A jövőből vagyunk
Alternatív címek : Mi iz budushego; My iz budushego;
We Are From Future; Back In Time; My iz budushchego A film nyelve: orosz, német
A produkció honlapja: http://www.m-i-b.ru
We Are From Future; Back In Time; My iz budushchego A film nyelve: orosz, német
A produkció honlapja: http://www.m-i-b.ru
A felirat tulajdonságai:
FPS: 25
Fálj kiterjesztése: srt
Felirat nyelve: magyar
Jó néhány hónappal ez előtt elkezdetem egy filmfeliratot készíteni…
Elég időigényes a dolog… és egy kicsit bele is fáradtam… De amit elkezdtem nem akartam abbahagyni. Ezért egy kicsit pihentettem a dolgot. És pihenés közben hozzákezdtem másik feliratokhoz. Ezeket könnyebb volt csinálni, és így a sikerélményem is volt. Majd ezután befejeztem az első feliratot. Mikor végeztem, jól eső érzés kerített hatalmába. Öröm. Az az fajta ami az ember belsejéből fakad. Külső körülmények miatt, nem ilyet érez az ember.Remélem tudod, hogy mire gondolok. Úgy éreztem, másokkal is meg kell osztanom, a kiváltó okot. Ez nem volt más mint a „44 augusztusában” felirat elkészülte.
Már írtam arról, hogy egyáltalán nem gondoltam arra, hogy blogírásba kezdjek. Nem sok minden áll tőlem ilyen távol. De úgy gondoltam, ha csapok egy kis reklámot a filmnek, akkor hátha olyan is megnézi, aki soha még csak nem is hallott róla.
Igen ám, de egy felirat miatt nincs értelme blogot írni… Nincs igazam?
Végül is volt jó pár film amit megszerettem volna nézni, úgy hogy kényelmesen hátradőlök és csak nézek ki a fejemből… Vártam, hogy hátha lefordítja valaki.
Igaz a mondás, hogy evés közben jön meg az étvágy.
Volt néhány feliratom és elkezdtem közkincsé tenni… Közben meg fordítottam… és fordítottam… Végül eljött az az idő, amikor elfogyott a feladat.
Most mi legyen?
Mivel ritkán vagyok internet közelébe, és amikor ott voltam akkor is inkább a blogra tettem fel dolgokat, „munka nélkül maradtam”. Ekkor elkezdtem böngészni a netet. Találtam egy filmplakátot, amelyiket érdekesnek találtam. Főként a főszereplő személye miatt. Láttam már pár filmben és arra gondoltam , hogy ha más nem is tudható a moziról, de legalább sejthető a minőség… Igen ám, de ez egy második rész volt. Így hát, az első rész lefordításával kezdtem a dolgot.
És itt van, az elkészült mű.
Milyen film is ez?
Hát… Romantikus, háborús, fantasztikus.
A fantasztikum kimerül az időutazásban, amire a film cselekménye épül.
Van négy fiatal. Egy az egyetemről kimaradt történész hallgató (Danyila Kozlovszkij), egy raszta hajú (Anderj Terentyev), egy neonáci (Яглыч) és még egy fiú (Dimitrij Volkosztrlov), aki együtt nőtt fel a csoport vezetőjével. A csoport amatőr régészkedéssel foglalkozik. Második világháborús relikviákat ásnak ki a földből, amit pénzé tesznek a fekete piacon. Ám egyszer furcsa dolog történik velük…
Egy időutazás részesei lesznek.
1942.augusztusában találják magukat. És mindent megtennének, hogy újra napjainkba lehessenek. Ami nem is olyan egyszerű.
A helyzetet bonyolítja a szanitéclány, Nyina Polikova (Jekatyerina Klimova), feltűnése. És innentől elindul a filmben a romantikus vonal is…
A történet hátterét a Honvédő Háború eseményei adják. Nem tudni pontosan, hogy hol játszódnak az esmények. A személyes véleményem szerint a leningrádi fronton.
Ugyanis hőseink szentpéterváriak (amit ugye 1991–ig Leningrádnak hívtak). Csak az időben utaznak, a térben nem. A film legelején autóval mennek ki a városból, az ásatásuk helyére. Az autóból és a náluk levő holmik alapján nem olyan sokat autózhattak…
A filmben levő harci jelenetek, nem olyan realisztikusak mint egy Spielberg filmben.
Véres jelenet, nem is igazán van benne. Ugyanakkor a romantikus szál sem „csöpögős”.
Véleményem szerint a film készítői próbáltak egyensúlyozni, hogy a tizenéves fiúk és lányok egyaránt élvezettel nézhessék az alkotást.
Igen, mert ez a film az ifjúságnak készült. De persze idősebbek is megnézhetik.
Nincs ebben a moziban „világ megváltás”, csak szórakoztatni akar.
Mint említettem, az egyik főhős egy neonáci karakter.
Van egy jelenet, úgy a film közepén, amikor szembesítik (ha nem is közvetlenül) azzal, hogy míg nagyapja korosztály az életét adta a nácik elleni küzdelemben, addig ő azokat az eszméket követi ami ellen harcolt valamikor a nemzete.
Amikor először láttam ezt a jelenetet, akkor eszembe jutott az, amikor a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején, először láttam orosz neonácikat a televizíóban.
Nem értettem, hogy hogyan tudják magukban az orosz identitást összeegyeztetni a náci eszmékkel.
Akkor számomra ez, maga volt a teljes abszurditás. A film egyes szereplői szerint meg maga a hazaárulás.
Akkor számomra ez, maga volt a teljes abszurditás. A film egyes szereplői szerint meg maga a hazaárulás.
De az Illés együttes óta tudhatjuk, hogy: „Happy end nincs? De van!”.
Így hát a film vége felé az újfasisztából hazafi válik… Hát igen, a körülmények…
Vagy ahogy egy gondolkodó mondta, (akire ma már nem igazán szoktak hivatkozni, bár volt idő amikor rendszeresen idézték őt [is]) „ a lét határozza meg a tudatot”.
És, hogy beteljesedik-e a szerelmi vonal?
Mivel, ez nem egy amerikai film, így jogos a kérdés!
De most, nem válaszolom meg.
A másik, amikor a fentebb említett jelenetben, szembe kerül a napjainkban oly elterjedt erkölcsi relativizmus, és a 20.századot annyira jellemző idealizmussal.
„-Holnap kivégeznek minket, és ott nem lesz jó vagy rossz.
- Lesz! Mindig lesz jó és rossz. Mi jó úton járunk! És soha nem fogják Moszkvában kiabálni, hogy "Heil Hitler".”
Mégis, jobb ha az emberben vagy egy idealizmus, egy kis naivitás…
Az „Amiről a férfiak beszélnek” zárójelenete jut az eszemben. Amikor a főhősök kinn vannak a tengerparton, és beszélgetnek. Látnak egy idős házaspárt, akik féltő szeretettel viszonyulnak egymáshoz. Közben a Leonyid és Rosztiszláv elkezd beszélgetni róluk:
„-Olyan 80 évesek. Ez azt jelenti,hogy 60 évig együtt éltek. És látod, hogy szeretik egymást.
- Igen, de miért gondolod, hogy soha nem csalta meg? Lehet, hogy megcsalták egymást, ezért
ennyire boldogok, ezekben az években. Nem lehet, hogy így történt?
- Nem. Nem történt meg.
- Miért?
- Mert nem akarom, hogy így legyen.
- Ez milyen érvelés!
- Szláva, gondolj bele, és rájössz arra, hogy ez precíz érvelés.”
Igen, idealizmus nélkül kiég az ember.
Idealizmus nélkül céltalanná válik az ember. Ezért van az, hogy az erkölcsi relativizmus soha nem teszi boldoggá az embert. Mert a történet vége a csömör, a kiábrándultság…
Jobb ha az ember idealista (persze nem bigott módon, mert a bigott idealista az… valójában már nem is idealista.), legalább egy kicsit. Legalábbis szerintem.
Mert, ha nem lennénk legalább egy kicsit idealisták, egy kicsit naivak, akkor mi értelme lenne a létezé-
sünknek? Egymás életét „falnánk fel”, értelmetlenül.
sünknek? Egymás életét „falnánk fel”, értelmetlenül.
De ebben a filmben, mármint a „Jövőből vagyunk”-ban, nem vetődik fel ez a probléma. Csak nekem jutottak eszembe ezek a gondolatok a film kapcsán…
Magához a film megértéséhez kiegészítő információkra igazából nincs szükség.
 |
| Sz.M.Budennyij |
 |
| Budonevka |
Híres lótenyésztő is volt. Egy új lófajta kitenyésztése is a nevéhez fűződik.
Bátorságáról katonadalok szólnak (Vörös Lovasság Dal [Konarmiejszkaja], vagy a Budonny March ). Róla nevezték el a budonevkát.
Végezetül szeretnék egy kis változásról hírt adni.
Az elkövetkező időszakban nem lesz annyi felirat feltöltve, mint eddig.
Mert bár minden szabadidőmet a fordításnak szenteltem, elfogytak a kész feliratok. Darabban van azért egy-kettő, de nem tudom tartani az általam eddig diktált tempót.
Ez egy kicsit rossz … de nem tudok mit tenni. Azt, hogy az elkövetkezendőkben milyen rendszerességgel lesz új felirat, pontosan megmondani nem tudom. De lesz, az biztos.
Idén saját feliratot már nem teszek fel, de a blog formailag és tartalmilag is alakul, még ebben a hónapban. Szeretném bővíteni a blog repertoárját, úgyhogy érdemes lesz a két ünnep között is ellátogatni ide. Legalábbis remélem…
Jövőre azután újult erővel folytatom a feliratokat is.
Addig is boldog, áldott ünnepeket kívánok mindenkinek!
A napokban kezembe akadt egy könyv. A borítója alapján soha nem vettem volna a kezembe. A címe sem volt számomra csábító. Megkérdeztem, hogy belelapozhatok-e... Az igenlő válasz után, kinyitottam a könyvet... és egyből eszembe jutott ez a bejegyzés. Bár a könyvnek semmi köze nincs a filmhez, mégis Kkegészítésként álljon itt a könyvből az a rész, amin akkor megakadt a szemem:
VálaszTörlés"A Vörös hadseregnél, melynek zömét sorozott munkás és parasztkatonák alkották, eleinte komoly probléma mutatkozott az egyenruha terén. Volt itt minden – kifakult katonazubbonytól kezdve, egyszerű parasztinggel végezve. Egyetlen szigorú rendszert mutatott a komisszárok és különböző rangú harctéri parancsnokok öltözéke- itt szinte minden elvtárs kötelességének érezte a bőrkabátot és a fatokú Mausert. A pisztolyok a bőrkabátokkal együtt Németországból érkeztek – baráti segítség az imperialista kaiseri hatalomtól a proletár bolsevik kormánynak. Szinte minden kisebb-nagyobb beosztással bíró személy vadászott a őrcuccokra. A páncélvonatok legénységét gyakran a flotta matrózai adták, ezért náluk továbbra is a haditengerészeti egyenruha volt a mérvadó. Ennek egyik jellegzetessége az akkori „matróz-divat” szerint rendkívül szélesre szabott matróznadrág volt („kljos”). Mint ahogyan szerették mondogatni, erre azért volt szükség, hogy „a civilek lássák, hogyan forrong a Fekete-tenger (változat: Balti-tenger, Csendes-óceán stb.)”.
A formai összevisszaságban végül Szemjon Bugyonnijnak sikerült rendet teremtenie. Az új egyenruha igen sajátosan nézett ki, és ennek megvan saját története.
Furcsa, de nagyon sok nyugati forrásmunkában szinte ugyanazt a hibát követik el újra és újra. A jellegzetes egyenruha, és leginkább a nagyon híressé vált fejfedő megjelenését Bugyonnij nevéhez fűzik. Sőt, már azt is olvastam igen komoly, és valóban mérvadó művekben, hogy egyenest ő tervezte, vagy az ő utasítására tervezték ezeket. Nos, az egy dolog, hogy a csúcsos nemezből (később vászonból) készült sapkát az orosz nyelvben „bugyonnovkának” nevezik, de a későbbi Szovjetunió marsalljának vajmi kevés köze van hozzá. Az állandóan ismétlődő hiba abban keresendő, hogy az öltözék megjelenését nem hadtörténelemben kéne keresni, hanem – az iparművészet történetében…
Amikor 1910-ben elkezdtek készülni a Napóleon elleni Honvédő háború 100-ik évfordulójára, ami egybeesett a Romanov ház fennállásának 300-ik évfordulójával, több iparművészt bíztak meg az ünnepi felvonulás díszleteinek és ruháinak tervezésével. Mivel akkoriban dominált „minden, ami szláv”,a ruházatnak igazodnia kellett az orosz történelmi hagyományokhoz. Az egyik ruhát Scsuszev építészmérnök és iparművész tervezte. A csúcsos nemezsapka a középkori orosz harcosok csúcsos sisakját hivatott szimbolizálni. A ruhákat már el is kezdték gyártani, sőt, el is készült az első, több ezres sorozat, amikor a tervet „túlságosan merész és szokatlan” címszóval visszadobták. A néhány ezer komplett ruházat egészen 1918 őszéig pihent a raktárakban, míg valakinek eszébe nem jutott, hogy a készletet fel lehetne használni a Vörös Hadsereg ruházati gondjainak enyhítésére. A ruhák mintái az akkori vezérkari főnök, Brujevics asztalára kerültek, aki miután tanácskozott Trockijjal és Szverdlovval, utasította a ruházati osztályt, hogy lássák el ezekkel az éppen szervezés alatt álló 1. lovas hadsereget, melynek parancsnoka a fenn említett Bugyonnij volt. Az új „egyenruha” annyira bevált, hogy egészen a ’30-as évek végéig rendszeresítve volt a szovjet haderőnél. Röviden ennyit a ruha történetéről."
Most már csak a könyv adataival vagyok adós:
Zicherman István
Az orosz páncélosok története
Anno kiadó 2007
ISBN 978 963 375 469 6
Az idézet az "Egyenruhák, állományjelzők" című fejezetből való.
Tulajdonképpen hibrid mozi. Minimális sci-fi rész, fantasy, romantika, és persze háborús jelenetek keveréke. Láthatóan az ifjúságnak készült, de annyira nem rétegmozi, hogy felnőtteket elriasszon. A pénzhiány sajnos sokszor tetten érhető. Minden eklektikussága ellenére a forgatókönyvben akad pár kifejezetten ügyes fogás. Messze nem hibátlan, de fogyasztható.
VálaszTörlésTökéletes jellemzés.
TörlésTalán annyit még hozzáfűznék, hogy hiányosságai ellenére szerethető alkotás.
Egy ifjú fiatalember (családtagom) kedvéért készült el. Szerettem volna ezzel a filmmel segíteni neki az idegennyelv választásában. Sikerült.
Vajon miért nem Bugyonnijt és bugyonnovkát írtál? A "ё" lágyítja a d-t, de az "ы" nem lágyítja az n-t...
VálaszTörlésKülönben jó blog.
Figyelmetlenség és elütés? Mást nem tudok felhozni "mentségemre". Igazad van! Köszönöm az építő észrevételt!
Törlés