Moszkvai küldetés - 93国际列车大劫案：莫斯科行动.

A Moszkvai küldetés első tíz perce szinte predesztinálja, hogy végignézi vagy sem az ember ezt a közel kétórás filmet. Azt gondolom, hogy a film kezdetének képi világa és a közben hallható zene iszonyú bombasztikus hatást tud kiváltani. Jól kiegészítik egymást. Igen, ott vagyunk a kilencvenes évek első felében, és utazunk a transzibériai expresszen... Miközben, egyszer csak átélhetünk egy vonatrablást.

E bejegyzés nem egy orosz filmről fog szólni. Egy kínai alkotásról lesz szó. Volt már ilyen ezen a blogon. Hogy kerül, mégis ide? A magyar felirat az orosz szinkronos változat és a filmhez tartozó orosz felirat alapján készült. A mandarin (mint nyelv) nekem kínai.

" Íme az utolsó kínrím:

  ez egy nedves kor, nappal vér folyik, éjjel bor."

A film pontos címe: Az 1993-as nagy nemzetközi vonatrablás: moszkvai küldetés. De vegyük át szimplán csak az orosz címet, pontosabban annak fordítását: Moszkvai küldetés. Mindenkinek jobb lesz. Szerintem...

A Peking-Moszkva között járó K3-as expresszt az 1959-ben indították először. Útvonala során harminchárom megállója van. Menetideje 131 óra és 31 perc. (Emlékszem, sok-sok évvel ezelőtt hallottam arról, hogy egyszer egy magyar vasutas elindult, hogy vonattal eljusson Pekingig. Két hét szabadságot vett ki erre, és... A történet végre már nem igazán emlékszem. Talán úgy szólt, hogy a kínai-orosz határig élért, de vissza kellett fordulnia, mert nagyon elfogyott a szabadsága. A Moszkva-Budapest távolság két napig tartott vonattal, amíg volt közvetlen járat. Tehát, elvileg igaz lehet a történet. Az egyszeri vasutas, ha tényleg elindult valaki, bár nem ért el Pekingbe, de biztos hatalmas élménnyel lett gazdagabb. Gondoljunk csak Szibéria szépséges vidékére. És akkor ez csak egy dolog...) A K3/4-es expresszvonat 7826 km távolságot tesz meg. Az első időszakban főként kormányzati tisztségviselők használták, és épp ezért különleges biztonsági intézkedések is foganatosítva voltak. Még a műhelyekben, a szakműhelyekben (melyek szolgáltatásait igénybe vette az expressz) - mert hát a nyomtáv különbség miatt forgóvázcsere is történt menet közben -, rendőri jelenlét is mindennapos volt. Innen eredt a járat köznapi elnevezése: a Kelet Rejtélyes Vonata. A Szovjetunió felbomlása után az utazóközönség összetétele átalakult. Főként kereskedők és üzletemberek használták. (A Menekülés Moszkvabad fordítása közben utána olvastam és bődületes - számomra már-már felfoghatatlan - nagyságú árúforgalom volt Oroszország és Kína között.) Ugyanakkor a rendőri jelenlét hiányzott. Mindez hozzájárult ahhoz az eseménysorozathoz, amit ma transzszibériai vonatrablásokként hívnak.  A 2000-es évektől zömmel turisták utaznak a vonaton. Változnak az idők, és a gazdasági helyzetek. Ai Auijun dokumentarista hozzáállású írása alapján írták meg ennek a filmnek forgatókönyvét.

Mennyire realista ez az alkotás? Érdekes, hogy a kínaiak is beépítettek a film sztorijába kjukvákat (azaz sztereotípiákat). Nem is egyet. Gondolok itt, az örömködő orosz rendőrökre, akik mi mást, ha nem Katyusát kezdik el énekelni a buli fénypontján. Hogy a legdurvábbal kezdjem. Ez a jelenet eszembe jutatott egy rövid orosz humoros kabaréjelenetet. Egy nyomozós rövid történetet, amelyben a külföldiek tökéletes orosz kiejtéssel beszélnek, az orosz szereplők pedig erős akcentussal. És a tíz perc alatt az összes jelentős oroszos közhely megjelenik. Na, ebben a paródiában tökéletes helye lett volna ennek a jelenetnek. Hát, akkor mennyire realista ez az alkotás? Kérdés ez még?

A magyar felirat elkészítése a film orosz szinkronos verzióján és az orosz feliraton alapul.  Azt azért tudni kell, hogy ez a verzió és az eredeti kínai között tíz perc különbség van. Így, az elkészült fordítást elkezdtem a feliratot hozzáigazítani a eredeti kópiához. Amelyen égetett felirat is található. Kétnyelven. Az egyik a kínai, a másik az angol. Így szembesülhettem azzal, hogy időnként az eredeti, az alkotók által készíttetett fordítás nem egészen pontos itt-ott. És ez valahol érdekes. Ott van az jelenet, amikor az egyik női karaktert próbálják elkapni a nyomozók a moszkvai földalattiban. Metrókocsiba be, metrókocsiba ki, tömegben elslisszolás. (Az orosz verzióban itt véget ér ez a jelenet. A kínaiban folytatódik.) A hölgy valahogy egy demonstráló tömegben találja magát. És mit skandál a tömeg? Valami olyasmit - a filmen található felirat szerint -, hogy megfelelő fizetést kérnének a munkájukért. És ezzel szemben, mit lehet hallani? Mit skandál oroszul a tömeg? 

Jó néhány héttel ezelőtt beszélgettem az egyik ismerősömmel. Közölte velem, hogy kiment Navalnij temetésére. Nem értettem, miért? Ugyanis - bár magát ellenzékinek tartja, és tényleg mindenkori álláspontja szerint még az eső esésének vagy nem esésének is felelősége Putyiné - szerinte az elhunyt nem volt ellenzéki. Tudom, ez teljesen ellentmond a Magyarországon is sulykolt állítással, mely szerint meg az. Szerinte, Navalnij provokátor volt. Megkérdeztem, hogy kinek a provokátora? Ki érdekében tette ezt, ha ezt tette? Azt mondta erre, hogy nem tudja. Talán a Nyugaté, talán Putyiné. (Amikor itt tartottunk, eszembe jutott Gapon pópa. Akiről biztosan talán a mai napig nem lehet tudni, hogy az Ohrana ügynöke volt-e, vagy csak a provokátora esetleg tényleg egy szociálisan érzékeny ember, aki megpróbált a pétervári munkásoknak kijárni ezt-azt.) Hogy lehetne ellenzéki - mondta - mikor moszkvai üzletember volt. (Miközben politikai karrierjét is építtette.) Nem olyan Gábor Gábor féle Gábor Stúdióra kell gondolnunk. Hanem, például Mihail Fridmanra, aki nemcsak Navalnijjal volt kapcsolatban, hanem Nyemcovval is. Miközben az oligarcha - bár jelenleg Londonban él - vagyona a szankciók miatt zárolva van Nyugaton. Ő nem csak az Alfa Bank(csoport) tulajdonosa, hanem a távközlési bizniszben is benne volt. Volt időszak, amikor egyszerre birtokolta az orosz MegaFont - a NERsevikek annyira fantáziátlanok ám! - és az ukrán KijivSztárt. Annyira primitív képet sulykol az európai propaganda! Fridman a nyugat-ukrajnai Lvovban született, és az egyik legjelentősebb orosz oligarcha, aki most Nyugaton él, ahol zárolták a pénzét, mert érdekeltsége van az orosz védelmi iparban, miközben az ukrajnai telekommunikációs cégénél hetekig tartó fennakadást okozott az orosz hadsereg attakja. Szóval, egy szó, mint száz: az orosz belpolitika sokkal összetettebb, mint ahogy azt a magyar (és a nyugati) média (és szakértőhad) bemutatja. Nem tudom, említettem-e már, hogy a jelenlegi ukrajnai sajnálatos eseményeknek van egy olyan olvasata is, mely szerint: az ukrán oligarchák attól tartottak, hogy az oroszországi kollégáik lenyúlják az országukat (ami az ő piacuk!) és két dolog között választhattak volna. Vagy becsicskulnak, vagy teljesen felhagynak a bizniszükkel. (Esetleg megpróbálnak dacolnia  gravitációval, vagy megpróbálnak nem megfázni egy 7.62-estől) Ők úgy döntöttek, hogy megpróbálják országukat a Nyugathoz kapcsolni, hogy ezáltal védelmet kapjanak az oroszországiak ellen. Ezt, az úgynevezett nyugatbarát politikusok pénzbeli támogatásával igyekeztek elérni. (Hallottatok már a szavazatvásárlásról? És a propagandáról?) Volt olyan oligarcha, aki nyílt politikai szerepet vállalt (Porosenko), és volt aki a háttérből kavart (Kolomojszkij). Utóbbi találta ki Zelenszkijt, mint politikust. Persze, voltak ukrajnai oligarchák, akiknek mindkét országban voltak befektetéseik. Ők meg a másik oldalt támogatták. Az USA meg látott fantáziát a zavarosban halászásból. Geopolitikailag is, és gazdaságilag is. Mert hát az úgynevezett amerikai pénzügyi körök... Donbassz földjében palagáz-mezők vannak, a Fekete-tenger alatt is van nem kevés gáz, olcsón lehet jó minőségű földet venni, meg hát már a kínaiak is befektettek abban az országban. Nehogy már Uncle Sam kimaradjon ki a buliból!    

Szóval, az ismerősöm szerint Navalnij többek között a Fridmannal fenntartott kapcsolata miatt sem lehetett ellenzéki Oroszországban. Nem tudom igaza van-e ebben a kérdésben, de ő jobban ismeri az orosz belpolitikát, mint én.  (A Nyugat rendszeresen demokráciáért küzdő hősöket gyárt azon oroszországi oligarchákból, akik szimplán csak szembe kerülnek az államhatalommal. Van aki azért mert a legnagyobb olajkonszernt el akarja adni amerikai tőkéseknek, és nem akarja megérteni, hogy ennek nemzetbiztonság kockázata van. És az állam vezetői nem fogják ezt megengedni neki. És van olyan is, aki a szabadrablásos korszak egyik kormánytisztségviselője volt, és azok az idők elmúltak, amikor bratyizhat a geopolitikai rivális küldöttjeivel.) Érdekes - szerintem -, hogy a nyugati propaganda mindig talál hiteles(?) ellenzéki vezetőt, akit sztárol aktuálisan, és ez a figura mindig az egyetlen esélye Oroszországnak, hogy demokráciává váljon. Hodorkovszkij, Nyemcov, Navalnij. Ki lesz a  következő utolsó esély?

Szóval, megkérdeztem tőle, hogy miért is ment ki a temetésre? Azt mondta, kíváncsi volt, lesz-e ott valami ellenzéki demonstráció. Volt. De szerinte, nem Navalnij követői voltak akik skandáltak, hanem olyan ellenzékiek, akik kihasználták egy ismert és túlhype-olt ember temetését.

Azt olvastam az interneten, hogy a kínaiak 2018-ben-ban készítettek az 1993-as transzibériai vonatrablásokról egy tv sorozatot. Éltem a gyanúval, és a Sino-Cinema oldal megerősített ebben, hogy a 2023-as Moszkvai küldetés ebből az alkotásból készülhetett.

A kínai filmekről meg csak annyit, hogy nagyon jó alkotásokat is hoznak létre, meg olyanokat is, hogy: na! 

Az első kínai film, amit láttam egy középkorban játszódó volt. Furcsa volt, meg érdekes, de amikor a közepe táján az égből kötélszerűségek hullottak alá, és harcosok száza csúsztak el, akkor úgy éreztem, nekem ez már sok. Sokk. Befejeztem a film nézést. Ez az egyik véglet. De a másik véglet is létezik. De erről, majd talán máskor...

Ez a film - amelyikről a cím alapján szólnia kellene ennek a bejegyzésnek - egy tipikusnak mondható akciófilm. Látványos természetesen. A harci jelenetek a hong kongi akciófilmek világát idézik. Akkor miért vesztegettem rá az időmet?

Nem olyan túl régi hír, hogy a magyar nindzsakormány - Doktor miniszterelnök úr nevezet így a csapatát, de belegondolt valaki abba, hogy valójában kik is voltak a nindzsák? A szamurájok ellentétei. Álnok, lesből támadó, besurranó bérgyilkosok. - megegyezett a kínai kormánnyal, hogy Magyarországon legálisan tevékenykedhet a sino-police. Illegálisan eddig is tevékenykedett, ahogy az EU összes tagállamában, de a többiek küzdenek ez ellen. Tiltakoznak, fenyegetőznek. A magyar kormány meg behódolt Pekingnek. Miközben szuverenitás védelemről papolnak. Igen, a szokásos újbeszél.

1914-ben Szarajevóban megölik a magyar királyi család egyik tagját, aki a K.u.K. hadseregében magas tisztséget is betöltött. A Monarchia ultimátumot adott át Szerbiának, amelyben követelte, hogy császári és királyi nyomozók tevékenykedhessenek a délszláv királyság területén. A cél a gyilkossági ügy felderítése, a bűnösök kézre kerítése. A belgrádi kormány visszautasította - szuverenitás védelem okán - a bécsi elképzelést. II. Ferenc József - miután állítása szerint mindent meggondolt és megfontolt - megindította az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregét. Egy olyan konfliktus kezdődött el, amely néhány hónap alatt világháborúvá vált. Pedig, csak nyomozni szerettek volna az osztrák rendőrök a Balkánon. Nem alárendelve a helyi rendfenntartóknak.

Szóval, egy akciófilmet láthatunk, amely sztereotípiáktól közel sem mentes, de látványos. A témaválasztása nagyon jó, és a műfaj keretei között sokat kihoznak belőle az alkotók. Szerintem, érdemes megnézi, mert ez a film "bemelegítés" lenne majd egy következő ajánlómhoz, ami egy dokumentumfilm lesz a kilencvenes évek orosz valóságáról.

Addig itt a Moszkvai küldetés!