Feliratok

Intézet 3.rész

 

"Жены мужей своих спрашивают о всяком благочинии, как душу свою спасти, и богу, и мужу угодить дом свой в добре строить...."

Nem. Nem sznobéria, hogy egy Domosztrojból származó idézettel kezdem az Intézet című sorozathoz tartozó bejegyzéseim talán legrövidebbikét.

"A feleségek a férjeiket kérdezik a teljes illemről, hogy megmentsék lelküket, és hogy Istennek és férjüknek kedveskedjenek, hogy jóságban építsék otthonukat..." Az idézetben szerepló illem szó helyet tisztesség, esetleg a fegyelem szó is szerepelhetne a fordításban. Ahogy az otthon helyett meg ház. Hogy miért kezdtem ezzel az idézettel a bekezdést (amely idézet amúgy a sorozatban is elhangzik)? Talán mert annyira szimpatikus ez a fajta gondolkodás némely percembernek kishazánkban. Ők ebben az ősi gondolatban, a nő alárendeltségét látják csak. De mi van akkor, ha egészen más motiválta a gondolat eredeti szerzőjét? Mi van akkor, ha valójában eredetileg csak arról szólt ez az idea, hogy a társadalom által együgyűségre kárhoztatott nő jól teszi, ha életvezetési kérdésekben a férje tanácsát kéri... Már ha a férj van olyan helyezetben, hogy mind emocionálisan, mind intellektuálisan képes arra, hogy felemelje a társadalmi normák kárhoztató elvárásai alól a feleségét. Ami kedves Isten előtt, és belülről fakadó jóság töltheti be így közös otthonukat...  Mondjuk ez egy kicsit más olvasat, nem? Nem olyan bonanzás. És ezt a kicsit más olvasatot az a tény is erősítheti, hogy gondolat - mely a Domosztroj íróját is megihlette, mint a bejegyzés elején idézem is őt - elég ősi. Annyira, hogy abban a korszakban a paidagogos igen-igen bensőséges viszonyban volt a tanítványaival. Nem zárt térben, és nem időkorlátosan találkozott egymással a tanító és a növendék. Hellasban például, volt hogy kimentek a város körüli ligetekben és ott kötetlen formában zajlottak az "órák". De a Közel-Keleten sem zajlott másképp az oktatás. Az Új Szövetségben olvashatunk egy názáreti rabbiról, aki együtt élt a tanítványaival, közösen járták az országot és közben tanította azokat, akik vele tartottak. És nem ő volt az egyetlen abban a korszakban, aki így cselekedett, így osztotta meg a tudását a... Követőivel vagy tanítványaival? E két kifejezésre szinonimaként tekinthetünk e jelenséggel kapcsolatban? Igen. Ezért ajánlották az ősi időkben a feleségeknek, hogy otthon a férjüktől tanuljanak. Ne csámborogjanak, ne éljenek együtt olyan férfiakkal, akikhez nem tartoznak. Így elkerülhető, hogy elcsábuljanak, hogy a házassági szerződésüket megszegjék. Mert a hűség, mindkét fél hűsége, elengedhetetlen az Otthon Építéséhez. Domosztroj... A férjek abban a időben nem abba a korosztályba tartoztak, mint a feleségek. Ennek praktikus oka volt. A nősüléshez meglévő egzisztencia kellett. Így a férjek nagyobb tudással, tapasztalattal rendelkeztek az élet dolgait illetően, mint az ifjú feleségeik. Kívánatosnak tartották, hogy a tapasztalt férj segítse, tanítsa a feleségét. Emelje fel oda, ahol ő volt. És a férfitől elvárták, hogy képes legyen erre. Szittya öntudattal és feudális kényszerképzetekkel nehéz, ha nem lehetetlen, megérteni ezeket a dolgokat. Mucsafalviaknak marad a női principiumos halandzsa. 

Jelenet a sorozat egyik részéből

Viktórija Tolszoganova bár cseppet sem éltes hölgy, és nem feltétlenül a legmaradandóbb karakterábrázolója napjaink orosz színésznőinek, azért - véleményem szerint - ott van a csúcson. Persze, lehet azt mondani, hogy filmes szerepei révén ismertebb csak, hogy a filmek nélkül alig ismerné bárki is. Hát, nem tudom. Színházban nem láttam, filmvásznon: igen. A színpad nem egészen azt a technikai tudást igényli, mint a filmes. Filmszínésznőnek nagyszerű. Néhány mondat erejéig most kitérnék az életrajzára.

1972. március 24.-én született Moszkvában. tanulmányai befejezése után a Sztanyiszlavszkij Színház tagja lett. A társulat tagjaként, a Borisz Godunov egyik szereplőjeként egy venezuelai színházi fesztiválra is eljutott. Nagyon megkedvelte az országot. Saját bevallása szerint, vágyakozott volna az ottani életre, és egyáltalán nem zavarta az a szegénység és az mocsok, ami a dél-amerikai országot jellemezte, jellemzi. Vágyakozását a venezuelai életre semmi racionális okkal nem tudta, nem tudja megmagyarázni, ezt olyan ösztönös vágyakozásként élte meg. Első filmszerepét 1997-ben kapja meg. A színházi munkánál jobban kedvei a filmezést, hiszen változatosabb karaktereket jeleníthet meg a filmvásznon. A filmes szereplések rengeteg improvizációval járnak, és ő rettenetesen élvezi ezt. Filmes munkássága 2002-től aktivizálódik igazán. Egyszer arról nyilatkozott, hogy mióta befutott mozifilmes, nem szívesen vállal tévésorozatokban szerepet. Persze, szerepel ilyenekben is: Moszkvai történet, Hóhér, The Nagynéni ( a Két Halomhoz hasonló matriarchás sorozat 2022-ből) és, persze az Intézet. Azért ezek nem rossz alkotások! Saját bevallása szerint nem a siker motiválja, hanem a feladat, a munka. És bár időnként úgy érzi, hogy szívesen élne Kolumbiában vagy Venezuelában, de számára mégis Moszkva az otthona. Nagyon szereti élénksárga autóját, a grúz és az üzbég konyhát. Végezetül, ideidézem néhány mondatát: " ...мы с Андреем любим путешествовать. Это открывает новый мир. Другую жизнь. Вот уезжаешь, а потом возвращаешься и понимаешь: Москва - это мой город. Хотя я много где хотела бы жить. Иногда я хотела бы жить далеко, в какой-нибудь колумбийской деревне…"  Az idézetben szereplő Andrej a volt férje, két gyermekének apukája. Akivel közösen nagyon szerettek utazgatni. Már az utazás egy új világot nyit meg, egy másik világot. De amikor visszatérnek Moszkvába, akkor megértetik, hogy az orosz főváros az ő városuk...

A sorozat harmadik része itt tekinthető meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése