Lövészárok

A Lövészárok című film alapkoncepciója egyáltalán nem eredeti. Még ha csak az orosz mozi házatáján nézelődünk akkor sem. Ott van mindjárt a Jövőből vagyunk című film. Vagyis filmek. Adva van két (vagy több) kincsvadász, akik fekete ásatással foglalkoznak és valahogy visszakerülnek a múltba. És pont abba az időszakba (jelesül a 2. világháború idejébe) amelyben épp a kutakodásuk fókuszában van.  Majd valahogy visszajönnek a jelenbe...

A Jövőből vagyunk második része után se pihentették a témát, mert a televízió számára is készítettek hasonló filmet, filmeket. (A cím most nem jut az eszembe, de emlékszem, hogy láttam, és tetszett is, de semmi olyan nem volt bennem, ami miatt feltétlen foglalkozni akartam volna ezzel az alkotással.) De, személyes élményem alapján, azt mondanám, hogy a Végső visszaszámlálás című amerikai film az alapmű. (Nyugodtan javítsatok ki, ha tudtok régebbi alkotást ezzel az ötlettel.) Gyerekkorom nagy kedvence volt. Balatonvilágoson egy vállalati gyereküdültetés során láttam vagy ötször. Szinkronos volt, de viedómagnóról ment. Nagyon élveztük. (A másik nagy sztárfilm ugyanekkor a francia Éretlenek volt. Ugyanott, ugyanakkor.) A sztori annyi, hogy egy repülőgépanyahajó viharba kerül, és visszarepül az időben. Az amerikai katonáknak lehetőségük lesz megnyerni a Pearl Harbour-i ütközetet...

Hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel, vagy sem, hadd ne áruljam el! Szerintem, még most is - közel negyvenöt évvel a film elkészülte után - élményt okoz a megtekintése.

Ó, azok a Tomcat-ek! Meg a Zero-k...

A Jövőből vagyunk első része a leningrádi fronton játszódik, a második epizód az ukrajnai Brodinál. A brodi katlan eseményei elevenednek meg a szemeink elől. Minderről  olvashattok ezen a blogon.

Az első részről itt.

A másodikról itt és itt.

Talán csak annyit - kiegészítésképpen -, hogy az első rész inkább egy ifjúsági film, míg a második epizód komorabb hangulatú, még akkor is, ha pozitív végkicsengésű a sztorija.

A Lövészárokban pedig 1941. Donbasszába repülünk vissza. A Nagy Honvédő Háború elején és egyáltalán nem dicsőséges időszakába. (És akkor most jöjjön egy másik filmajánló. Szimonov regényéből készült 1963-as Élők és holtak szintén ebben az időszakban játszódik. Ez a szovjet film tökéletesen alkalmas, hogy a második világháborúról szóló szovjet filmekkel kapcsolatos sztereotípiákat neglilálja.)

Vajon véletlen, hogy éppen Donbasszba kerülnek vissza a film hősei? Naivak lennénk, ha azt gondolnánk, hogy igen. Van a dologban egy kis aktuálpolitika.

Nem nagy, de van. Egy magyarországi néző számára talán fel sem tűnik. De hát a jó(l megcsinált) propaganda ilyen, nem szájbarágós. Hanem rafinált. Szinte észrevehetetlen. Már-már művészet. De ilyesmi Magyarhonban ismeretlen. Nekünk a primitívség jutott. Ez van.

Valamikor - meg nem mondanám már, hogy idén vagy inkább tavaly, de inkább tavaly - láttam egy ukrán akciófilmet, amely szintén Donbasszban játszódott. Talán Fehér Holló vagy Sólyom volt a címe. És roppant szájbarágós propagandával átitatott - és ezért gyakorlatilag élvezhetetlen - mesterlövészes alkotásról van szó. Nem volt egyszerű végignéznem. Szájbarágós és hazug. Ja. Mint egy magyar NERkompatibilis kultuszfilm. Ezekkel az alkotásokkal a legfőbb gond az - azon kívül, hogy leforgatták -, hogy nézhetetlenek. Okosan is lehetne ilyeneket csinálni, de ahhoz is minimális tehetség kellene. A pénz nem minden. A Lövészárokban minden a helyén van. Bár ideológiailag elkötelezett, de ez nem tolakodó. Mintegy csak halkan visszhangozza a hivatalos értelmezést. Annyira halkan, hogy a világ nagy részén nem is hallható. Így ha napjaink történelem lesz, a film megnézése akkor sem lesz kínos.