Ablak Párizsra

A film eredeti címe: Окно в Париж

A felirat tulajdonságai:
FPS:25,
a felirat nyelve: magyar,
kiterjesztése: srt.













Íme végre megint eljött az idő, és Amundsen egy újabb felirattal örvendeztet meg minket!
Mostani választása egy 1993-as vígjátékra esett.
Az Ablak Párizsra nem csak egyszerű gegekkel tűzdelt földhöz ragadt komédia. Van benne egy kis fantasztikum is. Egy fantasztikus vígjáték...
Nagyon nehéz helyzetben vagyok. Mint minden esetben, úgy most is úgy kellene írnom erről a filmről, hogy egyrészt ennek a bejegyzésnek az olvasója kedvet kapjon ennek a mozinak a megtekintéséhez, de meglepetést is okozzon neki ez az alkotás.
Az alaphelyzet az, hogy fenn, a Néva partján van egy nagyváros. Ezt a várost sokan hasonlították, hasonlítják Párizshoz. Ez a város jelképpé is vált. Már alapítójának is az volt a szándéka, hogy egy új színt, egy új értékrendszert jelképezzen. Átmenetet képezzen a sztyeppe és a szalon között. Talán innen ered a film ötlete is.
És, hogy nem erőltetett ez a feltevés, mi sem bizonyítja jobban Puskin sorainál:
                    "S ő azt gondolta ki:
                      Nincs jobb hely, hol várost emeljen
                      A svédeket bosszantani,
                      Dölyfös szomszéd nyugalma ellen.
                      Sugallatott a táj adott:
                      Európára ablakot
                      Itt vágjunk; tenger mossa lábunk!"
                                                    ( Kormos István fordítása)

Mert hát ebben a Néva parti városban van egy ablak... Egy ablak amely (bármilyen hihetetlen) Párizsra nyílik. Aki átmegy, átlép az ablakon, hirtelen (mondhatni észrevétlenül) ezer kilométereket megtéve egy másik világban, egy másik kultúrában találja magát. És ezen az ablakon keresztül megindul a forgalom...

De inkább átadom a szót, Amundsennek a felirat készítőjének:

"A film az orosz (poszt-szovjet) történelemnek abból az időszakából származik, amit mi magyarok szinte alig ismerünk. Ugyanis az 1993-as évben bizony el voltunk foglalva a mi magyar rendszerváltásunkkal. Az orosz (szovjet) állam emlegetése is minimum ellenszenvet, de esetenként dührohamot váltott ki a hétköznapi emberből. Utáltuk az oroszokat, gyakorlatilag minden gazdasági kapcsolatot megszakítottunk velük. Később Magyarország ebbe  (többek között ebbe is) belerokkant, de akkor és ott az elvek számítottak. Elegünk volt – jogosan – a szovjet típusú rendszerekből, de ugyanakkor nem tudtuk, merre is vezet az út… Be is fejezem, mert nem politizálni akarok, hanem a filmhez írni egy kedvcsináló, bemutató cikket.

Kollégáim, akik abban az időszakban voltak kint kiküldetésben Moszkvában és egyéb más nagy orosz városokban, „érdekes”-nek nevezik azokat az éveket. Utólag nehéz megmondani, jó volt-e avagy rossz. Fiatalabb volt mindenki húsz évvel, és ez sok mindent megszépít… Visszatérve a nyitó mondatra, bizony mi alig tudunk valamit erről az időszakról, hiába is mutatta a Panoráma a moszkvai utcai harcokat, hiába is tudtuk, hogy Gorbacsovval „valami nem stimmel”, azt sem tudtuk igazán, ki az a Jelcin és őszintén rácsodálkoztunk, hogy az 1991-es Monsters Of Rock fesztiválnak volt egy moszkvai állomása, ami ingyenes volt és 800 000 néző figyelte a Metallica – AC/DC koncertet...

Húsz év eltelt. Maradjunk ennyiben.

A film hátterének megértéséhez néhány alapvetést muszáj leírni. Segítségül hívom a Wikipédia Szovjetunióval kapcsolatos bejegyzését. „…A Gorbacsov által kezdeményezett glasznoszty és peresztrojka hatására megkezdődött a Szovjetunió belső felbomlása. A folyamat 1991 augusztusáig tartott, amikor a sikertelen puccsot követően a tagköztársaságok egymás után kiáltották ki a függetlenségüket, és elszakadtak a központi hatalomtól…A gorbacsovi reformok következtében a Szovjetunió belső válságba kerül…a Szovjetuniót terror-hullám, konfliktusok, ellentétek gyengítik. 1991. augusztus 19-21-én államcsíny-kísérletet hajtanak végre…és létrehozzák az Állami Rendkívüli Bizottságot (GKCSP - ezzel a rövidítéssel talákozunk a film szereplőinek beszélgetése során)… 1991. december 25-én Mihail Gorbacsov nyilvános tévébeszédben bejelenti lemondását, amivel a Szovjetunió megszűnik létezni.

A rendszerváltás nagyon súlyos árat követelt Oroszország lakosságától. Az ipari termelés és az életszínvonal nagyon lehanyatlott. A kilencvenes évek elején rendszertelenül fizették a nyugdíjakat, több éves elmaradás sem volt ritka. A születési arányszám rendkívül alacsonyra szállt, a halálozási az egekbe szökött. Nagyon rövid idő alatt kialakult egy újgazdag réteg, amely a kezére került tőkét biztonságosabb helyre, Oroszországon kívülre menekítette, így a gazdaságot a nagyarányú tőkekivonás is sújtotta. A kedvezőtlen folyamatok Putyin elnökké választása után fordultak meg. Az olajjövedelmek segítségével sikerült konszolidálni a gazdaságot. (forrás: Wikipédia)

A film 1993-ban készült, a magyar „art” mozi hálózatban vetítették is 1994-ben vagy 1995-ben. A magyar filmográfiák is közölnek a filmről szűkszavú részleteket, tehát ez a film megjárta Magyarországot. (Más kérdés, hogy mára már a nyomát sem találni ennek…) A film tartalmi ismertetését mai napig meg lehet találni. „Fergeteges komédia, igazi filmszatíra a mai orosz társadalomról. Nyikolaj zenetanár a gimnáziumban. Lakása nincs, Gorohovnál talál szobát. Korábban egy öreg hölgy lakta a macskájával. Maxi cica most is belesimul a fotelbe, s csendesen szemléli a szoba új lakóját. Nyikolaj és szomszédja hamarosan felfedezi a szoba titkát, méghozzá azt, hogy az ablaka Párizsra nyílik. Ettől a perctől kezdve életük megváltozik, s ebből az eredeti ötletből sok humoros jelenet adódik...” Persze ezen a rövid  ismertetőn túl el lehet képzelni, hogy ez a szokatlan filmes ötlet mennyi elképesztő szituációt tud eredményezni. A film egy jóslat Európa jövőjéről, az orosz üzletemberek inváziójáról Európában és a demoralizált, megalázott értelmiségről Oroszországban. Jurij Mamin filmje egy igazi populáris film. Ez a leghíresebb az összes Jurij Mamin alkotás közül. A nézők milliói kedvelik a világ minden tájáról. A film sok idézete gyakorlatilag közmondássá vált.

A film keletkezése tulajdonképpen Mamin francia kapcsolatainak köszönhető. Néhány francia barátja azt javasolta, hogy készítsen egy közös orosz-fran-
cia filmet, ami létre is jött ezzel az 1993-as "Ablak Párizsra" vagy más címén "Salade Russe" című alkotással. Azonban a filmvállalat, a hatalmas LENFILM egy részlege sem volt hajlandó részt venni a projekt finanszírozásában, így  gyakorlati-
lag  pénzügyi összeomlás fenyegette a film elké-
szülését. Ez a helyzet késztette Jurij Mamint, hogy létrehozza saját filmes cégét a film elkészülése ér-
dekében és annak érdekében, hogy a későbbiekben, a peresztrojka utáni Oroszországban is vonzza a cégek és kereskedelmi vállalkozások filmgyártási támogatását. Így jött létre Jurij Mamin alapja a „Fountain”. Mamin előző filmje, elnyerte a fődíjat a francia filmfesztiválon, ez könnyítette meg a film finanszírozását. A film  sikert aratott Franciaországban és a Berlini Filmfesztiválon, olyannyira, hogy a Sony Pictures segítségé-
vel megjelent még az Egyesült Államokban is és kétszer kérvényezték, hogy nyújtsák be a filmet az  1994-es Oscar-díj legjobb idegen nyelvű film kategóriájára. A korabeli kritikák szerint "…a Los Angeles-i és New York-i vetítések félelmetes hatásúak voltak mind a kri-
tikusok mind a közönség számára...." Nem csak a jelölésre, de az Oscar elnyerésére is na-
gyon jó esélye volt. Azonban abban az időben Nyikita Mihalkov és az ő frissen elkészült filmje a "Csalóka napfény" volt a futtatott film. Az orosz Oscar bizottság nem volt hajlan-
dó versenynek alávetni Mihalkov filmjét, és a "Csalóka napfény"-t küldte az Egyesült Ál-
lamokba az Oscar versengésre. Így Jurij Mamint megfosztották attól a lehetőségtől, hogy megnyerje ezzel a filmmel a  díjat. Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy a „Csalóka napfény” 1995-ben Oscar-díjat nyert.

Néhány szó a rendezőről és a főszereplőkről:

Jurij Mamin, 1946-ban született orosz filmrendező, színházi rendező, forgatókönyvíró, író és televíziós személyiség.  Mai napig díjakkal elismert és ünnepelt művésze Oroszországnak.

A női főszerepet játszó Agnes Soral francia színésznő. 1960-ban született. Párizsban, a Művész Színházban kezdett játszani és már 17 évesen felfedezte őt a film. A 80-as években már ismert színész. Az 1990-es években csak az „Ablak Párizsra”-ban vállalt főszerepet, munkásságát inkább a színházi és TV szerepek töltötték ki. Később igen nagy szerepet vállal az Amazonas környéki jótékonysági akciókban.

A zenetanárt játszó Szergej Doncov (másik nevén Szergej Drejden) 1941-ben született Novoszibirszkben. Többszörösen díjazott, elismert színész. 1992-ben meghívást kapott e film próbáira. Ugyanakkor a francia fél nem akarta rögtön elfogadni Doncovot, mint főszereplőt. Azt mondták, hogy erre a szerepre eléggé öreg. A próbafelvételek alatt rengeteget sminkelték és felmerült a lehetősége, hogy parókában kell a szerepet végigjátszania. Első nekifutásra nem is találták alkalmasnak, de Mamin a végén őt választotta.

A film humoros oldalát egyértelmű-
en Viktor Mihajlov adja. Elképesztő energiával hozza a bun-
kó orosz melós karakterét, aki a nyugati társadalomba belecsöppen-
ve azonnal és kizárólag az ügyeske-
déssel, pénzszerzéssel, harácsolással foglalkozik. A színész 1936-ban született Leningrádban, 1968-ban végzett színészként, ezután Lening-
rádi színházakban dolgozott. Sorsának kegyetlen fintora, hogy az élete legnagyobb szerepének bizo-

nyuló „Ablak Párizsra” sikerét már alig élte túl, 1994-ben elhunyt. 

A film többszöri megnézése után elmondhatom, hogy két erőteljes motívum jön át az alkotásból. Az egyik az orosz emberek mentális és fizikai szétesése a rendszerváltás után. A kilátástalanság, a szegénység, a kosz, a pénztelenség. Politikai pártok demonstrálnak: az utca egyik oldalán a Lenin hívők, másik oldalon a cári intézmény támogatói. Ugyanakkor pedig nincs étel, nincs gyógyszer. Az orosz rendszerváltás ábrázolása óhatatlanul olyan gondolatokat kelt a magyar nézőben, hogy ez az egész igencsak hasonlít a nálunk lejátszódott eseményekre. Annak ellenére, hogy ma már tudjuk, hogy az orosz emberek (főleg a nagyvárosok lakói) már egyáltalán nem ezen a színvonalon élnek, meg kell jegyezni, hogy az orosz nép általunk ismert adminisztrátori (mérnök, orvos, állami hivatalnok, menedzser, stb.) rétege még mindig csak egy kicsi százaléka a teljes lakosságnak. Az egy más dolog, hogy ezekkel találkozunk a külföldi útjaink során a repülőtereken, szállodákban, nyaralóhelyeken. De Oroszországban ma is rengetegen szegénységben élnek.

A másik igen fontos mondanivaló, a film egyik csúcsjelenetében, a végén van. A főszereplő zenetanár (maga  is a demoralizált orosz értelmiség tagja), meggyőző beszédet mond a gyerekeknek, akik úgy döntöttek, hogy továbbra is Párizsban maradnak. Abban az időben, ez eléggé ritka és őszinte demonstráció volt a hazafiságról. 

Engedjenek meg egy személyes megjegyzést, így a végén. A film párizsi jeleneteit – mint később megtudtam – 1992 tavaszán és nyarán forgatták. Akkoriban, 1992 tavaszán, végzős középiskolásként én is ott tölthettem egy hetet. Ez egy olyan jutalomutazás volt. Húsz évvel fiatalabb voltam. Nem mondom, hogy megöregedtem, de valahogy nehéz  ezt így átgondolni, leírni.

Elmentek az évek."

Amundsen tapintatosan kihagyott egy (számomra fontos) mellékszereplő megemlítését. Verára gondolok, pontosabban az őt alakító Nyina Nyikolájevna Uszatovára. Lehetőséget adott, hogy e kiváló művésznőről néhány mondatot írhassak. Uszatovának nem ez az első filmje amelyik ebben a blogban szerepel. És terveim szerint nem is az utolsó...

(Időről-időre meglepődöm... Mennyire hasonló dolgok is jutnak az eszünkben... Anélkül, hogy összebeszélnénk... Épp befejezés közeli állapotban van egy feliratom. Egy felirat ami egy 1992-es orosz-francia közös alkotáshoz készítek... )Nyina Usztanova pályafutása bővelkedik színpadi és filmszerepekben. Több ismert, népszerű, és kevésbé sikeres alkotásban is láthatjuk. A teljesség igénye nélkül megemlítenék néhányat. Szerepelt többek között a Barátom Iván Laspin-ban, a Sziget-ben, a Pópában is. Televíziós sorozatok sem idegenek tőle. Ő a Titokzatos Násztya Varvarája, vagy találkozhatunk vele a Birodalom Bukásá-
ban is. E színházban és a filmgyártásban is sokat foglalkoztatott művésznő 1951. október elsején született Malinovoe Ozeroban. Ez a település az Altáji Régióban található. Ez a vi-
dék híres a gyógyiszapjairól. 1942-ben kapta meg a városi rangot. A művésznő 1969-től kezdődően próbálkozott, hogy elkezdhesse színművészeti tanulmányait. Ez idő alatt a helyi "Vörös Október" Ruhagyárban dolgozott. A helyi Kultúrház igazgatója segített neki a fel-
készülésben. Végül 1974-ben próbálkozásait siker koronázta. Miután 1979-ben sikeresen befejezte tanulmányait az Arhangelszki Régió Kotlasz városába költözött. Az itteni szín-
házban kezdte karrierjét. Majd következő évben az éppen akkor induló leningrádi Molo-
gyezsnij Színház társulatához szegődik. Első filmszerepét 1981-ben kapja. Azóta se szeri, se száma nincs a filmjeinek...

A Pópa főszerplői

Magánéletét megóvja a rivaldafénytől.
Férje Jurij Lvovics Gruev nyelvész (német és francia nyelvek avatott ismerője), színész (az Apostol, a Pel-
gija és a fehér buldog, című sorozatokban is szere-
pel). Fiát Nyikolájnak hívják.
Nyina Usztanovát számtalan művészeti és néhány állami elismerés érte az évek folyamán. Életpályája jól mutatja, hogy a tehetséges embert nem az életkörülményei befolyá-
solják. A tehetség utat tör magának, és befolyásolja az életkörülményeket.
Ehhez nem kell más, "csak" az hogy a társadalom szociális értelemben mobilis legyen. Ez az egyén boldogulásának, boldogságának egyik fontos feltétetele... Így tud egy vidéki munkáslány országosan elismert lenni. Olyan ez mint a mesében...

A Szibériáda bejegyzését amikor először olvastam, akkor jöttem arra rá, hogy a kezdeti elképzeléstől ("Inkább csak impresszió lesznek ezek a mondatok.") kicsit eltávolodtam... Az adatok, az informá-
ciók sokkal nagyobb teret kaptak az utóbbi időkben, mint a benyomások. Elhatároztam hogy változ-
tatok. (A Mindenki meghal-nál ez még nem látható, de ez azért van, mert azt a fogalmazást hama-
rabb megírtam, mint ahogy esmisi művét olvastam.) Amundsen viszont ragyogó írásában utat muta-
tott, élettel töltötte meg ezt a bejegyzést.
Köszönöm!
És köszönöm e nagyszerű filmhez készített feliratot is!