Uralkodó szolgája - reload

Múlt év októberének első felében - külső hatásra - újra megnéztem az Uralkodó szolgáját. Nem tagadom, hogy voltak elveszett, hiányzó részek az emlékeimben. De arra is emlékszem, hogy ennek a filmnek a hatására kerültem kapcsolatba Oldfan-nel. Nem csak a bejegyzéshez írt elismerő szavakat (amik nem nekem, hanem az alkotásnak szólt), hanem elektronikus úton is megkeresett.

Érdekes volt újra látni a filmet és már a nézése közben elhatároztam, hogy elkészítem a "szabványos" változatát is a feliratnak. Annakidején Oldfan beszélt rá - arra a  ma már számomra természetes dologra -, hogy csatlakozzak azokhoz, akik igyekeznek a felirataikat formailag egységesíteni. És nem bántam meg, hogy hallgattam rá!

Az eredeti bejegyzést elolvashatjátok itt (és kérlek, ha időtök engedi, akkor tegyétek is meg), így nem térnék most ki a történelmi háttérre se. Az "új" feliratomon történt egy-két változtatás. Ez döntően a felirat szerkezetére vonatkozik. Egy-két helyen - de tényleg csak néhány helyen - belenyúltam a szövegbe is, ám ezek a változtatások nem jelentősen. Sőt, mondhatni elhanyagolhatóak, de nekem most ezek az apróságok szimpatikusabbak, mint a "régi" szövegem. Mert hát már tíz éve is van, hogy az megszületett...

Most is nagyon tetszett ez a történelmi kalandfilm, amely a svéd-orosz háború legjelentősebb ütközetével éri el a csúcspontját. Maga a csata ábrázolása realisztikus, és az egész film CGI mentes. A falanxban elérőtörő gyalogság látványkor óhatatlanul eszembe jutott, hogy a bátorság és a fegyelem szavak pontos jelentése, mennyire sokrétű. A katonák lépésben haladnak, miközben ágyúkkal lőnek rájuk. Becsapódik a lövedék, a golyó, és vannak akik ottmaradnak, ám az áldozatok mellett álló bajtársak továbbra is mennek lépésről-lépésre előre... Mennyi önuralom, mekkora fegyelem kellett mindehhez? Ma ezt a viselkedést őrültségnek tartanánk. Futnánk hanyatt-homlok. Kivéve talán, ha mögöttünk ott nem állna az a speciális alakulat, amelynek az a dolga, hogy lelője a hátrálókat. Persze tudom, hogy csaták előtt mindig osztottak a katonáknak tudatmódosítót... Vagy ott van a lovasroham ábrázolása: ahogy a lovaskatonák áttörik a falanxot, ahogy szó szerint elsodorják a lovak az ellent... Miközben a gyalogosok igyekeznek tartani továbbra is az alakzatot. Mindezzel teljes ellentétben van a hintó megtámadását ábrázoló jelenet. Maga a harc bemutatása látványos, nem erőletetett, de azért a kalandfilmek szokásos túlzása - Hány ellenséget is tudna valójában megölni (és hogyan) egy jólképzett harcos? -  egyáltalán nem illúzióromboló. De túlzás. Viszont, ez egy mese, egy kitalált történet.

Érdekességként megjegyzem, hogy a film cselekményének jelentős része a mai Ukrajna területén játszódik, ami meg nem ott, az meg Párizsban. A Napkirály udvarában. A film épp arról szól, hogy a francia király elküld két megfigyelőt a harcoló felekhez. Az egyik XII. Károly svéd királyhoz kíván csatlakozni, a másik I. Péter császárhoz. (Igen, ő az aki magának és utódainak az imperátor címet adományozza. Szakítva ezzel a középkorias cár elnevezéssel.) A filmben található romantikus szerelmi szál is, ám ez annyira nem kidolgozott. Maga a film befejezése is romantikusnak mondható. Erősen. Viszont felhívnám a figyelmet arra a tényre, hogy a romantikus nem szinonimája a szentimentálisnak.

A filmben megjelenik a határvidék politikai megosztottsága is. De erre most nem térnék ki külön. Talán csak annyira, hogy megjegyezzem (kicsit epésen), hogy eme politikai megosztottság alapjait árnyaltabban mutatja be, mint napjaink politikai elemzői a mai megosztottság okait. És ez nem a film érdeme, mert ez is elnagyolt az alkotásban, hanem a politikai szakértőink szégyene. De hagyom is a témát! Inkább arra biztatlak titeket, hogy nézzétek meg a filmet (újra) az "új" felirattal (is). Jó szórakozást kívánok hozzá!

Egy igazi szuperprodukció az Uralkodó szolgája. Egy igazi klasszikus kosztümös film. Minden van benne: szerelem, cselszövés, háború, kardozás... 

Tényleg nagyon jó film, és nem csak mindkét verzióját őrzőm, hanem könyvalakban is ott van a polcomon. Az a verzió, amit a rendező, forgatókönyvíró, producer neve fémjelez. Mert hát először a forgatókönyv, majd a film készült el és csak utána (valószínűleg mikor már beindult a business) íródott a könyv. De nem csak ő dolgozta fel a történetet a Gutenberg-galaxis számára. Autentikusabbnak gondoltam Oleg Rjaszkov írását. És a kötet végén egy öninterjú is van, aminek a középpontjában a film van. Vannak benne érdekességek. Például. hogy két főszereplője is van a sagának, és mindketten az uralkodó szolgái. Az egyik csak Nagy Péter imperátoré csak, a másik Lajos francia királyé, de viselt dolgai miatt kölcsönadja Péternek a lovagot. Kölcsönadja, de olyan sorsot szán neki, mint Dávid király Uriásnak szánt. Egy nő miatt. És nő miatt küldik lovagját Oroszországba meghalni a Napkirály.

Oleg Rjaszkov

Oleg Rjaszkov "elmondása" alapján tudom, hogy a Dmitrij Miller (1972- ) által alakított de Braze lovag nem kitalált karakter. Valóban élt, és tényleg egy párbaj miatt kellett elhagynia Párizst, Franciaországot. Európai vándorlásai során jutott el Oroszországba. De nem vett részt az 1709-es poltavai csatában, nem is vehetett, mert csak 1713-ban tűnik fel Oroszhonban. Rjaszkov az orosz Egyes Csatorna számára készülő történelmi dokumentumsorozat egyik epizódjának készítése közben "ismerkedik meg" a franciával. Kezébe kerül a lovag emlékiratai. Elolvassa, és a hatás alá kerül. Ahogy Alekszendr Szergejevics Puskin is, annakidején. A neves orosz költő tervezte, hogy egy regénybe vagy novellában feldolgozza a francia életét, de a halálos párbaja megakadályozta ebben. Ebből is látszik, hogy az alapanyaga a filmnek nem lehet rossz. És a címe... Annakidején elég "nagy" gondban voltam. Az orosz címében az uralkodó, a szuverén szó többes számban van. Viszont a nemzetközi filmcímekben nem. Megnézve a filmet, nekem úgy tűnt, hogy egy francia a főhős, aki XIV. Lajost és I. Pétert is szolgálja. Ugyanazon időszakban. A forgatókönyv szerint, ez így is volt betervezve. Ugyanakkor a forgatás során változott a koncepció. Grigorij karaktere egyre hangsúlyosabbá vált. Már több volt mint egyszerű orosz katona, aki "besegít" a főhősnek, Jean Nicolass de Braze-nek. A Szluga Gaszudarev könyv végén található interjúban Rjaszkov már két főhősről beszél. A végső koncepcióban Grigorijról és Nicholasról mint főhősökről beszél. De Voronovnak csak egy uralkodója van, maga Pjotr Romanov. Így, ebben az értelmezésben szó nem lehet Uralkodókról. A nemzetközi filmcímek ezt a kérdést vagy megkerülik, vagy ahogy az angol cím egyes számban hivatkozik a Szuverénre. Úgy vélem, a magyar cím maradhat. Ugye?

A filmben nem a lovag (és a három király, pontosabban két király és egy császár) az (egyetlen) olyan karakter, aki(k) valós személy(ek)ről lett mintázva. Ugyanakkor, bizonyos esetekben a rendező-producer-forgatókönyvíró egy kicsit sajátságosan kezeli a történelmi tényeket. Ahogy a nagy előd, id. Alexander Dumas is tette a négy királyi testőr életét feldolgozó regényeiben (is). Elég csak arra gondolnunk, hogy a francia lovag a valóságban 1714-ben érkezik meg Péter udvarába, a film pedig 1709-ben játszódik.

Van egy latin mondás, ami szerint a történelem ismétli önmagát. Hogy igaz-e vagy sem... Mikor azt is mondják, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba belelépni. Mindenesetre, a Poltavai csata előzménye, hogy Mazeppa a kozák hetman megtudja, hogy uralkodója hadseregreformra készül, és ennek során feudális előjogaitól megfosztódik. Így egzisztenciális okból kifolyólag elárulja császárát, és a svéd király szolgálatába áll. Aki épp hadsereggel támad Oroszországra. Akinek legendásan jól felszerelt és nagyszámú bátor katonája van. Európa vezető nagyhatalma katonai eszközzel kívánja Oroszországot legyőzni és visszabombázni a középkorba. (Ismerős idea?) A döntő csata Poltava mellett - jelenleg még a mai Ukrajnához tartozik - kerül sor. Ahol a profin felfegyverzett és a legjobban kiképzett svéd sereg vereséget szenved. Mazeppa a kozák hetman menekülésre kényszerül. Hazáját, uralkodóját elárulta, de ennek ellenére az európai intelligencia romantikus, szabadságszerető hős kultuszát költi köré. Pedig semmi nagyszerűség nincs az árulása mögött. Szimplán kegy- és hatalomveszett embernek érezte magát, aki gátja, kerékkötője volt Oroszország modernizációjának. és ma már tudható, hogy a jelenlegi ukrajnai vezetés is 2022. márciusában inkább választotta az ideig-óráig tartó hatalmat, mint az országának lakosságának érdekét. Hisz, megegyeztek a moszkvai vezetéssel a háború befejezéséről, de ebből az egyességből kihátrálták - Boris Johnsonnak ebben azt mondják elévülhetetlen érdeme volt -, és folytatták a háborút. Amelynek jelenleg, konzervatív becslés szerint eddig legalább félmillió áldozata van. És nagységrendekkel nagyobb - két és fél, háromszorosról is hallani - ukrán állam vesztesége, mint az Orosz Föderációé. Ráadásul defenzívában van az Ukrán Fegyveres Erők. (Ez egy eufémizmus... A képzett katonasága már szinte megszűnt. Az ország romokban, gazdaság nincs. Ez nem hazaárulás? Nem tudom, csak kérdezem.) Az ország már eddig is nagy áldozatot hozott. De miért is? Úgy tűnik, csak a hatalomban levőknek buli ez a helyzet. Tudjátok, a korrupció. Ja, és van még egy mondás: a fejétől bűzlik a hal. De legalább a nyugati PR-juk jó. Ahogy Mazepának is az.

A filmnek jelenleg két verziója létezik. Az első - Oroszországban DVD-n is megjelent - hossza 2 óra 10 perc. Van egy tévés változat, amely nem tartalmazza az erotikus jelenteket és azt a részt, amikor a francia király megérkezik a kártyajátékhoz. Ez 1 óra 58 perces. És van egy 2022-es rendezői változat is, ami 1 óra 54 perces.  Így szól a "hivatalos" fáma. Meg hogy a rendezői változat nagyfelbontású. Valójában, a nemzetközi változat bő tizenöt éve is az volt. Blue ray-en kiadva. A valóság inkább az, hogy az orosz hangsávot is hozzávágták az eredeti nemzetközi verzióhoz, és így került először egy stream szolgáltatóhoz, majd jelent mag blue ray-en. De ez csak az én tapasztalati véleményem.

"Az ezerhétszázkilencedik évben, Európát gyilkos háborúk szakították szét. Az öregedő francia király, XIV. Lajos átengedte az európai monarchiák feletti dicsőségét, a fiatal svéd királynak Károlynak, aki már számos alkalommal győzött az oroszok felett. Néhány hónapja ostromolja Poltavát, ahol seregeit feltartóztatták. Alekszandr Mensikov, várván Péter és a főerők megérkezését, egy futárt küldött a baráti Ágost lengyel királyhoz, remélvén, hogy szövetségesükké válik, a svédek elleni küzdelemben."

E mondatokkal kezdődik az orosz DVD kiadás. (De csak az.)

1709-ben járunk, és ezekben az években Európában egy hatalomátrendeződési folyamat zajlott le. A svédek oroszországi hadjárata ennek a folyamatnak egyik eseménysorozata volt. Ám nem jelentéktelen következményekkel járt. Svédország vezetői lemondtak arról ezek után, hogy fegyveres erővel érvényesítse érdekeit. Gyakorlatilag semleges álláspontot foglaltak el a nagyhatalmi vetélkedésben. Egészen napjainkig.

Oroszország tovább tudott haladni - a háború után - a péteri reformok útján. De van magyar vonatkozásai is a svéd-orosz háborúnak. Most - ennek a bejegyzésnek okán - nem mennék bele a kor európai hatalmi kavarásába, és ennek főként terjedelmi oka van. De azért essen néhány szó a magyar vonatkozásra is! II. Rákóczi Ferenc úgy vélte, hogy a Habsburg-ellenes harcának (amiről, mint szabadságharcról tanulhatunk a magyar iskolákban, és mint ahogy mindenki tudja is: 1703-1711 között zajlott) sikeressége érdekében szüksége van európai hatalmak segítségére is. Először XIV. Lajos francia királynál próbálkoztak követei. A Napkirály eleinte jelentős segítséget nyújtott - érdekében állt, hogy az összeurópai konfliktus sorozatban egy belső ügyek miatt meggyengült osztrák Habsburg féllel szemben próbáljon érdekérvényesítéssel fellépni -, majd idővel ez a segítség egyre inkább csökkent. És nem is vállalta fel a Rákóczival a nyílt szövetségesi viszonyt. A svédek visszautasították a nagyságos fejedelem közeledését. I. Péter viszont hajlandó volt szövetséget kötni a kurucok fejedelmével. (Ez 1707-ben Varsóban meg is történik.)

Mivel azonban XII. Károly svéd király megtámadja Oroszországot, így Nagy Péter cárnak nincs ereje tartalommal megtölteni a szövetségi szerződést. A svédek legyőzése után a törökökkel kerül konfliktusba az orosz vezető, így mindezen háborúk hozzájárultak ahhoz, hogy II. Rákóczi Ferenc nemezközi elszigetelődéséből nem tud kitörni, illetve hogy katonailag és gazdaságilag is kifullad a magyarországi szabadságharc.

(A térképen, itt bal oldalon, jól látszik, hogy ebben az időben a mai Finnország területe Svédország volt. A határhoz elég közel található Oroszország új fővárosa, Szentpétervár. Mindebből következik, hogy Romanov Péter cár számára ez a honvédő háború nagyon nagy jelentőséggel bírt. Nem véletlen - pláne nem ravaszkodás miatt - , hogy erőt nem oszthatta meg. Nem háborúzhatott egyszerre a svédekkel és a Habsburgokkal.)

Felhívnám a figyelmet arra, hogy a filmben elhangzó földrajzi-politikai nevek - mint például: Lengyelország, Oroszország, Svédország - nem egészen ugyanazt a területet jelenti, mint napjainkban. De Brese lovag átlépi a határt, bemegy egy vendégfogadóba, és azt hiszi, hogy az iddogáló emberek lengyelül beszélnek. De nem. Oroszország határvidékén (u krajna) van, és a kisorosz dialektust használják az ott élők. És tökéltesen megjelenítik a vadkeleti zsiványlét sodródását.

Összességében nagy erénye a filmnek az, hogy bár kosztümös-romantikus alkotással van dolgunk, mégis kapunk egyfajta realizmust is a történet szemlélése során. Mire gondolok? Például, hogy háború van, azaz elviszik az embereket katonának, és így kiürülnek a falvak. Mármint, hogy a falvakban csak nők és gyerekek maradnak. És a mezőgazdasági munkát attól, hogy nincs férfikéz, el kell végeznie valakinek. Hajlamosak vagyunk úgy szemlélni a háborút, hogy vannak a vétlen civilek és vannak a katonák. De háború idején a civil lakosság férfitagjaiból lesznek a katonák, akik ha meghalnak hiányozni fognak a mindennapi életből. Az ő feladatukat valakinek el kell végeznie, mert ha nem, akkor... A háborúk egyik következménye, hogy egész vidékek néptelenednek el. Évtizedekre. Nemzedéknyi időkre.

Mazepa lázadásával kapcsolatban olvastam egy érdekes adatott.  Másfél-kétezer kozákkal állt át vele együtt. Ő maga negyvenezret ígért Károlynak. Nem mondhatjuk jelentősnek a lázadása nagyságát, ugye? Akkor mire föl alakult ki a 19. században a Mazepa-kultusz? Voltaire-nek köszönheti ezt a hetman. Egyik írásában a francia filozófus leírja azt a pletykát, hogy a fiatal Mazepa az egyik kozák atamán feleségével hetyegett. A férj rájön a házasságtörésre, és az embereivel levetkőzteti az ifjú kozákot. És így, meztelenül, rákötözteti egy lóra és a lovat kizavarják a sztyeppére. Ennyi a sztori, ami ráadásul kitalált történet. Mazeppa 1709-ben már hetvenéves, éás szeretné, ha a kozák szokásokkal ellentétben a hetmani cím örökölhetővé váljon, Neki nincs fia, de van kiszemelt utódja. Ebbe a tervébe rondít bele I. Péter, amikor kinevezi Mensikovot Kisoroszország kormányzójává. Nem tudom, hogy az időhiány, esetleg a hetman népszerűtlensége játszott közre abban, hogy a kozákok döntő többsége hű maradt az orosz cárhoz, és nem lépett az árulás útjára. Esetleg, nagyon is emlékeztek, hogy I. Péter egyik legjelentősebb hadseregreformjára, ami a sztrelecek lázadásához vezetett, hogyan is végződött. Az ifjú cár leverte új és modern ezredei segítségével, és tömeges kivégzést tartott utána. Bár, az hazaáruló kozákokat ez a veszély pillanatnyilag nem fenyegette, épp a svéd hadsereg jelenléte miatt, de azért volt rizikója a dolognak. Az a Szics, amely Mazepával tartott, el lett törölve. Megszüntették, soha nem szervezték újra. A lázadó kozákok falvait felgyújtották... A hazaárulókkal akkor sem bántak kesztyűs kézzel arrafelé. Se.   

Tetszik, hogy a film története több szálon fut. Van a szerelmi szál, ami generálja a sztorit a film elején. Van egy háborús-történelmi szál, és van egy klasszikus miszticizálós szál. A Fekete Lovas. Ki is ő? Mit akar? Természetesen, választ kapunk ezekre a kérdésekre. Csak jusson el oda a sztori!

Szerintem, egy nagyon jó és élvezetes történelmi-kalandfilmet láthat az, aki megtekinti ezt az alkotást! Mondjuk: itt.

Most, hogy átszerkesztettem a tizenkét évvel ezelőtti feliratomat - és természetesen a szöveghez is hozzányúltam itt-ott -, felvetődött bennem (tekintettel a filmben felbukkanó négy-öt nyelvre; a magyar fordításban nagy segítség volt az orosz DVD kiadás) -, hogy talán nem lett volna rossz egy csili-vili feliratot készíteni. Úgy voltam vele, hogy ez úgyis a rövidebb verziója a filmnek, a hosszabbhoz talán úgy fogom elkészíteni. De melyiket vegyem alapértelmezett nyelvnek? Az oroszt vagy a franciát? )))

   

Gyerekkoromban Teknős Péter ifjúsági regénye (A Vasfejű) által "hallottam" előszőr a Poltavai Csatáról. Nem tagadom, hatással volt rám eme kalandregény. Akkoriban nagyon tetszett. Sok-sok évvel később ismerkedtem meg Alekszej Tolsztoj Első Péterével. Ez azon könyvek közé tartozik, amelyeket nem egyszer olvastam el. Mindkettőt ajánlani tudom!