Két Halom 2. évad 3-5. rész

 

Azért ez a második évad egy kicsit más, mint az első. Mintha az emberi kapcsolatok sokkal inkább előtérbe kerültek volna, mint a társadalom- és ideológiakritika. Vagy inkább rendszerkritikát kellene írnom. A dialógusok erősebbek, és durvábbak is, miközben a szelíd(ebb) humor is megmarad. A bejegyzésekben már nincs nagyon helye az okoskodásoknak, a jólértesültségnek látszó tájékoztatásoknak. Az évad eléjén eltűntek az utalások. Hol van már az, amikor (talán az első évad negyedik részében volt - jól tettem volna, ha nem csak ajánlom az évad újra nézését, hanem magam is megtettem volna) a romok, törmelékek közül kiszednek a szereplők egy utcanévtáblát, melyen a felirat szerint egy napjainkban divatos, felkapott orosz vloggerről nevezték el a közterületet. (Annakidején szándékosan nem írtam erről, hiszen a geg a filmet nézve jön át, de más környezetben élünk, itt senkinek nem esik le a dolog. Ha meg olvas róla  az ember, az nem olyan, mint amikor a kijelző/képernyő nézése közben esik le a tantusz.) Vagy említhetném a Larissza-Alisza áthallást is. Magam szeretem (és tudom értékelni) az ilyen kulturális utalásokat, már ha észreveszem. Emlékszem, mikor először olvastam a Metro 2033-at épp az fogott meg, hogy úgy tűnt nekem, hogy a könyvet át meg átszővi a a szovjet kultúra, az utalások tömkelegével. Azután, mikor másodszor is elolvastam, nem tűnt olyannak, mint először. Valahogy a történet szála mögött már nem nagyon leltem olyan sok utalást.

Már a sorozat legelején aktuálpolitikával is találkozhatunk. Mindjárt az első rész elején elhangzik egy mondat, amiből arra következtethetünk, hogy Varsó Oroszország része. És az alkotók tovább emelik a tétet. Nemsokára arról értesülhetünk, hogy Polézia is orosz. Ezek szerint, összejött az, amivel a Nyugat Putyint vádolja. Sőt, igazából a nagyszláv ideológia álma valósult meg...

"A moszkvaiak is emberek" - jelszava mögött is ott van az aktuálpolitika. Amikor először elhangzik ez a szlogen (a második részben), azt gondoltam, hogy csak egy apróságról van szó. Persze, egyből leesett, hogy ez egyfajta válasz a nyugati kulturkampf-ra, arra hogy az orosz kultúrát ki szándékoznak törölni a nyugati emberek életéből. Nem túlzás ez. A Puskin szobrok ukrajnai ledöntésének ötlete nem Kijevből származik. A nyugati - önmagukat progresszívnak tartó - politikusok cinkos hallgatása ezügyben bátorítólag hat a vazallusokra. Anna Nyetrebkot, érvényes szerződése ellenére, nem engedik fellépni New Yorkban , csak mert orosz származású, és nem hajlandó elhatárolódni Putyintól. (Miért is kellene elhatárolódnia? Ő nem politikus. Ő operaénekesnő. Akit, mellesleg, soha nem hallottam, hogy bármiféle politikai vagy ideológia kérdésben nyilatkozott volna.) Az orosz és fehérorosz sportolókat nem engedik versenyezni az országaik színeiben. Miért? Miért számít páriaországnak a ami Oroszország, és miért nem számított annak a náci Németország? Ki dönti el - és mi alapján- mely országok lakói méltóak arra, hogy ne közösítse ki őket az észak-atlanti térség? A mai orosz társadalom azzal szembesül, hogy ki akarják zárni őket az emberiségből. Mert az oroszellenes culture cancel ezt üzeni nekik. Ilyen érzésekkel, meggyőződéssel küzdő embereknek egészen másként cseng a "moszkvaiak is emberek" jelszó, mint nekünk.

És ez a jelszó - mily érdekes - Két Halom korábbi vezetőjének lehetőséget ad arra, hogy visszakerüljön a város vezetésébe. Hogy ellensúlyozza az új vezetés humánusabb hozzáállását a vadonban élő moszkvaiakhoz. És ezzel újabb bonyodalmak jöhetnek a történetbe!

3.rész                            4.rész                          5.rész