot, és nem csak az országot védő fegyveres erőkkel küzd, hanem ártatlan, és fegyvertelen embereket tudatosan, előre megfontoltan írt, nemre, korra való tekintett nélkül. (Ennek a definíciónak az avíttságát jól mutatja, hogy napjainkban az aszimmetrikus hadviselés, és a proxy háborúk korában teljesen "elfogadott" gyakorlat a polgári kórházakba, iskolákba, óvodákba, lakóházak közé való nehéz és/vagy rakéta fegyverek telepítése, használata. Illetve ezen eredetileg polgári rendeltetésre épült épületek szétlövése, szétbombázása. Fél száz évvel ezelőtt ez azért nem volt annyira gyakorlat. Pláne nem volt elfogadott gyakorlat. Ma meg már minden fegyveres konfliktusnál előfordul ez. Hiszen a szétlőtt, szétbombázott kórház, óvoda, iskola képével nagyon jól lehet manipulálni az audiovizuális kulturális eszközökön tájékozódni próbálókat. Ráadásul sokszor az sem igaz, amit látunk.) Évezredek óta minden háborút kíséri a nem fegyveres lakosságot érő atrocitások. De nagyon nem mindegy, hogy a (részeg, vagy bekábítózott, vagy éppen ideggyenge) katona egyéni kilengése ez, vagy parancsba adott elvárás. Amennyiben parancsba adott elvárás, akkor használják az orosz közbeszédbe a fasiszta jelzőt.

Tetszik, nem tetszik a partizánvadász akciók ilyen parancsba adott kegyetlenkedésekről is szóltak. Pontosabban, főként ilyenekről szóltak. A horthysta hadseregünket ezért tartják fasisztának még ma is a Kárpátoktól keletre. 1944-45-ben a SzMERS konkrét listákkal jött hazánkban. Nem csak málenkij robotra vitték el az embereket ebben az időben országunkból, hanem a Szovjetunióban háborús bűnöket bizonyítottan elkövetőket is összeszedték, és vitték. Bírósági tárgyalásokra. Amint a szovjet vezetés számára nyilvánvaló lett, hogy a Szovjetuniót megtámadó európai hadseregek kegyetlenkednek a polgári lakossággal a megszállt területeken, tudatosan, és szisztematikusan gyűjtötték a háborús bűntettek elkövetőit terhelő bizonyítékokat. Már 1941-ben a háború utáni bíróság általi felelősségre vonásban gondolkodott Sztálin. És ő volt az is, aki javasolta a szövetségesek vezetőinek, hogy a háború végén egy nemzetközi bíróság előtt feleljenek a felelősök, a náci rendszer csúcsragadozói is. Rooseveltnek, majd Churchillnek is megtetszett a terv. Így jöhetett létre a Nürnbergi Törvényszék.  

"Mit rugózol ezen, mint egy cseldon?"

Mi az a cseldon?

Cseldon (челдон, чалдон) szó írott formában először egy értelmező szótárban jelent meg. Az enciklopédikus mű szerint Szibéria első telepeseit hívják így. A 16-17.században kezdődik meg a szláv etnikumnak a behatolása a szibériai vidékekre.

Vlagyimir Ivanovics Dal  (1801-1872) munkája (1866) szerint a szó jelentése: csavargó, fegyenc, száműzött, ki- illetve felszabadult ember. Szibéria kolonizálása nagyban hasonlít Ausztráliáéra. Az eleinte betelepített, betelepülő emberek "foglalkozása" alapján.

(V. I. Dal orosz író, etnográfus és lexikon készítő,folklór gyűjtő [néprajzos], és katonaorvos volt. Élete fő műve, amit 53 éven át készített Толковый словарь живого великорусского языка [Az élő nagyorosz nyelv értelmező szótára] volt.) A csaldon szó szerinte mongol eredetű, olyan személyre vonatkozik akiről levették a szolgaság jelzését. Jelenlegi tudásunk szerint a szó mongol eredetére nem utal semmilyen tudományos bizonyíték. Ezért ez a magyarázat, a fikció kategóriája.
Van egy magyarázat, ami szerint a Csalka és a Don közötti területről jövő embereket hívták a szibériaiak csaldonci-nak (чалдонцы).

(No most, a mellékelt térképen látható, hogy a Donnak se Csalka nevű mellékfolyója nincs, se nem zár be ilyen folyóval közt. [Szemben a Dnyeperrel, vagy a Volgával.]
Viszont ez a vidéken rengeteg hutor [kozák falu]volt. [Na jó, ma is van. Már ha az ott lakók őrzik még a kozák identitásukat, és nem oldódtak fel az ukrán és/vagy az orosz nemzetben.])
Az első szlávok akik Kelet-Szibériába kerültek elítéltek voltak, vagy azok őrizői (kozákok). A Don mellől jöttek a kozákok (Человеком с Дона), míg az elítéltek tréfás népi elnevezése a Csala (vagy Csalka) folyótól jövő emberek (людьми с реки Чалый) voltak. Tehát a Csala (Csalka) folyó egy nemlétező, kitalált földrajzi fogalom. (Talán a csalinból eredhet, ami ugyan a lovaknál almásszürkét jelent, de a sóhajt, a nyöszörgést is kifejezhetjük ezzel a szóval.)
E két fogalom összeolvadásából jött létre a csaldonci kifejezés.
Mivel a kifejezés összetevői tűz és víz, két ellentétes érzelmi töltésű fogalom, ezért hibának tartottam volna ha erőszakosan behelyettesíttetem volna bármilyen magyar kifejezést. Az eredeti szó jelentésének sokszínűsége magyarul egy szóval visszaadhatatlan.
Csaldonnak nevezték magukat a szabad emberek, akiknek nem voltak jobbágyi kötelezettségeik (kozákok), és csaldonnak nevezték magukat azok, akik ősei büntetésből kerültek Kelet-Szibériába.
Чалдон шапку не ломает. (A csaldon nem veszi le a sapkáját.) A szólás arra utal, hogy a magát csaldonnak tartó nem alázkodik meg a hatalom előtt. A csaldon nem kapkod, nem alázatoskodik a hatalom előtt. Renitensségük miatt  van a szónak pejoratív értelme is. A lustaság, a butaság szinonimájaként is használják. Másik oldalról nézve pedig a csaldon számára a szolgalelkűség, az engedelmesség szégyenteljes dolgok. Ez a szó egyszerre lehet dicsérő, és sértő. Minden a szövegkörnyezettől, és a beszélő szándékától függ.
Azokat az embereket is így hívják, akik fizimiskáján látszik, hogy ősei között mongolok, esetleg "őshonos" szibériai bennszülöttek is vannak.
Valami olyasmi történhetett, hogy Szibériában a nyugatról frissen jötteket elkezdték csaldonozni. Az ország nyugati felén is elterjedhetett a kifejezés (miután a számüzetésből, vagy a katonai szolgálatból hazatértek), de mint a szibériai szinonimája. Függetlenül attól, hogy szláv, vagy valamilyen más származású volt az illető. És innentől már minden játszik!
Egy szó mint száz. Nagyon összetett jelentéstartalmú kifejezésről van szó.

"Apa meghalt. A fronton.'41-ben. Kljazmánál."

Ezt Dzsurabajev mondja. Számomra nem teljesen világos mire gondol.Van egy Kljazma folyó Moszkvától keletre (természetesen az európai részen!), ahol esetleg eleshetett volna az édesapja, de ahhoz körbe kellett volna a németeknek zárni a fővárost. Nevezett folyó olyan 30-40 km-re folyik a várostól. Ezen a területen nem folytak harcok.A másik megoldás, hogy az ifjú kazah harcos összekeveri Kljazmát Vjazmával. Vagy csak az akcentusa miatt hallatszik Kljazmának a Vjazma. Mindenesetre nem javítottam a helységnevet, úgy hagytam ahogy elhangzik. (Mert szerintem itt Vjazmáról lenne szó, viszont Dzsurabajev nem egészen tisztán beszéli az oroszt.)

"- Következő!

- Nekem az aljából, földi!

- Mákos nudli nem kellene? Haladjál! Következő!"

Дуля с маком

Ez a párbeszéd nagyon tetszett nekem.

Miről van itt szó?

Alaphelyzet: ételosztás kondérból.

A csellós ukránul mondja, hogy: Következő!

Mire jön oroszul a kérés: Földik vagyunk, hát a sűrűjéből adj nekem. Amire a reakció egy russzizmus.  A  képen is látható, hogy mit is jelent ez a kifejezés (Дуля с маком).  Egy mákos kéz fügét, fityiszt mutat. Egyszer. Meg hát ott van az a mákkal töltött, esetleg megszórt tészta. Azért egy ételosztótól, egy szakácstól elég frappáns válasz, nem?

Csupán azért idéztem meg ezt a párbeszédet is itt, hogy ha valaki a film nézése közben nem csak az ételre asszociálna, ne szégyellje magát. Nagyon elterjedt azon a vidéken, ahol a film játszódik, az első (bal oldali kép) értelmezése a kifejezésnek. Tehát: Ezt neked!

Nektek, akiket érdekel a felirat, inkább ezt a linket ajánlom!
(A felső a Blue Ray, és a Blue RayRip-ekhez jó, az alatta lévő pedig a DVDRip-ekhez.) 

Jó mozizást!

Leonyid Utjoszov slágérét, amelynek címe megegyezik ennek a fimnek a címével, itt hallgathatjátok meg: https://my.mail.ru/mail/kandidat1946/video/9250/26134.html